Sportfoglalkozás

Nem csak cicanadrágos csajok tudnak olyat mutatni, ami egy kis lelkesedést pumpál az emberbe. Bár a jógában még sehol nem tartok, úgy vagyok vele, lehetek még benne sokkal jobb is, csak egy kis kitartás kell hozzá.

Vagyis inkább sok kitartás, sok gyakorlás. Láttam egy videót, ami egyszerre elkeserítő és inspiráló: egy jógi mutat be néhány mozdulatot, pár percben. Noha lassú tempóban figyelhetünk meg mindent, érezhető, mennyire kimunkált minden, micsoda rutin áll mögötte. És persze az is könnyen belátható, mekkora sportértéke van a jógának, mert sok gyakorlás kell ahhoz, amíg valaki eljut idáig.

A jógi másik videója is meggyőző...

Ezek persze elsőre nyilván kicsit elszomorítóak, hiszen úgy tippelem, idáig akkor se fogok eljutni, ha rendszeresen és sokáig jógázok. A másik fele az, hogy ha nem is lesz belőlem mester, nyilván mindenki elindul valahonnan, főleg itt, nyugaton. Nem születünk bele a jógába, mint mondjuk Indiában.

Szóval messzire lehet jutni- magunkhoz képest egészen biztosan. Ez az igazán szép benne! Ha arra gondolok, hogy egy bő év alatt gyenge gyaloglóból hobbikocogó lettem, és tíz kilométer körüli távokat futok, akkor azt kell mondjam, jógában sem reménytelen a helyzet.

Az külön érdekes, hogy nem egy szűk nadrágos, karcsú csaj a főszereplője a videónak, hanem Yaroslav Karaaba. Az ukrán jóginak volt már sportmúltja, hiszen karatézott, focizott, de később a jóga lett a szenvedélye- másfél évtizede űzi folyamatosan. Az eredmény jól látható... Az urak sincsenek kizárva ebből a mozgásformából, így aztán az első meghökkenés után ezek a videók inkább kedvet csináltak. Lehet hogy sose jutok el idáig, de valahova biztosan. Magam is kíváncsi vagyok rá, hol tartok egy év múlva.

Őrület, mekkora üzlet lett a fitneszipar! A kiegészítők és ruhák komoly számban fogynak, az edzőtermeket számon sem lehet tartani, és rengeteget adnak el a különböző DVD-kből is.

Most olvastam, hogy egy angol reality sztárocska, Charlotte Crosby új fitneszprogramjából az első négy héten 101 ezer(!) példány fogyott az Egyesült Királyságban. A Geordie Shore-ból és a Celebrity Big Brotherből ismert Crosby kétségtelenül jó reklámja lett a tudatos életmódváltásnak, mert enyhén testes nőből kifejezetten sportos, csinos csaj lett.

Persze ez nem ment egyik napról a másikra, és a négy ruhaméretnyi fogyáshoz szükséges volt egy személyi edző és egy táplálkozási tanácsadó segítségére is. A mostantól életmódváltás-szakértővé vált Crosby kisasszony el is meséli a tévéműsorokat végighaknizva, hogy mennyire más most az élete, hiszen rendszeresen gyúr, és sokkal jobban odafigyel arra, mit eszik. No meg persze arra is, mit iszik: a Geordie Shore nem éppen arról ismert, hogy józan életű fiatalok műveltségi kérdéseket vitatnak meg.

Nyilván az ott kiharcolt népszerűség sokat nyomott a latban: a fitneszprogram sikere jórészt ennek köszönhető. No meg kellően trendi is, hiszen alapból 3 perces miniprogramok vannak a DVD-n, aztán ahogy fejlődik a tévé előtt tornázó, végig tudja csinálni egyben az egészet. Még egy tízperces külön hasizom program van a lemezen- akit ettől nem lesz szuperfitt, annak már mindegy. Legalábbis aki a főszereplő mostani formáját látja, biztos ebben reménykedik.

Azért akadnak kétkedő edzők. Az otthoni tornát segítő fitneszprogramok közös jellemzője az, hogy sok fogy belőlük, de elég kevés alkalommal kerülnek be a DVD-lejátszóba. Egy szakember szerint a Crosby-féle háromperces programok is jobbak mint a semmi, de aki mellett nincs személyi edző, no meg az étrendet ellenőrző ember, azért hátrányból indul. Teljesen egyedül mozogva nehéz megtartani a motivációt, és nem árt az edző segítsége se, aki tud segíteni amikor holtponton van valaki, vagy fejlődött annyit, hogy másféle gyakorlatokra van szüksége.

Persze nagyon kellemes arra gondolni, hogy a most divatos 3-, 5-, 7-perces edzésprogramok bárkiből bombanőt csinálnak, ebben is van némi csúsztatás. Sietünk, rohanunk, kapkodunk, és úgy érezzük, ebbe az életmódba ennyi fér bele. De azért ha megnézzük, a DVD-ken is az a cél, hogy előbb utóbb folyamatos legyen a mozgás, kapcsolódjanak össze a programok. Mert az igazi eredményhez több kell pár percnyi fellángolásnál.

Maguk a fitnesz DVD-t kiadó celebek is példát szolgáltatnak időnként arra, hogy szépen vissza lehet hízni. Ilyenkor azért a mozgásprogramok hitelessége is megkérdőjeleződik... Pontosabban nem is a programokkal van a baj, hanem az emberrel. Majd kiderül, hogy Charlotte Crosby mennyire tartja magát az életmódváltáshoz. Persze ez a mi szempontukból maximum csak bulvárszagú érdekesség, mert attól nekünk nem kell elveszteni a motivációt, hogy egy híresség visszatér az italozáshoz. Ha programja jó volt, jó is marad.

Az egész kuponos biznisz kapcsán vannak bizonyos ellenérzéseim, és azt hiszem, hosszú távon erősen le is fog tisztulni, milyen területeken van értelme ennek a nagy kedvezménnyel kínált szolgáltatás-marketingnek, és hol marhaság. Az edzőtermek esetében például pont értelmes koncepciónak tűnik.

A kuponos vásárlás alapja ugyebár az, hogy a szolgáltató nem reklámra költ, hanem egy kampány keretén belül bizonyos szolgáltatásait nagy kedvezménnyel adja, mondhatni reklámáron. A koncepció lényege viszont az, hogy olyan dolgot nem különösebben okos dolog így adni, amit az ember csak egyszer az életben vesz igénybe. Például jogosítványt nem szerez az ember havonta, passzióból- megvan, köszi, viszlát. Az ilyen kuponos akciók jelentős részében van valami trükk, a kedvezmény csak a költségek kis részére vonatkozik, aztán amikor összeadódik minden, hirtelen úgy néz ki, a vevő alig spórol, és becsapva érzi magát.

Az edzéslehetőséget kínáló szolgáltatóknál viszont pont más a helyzet. Legalábbis szeretném hinni, hogy a mozogni akarók többsége nem akarja egész életére letudni a sportot egy súlyzós meg egy zumba edzéssel, aztán kész. Egy kedvezményes bérlet pedig pont megfelel arra, hogy az ember 2-3 alkalom keretén belül megismerkedjen adott teremmel, az órákkal, mozgásformákkal. 

Ahhoz ugyanis ennyi is elég, hogy eldöntsük, szimpatikus-e adott hely: van-e parkolási lehetőség, tiszta-e az öltöző, kedvesek-e a recepción, van-e elég gép, jó kialakításúak-e a termek, van-e szimpatikus oktató, nem túlzsúfolt-e a hely. Szóval úgy általában jól éreztük-e magunkat sport előtt, közben, után. Bár aki kezdőként megy el egy terembe vagy vesz részt egy csoportos órán, az nem tud mindent megítélni, mégis nyugodtan hallgathatunk az ösztöneinkre. Ha egy edző harsány, beszólós stílusa nem jön be, vagy pont ellenkezőleg, a nagyon visszafogott, alig kommunikáló ember órájára nem mennél újra, akkor nagyjából sejted is, mi való neked. 

Amúgy se könnyű megítélni, ki a profi, ki nem. A kezdőkhöz képest mindenki annak látszik; de soha, senkitől nem szokás papírt kérni, így aztán az előtted ugráló aerobicoktató szakmai múltjáról, képzettségéről jórészt fogalmunk sem lehet. Aztán persze apróbb jelekből kiderül ez-az; maga az edző megjelenése is sugallhat hitelességet, no meg a mozdulatainak kivitelezése, a tanácsainak hasznossága sokat elárul arról, hogy ért-e a munkájához.

A kuponok arra is jók egyébként, hogy olyan mozgásformába kóstolj bele, amit még nem ismertél, de érdekelnek. Különösebb kötöttség és nagyobb beruházás nélkül szerezhetsz benyomást egy-egy mozgásformáról, ami azért nagyon hasznos, mert nem mindenki ugyanazt szereti. Akkor lesz hosszú távú az elkötelezettséged, ha megtalálod azt, amit igazán szeretsz csinálni. Az is lehet, hogy afféle "mindenevőként" szükséged van a folyamatos változatosságra, és egy-egy új tapasztalat fog tovább lendíteni a holtpontokon. Semmi ciki nincs abban, ha valaki böngészi a kuponokat: akinek nem éri meg, az nem hirdet ilyen akciót, aki viszont igen, nyilván nem véletlenül teszi, szeretettel várja az ilyen vendégeket is. Aki ehhez képest érezteti, hogy "másodosztályú" kuncsaftként tekint rád, az vélhetően a teljes árat fizető embereket sem becsüli, és én ilyen helynek nem is adnék második esélyt.

Megjegyzem, egyre több helyen találkozok olyannal, hogy egy terem nyílt napot hirdet, vagy nyitás után egy ideig nagy kedvezménnyel várja a vendégeket, olvastam már kezdő bérletekről is. Tehát nem csak kuponos oldalakon érdemes szétnézni, hanem a hozzád közel eső termek honlapjain is, és érdemes kihasználni a lehetőségeket. Az embernek emiatt nem kell szégyellnie magát, hiszen ez az egész az edzőteremnek is jó, mert becsábítja a vendéget, és ha jó szolgáltatást nyújtanak, akkor az emberek vissza fognak térni teljes áron is.

A kulcs ott van, hogy tényleg meggyőzőnek kell lenni. Lehet bármennyire kecsegtető az olcsó edzési lehetőség, egy lepukkant hely és pár nem túl bizalomgerjesztő dolgozó pont elég ahhoz, hogy az ember ne akarjon visszamenni. Az se gond, ha a kuponos edzéslehetőségből néhányat ki se használ- belefér. Viszont amikor az ember valahol jól érzi magát, nem feltétlenül a pénzen kell múlnia a dolgoknak. Érdeklődni kell a bérletekről, kombinálni kell a teremben végzett munkát más, ingyenes lehetőségekkel (otthoni mozgás, futás, biciklizés, stb.), és akkor kézben tarthatóak a költségek. Nem lesz ingyen az edzés, de ha a jó munkát megfizetjük minden más szolgáltatónál, akkor miért ne tennénk így egy edzőteremben?

Bármennyibe is kerül, a saját egészségünkre áldozni így is a legjobb befektetési lehetőség...

Első pilates órám után azon töprengtem, mennyi olyan mozdulat volt, ami roppant ismerős volt a jóga foglalkozásokról. Csak más nevek alatt akarják nekünk eladni ugyanazt?

Bár nem vagyok szakértő, úgy vélem, nem ez a helyzet. Az tuti, hogy a jóga több ezer éves hagyományaiból sokan merítettek. Ha jó egy nyújtó póz, miért találnak ki helyette mást? Lehetne egyáltalán? Fogalmam nincs, de néhány dolog annyi tornából köszön vissza, hogy gyaníthatóan nem lehet fejleszteni.

Ám a mozgásforma alapvető célkitűzésében, felfogásában bőven lehetnek különbségek, és ezek hatással vannak a gyakorlatokra is. A pilatest roppant célirányosnak éreztem, világos útmutatásaival és hatékony gyakorlataival. A jóga azért lehet másféle, filozofikusabb is, de gyanítom, a többség számára itt nyugaton ez is csak egyfajta torna.

Ezért aztán a különbségek sem úgy érezhetőek, mintha a jógát máséle felfogásban űznénk. Én személy szerint mind a kettőt szívesen csináltam, a dinamikus jóga kifejezetten tetszett is, ahogy állandóan mozgásban voltunk, és bevallom, erősen meg is izzasztott. A pilatesnél pedig jó volt egyesével érezni a megmozgatott testrészeket. Nem értek annyira hozzá, de azt hiszem, eszközökkel, labdával még változatosabbá tehető, igazán komplex, jól kitalált mozgásforma ez, ami nem véletlenül ennyire népszerű.

A döntő inkább az, hogy mennyire szimpatikusak a körülmények: az oktató személye, az óra hangulata, a terem. Eléggé földhözragadtak vagyunk ahhoz, hogy ez alapján válasszunk. Mindez nem tragédia, a mi életmódunkba így illeszthetők be a különböző mozgásformák, legyenek ősiek vagy modernek. Végül úgyis letisztul, mennyi közös elem van bennük, és az is kiderülhet, bármelyikkel elérhetjük a célunkat tudatossággal is kitartással.

A múltkor a szokásos útvonalon futottam a Duna partján, amikor felbukkant egy fiatal anyuka, babakocsival. Feltűnő volt, hogy futócuccban igazgatja a gyereket, aztán nem sokkal később újból láttam: akkor már kocogott, maga előtt tolva a kicsit.

Én feltétlenül elismerem a lelkesedést, a teljesítményt, biztatóan intettem, amire csak annyit mondott, hogy még nagyon rosszul megy neki a futás- a szülés után először próbálkozott vele. Ám ahogy én is tudom, úgy nyilván ő is tisztában van azzal a jó hírrel, hogy ennél majd csak jobb lesz.

És egyébként majdnem mindegy is, mennyire jó a tempó. Elképzelem, ahogy a terhesség hosszú hónapjai után eljön a nagy nap, kézben tarthatja a gyereket, aztán jönnek az első napok az új családtaggal. Izgalmas, szép időszak lehet ez, természetesen a maga nehézségeivel együtt. Aztán nyilván elkezdett motoszkálni a gondolat, jó lenne ismét kicsit mozogni, futni menni- aki rákap az ízére, annak egy idő után nagyon tud hiányozni. És előkerülnek a futócuccok, az anyuka próbálja kitapasztalni, milyen a babakocsit tolva kocogni, figyeli, hogy viselkedik a kicsi. Most már nem csak magára kell gondolnia...

De megold mindent, és rója a kilométereket. Tiszteletre méltó dolog! És persze ezt már nem csak magáért teszi, a fittebb anyuka a gyerekkel is tartani tudja majd a lépést, ahogy egyre több kalandba csöppennek közösen. 

Közben beugrott a barátnőm idén kilencvenet betöltött anyukája, aki pedig a maga tempójában mozog. Van egy kis kerekes kocsija, arra támaszkodva sétálgat minden héten egy-két alkalommal. A saját lehetőségeihez képest az ő teljesítménye is nagyon szép, és hiszem, ez is hozzájárul ahhoz, hogy szellemileg friss tud maradni.

Én meg afféle újonc vagyok a sportos életmód terén, de bizonyos eredményeket már elértem. Még bőven van hova fejlődni, ám ha a többieket látom, akik velem szemben jönnek a futva vagy biciklizve, felismerem, ki az, aki még nálam is kezdőbb, és ki az, aki profi. Nyilván mindenkinek megvan a maga története... Hogy honnan jöttünk és merre tartunk, szinte mindegy. A lényeg inkább az, hogy lehetőségeinkhez képest próbáljuk megtalálni a motiválóerőt, és aztán éljünk aktívabban, olyan mozgásformát választva, amit szeretünk és ami örömet okoz.