Sportfoglalkozás

Ritkán jutok el a szülővárosomba, de amikor pár hónapja Debrecenben jártam, kimentem megnézni az új Nagyerdei Stadiont. Már akkor feltűnt a rekortán futópálya, és eldöntöttem, legközelebb ki is próbálom. 

Aki még nem látta, annak egy kis magyarázat szükséges, mi itt a különleges. A Nagyerdő a város kiemelt kikapcsolódási övezete, és a terv volt, hogy ne tegye tönkre a látképét egy betonmonstrum. Ezért azt találták ki, hogy a játékteret lesüllyesztik, így a stadion legmagasabb pontja sem nyúlik a fák fölé. Meglepő, de tényleg csak a stadion közelébe érve tűnik fel a hatalmas építmény. 

Ráadásul a stadion kapuihoz vezető utat is pár méterre emelték a talajtól, így gyakorlatilag a fák koronái között lehet sétálni meccsre menet. És ami a legjobb: ez az út a hétköznapokon sincs lezárva, új séta útvonalat alakítottak ki.

Az amatőr sportolók kedvéért pedig egy direkt futáshoz ideális sávot is építettek. Ez a nagyjából másfél kilométeres kör a stadiont is érinti, illetve elhalad a szökőkút mellett. Nagyon szép környezetben lehet itt kocogni, és nagyon jó volt látni, hogy a tavaszias novemberben rajtam kívül még sokan mások is futottak rajta. Egyszerűen remek volt itt mozogni, kifejezetten élveztem a futást. A végére besötétedett, ám mégis egyre többen lettünk.  

Megfordultam már pár meccsen életemben, Debrecenben a régi Nagyerdei Stadionban és a közel lévő Oláh Gábor utcaiban is voltam, de bevallom, elképzelni sem tudtam, hogy egy ilyen épületet ennyire jól lehet integrálni egy ilyen környezetbe. Ez így sokkal inkább mindannyiunké, mint egy hagyományos stadion. És még vagyok róla győződve, a futópálya kialakítása filléres tétel volt a költségvetésben. 

Számomra ez azért is szimbolikus, mert megszoktam a régi stadionokat, ahol futópálya volt a játéktér körül. Most is van egy- csak nem kerítés mögött, kevesek által használható módon. Sok problémám van a stadionok építésével, de ha azt érezném, ez nem csak presztízsberuházás, hanem a közösség örömére, hasznára szolgál a mindennapokban is, sokkal elfogadóbb lennék. Talán még nem késő átgondolni a jövőbeni fejlesztéseket, hogy ne csak a focira költsük a milliárdokat. 

Szép kis summa ötmillió forint, nemdebár? Az ember morog, ha azt hallja, egy középszerű, reménytelenül magyar szinten megrekedt futballistára ennyit költ a klubja évente.

És akkor mit mondjunk, ha egy szurkolóra ennyit akarna valaki költeni?

Elmagyarázom. Azt írják, az új MTK-stadion kiemelt beruházás lesz, így aztán 5 milliárd forintot költenek a stadionra, edzőpályákra- vagy egy kicsivel talán többet is. Mindezt pár villamosmegállónyira a vadonatúj Fradi-pályától, mert hát az nem járja, hogy kerületenként ne legyen egy felesleges beruházás.

A magyarfutball.hu adatai szerint az MTK-nak tavaly átlagosan 1443 nézője volt meccsenként. Ebben viszont benne van a Fradi elleni 4500 ember, amit nem tekintve már csak 1200 főről beszélünk- és ezek erősen felfele kerekített számok. Az idén az MTK például a Fradit is ezer ember előtt fogadta, a Debrecen vagy a Nyíregyháza ellen még kevesebben mentek ki szurkolni a kék-fehéreknek. Állapodjunk meg egy nagyon baráti ezer fizető nézőben meccsenként.

Innen már egyszerű: ha ötmilliárdot költünk a stadionra, akkor fejenként ötmilliós ajándékot kapnak a szurkolók, hogy kellemes körülmények között szotyizhassanak az MTK meccsein. Gonosz leszek, felteszek egy költői kérdést. Vajon ha megkérdeznénk az drukkereket, mit szeretnének, új stadiont, vagy az igazán elkötelezett 500 törzsszurkoló zsebre tehetne mondjuk fejenként egymilliót, és elfogadná hogy a Hidegkuti Stadion szép lassan tovább omladozik, mit választanának? Ez utóbbi megoldás ugyanis tizedannyiba kerülne, mint az új stadion.

Meg kell jegyezni, hogy sajnos ez a számítási mód hasonló eredményeket hozna a többi új stadion esetében is, mert hiába van esetleg több néző valamivel, a Fradi vagy a Debrecen új arénája jóval többe is került. Ami nálam most kiverte a biztosítékot, nem csak a stadionról szól, hanem egy tömegbázis nélküli, keveseket érdeklő csapatról, és arról, hogy ott van nem messze egy új pálya. Szegény országokban a kiscsapatok meg tudnak osztozni egy stadionon. Azt megértem, hogy a Liverpool meg az Everton nem közösködik, de például az Egyesült Államokban a két New York-i NFL-csapat, a Giants és a Jets közös stadiont használ, nekik nem derogál. Pedig New Yorkról beszélünk, nem a Salgótarjáni utcáról...

Ebben az országban nagyon sokan vannak, akik roppantul boldogok lennének fejenként ötmilliós ajándékkal. Nem mondok példát, mert nagyon könnyen rámsüthetnék a demagógia vádját- bár talán szerintem ez esetben nem nekem kellene szégyenkezni. Én csak nézek magam elé, és hümmögök. Mert tépelődnöm egy percig sem kell azon, jól van-e ez így. Nem, nincs jól. Nagyon nincs.

Nevessünk az újonnan felhúzott, milliárdokba kerülő szuperstadionok közül az elsőn, a leghírhedtebben vagy se? Igen, a felcsútira gondolok, ahol akkora víz állt a gyepen, hogy nem lehetett lejátszani a hétvégi meccset.

Az építő cég képviselője megszólalt, aki szerint ekkora felhőszakadás vizét egyetlen más európai stadionban sem sikerült volna elvezetni. Nyilván igaza van, ugyan mi oka lett volna füllenteni? Hiszen ha azt mondta volna, pont a felcsúti akadémia stadionjából spóroltak volna ki ezt-azt, nyilván semmi baja nem történhetett volna, még elismerést is kap az őszinteségéért...

Szóval mindenki a lehető legjobban csinált mindent, csak épp a meccs maradt el. A stadion talán majdnem meg is telt -nézőkkel, nem vízzel- amikor aztán jött a kínos döntés. Az internet népe viszont kegyetlen, máris jöttek a poénkodások. Kancsó Aréna, Pancholo Aréna, a vízilabda vb első új helyszíne- adta magát a helyzet. Jobb humorú emberek már szépen ki is használták a ziccert, a Trollfocin lehet nézelődni.

Persze azért okoz némi kavarodást a meccs elmaradása. A válogatott meccsre készülő szövetségi kapitánynak főhet a feje, behívhatja-e a három debreceni játékost, miközben azokra az elmaradt meccs pótlása vár. A Győr már megnyerte a maga meccsét, tehát a DVSC részéről van tétje a felcsúti fellépésnek. A hazaiak számára csak akkor, ha a Mezőkövesd valami csoda folytán nyerne, de ha nem, számukra ez a meccs már nem oszt, nem szoroz. Le kell játszani, el kell búcsúztatni Gallardót, és imádkozni kell, ne jelenjen meg pár felhő a stadion felett, még mielőtt tényleg átkeresztelik az arénát...

A felcsúti után végre a debreceni aréna is megnyílt. Elnézést, amiért én a hivatalos megnyitót nem tartom sokra: egy futballpálya az első tétmeccs után lesz az, aminek szánták. Az esztrádműsor, a gálameccs nem sok vizet zavar, mert még egy megye II-es összecsapásnak is több köze van a sporthoz, ha tétmeccsről van szó, mint a revünek.

Szóval én úgy tekintem, a Nagyerdei Stadion mostantól tekinthető úgy, mint amit birtokba vett a debreceni focicsapat és a szurkolóik. Igazán stílusos lett az első rangadó, gyakorlatilag telt hát, húszezer ember volt kinn, remek volt a hangulat, izgalmas a mérkőzés. Meg kell jegyezni, ehhez az újpesti oldal is hozzájárult: a lilafehérek odatették magukat a pályán, és az őket elkísérő drukkerek sem csendben ücsörögtek.

A hangulathoz foci kell és hangos szurkolás, az, hogy a kinn levők magukénak érezzék a csapatot és a stadiont. Ezért lenne értelme a stadionfejlesztésnek, a debreceni szurkolók maguk bizonyíthatják, megérte a beruházás, ha mindig magas lesz a nézőszám. Most, amikor fut a csapat szekere, karnyújtásnyira van a bajnoki cím, nyilván nem meglepő, ha sokan kimennek. Majd meglátjuk jövőre, mennyire tartós a lelkesedés.

Ám ami biztos, az az, hogy a kellő bázis megvan ahhoz, hogy a hazai meccseken jó legyen a hangulat, ugyanez igaz a Ferencvárosra is. Felcsút ezért lóg ki a sorból, nagyon. És ha lesz új stadion még néhány, akkor ott is az lesz a baj, hogy igazán maguknak a helyieknek nincs szüksége a focira, elmegy pár milliárd az építkezésre, aztán majd üresen ásítoznak a széksorok. Bizonyára van, aki nosztalgiát érez a fejesek közül a sorkatonaság iránt- no nem amiatt, mert a fiatalokból férfit nevel, hanem azért, mert a kiskatonákat ki lehetne vezényelni a meccsekre, és úgy nézne ki, mintha lenne érdeklődés a foci iránt.

De ez az önbecsapás klasszikus esete, pont úgy, mint az ingyenjegyek osztogatása iskolai csoportoknak, meg bárkinek, aki egy doboz sörért hajlandó kimenni egy kicsit üvöltözni a meccsre. Belőlük sose lesz törzsszurkoló, aki szereti a csapatot, sőt, még áldozni is hajlandó a kedvenceiért, jegyet vesz, idegenbe utazik, az ajándékboltban költ. Aki csak véletlenül, ingyen megy ki, annak nem kell stadion, még tévéközvetítés se, mert a sportcsatornára sem kapcsol át egy meccs kedvéért.

Szóval arra kéne törekedni, hogy ott tegyenek bele pénzt a sportba, ahol arra van igény, és van háttér a további eredményes működéshez is. A focinál a nagy költségek miatt mindenhol rezeg a léc, de a Fradi, a Debrecen még csak-csak. Ám a veszprémi, győri kézilabda,a fehérvári hoki például ugyanúgy megérdemli a támogatást. Már persze ha egy elvileg a világon mindenhol üzletnek számító élsportot közpénzből kell egyáltalán támogatni, bármilyen formában.

Mielőtt további milliárdok mennek stadionokra, erről kéne gondolkodni. Vagy talán előbb megnézni, a mostani három stadion építése mennyire éri meg, mekkora a kihasználtságuk, valóban szükség volt-e rájuk. De attól tartok, jelenleg nem az észérvek döntenek ezekben a kérdésekben...

Lejátszották az első NB1-es meccset Felcsúton, a Pancho Arénában. Bár azzal büszkélkedtek, hogy a hétközben már minden jegy elfogyott, a hihetetlen mennyiségű 3816 belépő a nyitómeccsre gazdára talált, a valóságban mindenki láthatta, nem volt teltház. Ráadásul úgy, hogy a szomszédos fehérváriak jöttek látogatóba, hangulat, szurkolás is csak az ő részükről volt. A felcsútiak szektora előtt magyar mellett svéd és EU-s zászlót véltem felfedezni- más kék-sárga nem volt, sajátjuk meg nincs? Csak erre tudtam tippelni.

Egyébként a jelentéktelen kiscsapat megint kikapott, a meccse nem sok szót érdemel. Ennyit tudnak, ennyit érnek az összevásárolt zsoldosok.

Ám mégis szót ejtek az egész felhajtásról, mert közben Veszprémben egy zsúfolásig telt csarnokban, óriási hangulatot teremtő szurkolósereg előtt a kézilabdás legények egy remek meccsen lelépték a sok pénzzel kitömött PSG-t, és bejutottak a Bajnokok ligájának négyes döntőjébe. Ez tényleg férfimunka volt!

És bántó volt a kontraszt, mert volt szurkoló, lelkesedés, hajtás, színvonal és végül szép siker, olyan, ami nemzetközi szinten is figyelmet kelt. Ez a valódi sportélmény helyszínen is, tévén nézve is, sok ilyet kívánok magunknak! És sokat kell meg dolgozni Felcsúton, hogy akár csak megközelíthessék ezt...