Hát ez a magyar foci jelene: csapataink fele az augusztust sem érte meg a nemzetközi kupákban.

Pár hete megjósoltam, senki nem fog törődni a szurkolói kártya körüli kavarásokkal, amikor maga a foci kerül terítékre, és jönnek a szokásos égések. Az MTK kipottyanása sem volt nagy dicsőség, de a mostanában roppant önbizalommal nyilatkozgató ferencvárosi vezetők is vakarhatják a fejüket, mit mondjanak. A német edző, Thomas Doll mágiája a jelek szerint csak magyar körülmények között vezet eredményre- egy olyan "neves" ellenfél, mint a Zeljeznicar, már túl magasra tette a mércét.

És jegyezzük meg, a Videoton se lehet büszke, hogy csak hosszabbításban sikerült kiejteni a sehol nem jegyzett The New Saints csapatát, akiknek Fehérváron majdnem összejött a csoda. Szép, hogy lelkes, hajtós kiscsapatról van szó, akik erejükön felül küzdöttek, de az iszonyú pénzekkel kitömött magyar bajnoknak ennél simábban kellett volna továbbmenni.

A Debrecen 9-2 arányú győzelme némileg javít az összképen, de még mielőtt hasraesnénk, jegyezzük meg, az előző fordulóban nekik majdnem sikerült 3-0-s előnyt elszórakozni. Szóval a magyar csapatokban mindig benne van a kellemetlen meglepetés, sajnos. Most kijött a lépés a DVSC-nek, de a Rosenborg ellen nehéz lesz kilenc dolgot rúgni. És hol van még a szeptember!

Elképesztő, hogy miközben a lelkünk mélyén berzenkedünk, a mi fantasztikusan nagy multú klubjainknak milyen korán pályára kell lépni az európai kupákban, a helyzet az, a jelek szerint a selejtezők második körében már a mi szintünkhöz mérhető riválisok vannak. Ennyit ér a magyar futball, kész. És a két korai kiesés azt jelenti, a helyzet a jövőben sem változik, maradunk ebben a skatulyában. Az utóbbi másfél évtizedben volt pár kisebb siker (a DVSC egyszer megélte a tavasz, valaikor nagyon régen, a BL- és az EL-csoportkörig is sikerült eljutniuk, szintén csoportkörös volt a második számú sorozatban a Videoton és a Fradi, és ezzel vége is a "dicsőséglistának"), ám ha megnézzük, más kis futballnemzetek csapataitól is kifutnak időnként ilyen eredmények. 

Az európai foci hátsó fertálya a mi helyünk. Nagyon szép, hogy felidézik a Fradi fél évszazados nemzetközi sikereit, de ezzel ma már kevés meccset lehet nyerni. Talán az segítene, ha időgéppel áthozhatnánk Albertet és Vargát, szerintem sokan elcserélnék értük Bödét és Hajnalt... A Ferencváros kettős veresége azért fájó, mert a legtöbbet ott emlegetik azt, hogy a csapatot ismerik egész Európában, van egy remek, vadonatúj stadionjuk, pénzük, magyar szinten illusztris eredménysoruk, egy bosnyák csapatnak viszont sikerült visszarántani a földre a zöld-fehéreket. 

Igazán nagy kesergés persze nem lesz, miért lenne? Minden év így néz ki: jön a nyár, vagy az összes klubcsapatunk leég, vagy szinte mind. Megszoktuk. Szeptemberre már csak azon focikedvelők izgulhatnak, akiknek van egy külföldi kedvencük is. Az MLSZ pedig majd átütemezi a terveket, és 2020-ra várja el, hogy két stabil szereplőnk legyen a csoportkörökben. Tudjuk, majd nekik fognak szurkolni duplaannyian a stadionokban, ahogy az 2020-ra szintén elvárás.