Azért kellene sportlétesítményt építeni, hogy azt mindenki használhassa.

Nemrég arról beszélgettünk, hogy merrefelé érdemes mennie annak, aki úszni szeretne egy keveset. Azért került szóba, mert a közeli strandfürdő felújítása után duplájára emelkedtek az árak, és bármennyire javult a szolgáltatás színvonala, ha csak egy órát úszna az ember, ez most már sokba kerül.

Akkor ajánlották figyelmembe a Duna Arénát, ahova most 11-14 óra között nagyon baráti árú úszójeggyel lehet bejutni. Tegnap tettem vele egy próbát, és ez egy igen jó döntés volt: tiszta és rendezett hely, nagyon kedves személyzet, és a nagyszerű 50 méteres medence várt. Jól esett úszni, és egyáltalán, jól esett ott tölteni egy kis időt.

És ilyenkor mindig arra gondolok: a világbajnokság már rég volt, mi sem nagyon emlékszünk rá, a külföldiek meg főleg, akik előtt fel akartunk vágni. A kívülről nem sokat mutató épület már csak egy nagy ronda kolosszus lenne, ha épp az átlagember nem mehetne be úszni.

Mert az van, hogy ezeknek a milliárdoknak nem csak az élsport javát kellene szolgálnia. Természetesen én is napi szinten foglalkozom azzal, hogy bajnokainkra büszke vagyok, az ébren töltött óráim 8,3 százalékát ezzel töltöm. A maradék időben viszont magam is szeretek néha sportolni, és töredelemesen megvallom, szívesen veszem, ha az adóforintjainkból olyan épül, amit én is használhatok.

A Duna Arénának és a többi új létesítménynek ugyanis így van (vagy lenne) értelme. Kár, hogy az esetek többségében ez a szempont háttérbe szorul....