Sportfoglalkozás

A brit atlétanő igazi dráma főszereplője, vagyis inkább áldozata lett a pekingi világbajnokságon.

Az éremre esélyes fiatal Katarina Johnson-Thompson az első nap után kis lemaradással állt a második helyen hétpróbában, de a következő nap tragikusan indult a számára. Távolugrásban háromszor is belépett, noha harmadik kísérletét először jónak ítélték. Aztán öt percnyi vizsgálódás és méricskélés után a bírók úgy döntöttek, ez sem volt szabályos, noha jó messzire repült.

Így értékelhető eredmény nélkül, nulla ponttal zárta ezt a számot, tehát elszálltak a reményei a jó szereplése. Ám kénytelen volt az utolsó számot is teljesíteni, ami kicsit sem volt ínyére. A kamerák előtt is sírásban tört ki.

Ám a csinos Katarina még csak 22 éves, van még esélye érmet szerezni világversenyeken- akár már Rióban is bizonyíthatja, dobogón a helye. Sztorija pedig azt is bizonyítja, minden jel ellenére nem csak kizárólag a magyaroknak gyűlik meg a baja bírókkal...

Jó sokan megosztották Bódi Sylvi szörfös videóját, amiben jól látható, milyen remekül elboldogul a deszkán a csinos modell.

Ám én nem azt emelem ki, hogy Sylvi sokat mutató bikiniben száll tengerre- most őszintén, láttunk már bőven róla felvételt ilyen öltözékben. Egyébként is miben menjen ki valaki a partra egy trópusi szigeten? Lódenkabátban? Szóval az a kevésbé érdekes, hogy mi van rajta, az sokkal többet jelez, hogy ügyesen mozog.

Manapság az imázs kedvéért gyakran bedobnak hírességek egy képet, ami azt sugallja, bizonyos izgalmas tevékenységekben vesznek részt. Szépen meg lehet komponálni egy fotót, ott lehet rajta mindenki kedvence egy szörfdeszkának támaszkodva, a rajongó meg örül, hogy milyen vagány celebet imád. Aztán hogy esetleg egy méternyit se tempózott rajta, azt már nem látja senki. Időnként persze jönnek a pletykák arról, ki, mikor, hogy kamuzott valami óriásit, de őszintén szólva az ilyen híreknek nincs mit örvendezni.

A mi Sylvinkben azt bírom becsülni, ha rúdtáncról van szó, akkor olyan képet posztol, amin valami extrém pózban dobálja a spárgát, és az ilyen videókkel azt is bizonyítja, a szörf nem csak imázselem a karrierjében, tényleg igazi hableány. Így azért sokkal hitelesebb a közösségi oldalakon magáról sugallt képe.

A bulvármédia nyilván szívesen lecsap a vele kapcsolatos témákra. Ha éppen nem elég izgalmas amit hallani lehet róla, akkor majd egy kicsit kanyarítanak a címen, hadd legyen sok kattintás... Csak hát abba, hogy valaki nem csak dumál, hanem inspirálóan sportos, méghozzá nyilvánvalóan a kemény munkának köszönhetően, nehezebb belekötni. 

@sylvibodi által közzétett fénykép, 2015. Máj 20., 06:33 PDT

Tudom, lenne, aki vitatja, mennyire "meló" az, hogy valaki rúdtáncol meg szörfözik. Az tagadhatatlan, hogy Sylvi jó adottságokkal született, de hogy mit hozott ki ebből, az már bizony az ő érdeme. Egy-egy sok lájkot kapó poszt mögött nem látszik az, ki hány évet gyakorolt, amíg le nem esett a rúdról fejenállás közben, vagy hogy hányszor csobbant a vízbe miközben megpróbált felállni a szörfdeszkán. Időnként ez is eszünkbe juthat, amikor látunk egy meghökkentő, látványos fotót.

Sajnos az a helyzet, hogy hiába kezd el valaki a példáját követve keményen mozogni, csak keveseknek adatik meg az, hogy szörfmagazinban modellkedhessenek. Na és? Ettől még törekedhetünk arra, hogy a mi életünkben se csak egy póz legyen a mozgás, az aktivitás. Nekünk is időbe fog kerülni, amíg elérünk egy kitűzött célt, de saját ismerősi körünkben mi is begyűjthetjük az elismerést. 

A bulvársajtó ugyan a mi sztorinkra nem fog lecsapni, de hát ezzel együtt kell élnünk. Megmarad ez a "dicsőség" a Bódi Sylvihez hasonló hírességeknek, minden jó és rossz oldalával együtt. Abban viszont biztos vagyok, hogy amikor a hullámokat lovagolja, akkor még a reflektorfényben levő modell se törődik a magazinokkal- egyszerűen élvezi a szörfözést, hiszen ez nem csak póz számára, hanem életforma.

@sylvibodi által közzétett fénykép, 2015. Júl 6., 01:13 PDT

Tulajdonképpen teljesen logikus az, hogy érzékelőkkel felszerelt intelligens sportruházat segítségével mérhessék le még az amatőrök is az edzésük hatékonyságát. Egyrészt rendelkezésre áll már a technológia, ami akár viszonylag olcsón is hozzáférhető, mindenkinek okostelefonja van, ráadásul pedig hasít a fitneszipar, szinte minden eladható ebben a szférában.

Ami ma az egészséges életmódról, amatőr sportról, mozgásról szól, sok embert érdekel. Mi itt még ennek a trendnek a felfutó szakaszában vagyunk- a csúcsán semmiképp, mondom ezt annak ellenére, hogy egyre többen járnak futni, jógázni, edzeni. Nálunk is fogynak a sportcuccok, van érdeklődés az újdonságok iránt, de mániáról még kevésbé van szó.

A tengerentúlon viszont más a helyzet. A közösségi finanszírozásban hasítanak azok a termékek, amik a fitnesz forradalmát ígérik, lelkes cikkek jelennek meg az újféle kiegészítőkről, mozgásformákról, szoftverekről. Ahogy az lenni szokott, sokan szállnak fel erre a vonatra, de csak egy részük kínál valóban jól használható, értelmes, megalapozott termékeket, amik valóban a boltokba is kerülnek.

A közeljövőben az intelligens ruháktól várok nagy robbanást. Égő lesz, amikor valaki csak egy nyavalyás GPS-sel esetleg pulzusmérővel felszerelve indul futni- az érzékelőkkel felszerelt nadrágok, mezek pontos információt adhatnak arról, melyik izmok dolgoznak a legerősebben. És egy ilyen alkalmazás akár edzőt is helyettesíthet egy bizonyos szintig! Gondoljunk csak bele: egy adott gyakorlat célja az, hogy meghatározott izmainkat dolgoztassuk meg. Az okostelefonnal kommunikáló érzékelők pedig pontosan megmutatják, hogy valóban ez történik-e. Ha nem, akkor addig lehet igazítani a tartáson, mozgáson, míg el nem érjük a kívánt célt.

Aztán természetesen az is lemérhető így, hogy egyenlő terhelést kap-e testünk két oldala- lássuk be, ez is fontos információ, hiszen többségünk önkételenül is keményebben dolgozik valamelyik oldalon. Lehetnek gyorsulásmérők is beépítve ruhadarabokba, amelyek jelzik, ha túl keményen, az ízületeket megterhelően érkezik valaki a talajra a futás közben- hosszú távon nagyon kifizetődő lehet, ha testünk épségének megóvása érdekében változtatunk a mozgáson, akár edző segítségével.

Mert természetesen a visszajelzés bármennyire információdús, valódi következtetést nem fog tudni mindenki levonni belőle. A finomhangoláshoz kellhet egy profi szakember, aki érti mi a probléma, és tud is rá megoldást. Ha pedig úgyis edzőhöz fordulunk, akkor minek ez az "okosruha", merülhet fel a kérdés?

Egyrészt azért, mert néha nekünk magunknak sem árt egy ilyen visszajelzés, hogy bizony valamit nem csinálunk jól. Aztán lehet, az edző már megtanított a helyes gyakorlatra, de valamiért nem figyelünk, amire felhívja a figyelmet az alkalmazás, mi pedig a tanultnak megfelelően kiigazítjuk magunkat. Szóval megvan a maga helye a testedzésben ezeknek az eszközöknek.

Profi atléták eddig is használtak hasonlót, csak éppen azok méregdrágák voltak. Olvastam egy Athos nevű cég "okosnadrágjáról", ami jeladókkal mindennel együtt 350 dollár- ez magyar fizetésekből kiindulva talán nem kevés pénz, de az Egyesült Államokban abszolút a megfizethető kategóriába tartozik. És az árakat az ottani piacra lövik be... 

Így aztán szerintem hamarosan megszaporodnak az edzőtermekben, futópályákon a látszólag hagyományos cuccokat viselő, valójában futurisztikus okosmezekben sportoló emberek. A kérdés csak az, hogy az ember ne essen bele abba a csapdába, hogy értelmes edzés helyett az okostelefonját nyomogassa, és az idő jó részét az információk kinyerésére fordítsa. Hiszen a cél alapvetően az, hogy mozogjunk- kütyükkel vagy anélkül, az mindegy.

Amikor az idei amerikai bajnokságon 1500 méteren harmadik helyen futott be Kerri Gallagher, a közönség egy része meglepődve kérdezte, ki ez a lány? A 26 éves sportolónő nevét pedig érdemes megjegyezni, mert a bronznak köszönhetően bekerült a világbajnokságra utazó válogatottba, két olimpikon társaságában.

Pedig pár éve egészen más terveket szövögetett. Fiatalon kosarazott, nem túl sok sikerrel, aztán édesanyja javaslatára kezdett atletizálni. A középiskolában majd az egyetemen is folyamatosan tagja volt a futócsapatnak, jó eredményeket ért el, de a legfontosabb a tanulás volt a számára. Diploma után nem is nagyon volt kérdés, hogy szögre akasztja a futócipőt, hiszen remek lehetőséget kapott: a Morgan Stanley várta tárt karokkal, ő pedig New York szívében kezdett el dolgozni az üzleti szférában.

Pár hónap múlva viszont egészen másféle ajánlattal kecsegtették. Meghívták edzeni Washingtonba, ahol egy sikeres csapat tagjaként vághatott bele újra a felkészülésbe. Az összetartó, ír gyökereire büszke családban mindenki támogatta a döntését, hogy ne adja fel a nagy álmot, válassza a sportkarriert. Így aztán Kerri hátat fordított a Wall Streetnek, és 2011-től Washingtonban készül.

Azért az Egyesült Államokban sem egyszerű az élete a sportolóknak. A kimagasló csillagok természetesen könnyebben találnak támogatókat, de az élmezőnyt ostromló fiataloknak maguknak kell előteremteni megélhetésük költségeit. A lelkes atlétának nem derogált bármit elvállalni diplomás létére: gyerekfelügyelet, óraadás után eladó lett egy boltban. Mára pedig a csapat egyik segédedzője, aki magánál fiatalabbak fejlődését segíti, miközben maga is keményen edz.

2012-ben ugyan nagy csalódás volt számára, hogy nem jutott be a londoni olimpiai csapatba, ám nem adta fel. A kitartó munka később meghozta a gyümölcsét, egyre több rangos versenyen vehetett részt, egyéni szponzort talált, majd újabb fontos állomásként következett a bajnokság. A pekingi világbajnokságon nem fog az 1500 méter esélyesei közé tartozni Kerri, ám ha már kiharcolta a részvétel jogát, nyilván nem elégszik meg ennyivel. Előtte lebeg a még nagyobb cél: Rio! Ha sikerül versenyzőként eljutni az olimpiára, bárhol is végez, már elmondhatja, megérte feladni az üzletben befutott karrier álmát a sportért.

Nem csak a rekordokat halmozó fiatalok válhatnak sztárrá a sport világában: Constance Tillit 80 esztendősen nem csúcsokra hajt, mégis sokak számára példakép lehet a kitartása.

Constance imádott férje halála után talált új kihívást a sportban. Hogy miért pont a crossfitnél kötött ki, azt nem tudom, de a lényeg az, hogy örömét leli a mozgásban. Edzői felügyelettel dolgozval megállja a helyét a teremben, noha csípő- és térdműtéteken is átesett korábban. Ehhez képes lelkesen gyúr, aminek köszöhetően fogyott, méghozzá nem is keveset.

A legfontosabb talán mégis az, hogy a mozgás átsegítette élete egy nehéz szakaszán. Lehet elemzgetni, ki miért kezd bele a rendszeres mozgásba, kinek mit adhatnak az első sikerek, ki milyen célokat tűz ki maga elé, de a lényege az örökifjú crossfites hölgy történetének nem ez. Azt ő maga mondja ki a videóban: "Get up and do it!" Azaz kelj fel és csináld- a többi csak duma, teszem hozzá én.