Sportfoglalkozás

Amikor kicsit rosszabbra fordul az idő, az ember eltöpreng rajta, van-e kedve kimenni kocogni, bringázni. A strandok is bezárnak, tehát uszodákban lehet tempózni. Valószínűleg ez az a szaka az évnek, ahol a nyár eleji lelkesedésnek köszönhetően kialakult aktívabb életmód mellékvágányra csúszhat.

Pedig mindig vannak lehetőségek. Az, hogy pár fokkal hűvösebb van, még nem jelenti azt, hogy a futást el kell felejteni. Amióta divatosabb a kocogás, ilyenkor már minden boltban vannak őszi-téli futócuccok akciósak. Kell egy jó nadrág, egy jó felső, korrekt zokni, és ezekben a hónapokban is bőven akad nem esős nap, amikor jól esik egy kis futás. Nekem tavaly már a mínuszokban is sikerült kimerészkednem, és nem lett tőle semmi bajom.

Nagyon megfelelő az idő (természetesen szintén az évszakhoz illő öltözékben) túrázásra. Most kapott egy nagyobb lökést a természetjáró mozgalom azzal, hogy jelentős forrásokat biztosítottak az Országos Kékkör számára, tehát az ország minden régiójában fejlesztettek a turistaútvonalakon. Nyilvánvaló, nem csak kifejezetten teljesítményorientáltan lehet ezt a sportot űzni, hanem rövidebb távokon, a szép helyeknél megállva is nagyon sok kellemes élményt adhat.

Ugyan néha unalmasnak tűnhet az, hogy valaki a medencében ússzon fel és alá egy órán át, ez egy nagyon hasznos sport, és rendszeresen űzve felkészíthet a következő tavasz és nyár aktív élményeire. Aki olyan szerencsés, hogy búvárkodott már, az akár havi egy medencés merülést is beiktathat a programba- ez is mozgás, kicsit változatosabb mint az úszás, és jó közösségi kaland, ha barátokkal együtt megyünk.

Természetesen ott vannak az edzőtermek is. Ha nyáron csak futottál és tekertél, vagy eleve úgy érzed, nem neked valók a csoportos órák netán a súlyzózás, akkor érdemes megfontolnod, hogy tegyél egy próbát. Sok terem van, ahol vannak próbabérletek- kísérletezz bátran többféle órával, mozgásformával, oktatóval. Nekem is sok plusz élményt adott az, hogy rátaláltam a jógára, és most úgy is érzem, hogy megvolt a maga haszna is. Ne hidd azt, hogy "kinéznek" valahonnan kezdőként- senkinek nem az az érdeke, hogy elriassza az új embereket. Meg fogsz lepődni, hogy milyen könnyen felveszed a ritmust, és az még jobb érzés lesz, amikor pár óra után érzed a változást, akkor hálás leszel magadnak amiért elmentél.

Jó lehetőség az, hogy az ősszel igencsak nyomott árú repjegyek között nézünk szét. Mostanában még szinte nyárias az idő Cipruson vagy Máltán, 2-3 nap elég a feltöltődéshez, tengerparti futáshoz, nagy sétákhoz, városnézéshez. De akár északra is vehetjük az irányt, és mondjuk Skandináviában tehetünk nagy gyalogtúrákat. Amikor egy repülőjegy megcsíphető oda-vissza tízezer forintért, ez több mint racionális alternatíva egy őszi hétvégére.

A változatos mozgásba nehezebb beleunni, tehát én is többféle órára járok el, de ha vidékre vetődök, próbálok új futóterepet keresni, vagy amikor alkalmam volt rá, bokszzsákot püföltem. Az utazások során pedig mindig jut idő egy kis mozgásra is- nekem ez nem ellentétes a pihenéssel, sőt! Ez is része a kikapcsolódásnak.

Egy blogbejegyzésben olvastam, amikor egy újonc jógázó erről mint sportról beszélt. Pár hozzászólást váltottunk, én pedig elgondolkodtam, hogy is kellene vélekednünk nekünk itt, nyugaton a jógáról.

Azt hiszem, nincs és nem is lehet egységes felfogás. Nem vagyok a jóga avatott szakértője, de amennyire én tudom, még Indián belül is változatos irányzatok vannak, tehát ott, ennek az őshazájában sem jelenti mindenkinek ugyanazt a jóga. Amikor itt először megismerkedhettek ezzel a keleties dologgal, az egészet átszőhette valami misztikum. A 19. századi fotók a jógikról hangulatosak ugyan, de azt hiszem, mindenkit meglepne, ha egy ilyen ember nyugati stílusú csillogó edzőtermet nyitna.

Ahogy lassacskán beszivárgott a nyugati kultúrába sok más ázsiai dologgal együtt a jóga, nyilván volt eleinte egy rácsodálkozás. Ne feledjük, olyan időszakról beszélünk, amikor nem volt fitneszvideó, nem voltak minden sarkon edzőtermek, és úgy egyáltalán ez a trendi egészségtudatosság ismeretlen volt. Az emberek inkább csak furcsán néztek a mindenféle különös pózokba merevedett jógázót. Természetes, hogy a mozgás jellegzetesebb, mint a meditáció, tehát nyilván ezért azonosította a legtöbb ember a jógát a testgyakorlással.

De az igazi robbanás, mint sok más dolognál is, akkor következett be, amikor a tengerentúlon kezdtek érdeklődni a jóga iránt. Az Egyesült Államokban mindig nyitottak az új divatok iránt, és azt is tudják, hogy lehet eladni. Szükséges volt tehát az, hogy népszerű emberek adják arcukat a jógához, köztük csinos nők. És akkor születtek olyan képek, mint amikor valaki neccharisnyában jógázik a tengerparton- ez már valóban elég messze van az indiai kolostorok világától.

Az egyre nagyobb teret követelő fitneszipar pedig szinte bekebelezte a jógát, gyakorlatilag az egy mozgásforma lett a sok, egymás után felbukkanó mindenfelé edzéstípus mellett. Noha a gyökerei messzebbre nyúltak vissza, jellemzően azt hangsúlyozták ki, hogy mint mozgás (mondjuk ki, sport) milyen hatékony az alakformálásban, egészségmegőrzésben. És őszintén, ha ránézünk egy borítóra ezzel a rikitó ruhájú, mosolygós csajjal, aki karcsúsodást ígér, nem pont úgy néz ki, mint bármelyik más fitneszkönyv?

Nem tragédia ez, hiszen az emberek sokkal rosszabbat is tehetnének magukkal a nyugati típusú jógázásnál. Nem kell azon megütődni, hogy valakinek ez csak sport- végülis mozognak, tesznek valamit magukért, ez már önmagában is szép. És miért jutna eszükbe, hogy mi minden kapcsolódik még a jógához? Ha egy edzőteremben a dance aerobic és a crossfit órák között van az órarendben, akkor miért gondolnának másra? Felkapott kis sztárocskák posztolnak magukról jógás fotókat, amiben divatos cicanadrágban, menő sportcipőben ászanáznak, és ők nagyon más képet sugallnak erről az egészről, mint az egykori guruk. 

Sose legyen nagyobb gondja az emberiségnek! Szerencsére akit a jógának a másik része is érdekel, itt-ott megtalálhatja azokat a szakértőket, mestereket, akik ebbe bevezetik. Szóval a tudás nem vész el, csak keresgélni kell hozzá- de az első lépés a legtöbbeknek az, hogy sportként tekintenek rá. 

A fitneszipar legizgalmasabb vadhajtásai közé tartoznak az egymástól teljesen eltérő kombinációin alapuló mozgásformák. A harcműveszettel kombinált jóga például pont ilyen, de szerintem az is elég erős, amikor feszes latex dresszekben ugrálnak csinős nők az Úr nagyobb dicsőségére.

Pedig létezik ilyen irányvonal már évtizedek óta. A fenti Firm Believer aerobicnak még folytatása is született, és azóta vannak korszerűbb keresztény (vagy gospel) fitnesz programok.

Az igény persze jogos: miért erkölcstelen zenékre sportoljanak a hívők, amikor a célnak ugyanúgy megfelelő keresztény dalok özöne érhető el az Egyesült Államokban? Maximum nem a csajozást dicsőítik bennük, hanem Jézust vagy a szeretet erejét.

És most tényleg nem vagyok cinikus, eszem ágában sincs kigúnyolni ezt a vallásos műfajt. Nem az én ízlésem, de ettől még lehet valakinek ez a kedvence. És azok az ostoba, igénytelen szövegű slágerek sem tetszenek jobban, amik a rádióban mennek- sőt. Felejthető tucatzenék, amiket gyakran bömböltetnek edzőtermekben, és bevallom, ahol ilyen szól, oda én nem járnék szívesen.

Tehát valahol érthető a szándék, hogy a szívéhez közel álló zenére tornázzon valaki. A cél már eleve nem rossz: sport, mozgás, életmódváltás. Ez még megtámogatva a spirituális töltettel akár némi pluszt is adhat. Persze nem mondom, a tengerentúlon a keresztény zene is jó üzlet, tehát nyilván a keresztény fitnesz is az. Ám miért baj az, ha valaki keres egy olyan dolgon, amivel megdolgozik és igény is van rá? A Biblia sem tiltja az ilyesmit.

És nincs benne utalás arra sem, hogy a cicanadrág és a testhezálló dressz kompatibilis-e a kereszténységgel. Úgy fest, nincs vele gond, egy hívő is lehet csinos és edzett. Ennél jobb hír nem is lehet mára, alleluja!

Vasárnap reggel felkelve azzal szembesültem, az eső reménytelenül esik. Előző este beszélgettünk egy cimborámmal, hogy ő családostul tekerne a Tour de Óbudán, én pedig akár csatlakozhatnék is. Ám ahogy kopogott az eső az ablakon, meglehetősen lelankadt a lelkesedésem.

Váltottunk pár szót barátommal, és megegyeztünk, az idő nem ideális. Legalábbis a biciklizéshez: bevallom, én is túl lusta vagyok ahhoz, hogy ázottan tekerjek. Tudom, ennek nem kellene akadályt jelentenie, de néha megadja az ember magát a tunyaságnak.

Aztán elkezdett tisztulni az idő, a déli órákban már a nap is kisütött. A többiek elmentek tekerni Óbuda szívében, én pedig, aki kinn lakom Békásmegyeren, eljátszottam a gondolattal, hogy kis csúszással én is megtehetem a kitűzött távot. Mivel a Forma-1 nem hoz lázba, az autóverseny rajtja után összeszedtem magam, és nekiindultam a távnak.

Nem vagyok igazán elkötelezett kerékpáros, a bringám kerekét is pumpálni kellett. Bekanyarodtam egy közeli benzinkútra is, ahol egy nagyon szép állapotú veterán Moszkvicsot rajongtak körbe páran- többek között én is. Már éreztem, hogy megérte biciklire ülni, mert ilyen kis apró élményeket gyűjthetek tekerés közben. Elmentem az óbudai Fő térig, aztán megállás nélkül indultam tovább a Parlament irányába. 

Az idő elkényeztetett, és azt kell mondjam, a bicikliutak állapota is. A Margit híd környékén mondjuk nem túl kellemes a sok terelés miatt a jelenlegi helyzet, de ennyi belefér. Mivel sokat autózok, tudom, hogy a kerékpárosokat nem mindig könnyű észrevenni, ennek megfelelően én magam is fokozottan figyeltem. Tudom, vannak, akik nem szeretik a hobbibringásoknak szánt bicikliutakat, de én szinte végig ezeket választottam, nekem így biztonságosabb. Tisztában vagyok vele, autósként milyen nehéz a szűk rakparton kerülgetni a biciklisiket, szóval maradok a másik verziónál. Remek volt az idő, pár érdekesebb helyen megálltam oda és vissza, aztán kényelmes tempóban hazatekertem- teljesítettem a saját Tour de Óbudámat. Közben találkoztam sok más biciklistával, kicsivel és nagyokkal, furcsa fazonokkal- ahogy az lenni szokott.

Azt gondolom, a kezdeményezés úgy is elérte a célját, hogy nem a mezőnnyel mentem végig. Szimpatikusak az óbudai szabadidős programok, mégpedig pont azért, mert mozgásra tudnak inspirálni. Nyilvánvaló, nem elég az életmódváltáshoz egy szervezett futáson és egy biciklizésen való részvétel, de ha pont ezek segítenek kedvet adni, akkor elérik a céljukat. Így bennem sincs hiányérzet, amiért reggel kihagytam a közös rajtot. Sőt, tulajdonképpen büszke vagyok rá, hogy nem legyintettem, hanem csak bepótoltam a bringás programot.

Kell ennél több?

Jó sokan megosztották Bódi Sylvi szörfös videóját, amiben jól látható, milyen remekül elboldogul a deszkán a csinos modell.

Ám én nem azt emelem ki, hogy Sylvi sokat mutató bikiniben száll tengerre- most őszintén, láttunk már bőven róla felvételt ilyen öltözékben. Egyébként is miben menjen ki valaki a partra egy trópusi szigeten? Lódenkabátban? Szóval az a kevésbé érdekes, hogy mi van rajta, az sokkal többet jelez, hogy ügyesen mozog.

Manapság az imázs kedvéért gyakran bedobnak hírességek egy képet, ami azt sugallja, bizonyos izgalmas tevékenységekben vesznek részt. Szépen meg lehet komponálni egy fotót, ott lehet rajta mindenki kedvence egy szörfdeszkának támaszkodva, a rajongó meg örül, hogy milyen vagány celebet imád. Aztán hogy esetleg egy méternyit se tempózott rajta, azt már nem látja senki. Időnként persze jönnek a pletykák arról, ki, mikor, hogy kamuzott valami óriásit, de őszintén szólva az ilyen híreknek nincs mit örvendezni.

A mi Sylvinkben azt bírom becsülni, ha rúdtáncról van szó, akkor olyan képet posztol, amin valami extrém pózban dobálja a spárgát, és az ilyen videókkel azt is bizonyítja, a szörf nem csak imázselem a karrierjében, tényleg igazi hableány. Így azért sokkal hitelesebb a közösségi oldalakon magáról sugallt képe.

A bulvármédia nyilván szívesen lecsap a vele kapcsolatos témákra. Ha éppen nem elég izgalmas amit hallani lehet róla, akkor majd egy kicsit kanyarítanak a címen, hadd legyen sok kattintás... Csak hát abba, hogy valaki nem csak dumál, hanem inspirálóan sportos, méghozzá nyilvánvalóan a kemény munkának köszönhetően, nehezebb belekötni. 

@sylvibodi által közzétett fénykép, 2015. Máj 20., 06:33 PDT

Tudom, lenne, aki vitatja, mennyire "meló" az, hogy valaki rúdtáncol meg szörfözik. Az tagadhatatlan, hogy Sylvi jó adottságokkal született, de hogy mit hozott ki ebből, az már bizony az ő érdeme. Egy-egy sok lájkot kapó poszt mögött nem látszik az, ki hány évet gyakorolt, amíg le nem esett a rúdról fejenállás közben, vagy hogy hányszor csobbant a vízbe miközben megpróbált felállni a szörfdeszkán. Időnként ez is eszünkbe juthat, amikor látunk egy meghökkentő, látványos fotót.

Sajnos az a helyzet, hogy hiába kezd el valaki a példáját követve keményen mozogni, csak keveseknek adatik meg az, hogy szörfmagazinban modellkedhessenek. Na és? Ettől még törekedhetünk arra, hogy a mi életünkben se csak egy póz legyen a mozgás, az aktivitás. Nekünk is időbe fog kerülni, amíg elérünk egy kitűzött célt, de saját ismerősi körünkben mi is begyűjthetjük az elismerést. 

A bulvársajtó ugyan a mi sztorinkra nem fog lecsapni, de hát ezzel együtt kell élnünk. Megmarad ez a "dicsőség" a Bódi Sylvihez hasonló hírességeknek, minden jó és rossz oldalával együtt. Abban viszont biztos vagyok, hogy amikor a hullámokat lovagolja, akkor még a reflektorfényben levő modell se törődik a magazinokkal- egyszerűen élvezi a szörfözést, hiszen ez nem csak póz számára, hanem életforma.

@sylvibodi által közzétett fénykép, 2015. Júl 6., 01:13 PDT