A minap láttam egy hírt, ami arról szólt, hogy a Denver Broncos irányítója, Peyton Manning még nem akarja abbahagyni a játékot az idény végén. Az amerikaifoci kedvelőinek körében az ilyen témák megvitatása hétköznapi, nincs benne semmi különleges. No de az, hogy a hírt az MTI adta ki, jelzi, hogy a Magyar Távirati Iroda ingerküszöbét is megütötték az NFL aktualitásai.

Mert egy ideje már be szoktak számolni a Super Bowl körüli felhajtásról a magyar médiában, de mostanában jött el az igazi áttörés, amikor mindenféle sajtóorgánumokban jelennek meg napi hírek az amerikaifociról. A nagy portálokon rendszeresen beszámolnak a hétvégi forduló eredményeiről, de már a főiskolai bajnokságról is olvashatunk több helyen.

Ezt az egészet csak azért hoztam fel, hogy elmélkedjek arról, mennyire természetes módon változik a sport világa annak függvényében, mi érdekli az embereket. Az ma már tényként kezelhető, hogy a sport a szórakoztatóipar része, a meccsek a tévésorozatokkal és a mozifilmekkel versenyeznek az emberek figyelméért. Ami jól eladható, annak több esélye van. Folyamatosan változnak több sportágban a szabályok, pont azért, hogy minél több néző számára legyen látványos és érdekes a közvetítés. Van, ahol egészen forradalmi módosításokra is sor kerül, máshol inkább csak óvatosan, lépésről lépésre haladnak. Elsősorban ott próbálnak kétségbeesetten variálni, ahol egyre inkább teret vesztenek a konkurens sportágakkal szemben.

Mi erről azért hallhatunk többet, mert a hagyományos magyar sikersportágak közül több is veszélybe került, legalábbis az olimpiai programot illetően. Az öttusánál például igen komoly változások zajlottak le, egészen máshogy néz ki ma egy verseny, mint Balczóék idejében. Természetesen a lényeg változatlan: változatos sportágakban kell jól szerepelnie annak, aki győzni akar, de a lebonyolítás nagyon más, mint régebben. Olyan, viszonylag fiatalnak számító sportágak hódítanak, mint például a triatlon, amiből az első versenyt 1974-ben rendezték- ma már olimpiai szám, és rengeteg amatőr is űzi mindenfelé. Ki lehet elemezni, miért szerették meg ennyien.

A változások nem feltétlenül az egész világon ugyanúgy zajlanak. Mi most ismerkedünk az NFL atmoszférájával, de a tengerentúlon már jó ideje az a legnépszerűbb csapatsport. Itt is egyre több a rajongó, míg lassacskán háttérbe szorulnak olyan sportok, mint mondjuk a röplabda. Pedig pár évtizede a férfiak és nők között is szép sikereket értek el a magyarok, értékes helyezéseket szereztek olimpiákon és Európa-bajnokságokon, de napjainkban jóval kevesebben követik a történéseket. Meggyengült a tömegbázis, a tévéközvetítések látványossága nem hasonlítható össze a fociéval, amerikaifociéval, így pedig nehéz a röplabda hazai űzőinek. Szomorú látványt nyújtanak az üres nézőterek, és ez nem csak magyar jelenség, miközben máshol még mindig nagyon szeretik...

A vízilabdát a válogatottaink nemzetközi sikeressége tartja felszínen, de a néha szétfújt, nehezen követhető bírói döntések miatt balhés meccsek sokakat bosszantanak. Kevés országban játsszák magas szinten a vízipólót, tehát valamit lépnie kellett a szövetségnek. Legutóbb azt olvastam, változik a pálya és a labda mérete is, dinamikusabb, pörgősebb játékmenetet szeretnének. Kérdés, elérhető-e ez, de van ennél nagyobb kihívás is: bővíteni az élmezőnyt. Különös, de a legsikeresebb országoknak az az érdeke, hogy egyre erősebb legyen a konkurencia! Mert ha minden világverseny Balkán-házibajnokság lesz a néha beleszóló magyarokkal, nehezen lesz eladható a sportág. 

Ha az országon belüli piac elég nagy, akkor persze a kutyát nem érdekli, máshol mennyi a rajongó- persze jó, ha az NFL meccseket Mongóliában is nézik, de amíg a legfontosabb amerikai piacon hasítanak, addig nyugodtak a liga vezetői. Számukra az a kérdés, hogy az amerikai reklámtortából kihasítani szándékozók, például az európai stílusú foci, a "soccer" profiligája jelent-e érdemi konkurenciát hosszú távon.

A hazai sportszövetségeknek érdemes lenne átgondolni hosszú távú stratégiáikat, elemezni kellene az eredményesen működő tengerentúli ligák működését, talán le lehetne vonni tanulságokat. Lehet fölényesen viszonyulni a kizárólag üzleti alapú, szórakoztatóipari jellegű sportok világához, de manapság már mindenhol pénzdíjas versenyek vannak, az összes csapatban fizetett profik játszanak, tehát maximum az összeg nagysága a kérdés, de az nem, hogy a pénz szerepe meghatározó.

Idehaza meg olyan kétségbeeseett próbálkozásokról hallani, mint Del Piero elcsábítása a Honvédba: elképzelem, milyen mezeladási számokról krétálhattak a kiöregedett futballsztárnak, amikor megpróbálták meggyőzni, érdemes Magyarországra igazolnia. Ez az epizód kiválóan jelzi, hol tart manapság nálunk a stratégiai tervezés és a hosszú távú gondolkodás az élvonalbeli sportban.

Lehet szidni az amerikai sportokat, újféle divatnak nevezni a népszerűvé válásukat, de ezek az átrendeződések mindig is jelen voltak, és a jövőben is lesz hasonló. Ám annak mindig megvan az oka, ha egy sportág meccsei harmincezer embert vonzanak, egy másiké meg harmincat. És mindez nem a néző "hibája": ő jó szórakozást keres, és azt választja, amitől ezt megkapja. Az őszinte szembenézés pedig mindig többet segít, mint mások hibáztatása. Áttörést más sportággal is el lehet érni, sőt, teret vesztett sportok is újból kedveltek lehetnek, de soha nem maguktól: együtt kell dolgozni a szövetségeknek a klubokkal, az edzőkkel és a sportolókkal a közös cél érdekében. Mi, sportszerető nézők, mindig itt leszünk, tessék minket visszahódítani! A jóra mindannyian nyitottak vagyunk...