Sportfoglalkozás

Ahogy látom, az aggódó szülők mozgalmának új célpontja van: a fejelés. A labdarúgásban nem csak rúgják, de fejelik is időnként a labdát, és a gyermeküket agykárosodástól féltől, bizonyára teljesen jó szándékú emberek emiatt akarnak perre menni. Pontosan nem értem, a FIFA beperelése tulajdonképpen miben segít, de nyilván amerikai szülőkről van szó, akik azért is kártérítést követelnek, ha a mikróba tett cica nem megszárad, hanem elpusztul.

Szóval lépjünk tovább a történetnek ezen a tipikus tengerentúli elemén, és gondolkodjunk el azon, vajon indokolt-e a félelem. Nem tudom pontosan, mekkora erőhatás éri fejelésnél a játékost, de egy belőtt ívelésnél nyilván elég nagy. A fejsérülések, agykárosodások hosszú távú hatása pedig nagyon komoly is lehet. Az amerikaifociban mostanában rengeteget foglalkoznak a kérdéssel, nagy pénzeket kapnak a kiöregedett játékosok, és újabb szabályokat hoznak a védelmükre. De ott mindig is nagy szerepe volt a kőkemény ütközéseknek, az európai foci más.

Na nem mintha itt nem lennének tipikus sérülések. Szétrúgott bokák, térdszalagszakadások akármikor lehetnek, néha karrierek törnek derékba. Viszont a fejsérülések miatt emberi ronccsá vált focistákról még nagyon hallottam. Ettől még a szülőknek lehet igaza, mert hallottam olyan nyilatkozatot játékosoktól, amelyek azt jelezték, léteznek náluk okosabb emberek- én mondjuk nem fognám ezt a fejelésre.

A javaslat, ami szerint korlátozni kéne az egy meccsen egy játékos által végrehajtható fejelések száma, viszont óriási marhaság. Mert nem csak a számuk érdekes, hanem a belőtt labda sebessége, és így tovább. Ráadásul simán ellenőrizhetetlen és betarthatatlan, kéne még 1-2 ember az edzői stábba, aki a fejesekről vezeti a statisztikát, majd figyelmezteti a játékost- de mi van, ha jön a labda és a csatár gólhelyzetben a kapuba bólint? Ki a felelős: az utasítást be nem tartó játékos vagy az edző, aki nem szaladt be a pályára, hogy lefogja az ugrani készítő focistát? Ugyan már. Sőt, adjunk az ifi focistákra bukósisakot, úgy biztos meg lesznek védve a fejelések során.

Ezekkel a tendenciákkal az a baj, hogy nem tudom, hova vezetnek. Gyakorlatilag be lehetne tiltani minden küzdősportot, mert a cselgáncsban nagyot esnek, az ökölvívásban nagyot ütnek, a birkózók szorítják egymást, mittudomén. Gyanítom, érik őket olyan erőhatások, mint a focistákat, csak persze a FIFA több pénz felett ül, sokkal jobb alanya egy pernek.

Ráadásul nem tudom, ki és mikor mondta, hogy az élsport egészséges és kizárólag pozitív hatása van a fatalokra. A gyerekkortól elkezdett kőkemény edzések, a folyamatos stressz, az esetleges sikertelenség minden egyes sportág esetén komoly hatással lehetnek a fiatalokra. Ha valaki annyira félti a gyereket, nyugodtan mondhatja, ne járjon ilyen-olyan edzésre, nehogy baja legyen. A szülő dönthet felelősen, amennyiben attól tart, a focilabda nagyon veszélyes- nincs kizárva hogy igazuk van, természetesen.

De soha, senki nem garantálhatja, hogy egy felnövő gyermek vattába csomagolva vészeli át élete első szakaszát, és soha semmi baj nem történhet vele. Játszhat focit bukósisakban, de aztán egy rossz becsúszó szerelés után megsérülhet a lába. Akkor be lehet tiltani az ilyen szerelést, de utána egy erős lövés miatt lehet rajta egy kék folt. Végül a lövést, a labdát, sőt, magát a focit is be lehet tiltani, és majd csak számítógépen lehet ezt a játékot űzni.

Ja nem, mégsem, mert az meg rontja a szemet...

Mégis életbe lép a Barcelonára kirótt büntetés, eltiltották az átigazolástól 2016 elejéig. Szeptembertől 14 hónapon át senkit nem vehet a klub, ez pedig elég szigorúan hangzik. Ha úgy nézzük, akkor a jelek szerint a nagyok sem úszhatják meg a büntetést.

De a történet egy kicsit máshogy fest, ha arra gondolunk, eredetileg azonnali hatállyal életbe lépett volna ez a tiltás. A Barcelona a tavalyi idény végét nem túl fényesen zárta (persze csak saját mércéhez képest, minden versenysorozatban sokáig esélyük volt nyerni), és ilyenkor a pénzes klubok mindig pár drága játékos leigazolásával próbálják meg a vérfrissítést. Ezt lehetetlenné tette volna a büntetés, nem igazolhattak volna se hazai, se külföldi csapatoktól, a világbajnokságon felbukkant sztárok közül egyet se vihettek volna Barcelonába és így tovább. Ez bizony keresztülhúzta volna a nagy terveket!

A halasztás után viszont villámgyorsan elkezdődtek a tárgyalások, a Barca elköltött több, mint 100 millió eurót, kapusposzton például két emberrel erősítettek (ter Stegen és Claudio Bravo), de az igazi nagy fogás Luiz Suarez volt, akitől nyilván sok gólt és kevés harapást várnak. Persze sok jó játékosból még nem lesz egy csapásra jó csapat, de a korábbi, elkedvetlenedett gárda felrázása se lett volna egyszerű feladat. Minden bizonnyal az edzőn fog igazán múlni, mire megy a Barcelona a következő szezonban, de az új mester bizonyára csalódottan vette volna tudomásul, ha az általa kiszemelt játékosokkal nem lehetne erősíteni.

Most viszont összesen annyi történt, hogy ezzel a most kialakított kerettel már tud dolgozni, és egy évig nem nyúlhat hozzá. Messze nem akkora tragédia, mint ahogy az tűnik. Ráadásul a sztárok közül ott maradt Messi vagy Neymar, tehát ha a klub a megfelelő embereket igazolta le, és az edző sem okoz csalódást, akkor a Barcelona idén is sikeres lehet.

És bizony elgondolkodok, ha ezt a büntetést egy "kicsi" kapta volna, lett volna-e pár hónap huzanova, ami haladékot jelent a számukra. Nem akarok a Barcelona ellen beszélni, de tudjuk jól, a FIFA és az UEFA számára is fontosak a sztárklubok, és sok pénz múlhat azon, meggyengítik-e valamelyiket egy büntetéssel. Így most a világszövetség szigorúnak tűnik, közben lehetőséget adott arra, hogy a klub még gyorsan cselekedjen. Gyanítom, az ilyen ügyekben folyamatos háttéregyeztetések zajlanak a nyilvános üzengetések mellett, és ez volt az a megoldás, amit a katalánok is el tudtak fogadni. Aztán lehet, hogy az egész ügy a bíróság előtt ér véget, de addig is úgy vág neki minden spanyol élcsapat a bajnokságnak és a BL-nek, ahogy szokott: iszonyú pénzek elköltésével.

Nyilván a büntetés megnehezíti némileg a Barcelona életét, de egyszer az életben kivételesen megtörténhet az a csoda is a nemzetközi csúcsfoci világában, hogy nem egy fél szezonra tervez egy csapat, hanem akár másfél évre. Döbbenetes, elképzelhetetlen? No, ha így látjuk, akkor az már baj...

Az amerikaifoci előszezoni időszaka minden érdekessége ellenére inkább csak egyfajta előjáték a valódi tétmeccsekhez- követni lehet ugyan a híreit, de nagy izgalmak csak ritkán adódnak. 

Egyszerűen az idénynek ez a része még csak a felkészülésről szól. A játékok begyakorlása inkább az edzéseken történik, az előszezon arról szól, hogy a periférián levők meccsszerű körülmények között mit tudnak ebből visszaadni, illetve segíthet az azonos pozíciókon szereplők közti választásban.

Ez az egész az NFL szigorúan leszabályozott működéséből fakad. Nem lehet csak úgy elkezdeni edzőtáborozni, a szakszervezet és a liga pontosan megegyezett, mikor lehet edzeni, mikortól kezdődhetnek a a teljes felszerelésben végzett gyakorlások, az előszezonban is rögzítve van a meccsek száma, és ebben az időszakban is limitált a csapatok kerete.

Igen, nem csak úgy leigazolgatni még 5-6 embert egy kis kipróbálásra- 90 ember lehet a rosteren, ha egy szerződés nélküli játékosra le akar csapni a csapat, el kell küldeni egy másikat. Így aztán már az is komoly harc, hogy valaki bekerülhessen ebben a kilencvenes keretbe. Ezt aztán tovább szűkítik, az idényben már csak 53 fő van a keretben, illetve páran a gyakorlócsapatban- de ők csak fiatalok lehetnek.

Szóval az előszezonban jellemzően azok kapnak több időt a meccseken, akiket az idényben egyáltalán nem is fogunk látni, mert kiesnek a keretszűkítésnél. Kapnak még némi játékidőt a nagyobb nevek a meccsek elején, ha szükségük van egy kis munkára, illetve akkor, ha mondjuk két irányító közül akar választani az edzői stáb. Ez a helyzet például Clevelandben, ahol az új sztár, Johnny Manziel és az előző idényben lesérült, most visszatérő Brian Hoyer küzd a pozícióért. Máshol nincs ilyen kérdés, így aztán Tom Brady-t a Patriots pályára sem küldte a Redskins ellen, nem kockáztatták a sérülését. 

Felesleges visszavágást emlegeti a Broncos-Seahawks meccs kapcsán is, hiszen a legkevesebb passzkísérletre lehetőséget a Super Bowl-győztes Russell Wilson kapott a Seattle-ben, a másik oldalon pedig Brock Osweiler és Peyton Manning nagyjából egyenlő arányban dobálgatott. Szóval a meccs jelentős részében két olyan csapat nézett egymással szembe a pályán, amilyen felállású gárdák biztosan nem lesznek majd a tétmeccseken.

És valljuk be, ilyenkor senki nem akar lesérülni, vagy sérülést okozni, szóval egy picivel visszafogottabb a tempó, kevésbé kemények az ütközések. Mindez teljesen normális, nem ilyenkor kell megnyerni a bajnokságot- a periférián levő játékosok elsősorban a saját edzői stábnak akarnak bizonyítani, hogy érdemes velük számolni. A szakemberek szorgosan jegyzetelnek, de a sajtótájékoztatón csak általánosságban fogalmaznak, így aztán a kívülállóknak jórészt a találgatás marad a keretek összetételéről.

Igazság szerint nem is nagyon követné senki az előszezont, ha nem lenne olyan rövidke maga a valódi szezon. Ki vannak éhezve a rajongók a futballra, így falják a híreket, és még ezeket a meccseket is megnézik, de az eredményeknél sokkal fontosabb sztorik is vannak. Ilyen például az, ha egy kulcsember edzésen súlyos sérülést szenved, ami az egész csapat idényét negatívan befolyásolhatja- ilyen szomorú esetből több is akadt már ebben a pár hétben. Aztán persze lehet, hogy lesz, aki a helyükre lép, új sztárok születnek a ma még csak előszezonban vitézkedő ismeretlen újoncokból. Nos, ők azok, akik számára pont ezért van komoly tétje ezeknek a meccseknek.

Egy területen van még jelentősége az összecsapásoknak: most tesztelik élesben az új szabályokat. Az idén is lesz pár változás, ami a védők szabálytalanságának megítélését érintik majd, de a teljesen automatikussá, unalmassá váló extrapontrúgásokat is izgalmasabbá teheti az, hogy a labdát hátrábbról kell elrúgni. Most még tét nélkül lehet próbálkozni, így aztán ez a megfelelő időszak az ilyesmire, és legalább ez is újabb beszédtémát szolgáltat. De már csak pár hetet kell ezekkel kihúzni, és végre a valódi izgalmak köthetnek le minket...

Olvastam egy pletykát, ami szerint szurkolók hiányában majd a hangtechnikát használják fel hangulatteremtésre a vadonatúj Fradi-stadionban. (Itt találtam.)

Először is leszögezem: nagyon szeretném hinni, hogy ez ordas nagy kamu. De mivel Magyarországon élünk, és nálunk félelmetes mélypontokat képes elérni a fociközeg, én már semmit nem zárok ki. A további fejtegetés természetesen nagyon-nagyon elméleti, mert én sem hiszem el ezt a pletykát, de... (A hírt azóta cáfolták is, de mégis írok pár gondolatot, mert ha nem is valósul meg, szörnyű arra gondolni, hogy sokan hihetőnek tartanak egy ilyen felvetést- azaz már minden elképzélhetetlen elképzelhetővé vált.)

Szóval, ha egy Fradinál nem sikerül a szurkolóknak hangulatot teremteni, akkor tényleg nem tudom, mit akarunk úgy általában. A hazai focicsapatok túlnyomó többségénél jóval kisebb és csendesebb a szurkolótábor, mint a zöld-fehéreknél, és ha nekik nem sikerül szurkolásra bírni a nézőket, akkor hamarosan eljön a pillanat, amikor meccsnapon a stadion előtt sétálva sem vesszük észre, hogy épp játszanak odabenn.

Másrészt felvetődik bennem a kérdés, azért épülnek nagy befogadóképességű, korszerű stadionok, hogy a szuper hangtechnikának köszönhetően valószerű szurkolóhangulatot lehessen teremteni? Ha igen, ezt azért olcsóbban is meg lehet oldani, egyszerűen nem kell székeket felszerelni, lelátóból is elég a kicsi... A viccet féltretéve, szégyenteljes lenne, ha a szuperstadionokban drukker-DJ keverné a szurkolóhangokat. Nem is a szurkolószámot közölnék a lapok, hanem a decibelt- aki nagyobb hangfalakat vesz, a leghangosabb meccseket rendezheti. Biztos van csapat, ahol máris elkezdték böngészni a hangtechnikát áruló cégek ajánlatait... Hangpárbaj a stadionokban? Két show egy jegy áráért...

Tudom én, a drukkerekkel csak a baj van. Pont elegendő, ha a klubvezetés jól szórakozik a VIP-páholyban, a főszponzorokkal kiegészülve, az a sok mosdatlan szájú maradjon otthon a tévé előtt, zaklassa a szomszédokat a hangos kiabálással. Nem kell nagy pénzeket kitalicskázni biztosításra, beléptetésre, vénaszkenner bevetése helyett elég észben tartani azt a tucatnyi embert, aki személyesen tiszteletét teszi a stadionban. Bizonyára van olyan (általam most inkább nem minősített) focifejes a nagyvilágban, ahol ezt a megoldást nagyszerűnek tartanák, de én hiszek benne, hogy nálunk nincs egy ilyen se. Ha van, akkor inkább bújjon el szégyenében!

Az idejében kitörő botrány persze azért jó, mert ha valakinek eszébe is jutott ilyesmi Magyarországon, gyorsan észbe kaphat. Inkább foglalkozzon mindenki azzal, ami a valós feladata: a játékos focizzon, az edző gondoskodjon jó csapatról, a drukker szurkoljon, a klubvezetés pedig tegyen meg mindenkit azért, hogy a fentiek számára megteremtse a megfelelő feltételeket. Nem atomtudomány ez, és nem olyan idióta ötletekre van szükség, mint az előre felvett szurkolás bejátszása, hanem hitelességre, felelős gazdálkodásra, ésszerűségre és a foci szeretetére.

Foxborough a New England Patriots amerikaifoci-csapatának az otthona, és a napokban elkezdődött edzőtábort is itt nyitotta a csapat. 

Amerikában bő hónappal az idény kezdete előtt mindenki odafigyel az edzőtábor történéseire. És ez a "mindenki" tényleg nagyon sok embert jelent. A szombati napon "néhány" szurkoló elzarándokolt az egyik edzőpályához, hogy megnézhesse az edzést, ahol Tom Brady és társai gyakoroltak: 13,819 néző volt jelen.

Ízlelgettem magamban ezt a döbbenetesen magas számot. Nem vetem össze semmivel, ezt csak úgy önmagában látni is szép. Érdekes módon az edzőtábor nem csak a csapat felkészüléséről szól, hanem a szurkolókéról is, ilyenkor több ideje van a játékosoknak autogramokat osztogatni, kicsit mókázni.

A Patriots tartalékirányítója, Ryan Mallett például beállt a szurkolók közé, hogy aláírást kérjen a legnagyobb sztártól. Brady persze nem mondhatott nemet egy ilyen kérésre, és vigyorogva írta alá Mallett mezét.

Az edzésen jelen volt egy hat éves kisfiú is. Danny Nickerson is. A gyógyíthatatlan beteg gyereket és családját vendégül látta a klub, és a szülinapján a csapat tagjai közösen énekelték neki a köszöntést. Danny kicsit talán meg is szeppent, amikor több tucat nagydarab férfiember rázendített a dalra, valószínűleg mindenki más jobban meghatódott a jelenettől. Nem először olvasok arról, hogy az amerikaifociban mindenhol kötelességüknek érzik, hogy próbáljanak egy kis örömet csempészni beteg gyerekek életébe, de ehhez hasonlóan kiemelt figyelmet fordítanak a kapcsolattartásra a katonákkal, rendőrökkel is.

Nyilván erősödik a kötődés egy sportcsapat és a közönség között, amikor a milliókat kereső sztárok részt vesznek a közösség életében is. Nem nagy dolog elénekelni egy dalt vagy tenni egy látogatást egy gyerekkórházban, mégis van, akinek ez élete élménye lesz majd. És egy kicsit talán maguk a játékosok is elgondolkodnak arról, ők mennyire szerencsések, amiért nincs más dolguk, mint focizni a nagy pénzért...