Sportfoglalkozás

Nehéz hova tenni a tegnapi éjszakai Denver Broncos- Kansas City Chiefs meccset. A Chiefs hazai pályán 14 ponttal meglóg, aztán ügyesen annyiszor és úgy adja oda a labdát az ellenfélnek, hogy az meccsben tud maradni, majd végül váratlanul győz is.

Előtte persze még volt ez-az. Az idén döcögősen indult Broncos támadóegység agya, Peyton Manning most is dobott egy interceptiont, amit a Chiefs fiatal védője, Peters vissza is tudott hordani. Akkor még minden oly szépnek látszott!

De az a Chiefs, ami jellemzően a labda őrzésében volt erős, ezen az estén ötször vesztette el azt. Fumble és interception "színesítette" a teljesítményüket, Manningék pedig szorgalmasan gyűjtögették a pontokat, és ott lihegtek a Chiefs nyomán, akik két és fél perccel a vége előtt tudtak csak egy touchdown előnyt szerezni.

A Broncos ezek után egy mintaszerű támadást vezetett, és 36 másodperccel a meccs vége előtt ki is egyenlítettek. Lélekben mindenki felkészült a hosszabbításra, mert fél perc elég kevés idő a pontszerzéshez. 

A denveriek védelmének viszont ennyi sem kellett: a Chiefs egy teljesen értelmetlen futójátékot hívott a bevált időhúzó "térdelés" helyett, sztárjuk, Jamaal Charles elvesztette a labdát, a Broncos pedig köszönte szépen az ajándékot, és megnyerte a meccset.

Köztudott a hazai NFL-rajongók világában, hogy a meccsek javarészét közvetítő Faragó Richard Chiefs-drukker, így élőben hallhattuk, mint megy át riporterből kesergő szurkolóvá. Őszintén szólva tökéletesen megértettem a sirámait, ilyen balek módon elbukni egy rettentően fontos csoportmeccset igencsak demoralizáló. 

Vannak csapatok, amelyek egyszerűen nem tudnak átlépni a saját árnyékukon, és a Chiefs évek óta ilyen. Rendben van, a Broncos és a Chargers is erős csoportrivális, de aki a végső győzelemről álmodik, annak így is, úgy is lesz komoly ellenfele. Ám a Chiefs mindig valahogy a legrosszabb pillanatban mond csődöt- két éve például a rájátszásban sikerült 28 pontos előnyt eltapsolniuk. És az ilyen hazai vereségek után meginog a hite a csapatban mindenkinek, noha csak a második fordulóban járunk. Ez a csalódottság tükröződik Alex Smith arcán is, amikor rájön, megint elment egy hajó...

Végre útjára indult a labda a 2015-ös szezonban! Voltak meglepetések, nagy pillanatok és szenzációs egyéni teljesítmények is az első héten, ezekből válogatok.

Értelemszerűen a nyitómeccsel érdemes kezdeni. A New England Patriots 28-21 arányban győzte le a Pittsburgh Steelerst. A mérkőzés a két védelem "dadogása" miatt elsősorban a támadókról szólt. A kit többszörös Super Bowl-győztes sztárirányító közül az egész nyáron eltiltással fenyegetett Tom Brady mutatott többet: négy touchdown passza volt, és egyszer sem adta el a labdát. Az is kiderült, az előszezonból bármi okosra következtetni értelmetlen. Akkor Edelman és Gronkowski nélkül kellett volna mozgatnia a Patriotsot, és ez bizony alig sikerült. Most viszont már ők is ott voltak a pályán, és előbbi 11 elkapással zárt, míg utóbbi három TD-t szerzett. Az majd a héten kiderül, a jóval keményebb védelmű Buffalo Bills ellen is ennyire tudnak-e fickándozni.

Apropó, Bills. Ők szolgáltatták a nyitóforduló egyik meglepetését azzal, hogy magabiztosan győzték le az Indianapolis Coltsot. Sőt, a Colts nagyszerű fiatal irányítója, Andrew Luck is rosszabb teljesítményt nyújtott Tyrod Taylornál, és ez volt az igazán váratlan. Sokan várták, hogy az Indianapolis az idén a csúcsra ér, de ha a Bills is túl nagy feladat, akkor azért át kell gondolni, milyen célokat tűznek ki maguk elé.

A Colts szerencséjére az utóbbi években csoportjuk, az AFC South meglehetősen gyengécske volt. Őszintén szólva az egyaránt vereséggel kezdő Houston Texans és Jacksonville Jaguars se látszik komoly riválisnak. Az előbbi esetében egész nyáron át húzódott a szappanopera, hogy ki legyen a kezdő irányító. Brian Hoyer nyerte el a posztot, aztán az első tétmeccs alatt le kellett cserélni, csapnivaló teljesítménye miatt. A Jaguarsba pedig csak a legelvakultabb rajongók látják bele a playoff-csapatot.

Na de mi van a Tennessee Titans csapatával? A hétvégén ők a Tampa Bay Buccaneers vendégei volt egy pikáns összecsapáson: a két kezdő irányító az idei draft első és második választottja volt. Míg a Titanst mozgató Marcus Mariota hibátlan teljesítményt nyújtott és négy TD-passzt szórt, Jameis Winston első labdáját eladta, és az ellenfél szerzett belőle pontokat. Természetesen nem egy meccs az élet, de máris beindult az okoskodás, ki választott jobban. Én azt mondom: várjuk meg az értékeléssel az idény végét. 

Mint ahogy az sem jelent túl sokat, hogy a tavalyi döntőt elvesztő Seattle Seahawks elhasalt a St. Louis Rams ellen. Bosszantó hosszabbításban elbukni egy megnyertnek tűnt meccset, de még semmi sincs veszve. A tavalyi bajnok Patriots 2014-ben négy forduló után 2-2 mérleggel állt, és játékuk teljesen kilátástalannak tűnt- a végeredményt ismerjük. Így aztán ahogy a Colts esetében, úgy a Seahawksnál se most kellene elkezdeni temetni a csapatot.

Az NFC többi meghatározó csapata közül a Dallas Cowboys az utolsó pillanatokban csikarta ki a győzelmet a New York Giants ellen, akik néhány egészen különös játékhívással könnyítették meg Tony Romóék dolgát. A győzelem végül összejött, ám komoly áron: Dez Bryant, a sztárelkapó több hetet ki fog hagyni, így Romo elvesztette egy időre kedvenc célpontját. 

Az NFC-ben maradva, a Green Bay Packers legyőzte a Chicago Bearst. Előbbinél már kiesett egy sztárjátékos, Jordi Nelson, de úgy fest, a visszatérő James Jones gyorsan felvette a ritmust, Aaron Rodgers két átadását is TD-re váltotta. Ugyanebben a csoportban a Minnesota Vikings kilátástalan játékkal bukott el az előzetesen nem túl sokra taksált San Francisco 49ers ellen. Ismét jó példa arra, hogy a bajnokságot nem az előszezonban lehet megnyerni. A pályára visszatérő Adrian Peterson szinte észrevétlen maradt, tőle mindenki sokkal többet vár.

A holtidőben váratlan tranzakciókat bemutató Philadelphia Eagles furcsa meccsen kapott ki az Atlanta Falconstól. Az első félidei gyenge játék után felpörögtek, a vezetést is átvették, aztán egy kapkodva elvégzett és kihagyott mezőnygóllal megadták az esélyt az ellenfélnek a győzelemre. Bár izgalmas meccs volt, mégsem mondanám a legmagasabb színvonalúnak- kiderül, ez csak kisiklás volt-e az Eagles részéről.

Mint ahogy a győzelem ellenére van min javítania a Denver Broncos támadóinak is. Döcögő passzjátékuk sokakat meglepett, és természetesen máris mindenki azt latolgatja, eljött-e az idő arra, hogy Peyton Manning visszavonuljon. Tény, hogy pontatlan passzai nem néztek ki túl jól, lesz min dolgoznia az edzéseken. A csoportbeli riválisok, a Kansas City Chiefs és a San Diego Chargers is győzelemmel kezdtek, csütörtök este a Chiefs pedig elkaphatja a Broncost, ami az AFC Westben erősorrend-átrendeződést jelezhetne.

Ezt a meccset mi is láthatjuk, több más összecsapással együtt. Az NFL-rajongók nagy örömére hétvégente akár 4-5 találkozót is közvetítenek idehaza, csak bírjuk a sok éjszakázást. Az idény első hete máris biztató volt, jelezte, hogy sok izgalom vár ránk 2015-ben is...

Amerikában csúcsra járatják a jógaoktatók képzését, de ez kérdéseket is felvet. 

Tudom, lehetne arról vitázni, mennyire sport a jóga, és egyáltalán, mekkora különbségek vannak jóga és jóga közt, attól függően, hol, hogyan, kik űzik, de én most bizony a sportos tevékenységek közé sorolom. Addig legalábbis, amíg gyúrást és aerobicot is tartó edzőtermek órái közé becsempészett jógafoglalkozásokról van szó, azt hiszem, hogy inkább a mozgásforma részével találkoznak az órára járók. És a szigorú órarenddel dolgozó stúdiók vendégei közül is sok olyan van, aki számára ugyanúgy szóba jöhetne a pilates vagy bármi más is- valamiért a jóga lett a választott, de az alapvető cél ugyanaz.

Természetesen ezt az igényt komoly iparág szolgálja ki. Láttam egy statisztikát, hogy az Egyesült Államokban a Yoga Alliance égisze alatt tavaly 14,700 új jógaoktatót regisztráltak, és becslések szerint nagyjából ugyanannyien vannak, akik nem hozzájuk köthetők. Tehát egyetlen év alatt harmincezer ember jutott el arra a szintre, hogy jógaórát tarthat. 

Ez azért bődületesen nagy szám, és gyaníthatóan messze nem mindegyikük alaposan felkészült, tényleg hiteles oktató. Ez persze addig nem akkora tragédia, ha arra gondolunk, sokan nem is akarnak órát tartani, egyszerűen a saját tudásukat akarják elmélyíteni. Ilyen formában már én is eljátszottam a gondolattal- ha hivatásom nem is lenne ez, jó lenne többet megtapasztalni a magasabb szintű jógázásból.

Az amerikai stúdiók az oktatóképzést persze maguk is erősen propagálják, hiszen egy 200 órás tanfolyamra beiratkozó, 3-4000 dollárt fizető tanítvány komoly és biztos bevétel- ha összejön egy csoport, az egy ideig eltartja a stúdiót. Ezzel megint nincs semmi gond, ha a stúdió azért valódi szakmai mércét állít fel, megválogatja a jelölteket, és úgy adja ki a képesítést, hogy az újoncra tényleg rá lehet bízni egy órát. 

A jóga, mint iparág pedig a bővülés miatt igényli is az új oktatókat. Itt is van egyfajta a felelősség: egy stúdiónak nem feltétlenül azt kellene néznie, hogy olcsón szerezhet kezdő oktatókat, hanem inkább a szakmai színvonalra kell ügyelnie. 

Szóval önmagában az oktatók nagy száma nem probléma, amíg az oktatójelölt, az őt tanítók illetve az oktatókat alkalmazók is következetesen ragaszkodnak az alapelvekhez. Csak ahol sokan vannak, ott bizony időnként megindul a felhígulás. És arányaiban egyre több lesz az oktató a tendenciák szerint: a Wall Street Journal szerint az utóbbi fél évtizedben évente hat százalékkal nőtt a jógázók száma, míg a jógaoktatóké minden évben 18 százalékkal. Köztük ott vannak a csak saját maguknak órát tartó "díszoktatók", a barátaikkal jógázó "hobbioktatók", de közülük kerülnek ki azok is, akik hivatásosok lesznek- akár tartanak azon a szinten, akár nem. Ha feleannyiért vállalnak munkát, bizonyára lesz olyan stúdió, ahol foglalkoztatják őket.

Mert a jógastúdió mint üzleti modell nem kockázatmentes. Bővül a jógázók köre, de egyre több a stúdió is, és persze egyre több az oktató. És bármennyire szépek az ősi elvek, a jógának egy mezőnyben kell megküzdenie például a zumbával, ugyanis az érdeklődők köre nagyjából hasonló: nyugaton általában egészségtudatos, mozogni vágyó vagy egyszerűen csak fogyni akaró emberek válogatnak a lehetőségek közt. Ne legyen illúziónk, a többség kipróbál egymás után mindenféle órát, és a jóga csak egy a sok közül. (Ezért írtam azt az elején, hogy nyugodtan be lehet illeszteni a sportok közé a nyugati jellegű jógaórák jelentős részét.)

Azt hiszem, jógából csak keveseknek sikerül rettentően meggazdagodni. Ami szintén nem tragédia, egy tisztességes megélhetéssel együtt nagyon szép hivatás jógát oktatni. Csak fontos az őszinteség magunkkal szemben: az kevés az oktatósághoz, hogy az embernek már egy tucatnyi színes cicanadrágja van a szekrényben. Tanulmányok bizonyítják, hogy a jóga ugyanúgy lehet sérülésveszélyes, mint bármi más. És nyilvánvaló, hogy a nem kellően felkészült oktatókra kevésbé szívesen bíznánk rá magunkat.

Manapság Magyarországon azért messze állunk attól, hogy iparszerű jógabizniszről beszélhetnénk, így nyilván megválogatják a stúdiókban, ki tarthat órát. Ám a máshol leszűrt tapasztalatokat azért át lehet gondolni mifelénk is. Számomra egyértelmű, hogy a helyes út az, ha ragaszkodnak az alapossághoz az oktatóképzésben. Hosszú távon mindenki veszít, ha az elmélyülés kárára visszavágnának a követelményekből, az óraszámból, a színvonalból, túl nagy csoportokat indítanak, így lenyomhatják a költségeket, és egyfajta árverseny indul meg ebben a szférában. Amennyiben a jóga a kóklerek miatt veszít a hitelességéből, vonzerejéből, akkor az igazán jó stúdiók helyzete is nehezebb lesz, mert arról kell győzködni a potenciális vendégeket, hogy náluk nem így működnek a dolgok.

Az oktatóvá válás kapuja tehát továbbra is lehet nyitva mindenki előtt- csak valamennyi jelölt járja be a számára kijelölt utat, még ha jópáraké az átlagosnál hosszabb időt is vesz igénybe a megfelelő szint eléréséig.

Az amerikaifoci világát lázban tartó Deflategate új fordulata: Tom Brady négy meccses eltiltása nem marad érvényben egy bíró döntése szerint.

Az előzmények rövidben: a rájátszásban az AFC-döntőben a New England Patriots csapatának labdái állítólag jóval kevésbé voltak felfújva, mint azt a szabály előírja. A félidőben mérték le azokat, a puhábbnak bizonyult labdákat felfújták, aztán megindult a vizsgálat. Ez a sztori rányomta a bélyegét a Super Bowl-ra is, ahol a Patriots győzött.

Aztán a liga által megbízott nyomozó szerint inkább valószínű volt a csalás, mint nem, és mivel úgy vélték, erről tudnia kellett a sztárirányítónak is, Tom Brady-t négy meccsre elmeszelték. Ő fellebezett, az eltiltást érvényben hagyták, ezek után jött a bírósági szakasz, mert ő természetesen nem nyugodott bele, és mellé állt a játékosszakszervezet (NFLPA) is. 

Fontos tudni, hogy a bíró nem azt vizsgálta, Tom Brady csalt-e! Ezt már csak azért se nagyon lehetett volna vizsgálni, mert azt a liga jelentése is leszögezte, semmiféle közvetlen bizonyítékuk nincs semmilyen visszaélésre. A bírónak azt kellett eldöntenie, a vizsgálat majd az azt követő fellebezési eljárás jogszerűen zajlott-e, tehát Tom Brady megkapta-e a lehetőséget arra, hogy megvédje magát. Berman bíró döntése éppen ezért az NFL kommiszárjának, Roger Goodellnek a fegyelmezési eljárásáról mond ítéletet, arra értelemszerűen nem tér ki, hogy Brady ártatlan-e. 

A döntés előtti napokban a médiát kerülő irányító azzal viccelődött, hogy nagyon kellemesen telt a számára a holtszezon- most nyilván kicsit jobb a hangulata. De az edző, Bill Belichick is boldog lehet, hiszen úgy készül a csapattal az idényre hetek óta, hogy nem tudja, az első meccseken ki lesz a csapat esze, ki fogja irányítóként mozgatni a támadókat. 

A helyzet egyelőre tiszta, az idényt nyitó jövő csütörtöki Patriots-Steelers meccsen Brady lép pályára, ami nagyban növeli a New England győzelmi esélyeit. Ettől függetlenül a történetnek még nincs vége, mert az NFL fellebez, és újabb bírói fórumhoz fordult. Sokakat fáraszt már a Deflategate, ami messze az utóbbi idők legfelfújtabb balhéjának tartanak. Jó ideig címlapokon tartotta a ligát, de most már fárasztó a jogi huzavona. Pláne így, hogy jönnek a meccsek, és kutyát nem érdekelnek a fegyelmi eljárások.

A liga, pontosabban a kommiszár, Roger Goodell viszont semmiképpen nem hátrálhat már meg. Eddig is több komoly presztízsveszteséget jelentő ügye volt a liga élén, több döntését is megváltoztatták a bíróságok, és most, amikor a játékosikonnak számító, négyszeres Super Bowl-győztes Tom Brady ellen is elbukott, úgy fest, hogy végképp megingott a tekintélye. Innentől kezdve ez már nem csak liga-ügy, bizony személyes ügyévé is válta Deflategate.

Pedig akárhogy végződik is majd a sok-sok jogi eljárás, ebből már nem lehet jól kijönnie. Egy alapvetően súlytalan ügyre tesz fel mindent, ami rosszt fényt vet a sportágra, a legnagyobb sztárra, a legutóbbi szezont megnyerő csapatra egyaránt, miközben az esetleges fegyelmezés igazán senkinek sem jó. Reméljük, jó darabig nem kell ezzel a kutyakomédiával foglalkoznunk, mert a pályán történteké lesz a főszerep!

Még egy kicsit mélyebbre süllyedt a magyar foci az európai rangsorban.

Le kell szögezzem: én azok közé a sportbloggerek közé tartozok, akik nem járnak örömtáncot, ha megint pofára esik pár magyar focicsapat. Én elsősorban szurkolói szemszögből okoskodok. Igen, van kedvenc csapatom, tudok örülni a sikereknek, ha épp vannak, de az nagyon-nagyon fáj, hogy a gyenge csapatok is nagy falatot jelentenek néha, a középszerű riválisok pedig szinte mindig megoldhatatlan feladat elé állítják az enyéimet.

Ilyenkor az ember kínjában ironizál, pedig belül mindig picit meghalunk, amikor valami nevesincs macedón, moldáv, grúz vagy hasonló kaliberű csapat jelenti a végállomást a nemzetközi kupákban. Hosszú évek óta nincs magyar csapat a csoportkörökben, a tavaszt pedig utoljára a Debrecen élte meg- az idejét se tudom, mikor volt az, érzésre nagyjából egy évezrede. Mostanra a nemzetközi rangsorban már nem csak a kazahok meg az azeriak hátát is bámulhatjuk, hanem a Liechtensteint képviselő klubcsapatokat is. 

Szánalmas, hogy augusztus végére az összes nagyarcú csapatunk kipottyan. És még szánalmasabb az, hogy nem kemény küzdelemben, oroszlánként harcolva egy jegyzett ellenféllel szemben, ó nem! Kettős vereségekkel. Nem túrom fel az eredménysort, de emlékeim szerint idén így búcsúzott a Fradi, a Debrecen és a Videoton is. És nem a Barcelona, a Chelsea meg a Juventus ellen... Az MTK-t meg hagyjuk, nekik az első kör is túl erős volt.

Szomorúan idézhetném magam, hogy két hónapja megmondtam, a szurkolói kártya meg a közvetítési jogok kérdése augusztus végére teljesen érdektelen téma lesz, amikor megkapjuk a soros pofont Európában. Hiába a fogadkozások, az MLSZ tervei, a realitás az, hogy nálunk vége a mókának, amikor máshol még el se kezdődött.

És lehet azt mondani, az ironizáló blogger csak kifiguráz mindent, és lefitymálja mások munkáját, de nem én vagyok az, akinek a szavait nem lehet komolyan venni. A szövetség beleírta a Csányi-féle programba, hogy hány csapatunk lesz ott a csoportkörben- vajon minek ilyen röhejes vállalást tenni, amire nincs ráhatás, és ami nem is szövetségi téma? Az elnökségből valaki beszáll csatárnak, ha nem megy a csapatnak?

Aztán jön a többi nagyeszű, akin csak röhögni lehet. A Videotonnál például történelmi sikert emlegettek, amikor kínkeservesen, hosszabbítás után kiverték egy sehol sem jegyzett csapatot. Hát, utána rövid ideig tartott a nagy menetelés, ami bekerülhet a klub történelmének aranykönyvébe... A Fradinál meg? Kijelentik, hogy tízből nyolcszor a Fradi nyert volna, de most sajnos pont az a kettő vesztes meccs jött össze. Azt hiszem, nyilatkozatban máris verhetetlenek a magyarok, tízből tízszer a mieinké a pálma. 

Szóval a cikkíróknak nincs dolguk azzal, hogy nevetségessé tegyék a magyar foci szereplőit- megteszik ezt ők magukkal, kérés nélkül. És őszintén szólva, miért ne mulatnánk rajtuk? A focink maga oly kevéssé szórakoztató...