Sportfoglalkozás

Ugyan itt a nyár, és ilyenkor furcsának tűnhet síelős videókat megosztani, de ami vagány, az vagány. Én ugyan nem vagyok különösebben járatos a téli sportok tudományában, de néha eljátszok a gondolattal, milyen lehet havas lejtőkön siklani. A kánikulai napokon pedig főleg eszébe jut sokaknak, milyen lehet arrafelé időzni, ahol nem klíma kell, hanem jó meleg ruházat...

Egy szó mint száz, nyáron is megvan a hangulata a síelős témáknak. És ha nem is értek hozzá, azért tudom értékelni mások nagy teljesítményét. Nem csak az ügyes sportolókra gondolok, hanem azokra a filmesekre is, akik képesek ilyen színvonalú felvételeket készíteni, lassításokat gyártani, majd összevágni az anyagot. Ők is kellenek hozzá, hogy igazán lenyűgöző legyen a síelés művészete.

A francia Alpok egyik lejtőjén készültek a gyorsasági síelők megjavítani a korábbi sebességi rekordokat, és sikerrel is jártak. Ennek a műfajnak a klasszisa, Simone Origone új világcsúcsa síléccel 252,632 km/óra lett.

A snowboarddal versenyző Edmond Plawczyk is rekordot javított, neki 203,275 km/órás tempót sikerült elérni.

Nehéz mit mondani, amikor ekkora sebességről olvasok. Autóban ülve is soknak tűnne 200-250 km/óra, de egy pár lécen menni ennyivel... Bizonyára óriási adrenalinfröccs lehet így siklani a havon, és azt hiszem, hiába tűnik úgy, "csak" lecsúsznak, a túlságosan vakmerők durván megüthetik magukat esés közben. Az ilyen szélsőséges rekordokat bizonyos sportágakban már nem is tartják számon, pont azért, mert túl sok volt a súlyos baleset, és abban bíznak, ha nincs hivatalos elismerés és nagy felhajtás, akkor a többség kedve elmegy a szélsőségek hajszolásától.

A síelésnél még nem ez a helyzet szemmel láthatóan, és talán már el is jutottak oda a biztonsági előkészületekkel, hogy ne következzen be a tragédia. Csak épp annyira aprók a különbségek, hogy egyre nehezebb lesz csúcsot javítani: Origone saját korábbi csúcsát alig 0,2 km/órával tudta felülmúlni, ami szinte elhanyagolható, nüansznyi különbség. Ha nem elég pontos a sebességmérőeszköz, ki sem mutatható... Itt tart már ez a műfaj is, nem elég tizedmásodpercekben mérni az időt.

Mindig van új a nap alatt: havas téli környezetbe ültetik át a jógát. És talán azért, hogy le lehessen védeni az ötletet, új nevet is adtak ennek a mozgásformának, ez lett a snowga.

Pár éve indultak az első ilyen foglalkozások, nyilván olyan helyeken, ahol telente sok a hó, és sokan síelnek. Végülis nem is annyira világtól elrugaszkodott az ötlet: aki szereti a téli sportokat, ugyanúgy szeretheti a jógát is. Kinn a természetben, a tiszta téli időben, amikor szinte harapni lehetne a levegőt, belefér pár ászana is a sítúrába.

Legalábbis én úgy tippelem, spontán módon jöhetett az ötlet: együtt síelő jógakedvelők talán csak mókából kezdtek a sítalpakon nyújtani, lazítani, aztán ezt az egészet keretbe foglalták. Mint mostanában a fitnesztrendek többsége, ez is először a tengerentúlon vált népszerűvé. Van, aki sílécen, más hótalpakon jógázik, és akad jógaközpont, ahol annyira kedvelt a snowga, hogy már éjszakai foglalkozásokat is terveznek.

A túrák első részében kezdik a jógát, és az így felfrissült, bemelegedett síelők jobban élvezik a havas tájon töltött időt. Biztosan nem árt a síelőknek sem az ászanáknak köszönhető jó hatás. Állítólag már néhány európai üdülőhelyen is kínálnak ilyen programot.

Elmondható, hidegben-melegben jógáznak manapság, hiszen a divatos hot jóga az egész világon ismert, nálunk is több ilyet kínáló stúdió van. Érdekes kontraszt lehet, ha valaki a felmelegített teremben űzött jógát is gyakorolja, sítúrán pedig beiktat egy snowga foglalkozást is...

Erre biztos nem gondoltak amikor Indiában kialakultak a jóga gyökerei. Úgy látszik, a jóga igazi jolly joker, bárhol űzhető, bármivel ötvözhető. Van, akiknek ez egy igazi filozófia és életforma, a rendszeres gyakorlás sokaknak lett szenvedélye az egész világon, míg jópáran megtalálták benne a nagy üzlet lehetőségét is. Ennél sokarcúbb mozgásforma aligha létezik...

Egy szenzációs videót mutatott nekem egy barátom, ami egy átlagosnak egyáltalán nem mondható síző szemszögéből mutat be egy különleges lesiklást.

A síelés nem az én világom. Nem tragédia, nem kell mindenfélét szeretnie az embernek; pontosabban lehet, hogy szeretném, ha belevágnék, de e pillanatban olyan nagyon nagy szükségem nincs még egy költséges hobbira... Szóval mondjuk úgy, hogy nem próbáltam, nem ismerem a havon száguldás érzését. A versenyeken általában kívülről látjuk a sportolókat, ami látványos ugyan, de valószínűleg nem adja vissza a valódi kalandot.

Nos, az említett videó azért nagyon más, mert végig úgy érezhetjük, mintha magunk is ott lennénk a pályán. Persze olyan őrült ugrások, mutatványok vannak benne rögzítve, hogy még nézőként is elszédülünk, tehát gyaníthatóan a sízők töredéke lenne képes hasonló siklásra, ám ez nem baj, végülis ez egy szórakoztató öt perc, nem pedig oktatófilm. Gyaníthatóan itt-ott trükkök is vannak benne, mert olyan extrém helyeken siklik a készítő, ahol normális ember aligha próbálkozik. Ettől csak vagányabb lesz, és nem kell mindent elhinni, komolyan venni, leutánozni, amit az interneten látunk.

Mindenesetre a nézők gyorsan ráharaptak. Nincs még egy hete, hogy feltöltötték, de sietni kell annak, aki szeretne az első hétmillió(!) megtekintő közé bekerülni...

No ezt nevezem én egy tökéletesen megvalósított saját szemszögös videónak! Vigyáznom kell az ilyesmivel, mert a végén még a téli sportokhoz is kedvet kapok...

Az 1988-ban született norvég versenyző a sífutás egyik sztárja, aki három olimpiai éremmel is büszkélkedhet: 2010-ben Vancouverben váltóban aranyérmes lett, míg Szocsiban egy ezüstöt és egy bronzot gyűjtött be. Emellett világbajnoki érmekből is szép kollekciója van. A 162 centi magas szőkeség gyakran tűnik fel a magazinok oldalain is, sportcucc helyett valami csinosabb ruhát viselve.