Sportfoglalkozás

A hazai bajnokság körüli miniviharok egyike most a közvetítési jogok körül pattant ki. Mint az most már sokak számára ismert, a focimeccseket ezentúl kizárólag a közszolgálati televízióban lehet majd nézni, hiába keresi valaki a Fradi vagy a Paks rangadóit a Sport TV-n. 

Egyrészt az vezetett ehhez a helyzethez, hogy eleve kevesebb meccset tűznek műsorra: a csapatok létszámának csökkentése miatt kevesebb meccs lesz hétvégente, ráadásul az MLSZ abban látja a nézőszámok visszaesésének okát, hogy szinten minden mérkőzés képernyőre került. Szóval mostantól be kell érnünk három meccsel hétvégente. Nyilván innentől fogva például a Haladás-Békéscsaba rangadókat zsúfolt lelátók előtt rendezik majd- statisztikák gyártásában úgyis jól állunk. Majd jönnek a bevált tiszteletjegyek, és akkor talán kicsit javulni látszanak majd a trendek.

Az már elgondolkodtatóbb, hogy a jóval kevesebb mérkőzésnek nem lesz-e kevesebb a közvetítési bevétele. A csapatok töredéke reménykedhet abban, hogy a pár száz plusz meccsre járó miatti többletbevétel kárpótolja őket. Jó eséllyel minden hétvégén képernyőre kerül például a Fradi. és erre jó esélye van például a Videotonnak, az Újpestnek, a Debrecennek. A többiek majd elvétve lesznek láthatóak élőben, és ha igazságosan akarnák elosztani a pénzt, bizony annak jutna több, akit többször adnak. Na de a Fradinál így sincs hiány támogatóból, gyakorlatilag csak tovább nőne az elkölthető pénzük. Ez lenne a cél?

Természetesen a Fradi vonzereje még mindig jelentős. Én tudom, hogy sokat szidom a focit, de akkor is tény, a nézettségi adatok alapján bizony elmondható, a zöld-fehérek komolyabb meccsei még mindig versenyképes tévéműsornak számítanak. Na de van még rajtuk kívül pár csapat az első osztályban... Eddig piaci alapon ment a jogok értékesítése- ha a Sport TV-nek megérte a milliókat, hát hajrá.

Ám az kicsit fura, hogy akkor ezen a területen is közpénzek áramlanak majd a fociba. Mert ha csak az M4 sportadó közvetíthet, nekik kell fizetni is. A focirajongóknak talán(?) megéri, de akit nem érdekel a hazai bajnokság, az bizony aligha boldog arra gondolva, hogy a nagy közösből most erre kell költeni. Persze a reklámidő eladható, de azért nekem nagy kérdés, mennyire számít üzletnek a magyar foci. Majd most eldől! Meg fogjuk látni, ezen speciális piaci(?) viszonyok között mennyit ér valójában a mi kis magyar bajnokságunk.

A Sport TV pedig szépen magyar foci nélkül maradt. Furcsa ez, mert ők voltak azok, akik komoly pénzeket kezdtek adni a jogokért, sokat tettek a színvonalas közvetítésekért, egy állandó heti műsorral támogatták a bajnokságot és így tovább. Mondjuk ki: amit meg lehetett tenni, megtették. Ahhoz nem sok közük volt, a pályán mi folyik. Annyit tehettek, hogy megmutatták, és mi láthattuk, aztán eldönthettük, akarjuk-e nézni.

Viszont olyan sok mostanában a sportcsatorna, hogy lassan pont a Sport TV kínálata üresedik. Én személy szerint nem bánnám, ha az amerikai idő szerinti délutáni idősáv legjobb NFL-meccseivel pótolnák ki a magyar bajnokság hiánya miatti űrt, de azért szerintem nincs itt még lefutva minden. Pár forduló után látni fogjuk, mennyire lesznek népszerűek a meccsek a közszolgálatin, mennyire ugrik meg a pályákon a nézőszám, és így tovább. Amilyen gyorsan történnek mifelénk a dolgok, lehetnek itt még izgalmas meglepetések... Csak aztán nehogy az derüljön ki, piaci alapon valójában senkinek nem kellenek a közvetítések. Mert akkor mi közösen fogjuk megfizetni a bajnokság "élvezetének" árát, ha érdekel az NB1, ha nem.

A Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor egyáltalán nem örvend osztatlan népszerűségnek szurkolói körökben. Saját csapata ultrái sem különösebben rajonganak érte, sőt, a szép új stadionba nem is járnak. Maradjunk annyiban, messze van az új Aréna hangulata a pokolitól, a nézőszámokat sem teszik ki az ablakba. A csapat ugyan tisztességesen szerepel a bajnokságban és a kupában, de a fradistáknak ennél azért több is kellene. A lecserélt kabalafigura utódja sem túl népszerű, de azt hiszem, ez a csirkeszerű lény az, ami hosszú távon a legkevesebbet számít.

No mindegy, a zöld-fehérek háza táján vannak mindenféle ügyek, miközben a pénzek csak úgy özönlenek a klubhoz. Persze mindenki komoly szponzor, naná, állami pénz alig fordul meg- mi meg mind elhisszük, hogy üzleti alapon megy nálunk a futball támogatása. Ahol úgy megy, az a Győr, ahol már ingyen fociznak a játékosok, meg a Pápa, ahol most dobta be a törölközőt a tulajdonos Lombard...

Pedig a magyar focinak még mindig van valami presztízse. Láttam, volt, akinél kiverte a biztosítékot, hogy Kubatov szerint egy Fradi meccset még mindig többen néznek, mint a Barca-Realt. Én nem igazán ismerem az összes hazai nézettségi adatot, fogalmam nincs, pontosan milyen számokat mérnek a sportcsatornák, a saját ízlésem meg csak nekem fontos: azért, mert én gyakrabban nézek amerikaifocit mint Forma1-et, az országban messze fordítottak az arányok.

Ám egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a magyar foci még mindig olyan műsor, amire sokan odakapcsolnak. Ha más nem, akkor legalább egy Újpest-Fradi leültet sokakat a tévék elé. Bármennyire ócska a foci, ez akkor is téma. A magyar fociba nőtt bele pár generáció, és sokak számára még mindig van ennek némi vonzereje. Abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy mondjuk két-háromszázezer néző is követi a Fradi kiemelt meccseit. 

A gond az, hogy a boldog időkben ennek a tízszerese is lehetett a nézettség. Nincsenek itt csodák: ha a stadionban visszaesett a nézőszám, a tévék előtt is. Annak idején a foci baromi jól eladható dolog volt, csak persze még nem volt akkora üzlet a közvetítési jog. Most már tele vagyunk csatornákkal, a focink viszont olyan, amilyen. Ennek ellenére minden nap megjelenik 1-2 cikk róla a nagy portálokon, hát komolyan annyira nem tartják érdekesnek a saját írásaikat a honlapok, hogy nem hiszik el, akik azt elolvassák, azok egy része magyar meccset is néz? Aki kíváncsi az erőviszonyokra, vesse össze a magyar fociról szóló cikkek olvasottságát az El Clasicóról szólóakkal. Az interneten igen pontosan lehet követni az ilyesmit...

És ha esetleg az is derül ki, hogy a Barcelona meccsét duplaannyian nézték mint a magyar örökrangadót, akkor is le kell szögezni, utóbbié sem kis szám. Mert ha a színvonalakat vetnénk össze, a magyar meccset tizedannyian követnék a tévében, vagy még jóval kevesebben. Ezért fáj a magamfajtának az a maszatolás és egy helyben toporgás, ami nálunk megy. Közös erőfeszítéssel sikerül lemorzsolni a szurkolók maradékát is. Mert az brutális nagy tévhit, hogy a kisvárdai stafionfejlesztés fogja őket lelkesíteni. Egy frászt. Azért mert szeretjük valamilyen szinten a magyar focit, vagy legalább egy csapatot, még egyikünk sem hülye. És ha mégis annak néznek minket, inkább tényleg a spanyolokat nézzük.

A Barcelona köszöni szépen az egykori Ferencváros-szurkolókat, de ők meglennének nélkülük, van szimpatizánsuk elég a nagyvilágban. A mi csapatainknak viszont csak Magyarország a mozgástere, minket kéne kiszolgálni, szórakoztatni- és megérteni. De ezzel senki sem akar foglalkozni szemmel láthatóan. Pár év múlva de örülnének a fociban olyan nézettségi adatoknak, mint amik most vannak...

A minap láttam egy hírt, ami arról szólt, hogy a Denver Broncos irányítója, Peyton Manning még nem akarja abbahagyni a játékot az idény végén. Az amerikaifoci kedvelőinek körében az ilyen témák megvitatása hétköznapi, nincs benne semmi különleges. No de az, hogy a hírt az MTI adta ki, jelzi, hogy a Magyar Távirati Iroda ingerküszöbét is megütötték az NFL aktualitásai.

Mert egy ideje már be szoktak számolni a Super Bowl körüli felhajtásról a magyar médiában, de mostanában jött el az igazi áttörés, amikor mindenféle sajtóorgánumokban jelennek meg napi hírek az amerikaifociról. A nagy portálokon rendszeresen beszámolnak a hétvégi forduló eredményeiről, de már a főiskolai bajnokságról is olvashatunk több helyen.

Ezt az egészet csak azért hoztam fel, hogy elmélkedjek arról, mennyire természetes módon változik a sport világa annak függvényében, mi érdekli az embereket. Az ma már tényként kezelhető, hogy a sport a szórakoztatóipar része, a meccsek a tévésorozatokkal és a mozifilmekkel versenyeznek az emberek figyelméért. Ami jól eladható, annak több esélye van. Folyamatosan változnak több sportágban a szabályok, pont azért, hogy minél több néző számára legyen látványos és érdekes a közvetítés. Van, ahol egészen forradalmi módosításokra is sor kerül, máshol inkább csak óvatosan, lépésről lépésre haladnak. Elsősorban ott próbálnak kétségbeesetten variálni, ahol egyre inkább teret vesztenek a konkurens sportágakkal szemben.

Mi erről azért hallhatunk többet, mert a hagyományos magyar sikersportágak közül több is veszélybe került, legalábbis az olimpiai programot illetően. Az öttusánál például igen komoly változások zajlottak le, egészen máshogy néz ki ma egy verseny, mint Balczóék idejében. Természetesen a lényeg változatlan: változatos sportágakban kell jól szerepelnie annak, aki győzni akar, de a lebonyolítás nagyon más, mint régebben. Olyan, viszonylag fiatalnak számító sportágak hódítanak, mint például a triatlon, amiből az első versenyt 1974-ben rendezték- ma már olimpiai szám, és rengeteg amatőr is űzi mindenfelé. Ki lehet elemezni, miért szerették meg ennyien.

A változások nem feltétlenül az egész világon ugyanúgy zajlanak. Mi most ismerkedünk az NFL atmoszférájával, de a tengerentúlon már jó ideje az a legnépszerűbb csapatsport. Itt is egyre több a rajongó, míg lassacskán háttérbe szorulnak olyan sportok, mint mondjuk a röplabda. Pedig pár évtizede a férfiak és nők között is szép sikereket értek el a magyarok, értékes helyezéseket szereztek olimpiákon és Európa-bajnokságokon, de napjainkban jóval kevesebben követik a történéseket. Meggyengült a tömegbázis, a tévéközvetítések látványossága nem hasonlítható össze a fociéval, amerikaifociéval, így pedig nehéz a röplabda hazai űzőinek. Szomorú látványt nyújtanak az üres nézőterek, és ez nem csak magyar jelenség, miközben máshol még mindig nagyon szeretik...

A vízilabdát a válogatottaink nemzetközi sikeressége tartja felszínen, de a néha szétfújt, nehezen követhető bírói döntések miatt balhés meccsek sokakat bosszantanak. Kevés országban játsszák magas szinten a vízipólót, tehát valamit lépnie kellett a szövetségnek. Legutóbb azt olvastam, változik a pálya és a labda mérete is, dinamikusabb, pörgősebb játékmenetet szeretnének. Kérdés, elérhető-e ez, de van ennél nagyobb kihívás is: bővíteni az élmezőnyt. Különös, de a legsikeresebb országoknak az az érdeke, hogy egyre erősebb legyen a konkurencia! Mert ha minden világverseny Balkán-házibajnokság lesz a néha beleszóló magyarokkal, nehezen lesz eladható a sportág. 

Ha az országon belüli piac elég nagy, akkor persze a kutyát nem érdekli, máshol mennyi a rajongó- persze jó, ha az NFL meccseket Mongóliában is nézik, de amíg a legfontosabb amerikai piacon hasítanak, addig nyugodtak a liga vezetői. Számukra az a kérdés, hogy az amerikai reklámtortából kihasítani szándékozók, például az európai stílusú foci, a "soccer" profiligája jelent-e érdemi konkurenciát hosszú távon.

A hazai sportszövetségeknek érdemes lenne átgondolni hosszú távú stratégiáikat, elemezni kellene az eredményesen működő tengerentúli ligák működését, talán le lehetne vonni tanulságokat. Lehet fölényesen viszonyulni a kizárólag üzleti alapú, szórakoztatóipari jellegű sportok világához, de manapság már mindenhol pénzdíjas versenyek vannak, az összes csapatban fizetett profik játszanak, tehát maximum az összeg nagysága a kérdés, de az nem, hogy a pénz szerepe meghatározó.

Idehaza meg olyan kétségbeeseett próbálkozásokról hallani, mint Del Piero elcsábítása a Honvédba: elképzelem, milyen mezeladási számokról krétálhattak a kiöregedett futballsztárnak, amikor megpróbálták meggyőzni, érdemes Magyarországra igazolnia. Ez az epizód kiválóan jelzi, hol tart manapság nálunk a stratégiai tervezés és a hosszú távú gondolkodás az élvonalbeli sportban.

Lehet szidni az amerikai sportokat, újféle divatnak nevezni a népszerűvé válásukat, de ezek az átrendeződések mindig is jelen voltak, és a jövőben is lesz hasonló. Ám annak mindig megvan az oka, ha egy sportág meccsei harmincezer embert vonzanak, egy másiké meg harmincat. És mindez nem a néző "hibája": ő jó szórakozást keres, és azt választja, amitől ezt megkapja. Az őszinte szembenézés pedig mindig többet segít, mint mások hibáztatása. Áttörést más sportággal is el lehet érni, sőt, teret vesztett sportok is újból kedveltek lehetnek, de soha nem maguktól: együtt kell dolgozni a szövetségeknek a klubokkal, az edzőkkel és a sportolókkal a közös cél érdekében. Mi, sportszerető nézők, mindig itt leszünk, tessék minket visszahódítani! A jóra mindannyian nyitottak vagyunk...

Tegnap egy kicsit örömködtem neki, hogy végre kezdődik az NFL-idény, és dicsértem a SportTV közvetítéseit, de azt csak utána néztem meg, milyen meccs lesz élőben vasárnap, amikor kezdődik az igazi meccsdömping az amerikaifoci világában.

Nos, a jelek szerint a délutáni-esti idősávban egy mérkőzés sem megy élőben, mert az öreg kontinensen elkezdődnek a gurulós foci Eb-selejtezői. Ha a magyar válogatott mérkőzését adnák, megértem. Egy komoly rangadó- belefér. Még az is érdekelhet sok embert, hogy a világbajnok Németország mit játszik a skótokkal. 

Na de mit kezdjünk a Grúzia-Írország selejtezővel, majd az azt követő Görögország-Románia meccsel? Én tényleg szeretem az európai focit is, de van azért egy szint- ha választanom kell, legalább 3-4 jobb meccset találnék az NFL délutáni programjában. A Cleveland Browns a Pittsburgh Steelers otthonába látogat- ki tudja, talán pályára lép Johnny Football. Ugyanebben a csoportban egy keménynek ígérkező Cincinatti Bengals-Baltimore Ravens rangadó is lesz. Mifelénk komoly rajongótábora van a New England Patriotsnak, biztosan sokan megnéznék, mire megy Brady és az újjászervezett védelem Miamiban a Dolphins ellen.

Ám ehhez képest még az esti Dallas Cowboys- San Francisco 49ers mérkőzés is csúsztatva indul. Vajon a vb-n ismét unalmas játékával "kitűnő" görögök vagy a nagyon kedvelt románok rajongótábora olyan jelentős? Persze tudom én, azért mert valamit kedvelek, a többségnek még lehet más az ízlése. Az is lehet, hogy tényleg csak arról van szó, az amerikaifoci most trendi, a rajongók többet használják a közösségi médiát, de a csendes tömegek a grúzokra és az írekre kíváncsiak.

Szóval szívesen látnék nézettségi adatokat, hogy alakulnak egy ilyen hétvégén a számok. Tényleg nem zárom ki, hogy meglepődnék rajtuk, de az én megérzésem az, hogy trendváltás előtt állunk. Hamarosan választani kell, melyik sportág meccseié legyen az elsőbbség, mert tíz éve nem lehetett kérdés, hogy az amerikafoci csak egy szűk réteget érdekel, de ma már nem annyira egyértelműek az erőviszonyok. A régi tradíciók okán még biztosan van némi hátszele az európai focinak, de a sportközvetítések világában is a pénz az úr.

Így aztán lehet, hamarosan eljön a pillanat, amikor majd az örmény vagy a finn válogatott rajongói húzzák a szájukat a magyar tévés közvetítések miatt úgy, mint most én. Mindenesetre aki több amerikaifocit akar élőben látni, az kapcsolja be a tévét az ismétléskor is, szóljon hozzá, mutassa meg, hogy erre ma nagyobb már az igény. Igen, ez rajtunk is múlik- ezért emelek szót én is.

Lehet csatlakozni!

Amikor fiatalabb voltam, sportközvetítást értelemszerűen csak a magyar tévében láttam. Nyilván csak a legnagyobb események, a legnépszerűbb sportok kerültek képernyőre: megnéztük a focimeccseket, az olimpiát, efféléket.

Aztán jött a sportcsatornák közül az első: az Eurosport. Később még néhány újabb csatornával bővült a kínálat, ma már magyar csatornából is bőven van, Sport1 és Sport2, Digi Sport 1 és 2, SportKlub, az Eurosportnak is van magyar kommentárja.

Csak hát valahogy úgy fest, nem minden csatornának jutnak ugyanolyan izgalmas események. Az még rendben is van, hogy a régebben elérhetetlen, de a sportban abszolút csúcsot jelentő amerikai ligák közül az NFL, az NBA, az NHL is nézhető. Még az amerikai egyetemi bajnokság, az NCAA legjobb amerikaifoci- és kosármeccsei iránt is biztos van érdeklődő.

Ám ha átfutom a csatornák programját, akkor látom, hogy például közvetítik az Universiade biatlonversenyeit, adják a Darts vb-t, a tollaslabda csapatbajnokságot, a tornászok lány utánpótlás csapatbajnokságát, a kézilabda Copa Asobal meccseit, a Strongman Champions League-et, az Egyesült Királyság snooker bajnokságát, bowlingot.

Szóval eljött a Kánaán, mert állandóan sportot nézhetünk? A fenti listát átfutva azt kell mondjam, nem mindegyik közvetítés hoz lázba közülük. Azt hiszem, egyszerűen csak ki kell tölteni a műsoridőt, így aztán olcsón megszerezhető sportközvetítésekkel duzzasztják fel a kínálatot. Nehéz elhinni, hogy a Copa Asobal rajongó tüntettek volna a csatorna előtt kedvenc meccseik közvetítéséért. (Tényleg, mi az a Copa Asobal? Itt az idő a Google segítségét kérni...)

Szóval túl sok a csatorna, és túl kevés a menő sportesemény. A kézilabda-vb bizonyára sokakat érdekel, a csúcsligák hétvégi meccsei is, és mondjuk az amerikai ligák (én például az NFL közvetítéseket ki nem hagynám). Mégsincs szívem azt mondani, hogy a kevesebbe kerülő, háttérbe szoruló események "értéktelenek", sportértékük nagyon is lehet. A tornászlányok biztosan hosszú évek óta edzenek keményen, amíg egy utánpótlás ob-ig eljuthatnak, a snookeresek, bowlingosok mögött is sok gyakorlás állhat, az Universiadén is lehetnek színvonalas versenyek. Miért ne kerülhetnének ők is képernyőre? Az, hogy csak a körülményeken köszönhetően láthatjuk ott őket, nem számít.

Manapság, amikor az érdemi teljesítmény nélküli percemberek folyamatosan a tévében szerepelnek például a valóságshow-knak köszönhetően, inkább néznék akármilyen sportolót, aki valamiben tényleg nagyon jó. Legyen az darts vagy tollaslabda- többre tartom őket.