Sportfoglalkozás

Mégis életbe lép a Barcelonára kirótt büntetés, eltiltották az átigazolástól 2016 elejéig. Szeptembertől 14 hónapon át senkit nem vehet a klub, ez pedig elég szigorúan hangzik. Ha úgy nézzük, akkor a jelek szerint a nagyok sem úszhatják meg a büntetést.

De a történet egy kicsit máshogy fest, ha arra gondolunk, eredetileg azonnali hatállyal életbe lépett volna ez a tiltás. A Barcelona a tavalyi idény végét nem túl fényesen zárta (persze csak saját mércéhez képest, minden versenysorozatban sokáig esélyük volt nyerni), és ilyenkor a pénzes klubok mindig pár drága játékos leigazolásával próbálják meg a vérfrissítést. Ezt lehetetlenné tette volna a büntetés, nem igazolhattak volna se hazai, se külföldi csapatoktól, a világbajnokságon felbukkant sztárok közül egyet se vihettek volna Barcelonába és így tovább. Ez bizony keresztülhúzta volna a nagy terveket!

A halasztás után viszont villámgyorsan elkezdődtek a tárgyalások, a Barca elköltött több, mint 100 millió eurót, kapusposzton például két emberrel erősítettek (ter Stegen és Claudio Bravo), de az igazi nagy fogás Luiz Suarez volt, akitől nyilván sok gólt és kevés harapást várnak. Persze sok jó játékosból még nem lesz egy csapásra jó csapat, de a korábbi, elkedvetlenedett gárda felrázása se lett volna egyszerű feladat. Minden bizonnyal az edzőn fog igazán múlni, mire megy a Barcelona a következő szezonban, de az új mester bizonyára csalódottan vette volna tudomásul, ha az általa kiszemelt játékosokkal nem lehetne erősíteni.

Most viszont összesen annyi történt, hogy ezzel a most kialakított kerettel már tud dolgozni, és egy évig nem nyúlhat hozzá. Messze nem akkora tragédia, mint ahogy az tűnik. Ráadásul a sztárok közül ott maradt Messi vagy Neymar, tehát ha a klub a megfelelő embereket igazolta le, és az edző sem okoz csalódást, akkor a Barcelona idén is sikeres lehet.

És bizony elgondolkodok, ha ezt a büntetést egy "kicsi" kapta volna, lett volna-e pár hónap huzanova, ami haladékot jelent a számukra. Nem akarok a Barcelona ellen beszélni, de tudjuk jól, a FIFA és az UEFA számára is fontosak a sztárklubok, és sok pénz múlhat azon, meggyengítik-e valamelyiket egy büntetéssel. Így most a világszövetség szigorúnak tűnik, közben lehetőséget adott arra, hogy a klub még gyorsan cselekedjen. Gyanítom, az ilyen ügyekben folyamatos háttéregyeztetések zajlanak a nyilvános üzengetések mellett, és ez volt az a megoldás, amit a katalánok is el tudtak fogadni. Aztán lehet, hogy az egész ügy a bíróság előtt ér véget, de addig is úgy vág neki minden spanyol élcsapat a bajnokságnak és a BL-nek, ahogy szokott: iszonyú pénzek elköltésével.

Nyilván a büntetés megnehezíti némileg a Barcelona életét, de egyszer az életben kivételesen megtörténhet az a csoda is a nemzetközi csúcsfoci világában, hogy nem egy fél szezonra tervez egy csapat, hanem akár másfél évre. Döbbenetes, elképzelhetetlen? No, ha így látjuk, akkor az már baj...

A GoPro megjelenése óta mindenki odáig van az apró, extrém helyzetekben is használható, kiváló minőségű felvételt készítő kis kamerákért. Most már olcsóbb verzió is van belőlük, de a királynak még mindig a GoPro számít. Kicsit megváltoztatta ez a sportos kalandjainkat is, hiszen príma felvételeket készíthetünk rafting, búvárkodás, síelés, bringázás közben, amiket jó visszanézni.

Feltéve, hogy tényleg szánunk időt és energiát a felvételek visszanézésére, archiválására, netán megvágására és közzétételére. Enélkül ugyanis csak gyűlnek, gyűlnek a videók amiket lementettünk a memóriakártyáról, de teljesen értelmetlenül. A legdrágább és legjobb kamera felvételei sem érnek egy lukas kétfillérest se, ha azokat sose nézzük vissza.

Szóval a választóvonal nem a felbontás, a képminőség meg a hasonló extrák, hanem a kamera használójának hozzáállása. Azt látom, sokaknál van ilyen kis cucc, de annál kevesebb az olyan felvétel, amit a többiek is megnézhetnek. A közelmúltban voltunk Egyiptomban búvárkodni, és ott legalább 7-8 ilyen kis akciókamerával dolgozó ember volt a csapatunkban. Mivel pontosan tudom, mi minden izgalmas dologgal találkoztunk, azzal is tisztában voltam, születnie kellett pár izgalmas felvételnek. Ám ebből még semmit nem láttam- így aztán én magam kértem el egy búvártárs videóit, és a legjobbat egy csapatnyi delfinről fel is töltöttem.

Ugye, hogy kár lett volna a kártyán hagyni elfeledve? Nagy élmény volt a víz alatt látni őket, és nagyon jól sikerült a felvétel is. Le a kalappal a GoPro minősége előtt, és persze a felhasználót is dicséret illeti, amiért ilyen szépen lekövette a delfinek úszását. De ezt csak azért nézheti meg most más is, mert én tettem róla...

Mit is mondhatnék? Ha akciókamerát akarsz venni, fontold meg. Nem csak azt, hogy mennyi pénzt szánsz rá és milyen minőséget akarsz, gondold végig inkább azt, hajlandó vagy-e a felvételekkel foglalkozni. Ha nem, akkor még jó megoldás lehet, ha van egy ismerős, aki a közös kalandokon készült felvételekkel kezd valamit, és neki odaadhatod a tieidet, foglalkozzon vele. Ha ilyen sincs, akkor nagy kérdés, megéri-e neked a beruházás- ha mindenképpen vennél, meg fog felelni az olcsóbb is. A kamera varázsa az első pár tekerés vagy lubickolás erejéig tart általában, utána viszont alig kerül elő. És jobb arra gondolni, nem dobtunk ki túl nagy pénzt feleslegesen...

Illúzióink ugyanis ne legyenek, a villámgyorsan megjelenő új kameragenerációk miatt 1-2 éves cuccaink értéke átmegy zuhanórepülésbe. Ha mi nem használjuk, eladni se nagyon lehet, szóval tényleg értelmetlenné válik a beruházás. Akkor inkább költsük azt a pénzt rendszeres használatban levő sportcuccra, túrákra, és ha nagyon vágyunk egy videóra, kérjük el a barátainktól- tuti minden sportos csapatban lesz pár akciókamerás, aki nem gondolta úgy végig a fentieket, mint te.

Egerszegi Krisztina betöltötte a negyvenet, isten éltesse!

Én pedig egy kicsit nosztalgiázok. Ez persze abból a szempontból nem jó, hogy már olyan öreg vagyok, hogy ilyesminek is értelme van, másrészt mégiscsak jó, mert vannak szép emlékeim. És az az olimpiai aranyérem, az első Egér karrierjében, az megmaradt bennem.

Mivel majdnem egyidős vagyok a bajnokkal, én Szöul idején voltam abban a korban, amikorról már világos emlékeim lehetnek az olimpiáról, és persze megérthettem az egész sportesemény jelentőségét. Szóval igazán szívből szurkolhattam, és persze meg is hatódtam az aranyérem kapcsán. Persze előtte is szerettem a sportot, elsősorban a focit, de kell hozzá egy kis érettség, hogy az ember az olimpiai élményt is átélhesse a televízió előtt. Persze mi kicsit bajban voltunk, mert az előző 1984-es eseményen nem szurkolhattunk magyaroknak, így aztán Los Angeles szinte teljesen kimaradt az életemből.

Visszatérve Szöulra és Egerszegire, nagyon könnyű volt a fiatal bajnokért rajongani, aki alig 14 évesen legyőzte a világot. És persze amennyi örömöt adott nekünk, volt, akinek karrierje kapott lökést a sikereitől, edző, sportvezető, sőt, kommentátor számára is mérföldkő volt az az arany. Sokan, nagyon sokan köszönhetnek rengeteget annak a vékony, megelőzött német vetélytársak mellett oly kicsinek tűnő gyereklánynak.

Most pedig úgy fest, eljött (sokadjára, indokoltan) a köszönetnyilvánítás ideje, ezúttal a születésnap okán. Ma már nem az úszásra koncentrál a háromgyerekes édesanya, aki oly sok örömet és dicsőséget szerzett nekünk, és így legendává vált mindannyiunk szemében. Az egyik igazán szép dolog a sportban, hogy néha mindentől függetlenül igazi egységbe tud kovácsolni egy egész országot, ami hirtelen több lesz, mint ember sokasága: igazi közösséggé válik.

A jóga manapság az egyik legdivatosabb mozgásforma, rengeteg helyen van nálunk is ilyen óra, különféle irányzatok, módszerek (pl. hot jóga) közül lehet válogatni az érdeklődőknek. A sztárok is előszeretettel hangoztatják, mennyire lenyűgözi őket ez az ősi filozófia, mozgásforma- hogy kinek mi, azt inkább mindenki magának dönti el.

Mert azt nem kell hinni, hogy mi itt, a nyugati világ szívében pont ugyanazt gondoljuk jógának, mint amit mondjuk egy indiai kolostorban élők. És valljuk be, az itteni jógaoktatók jelentős részét se lehetne összetéveszteni bölcs buddhista szerzetesekkel. Amivel nagy probléma nincs; egy régi barátom mesélte, amikor Indiában járva feltűnt egy amerikai csoport, akik jöttek "segíteni", és haspólóban jártak-keltek fontoskodva a szerzetesek közt, azok mindezt mosolyogva fogadták, és elmagyarázták értetlenkedő barátomnak, még mindig jobb, ha azt hiszik, valami fontosat és jót téve közelednek a filozófiájukhoz, mintha innának, vagy máshogy tennének kárt magukban.

Szóval a mi jógánk az nyilván onnan nézve csak "jóga", de ettől még lehet nagyon jó és nagyon hasznos. Fogja fel mindenki annak, ami az ő számára a legszimpatikusabb, és ne kritizáljunk mást azért, mert számára ez az egész nem ugyanazt jelenti. Bizonyára van, akinek fontos a mögöttes filozófia, míg sokaknak ez az egész egy divatos, de nagyon hatékony tornaféleség. Jót tehet az embernek így is, úgy is, és akkor is megtörténhet, hogy hosszú gyakorlás után egy kicsit abba is belekóstolunk a jóga kapcsán, amire eredetileg nem is gondoltunk...

Azt gondolom, ezerszer rosszabb divatok, trendek és őrületek is vannak, mint a jóga. Persze az ilyen hullámok magával hozzák azt, hogy kóklerek is pénzt akarnak maguknak kihasítani a buliból, de ha baráti ajánlásokra hallgatva és magunk is értő módon választva találhatunk korrekt, jó oktatót. Amikor pedig túllendülünk az első időszakon, amikor trendinek és menőnek érezzük magunkat, kinyílhat előttünk egy új világ.

Persze a jóga divatja azt is magával hozta, hogy egész iparág épült erre. Ennek a legmarkánsabb megjelenési formája a szűk jóganadrágok népszerűvé válása. Ezeket már nem csak az edzőteremben hordják bátran, hanem az utcán is, egyfajta demonstrálása lett annak, milyen modern felfogású ember a viselője. Hiszen mindenhol áthatja a szellemét a jóga filozófiája, mert kilátszik a bugyija a vékony anyagú, testhezálló cicanadrág alól.

Komoly téma lett ez, még vihart is kavart, amikor az egyik leghíresebb gyártó túl sokat mutató nadrágja eltűnt a piacról. Tudom, mindenről a gonosz férfiak tehetnek, akik a nyálukat csorgatják a cicanadrágos hátsók láttán. Azért valljuk be, nehéz elmélyülésre gondolni akkor, amikor valaki közszemlére teszi idomait, saját akaratából. És amikor készül egy ilyen szelfi, remélhetően nem lepődik meg a lelkes jógi, ha az embernek eszébe sem jut, milyen messzire juthatott a jóga filozófiájában...

Egyébként persze miért ne készítenének képet? Kinek mi a fontos, amikor elkezd jógázni vagy akármilyen más sportot űzni, és az teljesen vállalható cél, ha az ember jól akar kinézni. Ha pedig ezt eléri, akkor nyilván büszkélkedhet vele. Ehhez pedig ilyen öltözék dukál! 

Csak nem kell azt hinni, hogy egy ilyen fotóval azt igazolhatja bárki, milyen magasra jutott a keleti filozófiák megismerésének terén. Nagyon is nyugati szemlélet ez, amit elsősorban mi, nyugatiak értünk és értékelünk. Más a felfogásunk, ennyi az egész. Ha pedig ezt elfogadjuk, máris közelebb juthatunk annak megértéséhez, egy szűk gatya felvételétől és pár ászana megismerésétől függetlenül az egésznek az ősi gyökereitől nagyon messze vagyunk- viszont mégis előfordulhat, hogy ilyen kis kitérőkkel épülünk és fejlődünk nem csak testileg, de mentálisan is.

Az, hogy meddig jutunk el, rajtunk múlik: mit akarunk elérni, kire hallgatunk, milyen jógastúdiót választunk és így tovább. A megfelelő oktatóval, tudatossággal, alázattal még itt, Európa szívében is igazi életformává válhat a jóga.

A tengerentúlon egészen különös kampányokat tudnak kiagyalni a jó célok érdekében, ráadásul ügyesen kiaknázva a szociális média lehetőségeit.

Az ALS (Amiotrófiás laterálszklerózis) nevű végzetes betegségre kívánják felhívni a figyelmet azzal, hogy ún. Ice Bucket Challenge keretén belül az amerikai sportvilág sztárjai öntenek a fejükre egy vödör jeges vizet, majd a kihívást tovább is adják. A sporthoz való kötődés nem véletlen, az ALS egyik leghíresebb áldozata a baseball csillaga, Lou Gehrig volt.

Mivel elsősorban az NFL híreit követem, ott találkoztam ezzel a kampánnyal. Már mindenki egymásnak továbbítja a feladatot, maga a ligát vezető Roger Goodell is a vödör alá állt. A New England Patriots pedig a teljes csapat mellett Bill Belichick edzőt és Robert Kraft tulajdonost is felvonultatva örvendeztette meg magát a jeges fürdővel. Azt hiszem, bármennyire őrültségnek tűnik egy ilyen kampány, a célt eléri: én is utánaolvastam a betegségnek...