Sportfoglalkozás

Hát ez a magyar foci jelene: csapataink fele az augusztust sem érte meg a nemzetközi kupákban.

Pár hete megjósoltam, senki nem fog törődni a szurkolói kártya körüli kavarásokkal, amikor maga a foci kerül terítékre, és jönnek a szokásos égések. Az MTK kipottyanása sem volt nagy dicsőség, de a mostanában roppant önbizalommal nyilatkozgató ferencvárosi vezetők is vakarhatják a fejüket, mit mondjanak. A német edző, Thomas Doll mágiája a jelek szerint csak magyar körülmények között vezet eredményre- egy olyan "neves" ellenfél, mint a Zeljeznicar, már túl magasra tette a mércét.

És jegyezzük meg, a Videoton se lehet büszke, hogy csak hosszabbításban sikerült kiejteni a sehol nem jegyzett The New Saints csapatát, akiknek Fehérváron majdnem összejött a csoda. Szép, hogy lelkes, hajtós kiscsapatról van szó, akik erejükön felül küzdöttek, de az iszonyú pénzekkel kitömött magyar bajnoknak ennél simábban kellett volna továbbmenni.

A Debrecen 9-2 arányú győzelme némileg javít az összképen, de még mielőtt hasraesnénk, jegyezzük meg, az előző fordulóban nekik majdnem sikerült 3-0-s előnyt elszórakozni. Szóval a magyar csapatokban mindig benne van a kellemetlen meglepetés, sajnos. Most kijött a lépés a DVSC-nek, de a Rosenborg ellen nehéz lesz kilenc dolgot rúgni. És hol van még a szeptember!

Elképesztő, hogy miközben a lelkünk mélyén berzenkedünk, a mi fantasztikusan nagy multú klubjainknak milyen korán pályára kell lépni az európai kupákban, a helyzet az, a jelek szerint a selejtezők második körében már a mi szintünkhöz mérhető riválisok vannak. Ennyit ér a magyar futball, kész. És a két korai kiesés azt jelenti, a helyzet a jövőben sem változik, maradunk ebben a skatulyában. Az utóbbi másfél évtizedben volt pár kisebb siker (a DVSC egyszer megélte a tavasz, valaikor nagyon régen, a BL- és az EL-csoportkörig is sikerült eljutniuk, szintén csoportkörös volt a második számú sorozatban a Videoton és a Fradi, és ezzel vége is a "dicsőséglistának"), ám ha megnézzük, más kis futballnemzetek csapataitól is kifutnak időnként ilyen eredmények. 

Az európai foci hátsó fertálya a mi helyünk. Nagyon szép, hogy felidézik a Fradi fél évszazados nemzetközi sikereit, de ezzel ma már kevés meccset lehet nyerni. Talán az segítene, ha időgéppel áthozhatnánk Albertet és Vargát, szerintem sokan elcserélnék értük Bödét és Hajnalt... A Ferencváros kettős veresége azért fájó, mert a legtöbbet ott emlegetik azt, hogy a csapatot ismerik egész Európában, van egy remek, vadonatúj stadionjuk, pénzük, magyar szinten illusztris eredménysoruk, egy bosnyák csapatnak viszont sikerült visszarántani a földre a zöld-fehéreket. 

Igazán nagy kesergés persze nem lesz, miért lenne? Minden év így néz ki: jön a nyár, vagy az összes klubcsapatunk leég, vagy szinte mind. Megszoktuk. Szeptemberre már csak azon focikedvelők izgulhatnak, akiknek van egy külföldi kedvencük is. Az MLSZ pedig majd átütemezi a terveket, és 2020-ra várja el, hogy két stabil szereplőnk legyen a csoportkörökben. Tudjuk, majd nekik fognak szurkolni duplaannyian a stadionokban, ahogy az 2020-ra szintén elvárás.

Dárdai Pált visszarendelte a Hertha BSC, így aztán új kapitány után nézett az MLSZ: Bernd Storck lett a kiválasztott. A döntés úgy-amennyire logikus, hiszen a német szakembert annak idején maga Dárdai javasolta az utánpótlás élére, és néhány hónapja már nálunk dolgozik, ismeri a viszonyokat.

A történet másik fele az, hogy Storck elsősorban másodedzőként dolgozott karrierje során, kazah szövetségi kapitányként pocsék eredménysora volt (12 meccsből egyetlen győzelem Andorra ellen), és a magyar U20-válogatott élén sem alkotott igazán maradandót- eddig legalábbis.

Mindez azért nem jelent sokat, mert amikor Dárdai Pál leült a válogatott kispadjára, edzőként semmiféle komoly múltja nem volt. Tehát ettől még lehet eredményes Storck is, aki hozott anyagból dolgozik, nem tud a kalapból előhúzni pár eddig még ismeretlen labdazsonglőrt. A Dárdai-csapat eredményeire lehet alapozni, az is mellette szól, hogy a mostani selejtezősorozaton a harmadik hely is nagyon értékes. Tulajdonképpen biztonsági játékkal elérhető az alapvető cél, a pótselejtező.

Csak éppen a német szakember nem különösebben magával ragadó személyiség. Én óvatosan szemléltem, hogy Dárdainak pár jobb meccs után máris majdhogynem szobrot akartak emelni, de kétségtelen, szimpatikusabb volt emberileg. El tudta hinni szurkoló és játékos, hogy van helyünk a nap alatt. Storck pedig... Hát, őszintén szólva, tényleg csak beugrónak tudom elképzelni a válogatott kapitányaként.

Szerintem sokan mások is úgy vannak vele, ő egyfajta tűzoltóként megpróbálja befejezni Dárdai munkáját, és közben folyamatosan megy a háttérmunka azért, hogy a mi fiunk visszatérhessen a válogatott élére. Azt gondolom, a szövetségben tudják, hogy a folyamatos kudarcok, egyre nevetségesebb magyarázkodások közepette egyetlen jó húzásuk volt: Dárdai kinevezése. Ezért nekik igazi mélyütés lehetett a berlini csapat döntése, amivel nem engedélyezték a jövőben a kettős szerepvállalást.

Persze magyarázkodás máris van, az MLSZ sejtelmesen arról beszél, hogy meg lehetett volna támadni a szerződést. Ugyan kérem... Be kell látni, hogy egyszerre klubcsapatot és válogatottat vezetni még akkor sem lett volna egyszerű, ha ugyanazon országban dolgozna egy szakember. De Dárdain egyszerűen óriási lenne a nyomás, ha helyt kellene állnia a Bundesligában fiatal edzőként, és közben a hazai közvélemény is egyértelműen azt várná, hogy a válogatottat is vezesse sikerre.

A Hertha vezetőségében ülők elsősorban a saját csapatukra gondolnak, természetesen, és ez teljesen érhető is. Örüljünk neki, hogy eddig ment az a dupla meló, örüljünk az eredményeknek is, de fordított helyzetben ugyan a magyar szövetség mit mondott volna? "Ugyan, Palikám, az EB-selejtezők mellett simán belefér neked egy külföldi klubcsapat, csináld csak bátran..."? Dárdait szerződés köti a berliniekhez, és valamiért azt érzem, a Bundesliga legalább annyira izgalmas távlatokkal kecsegteti, mint a magyar foci enyhén szólva is ingoványos talaja.

Szóval e pillanatban köszönjük meg Dárdainak az eredményes munkát, a Herthának az eddigi rugalmasságot, az MLSZ-nek a jó választást, a focistáknak a sikeres meccseket, a szurkolónak a lelkesedést- és nézzünk előre. Dárdai maga is csak beugró volt, ha azokon az első meccseken nem jönnek a pontok, már rég nem ő lenne a kapitány, és a kutyát nem érdekelné, igényt tart-e rá a Hertha. A sikerek miatt ragaszkodnak hozzá sokan, ennek akár örülni is lehet. Szurkoljunk most annak, hogy Storck még jobb eredményeket ér el, mint ő, és Dárdai annyira keresett edző lesz Németországban, hogy sose lesz esélye a válogatott kispadjára, mert sztárcsapatok kapkodnak érte...

A fiatal magyar sportolók között az egyik legsikeresebb Senánszky Petra. A debreceni születésű uszonyos úszó eredményei szűkebb körben ismertek, mert nem olimpiai sportágban tartozik a világ legszűkebb élmezőnyébe- én viszont úgy gondolom, megérdemli, hogy minél többen megismerjék a nevét.

Már ifiversenyzőként is rengeteg érmet begyűjtött Petra, szorgosan gyűjtötte a junior illetve felnőtt világversenyeken az aranyakat. Több felnőtt világ- és Európa-bajnoki érme van, már 2011-ben világbajnok lett uszonyos gyorsúszásban, noha alig 17 esztendős volt akkor! Azóta a CMAS Games világjátékokon is begyűjtött pár érmet, legutóbb pedig az aktuális világbajnokságon hallatott magáról: 100 és 200 méteres uszonyos gyorsúszásban sem talált legyőzőre, és világcsúcsot is javított.

A magas, csinos versenyző 1994-ben született, alig 21 éves, tehát bőven lesz még lehetősége világversenyeken bizonyítani. Ugyan nem valószínű, hogy versenyszáma bekerül az olimpiák műsorára, de számunkra így is kedvesek lehetnek a győzelmei, amelyeknek köszönhetően a legeredményesebb magyar sportolók közé verekedte be magát Senánszky Petra. Reméljük, sokszor hallat még magáról!

Senánszky Petra honlapja

A hazai bajnokság körüli miniviharok egyike most a közvetítési jogok körül pattant ki. Mint az most már sokak számára ismert, a focimeccseket ezentúl kizárólag a közszolgálati televízióban lehet majd nézni, hiába keresi valaki a Fradi vagy a Paks rangadóit a Sport TV-n. 

Egyrészt az vezetett ehhez a helyzethez, hogy eleve kevesebb meccset tűznek műsorra: a csapatok létszámának csökkentése miatt kevesebb meccs lesz hétvégente, ráadásul az MLSZ abban látja a nézőszámok visszaesésének okát, hogy szinten minden mérkőzés képernyőre került. Szóval mostantól be kell érnünk három meccsel hétvégente. Nyilván innentől fogva például a Haladás-Békéscsaba rangadókat zsúfolt lelátók előtt rendezik majd- statisztikák gyártásában úgyis jól állunk. Majd jönnek a bevált tiszteletjegyek, és akkor talán kicsit javulni látszanak majd a trendek.

Az már elgondolkodtatóbb, hogy a jóval kevesebb mérkőzésnek nem lesz-e kevesebb a közvetítési bevétele. A csapatok töredéke reménykedhet abban, hogy a pár száz plusz meccsre járó miatti többletbevétel kárpótolja őket. Jó eséllyel minden hétvégén képernyőre kerül például a Fradi. és erre jó esélye van például a Videotonnak, az Újpestnek, a Debrecennek. A többiek majd elvétve lesznek láthatóak élőben, és ha igazságosan akarnák elosztani a pénzt, bizony annak jutna több, akit többször adnak. Na de a Fradinál így sincs hiány támogatóból, gyakorlatilag csak tovább nőne az elkölthető pénzük. Ez lenne a cél?

Természetesen a Fradi vonzereje még mindig jelentős. Én tudom, hogy sokat szidom a focit, de akkor is tény, a nézettségi adatok alapján bizony elmondható, a zöld-fehérek komolyabb meccsei még mindig versenyképes tévéműsornak számítanak. Na de van még rajtuk kívül pár csapat az első osztályban... Eddig piaci alapon ment a jogok értékesítése- ha a Sport TV-nek megérte a milliókat, hát hajrá.

Ám az kicsit fura, hogy akkor ezen a területen is közpénzek áramlanak majd a fociba. Mert ha csak az M4 sportadó közvetíthet, nekik kell fizetni is. A focirajongóknak talán(?) megéri, de akit nem érdekel a hazai bajnokság, az bizony aligha boldog arra gondolva, hogy a nagy közösből most erre kell költeni. Persze a reklámidő eladható, de azért nekem nagy kérdés, mennyire számít üzletnek a magyar foci. Majd most eldől! Meg fogjuk látni, ezen speciális piaci(?) viszonyok között mennyit ér valójában a mi kis magyar bajnokságunk.

A Sport TV pedig szépen magyar foci nélkül maradt. Furcsa ez, mert ők voltak azok, akik komoly pénzeket kezdtek adni a jogokért, sokat tettek a színvonalas közvetítésekért, egy állandó heti műsorral támogatták a bajnokságot és így tovább. Mondjuk ki: amit meg lehetett tenni, megtették. Ahhoz nem sok közük volt, a pályán mi folyik. Annyit tehettek, hogy megmutatták, és mi láthattuk, aztán eldönthettük, akarjuk-e nézni.

Viszont olyan sok mostanában a sportcsatorna, hogy lassan pont a Sport TV kínálata üresedik. Én személy szerint nem bánnám, ha az amerikai idő szerinti délutáni idősáv legjobb NFL-meccseivel pótolnák ki a magyar bajnokság hiánya miatti űrt, de azért szerintem nincs itt még lefutva minden. Pár forduló után látni fogjuk, mennyire lesznek népszerűek a meccsek a közszolgálatin, mennyire ugrik meg a pályákon a nézőszám, és így tovább. Amilyen gyorsan történnek mifelénk a dolgok, lehetnek itt még izgalmas meglepetések... Csak aztán nehogy az derüljön ki, piaci alapon valójában senkinek nem kellenek a közvetítések. Mert akkor mi közösen fogjuk megfizetni a bajnokság "élvezetének" árát, ha érdekel az NB1, ha nem.

Lassacskán kiszorulnak a vezető hírek közül az újabb vádemelések, a szaporodó bundasztorik. A maffiát mozgató emberek egy részét letartóztatták, megpróbálják felderíteni a szálakat, de nekem nagyon úgy fest, nehezebb olyan területet találni, ahol nem volt csalás, mint olyat, ahol vastagon benne voltak a bundában.

A rosszul fizetett focisták, az elmaradó fizetések kiegészítésére lelkesen szálltak be a mókába. Nem csoda, hogy a leggyakrabban felmerülő csapatnevek megegyeznek azokkal, ahol a legkevesebb pénz volt általában. Ha felmerülne bennünk a kérdés, miért érte meg egy NB1-es futballistának olyan helyre szerződni, ami hírhedt volt arról, hogy ingatag lábakon áll, akkor itt a válasz: a manipulált mérkőzésekkel bőven kárpótolhatta magát.

És persze nem csak a felnőttek érintettek, már U19-es meccseket is vizsgálnak. Azért gondoljunk bele, milyen játékos lesz abból később, aki már tinédzserként is részt vesz a bundázásban? Vagy ha nem is vesz benne részt, de tud róla, tehát ebbe a közegbe szocializálódik. A magyar foci furcsaságaihoz mindig is hozzá tartozott az, hogy az ifimeccseken az összeállításba beleszólhatott pár apuka is- egy kis csúszópénz az edzőnek, aki azok után tudta, kinek a pályára küldéséhez fűződik érdeke. Az is egyfajta bunda volt az én szememben...

Naná, hogy a bírók sem maradhattak ki a buliból. Egy pár hülye ítélet fel sem tűnik egy meccsen, pláne ha keveseket érdeklő ifiligáról, másodosztályról, ligakupáról van szó. Istenem, a bíró is ember! Tévedhet- no meg szeretheti a mellékes pénzt. Az egyik érintett játékvezető egyébként hivatásos katona, esküt tett pár dologra. No commment.

A focista, ha mondjuk burokban nevelkedett egészen idáig, kapkodja a fejét, mi folyik körülötte? A bíró is csal, a játékostárs is csal, az edző is megvesztegethető. Talán csak a kapufa nem vesz részt a mérkőzések manipulálásában- bár ezt csak fenntartásokkal merem kijelenteni. Mostanában is volt olyan, hogy kifele pattant róla a labda, az ellenfél meg győzött és a rá fogadók csinos pénzt kerestek a nagy oddsok miatt.

Ez persze csak vicc. A kapufa valószínűleg a magyar foci kevés tisztességes, megbízható szereplője közé tartozik. Mindenki más esetében vannak fenntartásaim...