Sportfoglalkozás

Le a kalappal Lance Armstrong előtt! Lebukott doppingkirály létére sejtelmes utalásokat tenni arra, hogy a Tourt vezető bringásokat tiltott szereket használnak- na ehhez azért pofa kell. Úgy látszik, nem csak a csalás megszervezésében votl feketeöves, a beszólásnak is igazi művésze.

Azt gondolom, Armstrong bukása egyike volt a 21. század sportját megrengető eseményeknek. Nem azért, mert más soha nem csalt ("Uraim, szódával ez nem megy!"), hanem mert ő több volt sokszoros bajnoknál, sokaknak volt igazi példaképe. Az is nagy jelentőséget adott az ügyének, hogy versenyzőként soha nem csípték el, hosszú, összetett nyomozás során derítették ki, milyen trükkökhöz folyamodott, és végül kénytelen volt ő maga is elismerni, hogy doppinghoz nyúlt.

Meglehet, a maiak hozzá hasonlóan doppingolnak, ám ettől én még nem érzem úgy, hogy pont neki lenne erkölcsi alapja a vádaskodáshoz. Hagyjuk meg ennek a vizsgálatát azoknak a szerveknek, akiknek ez a dolga. Más kérdés, közülük páran azért sárosak lehettek a doppingolások eltusolásában. Már elmélkedtem rajta, mennyire volt valóban érdeke a tévéközvetítések, marketingjogok révén nagy pénzeket kereső sportági szövetségeknek az, hogy lebuktassák a legnagyobb sztárokat- a régi doppingügyek feltárásakor bizony nem csak sportolókat, de sportvezetőket is elő lehetett venni. Ők bizony pont ugyanúgy láthatták, a hihetetlen teljesítmények mögött valami plusznak lennie kellett még.

Így aztán ha azt keressük, tuladjonképpen ki is feszegetheti annak a kérdését, használnak-e valamit a menők a Touron, akkor talán csak a tisztán versenyzők maradnak. Már ha léteznek ilyenek; és ez az, ami kicsit elkeseríti az embert. Az élsport világa mindig is könyörtelen volt, pár sportágban pedig egyszerűen nem létezett olyan, aki plusz szerek nélkül versenyképes lehetett volna. 

Meglehet, Armstrong kicsit magát is mentegeti, amikor utódait vádolja ezzel-azzal, de az szomorú, hogy akár még igaza is lehet. Hiába bukott meg ő is, aki igazi ikonja volt a kerékpározásnak, könnyen lehet, hogy nincs más út ma sem, ha valaki győzelemre tör. Talán csak kifinomultabbak lett a trükkök, még ügyesebben szervezik a doppingolást- vagy ha nem, ugyanúgy le fognak bukni. Jóval kevesebbet veszítenek mint Armstrong, hiszen ő reklámarcként is igen keresett volt.

Esetleg még anyagilag is meg fogja neki érni ez a kis "karriermódosítás". Hogy is szokták mondani? Örömlányból lesz a legjobb feleség. A végén még ő lesz a dopping elleni küzdelem arca. A mai világban minden megtörténhet, a nevét mindenhol ismerik, szóval csak ne lepődjünk meg semmin. Elfogadni viszont nem kell, ha valaki csalásra alapoz egy új karriert- a magam részéről nem kérek az ilyesfajta "szakértőből".

Olvastam a kenyai futónő doppingügyéről (az origón olvashatóak a részletek), és már azt feszegetik, az afrikai atléták is egyre gyakrabban nyúlnak tiltott szerekhez- többek között az európai edzők és orvosok közreműködésével.

Abba nem mennék bele, ki, hol, mikor doppingolt, mennyire furcsa, hogy valaki lebukik doppinggal, valakitől mintaadás elmulasztása miatt vesznek el olimpiai aranyat, mások meg évekig el tudnak lavírozni a vizsgálatok között. Lance Armstrong ügye jó példa rá, miféle maffiák épültek rá a professzionális doppingolásra, és a balhé már messze nem magányos sportolókról szól, benne vannak az edzők, sportvezetők mellett még az ellenőrzésért felelősek is.

A kérdés az, miért is van ez az egész. A válasz pedig pofonegyszerű: a pénz a mozgatórugó. Méghozzá nagyon-nagyon sok pénz. A maratoni versenyzőről szóló cikkben van benne, hogy az összetett győzelemért félmillió dollár járt, azaz több, mint 120 millió forint. Ez piszkosul nagy összeg, egyetlen versenysorozat(!) megnyeréséért. És ott van a többi pénzdíjas verseny, ott vannak a reklámlehetőségek, ott vannak a jó olimpiai szereplésért kapott hivatalos állami jutalmak, a szponzori szerződések... 

Azért nem említek magyar sportolókat, mert ugyan a mi színeinket képviselők közül is buktak meg páran, de hiszek benne, túlnyomó többségében tiszta eszközökkel érik el a sikereiket. Nem lenne jó, ha nevük egy mondatban szerepelne a doppinggal, de mind tudjuk, őket sem csak a büszkeség motiválja, meglepő sportágakban is nagyon komoly pénzek mozogni. Az senkit nem lep meg, hogy egy közepes focista jól keres, de rengeteg pénzdíjas verseny van más sportágban is, az olimpiai érmesek jutalmat és életjáradékot kapnak és így tovább. És ha ezeket az összegeket odatesszük a magyar átlagfizetés mellé, nem nehéz megérteni, komoly hajtóerő a pénz is.

Szegényebb országokban még nagyobb a különbség, egy afrikai atléta nyilván egész családja életét megváltoztatja a pár százezer dollárral. A gazdag országokban pedig a csúcssportágakban egyenesen dollármilliók forognak, amik sok mindenre ráveszik a csalástól nem megriadó sportolókat. A kellemetlen az, hogy a nemzetközi sportszövetségek is kimagasló versenyzőket akarnak a kirakatba tolni, hiszen számukra is létkérdés, mennyire eladható a sportáguk. Így aztán a nagy duma ellenére bizonyára sok lebukást elsikáltak, mert szükség van a sztárokra, a modern kori gladiátorokra.

A pénz mindenkit megszédít. Azt hisszük, a nemzetközi sportvezetők minimálbért keresnek? Ugyan már. A szponzorokat pedig baromira nem érdekli, melyik sportoló doppingolt, őket az izgatja, hogy a termékük reklámozója olyan csillag legyen, akiért milliók rajonganak. Amikor jönnek a nagy lebukások, akkor persze rettentően felháborodik mindenki, de őszintén, a szponzor csak jól jöhet ki a dologból. Ő elmondhatja, jóhiszemű volt, talán még a támogatás egy részét is vissza tudja perelni, és a sportoló nevével eladott termék bevételét tőlük senki nem kéri vissza. Majd találnak más reklámarcot...

Globális összefonódás ez, amiben a lebukásig senki nem akar feszegetni semmit. A botrányok pedig elcsitulnak, hiszen mi, nézők csúcsokra vágyunk. Papíron mi hozzuk meg a végső döntést, de a valóságban azért minket irányítanak és manipulálnak. Mivel ez manapság legalább annyira szórakoztatóipar mint sport, számomra ez nem tragédia: választok, hogy sorozatot nézek vagy meccset, de nagyjából ugyanúgy kikapcsolódás. Az egész doppingosdi fárasztó, értelmetlen. Úgyis a pénz érdekel mindenkit ebben a körben, nem lenne egyszerűbb sokkal lazábbra venni a szabályokat? A versenyek ugyanúgy jók lennének, a pénzdíjakat megnyernék a dobogósok, a szövetségek és a szponzorok megkapnák az eladható sztárokat, és nem kellene utólag, évekre visszamenőleg átírni az eredményeket.

Mert azért ember legyen a talpán, aki megmondja, most akkor nyert-e bármilyen versenyt Lance Armstrong?... És ha nem, akkor ki nyert valójában? Elárulom, a wikipedia oldala szerint az 1998 utáni eredményeit mind eltörölték. Na, erre varrjon gombot az egyszeri sportrajongó! Mert ezeket a listákat utólag átírogatni az egész sporteszme megcsúfolása. Pláne, amikor van egy pályán elért eredmény, aztán egy átvariált, aztán egy visszaperelt érem, aztán végül senki nem tud semmit.

Ennél még azt is jobban el tudnám fogadni, ha mindenki azt használna, amit akar. Tökéletes esélyegyenlőség eddig se létezett, és az pedig úgyis a sportoló saját döntése, árt-e az egészségének doppinggal. Így is rengetegen megteszik, pedig pontosan tudják mivel jár. Ami viszont most van, az nem csak nekik árt, hanem mindannyiunknak...