Sportfoglalkozás

Carmen Electra. Sztriptíz. Egy hálószoba Vegasban. Azt hiszem, ez maga a tökéletes, megismételhetetlen kombináció egy minden szempontból egyedi edzővideóhoz.

A Baywatch-ban és Playboyban is feltűnt modell-színésznő karrierjében fontos és sikeres időszak volt 2005 körül, amikor fitneszvideókat jelentetett meg sorban. Az ő specialitása az ún. sztriptíz aerobic volt, amikor a vetkőzést ötvözte erősítő- és kardió elemekkel.

Alapvetően táncos mozgásformának tűnik ez a laikus szemében, amire általában a nők vevők. Ők szoktak inkább eljárni az olyan "csajos" órákra mint a zumba vagy a rúdtáncos edzés. Csak hát Carmen Electra nem egyszerűen hitelesen adja elő ezt a vetkőzést, ő mégiscsak egy Playboy modell, akinek "munkásságát" akár a magazin kedvelői, akár a Baywatch sorozat férfi rajongói is jól ismerik.

Gyanítom, urak is lelkesen nézték ezeket a tornavideókat, még ha kevesen tápászkodtak is fel a fotelből, hogy utána csinálják a riszálásokat. És azt hiszem, a művésznő maga is tisztában volt azzal, hogy ez a móka többféle közönséget érdekelhet... Nyilván ezért lett egész sorozat ezekből az edzéseiből.

A sztriptíz aerobic DVD-k egyike kifejezetten a hálószobai edzésekre koncentrál, azaz bevonja a gyakorlatokba az ágyat is. Ám például a Las Vegas egyik hotelszobájában felvett jelenetet nehéz jól követhető, hatékony edzésként értelmezni. Van ott minden: feszülős body, tűsarkú cipő, vörös takaró és ágyon vonaglás. 

A maga nemében persze ez is tökéletes. Elfér a fitneszvideók áradatában, melyek között bizonyára akad hatékonyabb, ám jóval kevésbé feltűnő szép számmal. Ha Carmenre néz az otthoni tornázó, még akár azt is hiheti, az ágyban bemutatott produkcióktól ilyen csinos- mert hogy irigylésre méltó alakja van, ehhez nem fér kétség. Ha neki összejött, másnak miért ne sikerülhetne?

Méghogy a futás nem művészet! Most mindenki előtt nyitva áll a lehetőség, hogy megmutassa a benne rejlő alkotót, miközben sportol.

Láttam nemrég egy pár vicces képet: valaki olyan útvonalat kocogott be, amivel gyakorlatilag ikonikus dolgok körvonalát húzta meg. A manapság teljesen általános okostelefonos alkalmazások, amelyek a GPS-jeleknek köszönhetően pontosan berajzolják a térképre a megtett utat, pofonegyszerűvé teszik ezt a dolgot.

Persze a legtöbb útvonal egyáltalán nem érdekes. Ha én visszanézem az enyéimet, kevés látványosat látok közben- persze nem is érdekelt ez eddig, hiszen maga a futás volt a fontos. Ráadásul ha jó helyen kocogtam, akár itthon, akár külföldön, nézelődtem közben, és mit se számított, utólag a térképen mennyire vagány az útvonal, ha futás közben jól éreztem magam.

Az egyik népszerű alkalmazás, az Endomondo új játékot hirdetett, a legötletesebb, legérdekesebb futóútvonalakat várják február 29-ig. Azokat fel lehet tölteni az oldalra, majd egyrészt a szavazók, másrészt egy szakmai zsűri, harmadrészt maga a szervező cég kiválaszt egyet-egyet, és ezek mind értékes díjakat kapnak. Már most is van pár érdekes "rajz". Személy szerint bízom benne, hogy a többség szabályosan nevez, tehát tényleg fut, és tényleg nem manipulálja a képeket.

Persze ez egy játék, elsősorban a mi szórakozásunkról szól, így aztán ha nekünk tetszik a végeredmény, amit becsületes kocogás során hoztunk össze, máris minden okés. Én már átgondoltam, hogy lehet alkotni, és arra gyorsan rájöttem, ad hoc-módon, össze-vissza futkározva értelmezhető alak nem fog kijönni. Tehát vagy egy jelentős részben semmilyen mozgást nem korlátozó területen kocog az ember, ahol elég pontos irányváltásokkal igazán finom ábrák is összehozhatóak, vagy pedig le kell ülni a térkép elé, és ott megtervezni az útvonalat. Érdemesebb kertvárosias, sűrű utcahálózatú helyet keresni, ahol ráadásul nem csak derékszögben találkoznak az utcák. Nem árt, ha nem túl forgalmas a hely, tehát az "alkotó" futó, aki néha kicsit figyelmetlen, nincs veszélyben. 

Mivel ez nem verseny, az idő nem számít, ezért jobb a kijelölt fordulási pontoknál inkább lassítani és biztosra menni. Ha van az embernek itinerje, nem tűnik nagy mutatványnak megrajzolni egy egyszerűbb ábrát.

És hogy mi értelme van ennek az egésznek a játékon túl? Egyrészt inspirál, és a motivációra szüksége van minden amatőrnek. Másrészt pedig új helyeket fedezhetünk fel, új futóterepeket hódítunk meg magunknak- ez sem utolsó eredmény! Sose rosszabb kihívást!

A Men's Fitness oldalán van egy kis összeállítás arról, merre halad a fitneszipar világ, milyen új divatok hódítanak majd. Természetesen az egész nagyon amerikai központú szemléletet tükröz, de pár dolog nyilván hozzánk is be fog gyűrűzni.

Abban például hiszek, hogy nálunk is egyre több lesz az okos kütyü a sportolókon. Olvastam már különféle érzékelőkkel felszerelt futó- illetve jóganadrágokról, léteznek nyomkövetésre alkalmas karórák, ott vannak a szokásos szívmonitorok és így tovább. Ebben az egészben semmi meglepő nincs, össze vagyunk nőve a telefonunkkal, tabletünkkel, naná, hogy kihasználjuk az új lehetőségeket. És én ezt egyáltalán nem tartom rossz dolognak, mert egy jól kitalált dolog tényleg adhat korrekt visszajelzést, másrészt akár inspirálhatnak is mozgásra az elemzések- az ember többet, gyorsabban, hatékonyan akar mozogni, netán össze tudja vetni teljesítményét a másokéval.

Látjuk, hogy új mozgásformákat agyalnak ki, új funkcionális edzéseket kreálnak, lehetőleg nagyon vagány névvel. Mindenféle eszközöket vonnak be, bunkósbot és dobverő, meg hasonló elképesztő dolgok jelennek meg az edzőteremben. És persze fitneszmozgás lesz a balettből is. Ez mind szép és jó, de állítólag külföldön az új "divat" az lesz, hogy visszatérnek az alapokhoz: súlyzót ragadnak a legtrendibb fitneszőrültek, és elkezdenek gyúrni. Persze itt is lesz majd pár új elmélet, amibe csak a felkészült és jól megfizetett személyi edzők avathatnak be... 

Miközben divatossá váltak az olyan fúziós mozgások mint a tánc alapú edzés vagy a body art, állítólag egyre többen keresik majd a harcművészetekkel ötvözött mozgásformákat. Fogyni és verekedni egyszerre? Létezett már korábban is fitnesz box, de állítólag ezen is túl lehet lépni, például MMA-sztárok hírnevére alapozva.

Felpörög azoknak az utazásoknak a piaca, aminél nem csak mellékszál, hanem maga a fő cél az edzés, sportolás. Nyilván lesznek szállodák, ahol ugranak erre a divatra, és a korábbi zsebkendőnyi fitnesztermek helyett egész edzőkomplexumokat alakítanak ki profi személyzettel. Természetesen már régesrég léteznek aktív hotelek, de ezek jóval szűkebb réteg számára voltak vonzóak. Most majd lesz olyan, ahol a gyerekek vitorlázhatnak, anyukák különleges jógafoglalkozásokra mehetnek, míg apuka funkcionális edzéseken vesz részt. Ezt pedig nyilván egészségesebb ételkínálat egészíti ki. Szerintem ez sem hülyeség, feltéve, hogy megtaláljuk az egyensúlyt önfeledt, laza nyaralás, a kis mozgás no meg a kultúrprogramok között. Ha valaki csak őrült módon gyúrni jár nyaralni, maradhat otthon is, ahol közelebb van a szokásos edzőterme.

Ha valaki a lakásában akar mozogni, lassan kidobhatja az ódivatú szobabiciklit a szakértők szerint, mert egészen újszerű csúcscuccok hódítanak majd. A mozgás állítólag természetesebb lesz, jobban átmozgat minden testrészt, és ráadásul természetesen fel lesz szerelve internettel, érintőkijelzővel is minden, ne unatkozzunk kardiózás közben...

Az edzés eleve áttevődhet otthonra, például az online fitnesz kurzusoknak köszönhetően. Interaktív megoldásoknak, kameráknak köszönhetően élőben lehet kommunikálni az edzővel, tehát majdnem olyan ez a megoldás, mintha a nappalinkba költözne az edzőterem. Gőzöm nincs, ez tényleg van-e olyan, mint egy normális óra, de még az is lehet. Emberek milliói tornáznak videókra, ennél biztosan nem rosszabb az élő online fitnesz.

A másik csapásirány pedig az lesz a cikk szerint, hogy az edzőtermek a munkahelyekkel bútoroznak össze. A mai menő munkavállalói réteg számára teljesen természetes az, hogy meló után irány a fitnesz, sőt, nálunk is léteznek sportutalványok- hát akkor miért ne lehetne ennek külön helyiség? Egy könnyed jógaóra napközben simán belefér, elég egy profi személyi edzőt szerződtetni, hogy rendelkezésre álljon a gyúrni vágyóknak és így tovább. A mostanában pénzben dúskáló startupok számára minimális kiadás, ám igazán szupertrendi dolog révén bőven beleillik az imázsukba egy ilyen beruházás.

És persze bármilyen fantasztikus új ötletekkel rukkolnak elő, lesznek továbbra is rengetegen, akik egyszerűen csak rendszeresen mozognak, sportolnak, kopott mackókban, csúcskütyük nélkül, a leghagyományosabb módon. Futnak, gyúrnak, jógáznak. És ha nyaralni mennek, akkor sem fizetnek duplaárat az aktív kikapcsolódásért, mert az olcsó hotelből is el tudnak menni kocogni a tengerpartra. Szerencsére a divatőrültekből is pont elég van ahhoz, hogy jó pénzt lehessen belőlük csinálni...

Most már nálunk is vannak teljesen kezdő felnőttek számára hirdetett balett-órák, amelyek külföldön divatosak lettek a fitnesztermekben. Ugyan nem valószínű, hogy egy bizonyos kor után elkezdve bárkiből prímabaleria lenne, de sokak szerint így is megéri a táncra fordított idő.

Ahogy sok más mozgásformát, így a kezdő balettfitneszt is úgy igyekeznek népszerűsíteni, hogy kortól és nemtől függetlenül bárki számára ajánlható. Nem kell hozzá előképzettség, sem pedig speciális felszerelés vagy ruházat- csak lelkesedés. Az a lényeg, hogy azok, akik csak álmodoztak a táncosnővé válásról, beteljesíthetik régi álmaikat, vagy legalábbis azok egy részét.

Mert azért fontos, hogy megmaradjon a realitásérzék. Miközben gyorsan lehet fejlődni, hajlékonyabbá, erősebbé válik mindenki aki rendszeresen eljár az órákra, javul a koordinációjuk, hivatásos táncosnővé válni kicsit bonyolultabb. Bár állítólag volt rá példa, hogy valaki nem csak lelkes, de ügyes is volt, haladó kurzusokra ment tovább, és végül csatlakozott egy kortárs tánccsoporthoz, nyilván nem ez a jellemző. 

A legtöbbeknek nincs is ilyen célja. Ami nagyon inspiráló lehet a táncban, az a fejlődés érezhetősége. Minden mozgásformánál kulcsfontosságú lehet, érzi-e az ember, hogy egyre többre képes. Aki gyúr, az látja ezt abból, hogy egyre nagyobb súlyokkal dolgozik, aki fut, az növelheti a távot, a tempót. A csoportos órákon viszont nem mindig ilyen könnyen lemérhető a változás. A táncórák után viszont akár egyszerűbb koreográfiák is betanulhatók, amik sikeres bemutatása nagy örömöt adhat. Nem számít, ha valakinek súlyfeleslege van, hiszen ugyanúgy meg lehet találni a számára megfelelő gyakorlatokat, mint pilatesen.

Az sem mindegy, hogy az ilyen kurzusokat tartók között sok a rutinos táncos, komoly pedagógiai háttérrel. Nem mindegy, hogy gyorstalpalót végzett edző, vagy egy hiteles ember vezeti a foglalkozást. Egy profi ki tudja igazítani a mozdulatokat, ügyel rá, hogy senki ne sérüljön meg, és persze eléri azt, hogy mindenki élvezze az órát. Nagy pillanat lehet ám, amikor egy háziasszony vagy egy irodában megfáradt nő (netán egy lelkes táncrajongó úriember) érzi, ahogy mozdulataik elegánsabbak, légiesebbek, pontosabbak lesznek.

A többféle csoportos órát kipróbálók szerint bizony sport ez a javából, és állítólag hangzott már el olyan megjegyzés a kezdő balett foglalkozáson, hogy "ez keményebb, mint a zumba!" Ha élvezetes is, kicsit újszerű is, és az ember picit újból álmainak élhet, ráadásként pedig alakot formál, akkor bizony a felnőtt balettnek is helye van a mozgásformák közt. Ki hitte volna pár éve, hogy egyszer olyan dolgok is népszerűek lesznek, mint a rúdtánc- talán az amatőr balerinákból is egyre több lesz majd. A közös tánc ráadásul összekovácsolja a csapatokat, új barátságok alakulnak ki. Szóval balettre fel!

"Hahó, itt a nyolcvanas évek!", üzenik nekünk a régi fitneszvideók.

A mi világunk már csak olyan, hogy igényli és óhajtja a változást. Tuti sikert lehet aratni azzal, hogy régi, mára kissé mulatságosnak tűnő képeket, videókat osztunk meg, vigyorgunk az egykor iszonyúan menő cuccokon, stílusokon.

Mindez persze mélységesen igazságtalan- azzal együtt hogy nagyon szórakoztató. Lehet, hogy adott korban valaki roppant nagy közönséget ért el, és ez a Jazzercise (az összes részlet onnan van) nagy durranás volt a nyolcvanas években. A kiagyalója megérezte a korszellemet és el is tudta adni a terméket.

Mert a fitnesz az már akkor is termék volt. Akkor épp ez a táncolós, ugrálós stílus volt a menő, no meg a neonszín, rikító dresszek és cicanadrágok. És az üzlet mellett nyilván alapvetően jó szándékú dologról van szó, ezek a videók is megmozgathatták a tunya embereket- ha ma valaki kétszer 50 percet csinál ebből a programból egy héten, a korábbi semmittevéshez képest igenis tesz magáért valamit.

Meglehet, a most divatos mozgásformákon ugyanúgy fognak mosolyogni 30- vagy akár csak 10 év múlva is. Kimentek a divatból a cuccok is, a zenék is, az egész maga a retró. Eltöprengve nézem ezeket a tornákat, és arra gondolok, nem 3-4 generációval ezelőtt voltak ezek trendik. Amikor felvették a videókat, már én is kissrác voltam... Most maximum annyi a változás, hogy nem 5-6 évente jelennek meg új stílusok, hanem rettentően sűrűn jönnek az újdonságok, majd tűnnek el a feledés homályába. És én bizony úgy érzem, a twerking néve futó fenékriszálós "edzés" se nem komolyabb, se nem időtállóbb, mint a régi mozgásformák.

Ami viszont állandó, az a szándék, az elhatározás. Mindig lesznek akik új tornákat és mozgásokat agyalnak ki, de legyen az retró vagy pillanatnyilag rettentően modernnek tűnő videó, semmit nem ér egyik sem, ha valaki nem akar mozogni. És ugyanúgy lehet hasznos mind, ha valaki feláll és csinálja. Szóval azért mutatok szívesen régi videókat is, mert soha nem tudhatom, ki az, akit például egy ilyenből áradó "táncolunk, mosolygunk és fogyunk" hangulat fog meg. Igen, így is lehet, meg elmélyülten, vagy komolyan, vagy iszonyú energiákat beleadva. Nagy a választék, neked csak meg kell találni, mi az, ami a leginkább hozzád illő.