Sportfoglalkozás

No, bántsuk egy kicsit a magyar focicsapatokat ma is? Naná! Azt azért tegyük hozzá, hogy Dave Demeshek NFL-szakíró Shame Reportjának (kb. szégyenfal) mottója itt is idézhető: a focisták és az edzők ne a kritikusokra haragudjanak, mert nem ők szégyenítik meg őket, hanem ők saját magukat.

A Debrecen emberelőnyben, meglehetősen kínlódós meccsen brusztolta ki a győzelmet gyenge északír ellenfelével szemben. A meccs annyiban jobb volt, mint a kinti odavágó, hogy a Cliftonville nem nagyon tudott helyzetet teremteni, míg a DVSC fél tucatnyi ziccert elpuskázott, tehát lehetett volna könnyebb, fölényesebb a győzelme. A fehérorosz BATE Boriszov ellen viszont többet kellene mutatni, és addig még egy keleti rangadó is jön a Nyíregyházával szemben. Nincs idő unatkozni... Viszont a Bajnokok Ligájának lebonyolítási szabályai miatt a debreceniek a mostani továbbjutással még legalább két kört játszanak, mert ha a BL-ből ki is pottyannak, az Európa Liga utolsó selejtezőkörében még kapnának egy esélyt.

A másik sikerrel járt gárda a Diósgyőr volt. Bulgáriában 2-0 arányban győztek, majd itthon is megszerezték a vezetést. Ám a végén felpörgött a Liteksz Lovecs, két gólt is lőttek, és bizony ha a végén még egy találatot begyötörnek, a miskolciak búcsúzhattak volna a nemzetközi színtértől. A következő körben egy kemény orosz csapat vár rájuk, az FK Krasznodar. Nem tennék nagy pénzt a diósgyőri továbbjutásra, de ez a két eddigi teljesített forduló sem olyan rossz tőlük.

A Győr a múlt héten idehaza szenvedett sima 3-0 arányú vereséget a Göteborgtól. Így aztán nem túl vérmes reményekkel utazhattak Svédországba. Ott viszont meglepő módon emberhátrányban is tudtak 1-0-ra győzni, de ez a siker összességében így is csak a kudarc megszépítésére volt jó. Most persze lehet keseregni azon, miért kellett annyira elbénázni a győri meccset, mert alakulhatott volna az másként, de már teljesen mindegy.

A legkilátástalanabb teljesítményt nyújtó csapat viszont a simán kipottyanó Ferencváros volt. Ez a kétes dicsőség aligha méltó a klub hagyományaihoz, és ezt az ultrák tüntetéssel jelezték. Elég nagy marhaságnak tartom, hogy a leghűségesebb szurkolóival hadakozik egy nagy múltú sportegyesület, de majd rendezik a gondjaikat, ahogy tudják. Idő lesz rá, mert a nemzetközi színtéren még az augusztust sem érték meg, a szép új stadionban az idén maximum gálameccsen lehet ellenfél egy külföldi csapat. A Rijeka egyébként semmi különöset nem mutatott, de ha egy csapat az oda- és a visszavágón is legyőzi ellenfelét, akkor nem kell magyarázkodniuk.

A Fradinál bezzeg van mit előadni a vereség kapcsán. Lehet beszélni csapatépítésről, több év alatt megvalósítandó nagy tervekről, csodálatos jövőről, de... A jelenlegi klubvezetés évek óta regnál, hoztak már külföldi edzőket és külföldi játékosokat, de valódi, komoly eredményt a csapat nem tud felmutatni. A szurkolók legalábbis maximum ideig-óráig örülnek egy bajnoki bronzéremnek, a Fradinál ennél sokkal magasabban van a léc.

Az idei szezon pedig egy kínlódós továbbjutással indult egy gyengécske máltai csapat ellen, majd folytatódott a mostani kieséssel. Ott vannak a balhék az új stadion beléptetési rendszerével, a csapat keretéből elmentek a legjobbak, és hiába jön a Chelsea, egy gálameccs nem lesz elég ahhoz, hogy béke legyen a klub háza táján. Nem az a nagy kérdés, mit játszik az FTC az angolokkal, az lesz a döntő, mire mennek a Kecskeméttel...

Jól lehetett viccelődni a BL-döntő előtt, hogy érdemes arra fogadni, a madridi csapat nyer. Végül így is lett, de valahol mind a ketten győztesnek érezhetik magukat.

Oké, a tegnapi este végén a Real Madridé lett a serleg, tehát a pillanatnyi dicsőség az övék, de az Atletico is szép idényt futott, a spanyol bajnoki cím önmagában is hatalmas teljesítmény volt a részükről.

És még most is olyan közel voltak a sikerhez! A 93. percben aztán jött Sergio Ramos fejese, utána pedig egy hosszabbítás, aminek a végén a Real nagyon egyértelműen múlta felül a városi riválist. Azt gondolom, igazságos volt az egyenlítés is, és utána a hajrát sokkal jobban bíró királyi gárda rengeteget tett a győzelemért is.

Itt azért fel kell hívni a figyelmet valamire: néha úgy érezhettük, az Atletico a robotolós csapat, aminek játékosai mindent bírnak, a Real primadonnái bezzeg nem ilyen kemények. Ám láthattuk, ez egyáltalán nem így működik. Egy Di Maria, egy Bale, egy Ronaldo éppen úgy végig dolgozik, mint kevésbé neves csapattársaik.

Ez a meccs nem a fantasztikus egyéni teljesítményekről szólt, sőt, páran magukhoz képest haloványan játszottak. Aztán a végén ez már senkit nem érdekel. Mint ahogy milyen vicces az is, hogy harmadik BL-győzelmével legenda lett Ancelotti, és kutya nem foglalkozik azzal, hogy csak a rendes játékidő ráadásában tudták kicsikarni a hosszabbítást.

Az is nagyon jellemző a focira, hogy Bale, akinek nem volt ez élete meccsen, mégis sorsdöntő pillanatban tudta megfordítani a meccset egy fejessel, olyan helyzetben, amihez nem sok köze volt- jó helyen volt épp. Persze ehhez is kell tehetség, de azért messze nem 100 millió eurós értékű... Ugyanígy mázlija volt a végén Ronaldónak is, hogy rúghatott egy büntetőt, ezzel a slusszpoénnal zárhatta az idényt, mert a meccsen egyébként nem sok veszélyt jelentett a kapura.

Ám még mielőtt ezért bárki fanyalogna, megjegyezném, a régi nagyok esetén sem emlékszünk már igazán arra, mikor segített valakit legenda státusba egy mellényúló kapus, egy öngól, egy megpattanó labda vagy egy bírói tévedés. Ez mind része a labdarúgásnak, ez ugyanúgy a játékhoz tartozik, mint a bámulatos cselsorozat végén bevágott bombagól.

Olyan viszont nincs, hogy valakinek egy egész idény összes meccsén mázlija van. Az Atletico Madrid olyan csapat, amivel ebben az évben nem lehetett nem szimpatizálni, és amit elértek, azt igenis tudatos munkának, elszántságnak, jó játéknak köszönhették. A BL-döntőn volt egy kis szerencséjük az első gólnál, de Fortuna istenasszony nem támogatta őket a 90. perc után, így nem tehették fel a koronát az egész éves teljesítményükre.

Hogy mi lesz jövőre, az nagy-nagy kérdés. Miközben egy BL-döntő igazi fociünnep, a spanyol élcsapatok döbbenetes adósságokat görgetnek maguk előtt. Hogy mennyire normális az olyan működés, hogy egy elvileg üzleti alapon működő csapat nem fizeti a számláit, játékosainak egy része pedig csak résztulajdonban az övék(!), nos, ezen talán vitatkozni sem kell: ez így értelmezhetetlen. Ezeket a kérdéseket rendbe kell tenni az európai fociban, mert páran adósságokban úsznak, máshol a gazdag tulajdonosok esztelenül költekeznek, az UEFA licenc- és pénzügyi fair play rendszere meg mintha nem igazán lenne hatékony, mert egyik szélsőségre sem tud reagálni.

Egy-két napig lehet ünnepelni a diadalmaskodó Realt, ám utána át kell gondolni az egész csúcsfoci világát, mielőtt sorozatos botrányok nem ingatják meg az egészet az alapoktól. Nehezebb feladat lesz ez, mint eljutni a BL-döntőig, és aligha adnak érte serleget. Mégis fel kell majd vállalni valakinek ezeket a döntéseket, mielőtt végrehajtók foglalják le valamelyik játékos játékjogát a pályára kifutás előtt, netán az arab tulaj egy héttel a döntő előtt villámigazolással hoz még a csapathoz 2-3 világsztárt óriási pénzekért...

Barca-Atletico dráma, FA-kupa döntő Arsenal-győzelemmel, fantomgól a német kupa döntőjében- nem akármilyen este volt. Bár sokan írtak az eseményekről, pár dologról én is szólnék.

Először is a spanyol bajnokság csúcsrangadójáról. Szerintem lehet ezt csűrni-csavarni, de az idén az Atletico Madrid volt a legjobb csapat, teljesen megérdemelték a bajnoki címet, és a legvégéig kitartott a lendületük. A barcelonai meccs után sem volt kétséges, hogy nem ajándékba kapták az aranyat, ellenfelük jó csapattal állt fel, de rosszul játszott. És azt, hogy egy csapat mit tud mutatni a pályán, igen gyakran az határozza meg, mit hagynak neki.

Az Atletico jól zárt, és hiába kaptak egy fantasztikus gólt, az egész idény egyik legszebb találatát, a második félidőre úgy jöttek ki, hogy nekiestek a katalánoknak azok hazai pályáján. Ez az igazi fociünnep, nem csoda, hogy tetszett a nézőknek a helyszínen is. Az Atletico varázslatos idényére a koronát a BL-döntő teheti majd fel, de én most mégis úgy érzem, a különös helyzetekben megtáltosodó Real nyer majd Lisszabonban. Meglátjuk.

A német kupa döntőjében az utóbbi években megszokott Bayern München- Borussia Dortmund párharc újabb felvonása várt ránk. A Bayern győzelme éppenséggel nem meglepetés, de az már nagyon-nagyon unalmas, hogy egy kis technikai fejlesztéssel kiküszöbölhető viták határozzák meg a beszélgetéseket utólag. Igen, arról beszélek, amikor egy dortmundi beívelés után a kapuba tartott a labda, amit Dante vágott ki- erős a gyanú, hogy a gólvonal mögül.

Címek, sorsok dőlnek el azon, hogy a partjelző a másodperc tört része alatt jól látja-e a labdát. Ez agyrém! Nem gépek, én nem is várom el tőlük, hogy hibátlan legyen minden ilyen döntésük. A szövetségben ülőket vádolom, akik a sokadik ilyen eset után is széttárják a kezüket. Nem érdekel, hogy a megye kettőben nem futja ilyen technikára, én világbajnokságokról, kupadöntőkről beszélek, ahol a hatszáz kamera miatt a néző úgyis látja a visszajátszásokból, mi történt. És nehéz úgy örülni a sikernek, ha mindenki egy meg nem adott gólról beszél, elrontja a csapat, a nézők boldogságát az ilyen.

Végül Anglia, FA-kupa döntő, ahol az Arsenal kilenc év után begyűjtött egy újabb trófeát. A Hull City 0-2-es vezetéséről a hosszabbításban lőtt góllal fordította a maga javára a meccset a londoni gárda, ami érezhetően nagyon akarta a sikert. Nem különben az edző, Arsene Wenger, akin sokan élcelődtek.

És ez a viccelődés szerintem rettentően igazságtalan. Magyar oldalon is olvastam, hogy a futballvilág legnagyobb lúzerének nevezték. Csak egy kis felsorolás Mr. Lúzer edzőként elért eredményeiről:

- francia bajnok és kupagyőztes

- japán bajnok és kupagyőztes

- háromszoros angol bajnok, ötszörös FA-kupa győztes, négyszeres Community Shield győztes

Ezen túlmenően még akad pár angol bajnoki érme, kupadöntője, UEFA-kupa és BL-döntőbe vezette a csapatát, és így tovább. Igen, bukott el a siker kapujában többször is, de azért olyan ellenfelekkel szemben, mint a Barcelona, a csúcskorszakában járó Manchester United, a pénzzel feltupírozott Chelsea és Manchester City nem olyan döbbenetesen nagy szégyen alul maradni. Szóval nekem legyen mondva az ilyen lúzerség!... 

A Real Madrid nyerte a spanyol kupát, és a döntőt megnézve nagyon úgy festett, megérdemelték a sikert. Nagyon hasonló volt a meccs összképe, mint a Barcelona Atletico elleni vereségénél: a katalánok nyomnak, járatják a labdát, ám helyzetet alig tudnak kialakítani, míg a fegyelmezetten védekező ellenfél kontrákkal veszélyeztet.

Hiába volt jóval többet a ladba a Barcánál, nagyobb helyzetei a Realnak voltak, abból kettőt ki is használtak. Az a csapat nyert, ami tegnap este jobb volt. A meccs sem volt rossz, mert azért elég izgalmasan alakult, és az, ahogy Bale a 85. percben a pályán kívül(!) kerülte és előzte meg a Barca védőjét, az az egész meccsnek jellemző pillanata volt- góllal is végződött, ezzel nyert a Real.

A madridiak még állnak a BL-ben, megnyerhetik a bajnokságot is- nyögvenyelősen indultak, de a végén még akár nagyon fényes is lehet ez az idény.

A Barcelona pedig az átigazolástól eltiltva aligha kezdhet új csapat építésébe. Persze... Ott van a keretben Messi, Neymar, Dani Alves, Piquet, Xavi, Iniesta, Fabregas- hát nekem legyen mondva, hogy "csak" ilyen játékosokra kelljen alapozni egy csapatot! Persze a csúcsfociban mindig lehet erősíteni, a védelembe elkéne pár ember, a kapusposzton pedig Pinto aligha megoldás, ezen a meccsen se volt túl magabiztos. De inkább az lenne a fontos, hogy a kispadon olyan ember üljön, aki fel tudja rázni a Barca sztárjait. Mert szerintem ott döcög valami, a játékosok óriási meccseket is tudnak nyerni, ha rendesen pörögnek, de most, az idény végére valahogy kifulladtak. Látni némi elkedvetlenedést...

Furcsa persze az egy külső szemlélő számára, hogy valaki "csalódott" spanyol kupa ezüstéremmel, bajnoki dobogóval, BL-negyeddöntővel, de a vérbeli sportoló már csak ilyen, ami nem aranyérem, az nem az igazi. Talán túl sokszor voltak a csúcson a Barcelona játékosai, így elszoktak a kudarcoktól. Megjegyzendő, az sem mindegy ám, hogy a bajnoki meccsek jelentős részén a sztárcsapatok egyoldalú küzdelemben, simán győznek, és ezért nehéz lehet ám a valódi tétmeccsekre felpörögni.

Majd jövőre új emberrel a kispadon kiderül, kiben volt a hiba...

Kiderült, melyik négy csapat találkozik majd a Bajnokok Ligája elődöntőjében, és természetesen lelkesen elemezgeti mindenki a meccseket.

A Bayern München és a Manchester United párharcában utóbbinak csak percekig állt a zászló. Ma a németek egyszerűen jobbak, egységesebbek a gyengélkedő manchesterieknél, előzetesen is ezt gondolta mindenki, a meccseken is az látszott, hogy az angolok küzdöttek, de csekély esélyük volt.

A Real Madrid esetében úgy tűnt, az első meccs 3-0 arányú győzelme után sétagalopp lesz a dortmundi visszavágó. De egy német csapatot nem lehet leírni, és bizony nagy mázlival illetve Casillas óriási védéseivel mentek csak tovább a spanyolok. Valami hiányzik belőlük. Ott vannak a spanyol kupadöntőben, harcolnak a bajnoki címért, BL-elődöntősök, de... Valami nem az igazi.

A PSG jól játszott hazai pályán, és tulajdonképpen nem voltak rosszak londonban sem. De a Chelsea-nek sikerült kiharcolni a továbbjutást egy nagyon izgalmas meccsen. Mourinho jól cserélt, ez a csapat képes váratlan villanásokra, és néha előfordult már a világtörténelemben, hogy egy küzdő csapat ért a csúcsra. Nem tennék rájuk nagy pénzt, de ha mondjuk a Real Madriddal kerülnek szembe, és kiverik a most épp nem nagy formát mutató királyi gárdát, a döntőben egy meccs dönt, bármi lehet...

Az igazi drámát viszont a Barcelona bukása jelentette ebben a körben. Divatos agyondicsérni a katalánokat, de az Atletico Madrid ellen egyszerűen nem voltak elég jók. Pár helyzetük adódott, de a madridiak kapufáira, óriási ziccereire gondolva azt kell mondanunk, teljesen igazságos a végeredmény. Most aztán az Atleticót elemezgetik mindenhol, az edző, Diego Simeone portréját vázolja minden újság, hiszen létezik az az effektus, hogy a nagyot legyőző ázsiója az indokoltnál sokkal jobban nő.

A Barcelonáról is sok szó esik, természetesen. A játékosállomány gerince évek óta változatlan, nem lehetne azt mondani, hogy ez a csapat gyengébb lenne, mint a tavalyi vagy a korábbiak, sőt, egy Neymarral erősebb csatársor alapból jobbnak látszik. Ám egy nagy hiányzó mégis van: a most már a Bayern kispadján ülő Guardiola. Úgy fest, a Barca eredményeihez tényleg nagyon sokat tett hozzá a szakember.

A mostani elemzések lehúzzák a keresztvizet Messiről, aki tényleg nem mutatott sokat. De azért ne feledjük, egy olyan játékosról beszélünk, aki évek óta a hátán viszi a csapatot, góljai, cselei élményszámba mennek és persze sok sikerhez segítették hozzá klubját. Borzasztóan sok meccs van a lábában minden szezonban, helyt kell állni a bajnokságban, a kupában, a BL-ben, és persze ott van az argentin válogatott is. Nagy rajta a nyomás, mindenki tőle várja a csodát, és ő bírja is ezt a terhet.

De a futballista is ember, akármekkora sztár. Hogy kedvetlen volt, vagy kis sérüléssel vállalta a játékot, netán nem az ő rossz, hanem az Atletico védelem jó játéka miatt nem ment sokra, majd a szakemberek kielemzik. Attól ő még marad az, aki, és ezután sem pihenhet, jön a kupadöntő, a bajnokság roppant izgalmasnak ígérkező hajrája, és utána pedig a brazíliai világbajnokság. És ezeken a meccseken is mindenki tőle várja majd a csodát...

Ha a vb-re visszatérünk, kérdés, a kifacsart sztárok mennyire tudnak majd ott felpörögni, mert úgy fest, a hosszú idény néhányukat már erősen kifárasztotta. Messiről most sokat beszélünk, de a sérülés miatt meccseket kihagyó C. Ronaldo, illetve a többi sérüléssel bajlódó sztár kínlódása sem jó jel. Ha az UEFA és a FIFA döntéshozóin múlna, évente még több tétmeccsen kéne jól játszaniuk, de ez nem fog menni. A játékosok nyilván nem lázadoznak, hiszen komoly pénzeket keresnek, és ezért csak focizniuk kell, de attól még a sorozatterhelés miatt a testük feladhatja.

És a néző minden meccsen a géniuszt akarja látni, nem pedig annak a fásult árnyékát. Ha a sztár csak lézeng, egyből jönnek a csalódott vagy dühös hangok, a hibákra rámutató elemzések. Pedig nincs itt semmi különös: ezen az estén ennyit bírt és ennyit tudott. De temetni nem kell Messit, fogunk még tőle nagy dolgokat látni...