Sportfoglalkozás

Csillaghegyen jártam, új fürdőt láttam.

A hozzám közel eső fürdők közül a Csillaghegyibe jártam a legtöbbet úszni. Volt egy nagyobbacska medencéje, frissítően hűs vízzel, télen is lehetett ott tempózni a sátornak köszönhetően, és az alacsony árak is vonzóak voltak.

Érdekes az Árpád fürdő körüli huzavona: felmerült, hogy teljesen be is zárják, ehhez képest aztán nagy beruházással teljes megújításba kezdtek bele. De hogy ennyire megváltozik minden, arra nem számítottam.

Olvastam valamit az újdonságokról, de ott helyben jöttem rá, hogy gyakorlatilag egy teljesen új fürdő épült a régi közvetlen szomszédságában. A zárt uszoda és új wellness-részleg új épületbe került, a szaunából például rálátni a régi, híres medencére. Ez valami más már, mint amit megszokhattam.

Az újdonság új jegyárakat is hozott. Persze, tudom én, indokolt az emelés, hiszen egészen más a színvonal, mint a régi "fapados" fürdőben, de ettől még ami drágább az drágább. Szerencsére vannak hétköznapi kedvezmények, reggeli és esti úszójegyek, és a kerületben lakóknak is olcsóbb a belépés. Ez egy kicsit finomít az emelésen- és ha őszinte akarok lenni, elismerem, annyival szebb is, jobb is, tisztább is az új uszoda, amennyivel többe kerül a jegy. 

Igaz, egyelőre csak az úszást próbáltam, a wellness-részleget nem. A medence nem volt zsúfolt, a víz tiszta, ám picit hűvösebbnek tűnt, mint a héten meglátogatott Duna Arénáé- de nem volt vészes egyáltalán. Szimpatikus a hely, remélem, sokáig ilyen szép is marad, és akkor én is elő fogok fordulni errefelé viszonylagos rendszerességgel.

Azért kellene sportlétesítményt építeni, hogy azt mindenki használhassa.

Nemrég arról beszélgettünk, hogy merrefelé érdemes mennie annak, aki úszni szeretne egy keveset. Azért került szóba, mert a közeli strandfürdő felújítása után duplájára emelkedtek az árak, és bármennyire javult a szolgáltatás színvonala, ha csak egy órát úszna az ember, ez most már sokba kerül.

Akkor ajánlották figyelmembe a Duna Arénát, ahova most 11-14 óra között nagyon baráti árú úszójeggyel lehet bejutni. Tegnap tettem vele egy próbát, és ez egy igen jó döntés volt: tiszta és rendezett hely, nagyon kedves személyzet, és a nagyszerű 50 méteres medence várt. Jól esett úszni, és egyáltalán, jól esett ott tölteni egy kis időt.

És ilyenkor mindig arra gondolok: a világbajnokság már rég volt, mi sem nagyon emlékszünk rá, a külföldiek meg főleg, akik előtt fel akartunk vágni. A kívülről nem sokat mutató épület már csak egy nagy ronda kolosszus lenne, ha épp az átlagember nem mehetne be úszni.

Mert az van, hogy ezeknek a milliárdoknak nem csak az élsport javát kellene szolgálnia. Természetesen én is napi szinten foglalkozom azzal, hogy bajnokainkra büszke vagyok, az ébren töltött óráim 8,3 százalékát ezzel töltöm. A maradék időben viszont magam is szeretek néha sportolni, és töredelemesen megvallom, szívesen veszem, ha az adóforintjainkból olyan épül, amit én is használhatok.

A Duna Arénának és a többi új létesítménynek ugyanis így van (vagy lenne) értelme. Kár, hogy az esetek többségében ez a szempont háttérbe szorul....

De ezúttal fotózni mentem, nem vettem részt a gyakorlatokban.

Ezt egyébként kicsit bánom is, alapvetően jóleső dolognak tartom a jógát. A szokásos vitát biztos nem én fogom feloldani: sport vagy nem sport a jóga? Ahogy mifelénk ismerik, ez inkább mozgás.

A kérdés számomra inkább az: tragédia ez? Szerintem egyáltalán nem, egészen addig, amíg nem akarjuk meggyőzni egymást arról, mi az egyetlen, tökéletes és helyes útja bárminek, amit űzni akarunk. 

Ha valakinek mozgásformaként ad örömet, eközben lazul el, majd érzi jótékony hatását, akkor nem hiszem, hogy bármi baj lenne ezekkel az órákkal. Nem lehet nem észrevenni azt, hogy a jóga után kisimultak a vonások, jóleső érzés tölti el a résztvevőket...

A mozdulatok harmóniája pedig képre kívánkozik. Bevallom, kicsit elfogult vagyok azokkal a mozgásformákkal, amik ezt a harmóniát is sugallják. 

Köszönöm a lehetőséget a Belső Béka jógastúdiónak!

Azt hiszem, inkább férfiakra jellemző, hogy edzés közben túlvállalják magukat.

Amikor lenn vagyunk a teremben, súlyzókat emelgetve, könnyen érezhetjük magunkat igazi vasgyúrónak, és újabb kihívásokat találunk ki magunknak. Ezzel persze nincs baj, mert az ember próbál fejlődni, és ezt jól le lehet mérni azzal, ha többet bírunk, mint korábban. 

Csak azért ezt is ésszel kell csinálni. Mert a túl nagy súlyok, a túl nehéz gyakorlatok rosszul is elsülhetnek. Az még a jobb helyzet, ha csak röhögés lesz az erőlködés vége, mert felsül az ember, vagy kicsúszik valami a végén...

Na de ha sérülés lesz belőle, az már komolyabb gond. Láttunk már olyat is, akinek komoly orvosi kezelés lett a vége, de az sem túl jó, ha az ember pár hét pihenésre kényszerül. 

Szóval gyúrni jó, az is jó, ha sikerül fejlődni, de ne csak arra törekedjünk, hogy többet bírjunk, hanem arra is, hogy okosabban, ügyesebben, hatékonyabban, magunkat nem túlhajtva, testi épségünket nem kockáztatva dolgozzunk.

Mókás látvány, amikor izompacsirták szállnak be egy jógaórára.

A spanyol rövidfilm sztorija igen egyszerű: nehány rendszeresen és keményen gyúró fickó vesz részt egy jógaórán, ahol természetesen meggyűlik a bajuk a különböző ászanákkal. A körülöttük levő jógások persze jóval ügyesebbnek tűnnek. A film egyébként jó hangulatú, tulajdonképpen szórakoztató.

Most pedig levonhatnánk pár téves következtetést. De inkább maradok reális. Szóval ez a film igazán nem sokat illusztrál. Ezek az emberek komolyan gyúrnak, nekik ez a fontos, ebben akarnak jók lenni. Nem nagyon számít, a jóga mennyire megy nekik, hiszen ez igazi nem is volt szempont soha. Elvárjuk egy olimpiai bajnok úszótól hogy bokszedzésen is álljak meg a helyét? Ugyan már. 

Másrészt bárkiről is legyen szó, ha kezdőként új mozgásforma támasztotta kihívás elé állítjuk, nem fog vele boldogulni. Ha viccesek akarnánk lenni, a jógiknak a kezébe is lehetne adni olyan súlyókat, amivel a testépítők könnyedén elvannak, aztán lássuk, mire mennek. A végeredmény ugyanúgy vicces lenne, csak ellentétes előjellel. És ugyan ki mondhatná, az egyik fajta mozgásformában való gyakorlottság "magasabb rendű", mint a másik?

Az amatőr sportolók számára mégis van valami kis üzenete ennek a videónak. Egyszerűen csak annyi, hogy mi, akik nem bajnoki címekért küzdünk, nem kell hogy csakis egyetlen mozgásformára feküdjünk rá. Megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy néha fussunk, néha gyúrjunk, néha pedig nyújtsunk. Mert mindegyiknek megvan a maga haszna- ráadásul jó érzés az, ha egyik órán se jövünk zavarba...