Sportfoglalkozás

Talán egyszer olimpiai sportág lesz ez a fajta deszkázás.

Vannak olyan ihletett, nagyszerű pillanatok az ember életében, amikor ráébred valami nagy dologra. Hogy a deszkázás menő, hogy autó után vontatva még menőbb, és egy kis plusz vagányságot tesz az egészhez, hogy cipőt (meg védőfelszerelést) se használva kockáztatja a testi épségét. Váratlan fordulat: a mutatvány eséssel végződik. És bevallom, még nézve is fájdalmasnak tűnik.

Ám olyan világot élünk, hogy bármiből születhetnek világverő dolgok, és talán egyszer valaki kitalálja, a kissé ellaposodó olimpiai programot ilyen "versenyszámokkal" lehetne feldobni...

(Kis kiegészítés: persze a legnagyobb ökör az, aki a deszkára állt, de az sem akármekkora bolond, aki vezetett, mert ha mondjuk tragikusan végződik az esés, pár év börtön kinézett volna neki a közreműködésért...)

Eleinte meghökkentő, a végén nagy csattanóval záruló videóba futottam bele.

Szórakoztató és ügyes a rövid film a látszólag roppant erős lányról, aki játszi könnyedséggel pózol kézen állva. Aztán persze jön a nagy meglepetés- érdemes a végéig megnézni a filmecskét.

A poénon jót nevetünk, aztán ha van rá időnk, az egészen el is gondolkodhatunk. Igen, ilyen egyszerű trükkel is át tudnak minket verni: nem kell profi kaszkadőr, nagy stáb, drága effektek, csak egy kis kreativitás és ötletesség.

Mindez azért érdekes, mert nem egyszer, nem kétszer előfordulhat, hogy bravúrosnak hitt teljesítmények csak összevágva léteznek. Könnyen lehet, hogy a különleges fogyással eladott sportprogramok csak manipulált fotók. A számunkra elérhetetlennek tűnő teljesítmények pedig csak fotón léteznek, esetleg pont azt nem látjuk, hogy valójában hordár vitte fel a hátán a hegy csúcsára a "kalandort". 

Ne hagyjuk, hogy az ilyesmi túlságosan befolyásoljon. Ha sportolni kezdesz, ne keserítsen el, hogy valaki mennyivel gyorsabb(nak tűnik) a beszámolója alapján, mert nem biztos, hogy igazat mond. Ne törjön le, hogy az instagram-jógi milyen hajlékony- esetleg olyan profi tornászmúlt van mögötte, ami miatt óriási az előnye hozzád képest. 

A sor folytatható, a lényeg viszont ugyanaz: csakis te magad számítasz, mert a saját teljesítményed az egyetlen, amivel igazán tisztában lehetsz. Csak arra ügyelj, hogy magadat viszont ne próbáld becsapni...

Tudom, hogy a tekézésnek is megvannak a mesterfogásai, de eddig azt hittem, azért nem atomtudomány. Eddig...

Nem is nagyon kell kommentár a videóhoz, valami elképesztőt bénázik néhány ember a golyóval. 

Csillaghegyen jártam, új fürdőt láttam.

A hozzám közel eső fürdők közül a Csillaghegyibe jártam a legtöbbet úszni. Volt egy nagyobbacska medencéje, frissítően hűs vízzel, télen is lehetett ott tempózni a sátornak köszönhetően, és az alacsony árak is vonzóak voltak.

Érdekes az Árpád fürdő körüli huzavona: felmerült, hogy teljesen be is zárják, ehhez képest aztán nagy beruházással teljes megújításba kezdtek bele. De hogy ennyire megváltozik minden, arra nem számítottam.

Olvastam valamit az újdonságokról, de ott helyben jöttem rá, hogy gyakorlatilag egy teljesen új fürdő épült a régi közvetlen szomszédságában. A zárt uszoda és új wellness-részleg új épületbe került, a szaunából például rálátni a régi, híres medencére. Ez valami más már, mint amit megszokhattam.

Az újdonság új jegyárakat is hozott. Persze, tudom én, indokolt az emelés, hiszen egészen más a színvonal, mint a régi "fapados" fürdőben, de ettől még ami drágább az drágább. Szerencsére vannak hétköznapi kedvezmények, reggeli és esti úszójegyek, és a kerületben lakóknak is olcsóbb a belépés. Ez egy kicsit finomít az emelésen- és ha őszinte akarok lenni, elismerem, annyival szebb is, jobb is, tisztább is az új uszoda, amennyivel többe kerül a jegy. 

Igaz, egyelőre csak az úszást próbáltam, a wellness-részleget nem. A medence nem volt zsúfolt, a víz tiszta, ám picit hűvösebbnek tűnt, mint a héten meglátogatott Duna Arénáé- de nem volt vészes egyáltalán. Szimpatikus a hely, remélem, sokáig ilyen szép is marad, és akkor én is elő fogok fordulni errefelé viszonylagos rendszerességgel.

Azért kellene sportlétesítményt építeni, hogy azt mindenki használhassa.

Nemrég arról beszélgettünk, hogy merrefelé érdemes mennie annak, aki úszni szeretne egy keveset. Azért került szóba, mert a közeli strandfürdő felújítása után duplájára emelkedtek az árak, és bármennyire javult a szolgáltatás színvonala, ha csak egy órát úszna az ember, ez most már sokba kerül.

Akkor ajánlották figyelmembe a Duna Arénát, ahova most 11-14 óra között nagyon baráti árú úszójeggyel lehet bejutni. Tegnap tettem vele egy próbát, és ez egy igen jó döntés volt: tiszta és rendezett hely, nagyon kedves személyzet, és a nagyszerű 50 méteres medence várt. Jól esett úszni, és egyáltalán, jól esett ott tölteni egy kis időt.

És ilyenkor mindig arra gondolok: a világbajnokság már rég volt, mi sem nagyon emlékszünk rá, a külföldiek meg főleg, akik előtt fel akartunk vágni. A kívülről nem sokat mutató épület már csak egy nagy ronda kolosszus lenne, ha épp az átlagember nem mehetne be úszni.

Mert az van, hogy ezeknek a milliárdoknak nem csak az élsport javát kellene szolgálnia. Természetesen én is napi szinten foglalkozom azzal, hogy bajnokainkra büszke vagyok, az ébren töltött óráim 8,3 százalékát ezzel töltöm. A maradék időben viszont magam is szeretek néha sportolni, és töredelemesen megvallom, szívesen veszem, ha az adóforintjainkból olyan épül, amit én is használhatok.

A Duna Arénának és a többi új létesítménynek ugyanis így van (vagy lenne) értelme. Kár, hogy az esetek többségében ez a szempont háttérbe szorul....