Sportfoglalkozás

Az európai és amerikai futball közötti különbségeket manapság már elég sokan ismerik. Jól el lehet viccelődni a gurulós és a tojáslabdás foci híveinek a mások sporton, de a helyzet az, hogy ez a két világ nem is áll igazán szemben egymással. Sport ez is, az is, mind a kettőnek megvan a maga szépsége.

Amióta nálunk is egyre többen nézik az amerikaifocit, egyre gyakrabban hallunk magyar élvonalbeli futballistákról, akik a tojáslabdás verziót is megkedvelték. És ez külföldön sincs másként, most láttam egy mókás videót a Real Madridról, akik edzésen kipróbálták, mire mennének a másik sportágban. Xabi Alonso kézzel is jól passzol, mint kiderült, és persze remekül szórakoztak.

Mondjuk a királyi gárdának van már rutinja ebben a sportban, hiszen 2012-ben a Philadelphia egyik előszezoni meccsén pár játékos már mezőnygólokat rúgott a szünetben. Ez azért jellemzően testhezállóbb feladat nekik, mint a dobás, az elkapás és a blokkolás, de azért egyikük sem igazolt át kickernek az NFL-be.

Az ideig focivilágbajnokság alatt már zajlottak NFL-es edzőtáborok, és hallottam róla, az egyik csapat, a New England Patriots egyszer a teremben gurulós focival zárta a napi munkát. Sajnos erről nem láttam videofelvételt, de a jelenlevők szerint nagyon oldott volt a hangulat. Elképzelem, ahogy a hatalmas termetű falemberek kergetik a labdát- bár ha beálltak a kapuba, nehéz lett volna mellettük gólt lőni.

A sportban ezen a szinten sem kellene igazi ellentéteknek kialakulnia, és szerencsére az élsportolók közt valószínűleg nincsenek is konfliktusok. A szurkolók is bátran adhatnak esélyt másféle sportoknak, hátha kiderül, az is éppen olyan szórakoztató- és még bővülnek is a szórakozási lehetőségeink, ha megszeretjük a konkurenseket.

Ez is beleférne a Bakiparádéba: a Krasznodar játékosa tegnap a Diósgyőr ellen még az üres kapuba sem tudta begurítani a labdát.

Az egy másik kérdés, hogy ennek az égegyadta világon semmi jelentősége sem volt, hiszen az oroszok akkor már 3-1-re vezettek, és a végén 5-1-es győzelmet aratva gyakorlatilag tét nélkülivé tették a visszavágót. 

Most jöhetne a szokásos rizsa arról, hogy "ennyit tudunk, ennyit érünk Európában", de minek? Tisztában van ezzel mindenki. Inkább mosolyogjunk egy jót a kihagyott helyzeten, és konstatáljuk, még egy magyar csapat meccsén is lehet jól szórakozni.

Olvastam egy pletykát, ami szerint szurkolók hiányában majd a hangtechnikát használják fel hangulatteremtésre a vadonatúj Fradi-stadionban. (Itt találtam.)

Először is leszögezem: nagyon szeretném hinni, hogy ez ordas nagy kamu. De mivel Magyarországon élünk, és nálunk félelmetes mélypontokat képes elérni a fociközeg, én már semmit nem zárok ki. A további fejtegetés természetesen nagyon-nagyon elméleti, mert én sem hiszem el ezt a pletykát, de... (A hírt azóta cáfolták is, de mégis írok pár gondolatot, mert ha nem is valósul meg, szörnyű arra gondolni, hogy sokan hihetőnek tartanak egy ilyen felvetést- azaz már minden elképzélhetetlen elképzelhetővé vált.)

Szóval, ha egy Fradinál nem sikerül a szurkolóknak hangulatot teremteni, akkor tényleg nem tudom, mit akarunk úgy általában. A hazai focicsapatok túlnyomó többségénél jóval kisebb és csendesebb a szurkolótábor, mint a zöld-fehéreknél, és ha nekik nem sikerül szurkolásra bírni a nézőket, akkor hamarosan eljön a pillanat, amikor meccsnapon a stadion előtt sétálva sem vesszük észre, hogy épp játszanak odabenn.

Másrészt felvetődik bennem a kérdés, azért épülnek nagy befogadóképességű, korszerű stadionok, hogy a szuper hangtechnikának köszönhetően valószerű szurkolóhangulatot lehessen teremteni? Ha igen, ezt azért olcsóbban is meg lehet oldani, egyszerűen nem kell székeket felszerelni, lelátóból is elég a kicsi... A viccet féltretéve, szégyenteljes lenne, ha a szuperstadionokban drukker-DJ keverné a szurkolóhangokat. Nem is a szurkolószámot közölnék a lapok, hanem a decibelt- aki nagyobb hangfalakat vesz, a leghangosabb meccseket rendezheti. Biztos van csapat, ahol máris elkezdték böngészni a hangtechnikát áruló cégek ajánlatait... Hangpárbaj a stadionokban? Két show egy jegy áráért...

Tudom én, a drukkerekkel csak a baj van. Pont elegendő, ha a klubvezetés jól szórakozik a VIP-páholyban, a főszponzorokkal kiegészülve, az a sok mosdatlan szájú maradjon otthon a tévé előtt, zaklassa a szomszédokat a hangos kiabálással. Nem kell nagy pénzeket kitalicskázni biztosításra, beléptetésre, vénaszkenner bevetése helyett elég észben tartani azt a tucatnyi embert, aki személyesen tiszteletét teszi a stadionban. Bizonyára van olyan (általam most inkább nem minősített) focifejes a nagyvilágban, ahol ezt a megoldást nagyszerűnek tartanák, de én hiszek benne, hogy nálunk nincs egy ilyen se. Ha van, akkor inkább bújjon el szégyenében!

Az idejében kitörő botrány persze azért jó, mert ha valakinek eszébe is jutott ilyesmi Magyarországon, gyorsan észbe kaphat. Inkább foglalkozzon mindenki azzal, ami a valós feladata: a játékos focizzon, az edző gondoskodjon jó csapatról, a drukker szurkoljon, a klubvezetés pedig tegyen meg mindenkit azért, hogy a fentiek számára megteremtse a megfelelő feltételeket. Nem atomtudomány ez, és nem olyan idióta ötletekre van szükség, mint az előre felvett szurkolás bejátszása, hanem hitelességre, felelős gazdálkodásra, ésszerűségre és a foci szeretetére.

A hagyományosan erős orosz búvársport egyik erőssége a szép Valerija, aki uszonyos úszásban még világcsúcsot is tart. Ám ezzel a sportággal csak 12 évesen ismerkedett meg, előtte 8 éven át tornázott, nyilván ennek is köszönheti csinos alakját. Még mindig csak 24 éves, így további remek eredményeket érhet el uszonyos úszásban, de a tanulást sem hanyagolta el, szakedzői képzettséggel rendelkezik. Jelenleg azonban még nem a fiatalabb generációk tanítására koncentrál, hanem a saját sportkarrierjére.

Meglepetésre izgalmas lett a hétvégi futam a Hungaroringen. Pedig csak annyi történt, hogy a nézők azt láthatták, amiről a Forma 1-nek szólnia kéne: igazi versenyt.

Hogy miért, hogyan alakult úgy, hogy az utolsó körök ennyire szorosak lettek, és a dobogón három különböző csapat képviselője állhatott, az persze kielemezhető, a szakértők sokkal jobban értenek nálam ehhez.

Az viszont rögvest látszik, a szurkolókat mi hozza lázba: az, ha az erőviszonyok kiegyenlítettek, és nem lefutottak előre a versenyek. A Mercedesek fölénye elég egyértelmű volt az egész szezonban, csak Kanadában tudott nyerni más csapathoz tartozó versenyző- az a Ricciardo, aki nálunk is a dobogó tetejére állhatott. Persze a konstruktőri világbajnokság már így is eldőlni látszik, óriási előnnyel vezet Hamilton és Rosberg csapata. Előttük pedig négy éven át a Red Bull csapat és Sebastian Vettel volt az egyeduralkodó.

Ilyen "dinasztiák" mindig is voltak a Forma 1-ben, ezt valamilyen szinten megszokhatták a nézők. A varázs azért így is megvolt, hiszen ez egy olyan csúcskategóriának számított, amiért akkor is lehetett rajongani, ha éppen a versenyek nem sok izgalmat tartogattak. Az idei hétvégén viszont alaposan visszaesett a helyszíni nézőszám a mogyoródi pályán, ami jelzi, kicsit megkopott a vonzerő.

Nyilván azért találnak ki újfajta szabályokat, turbómotorokat, utolsó versenyen dupla pontot meg hasonlókat, hogy felkavarják az állóvizet. Ám az, hogy a Red Bull helyett most a Mercedes a nyerő, és aztán mögöttük lemaradt mindenki más, vélhetően nem pont az elvárt eredmény. Ha egy versenyző a megfelelő autóban ül, akkor dobogóért harcolhat, ha nem, akkor fut az eredmény után. Csak pár egészen kimagasló egyéniség képes egy nem annyira jó autóval is az élmezőnybe kerülni rendszeresen. Nico Rosberg szimpatikus versenyző, de eddig sose tudott a világbajnokságért harcolni. Most fordult a kocka, az ő javára.

Ám a szövetség nyilván az izgalmas magyar nagydíj ellenére sem túl boldog amiatt, hogy alapvetően kicsit lefutottnak tűnnek az idény nagy kérdései- mázli, hogy legalább a két Mercedes-pilóta rendesen üti egymást, mert ha valamelyik lényegesen jobb lenne, már most oda lehetne adni a bajnoki címet. Ahogy olvasom, megint szakértőt neveznek ki, aki majd remek ötleteket dob be, hogy lehetne ismét vonzóbb a versenysorozat.

Pedig a válasz itt van a szemünk előtt: ha verseny van, izgalom van, akkor hirtelen mindenki lelkessé válik. Marha nagy okosság kell a mezőny kiegyenlítéséhez: még több olyan szabály kell, ami csökkenti az autók közti különbségeket. De az egész Forma 1 nem úgy épül fel, hogy egyenlő esélyekkel induljon a Ferrari és a Marussia. Olyan hagyományokat kéne felrúgni, amelyek a sorozat szerves részét képezik, és ez aligha fog megtörténni.

Még az sem biztos, hogy a nagy egyenlősdi elérné a kívánt eredményt. Ezzel kicsit magam ellen beszélek, hiszen a verseny izgalmasabb lenne, de ki tudja, azzal nem vesztene-e még további rajongókat a Forma 1, ha nem lenne értelme csapatoknak szurkolni, mert mind egyenautókat használna- az egyik pirosat, a másik ezüstszínűt, slussz.

Szóval miközben valószínűleg mindenki tudja, mi lenne a kézenfekvő megoldás, attól sokan tartanak, hogy a vízzel kiöntik a gyereket is. Bernie Ecclestone elég régóta benne van ebben a buliban, ha valaki végig tudna vinni egy minden problémát megoldó szabálymódosítást, az ő. Azért nem teszi, mert ilyen megoldást jelenleg nem tud sem ő, sem más. Félistenként ural egy dollármilliós autósport-bizniszt, és mégis azzal kell számolnia, hogy a Forma 1 teret veszt más, divatos sportokkal szemben, akkor bizonyára nem boldog. Régebben valahogy minden olyan jól működött, az F1 elzakatolt minden mástól függetlenül. 

De ma már a sportágak közt is óriási a versengés, az unatkozó szurkolók könnyen elkapcsolnak. Hacsak nem lesznek minden hétvégén olyan futamok, mint a hungaroringi. Meglátjuk, ez csak egy véletlenül kicsúszott verseny volt, vagy a változás kezdete, és kiegyenlítődnek az erőviszonyok. Ha utóbbi a helyzet, nem kell semmiféle szakértő, a nézők vissza fognak térni. De erre a kérdésre pár hét múlva választ kapunk. Addig lehet bizakodni, szurkolónak is, Forma 1 fejesnek is, mert ez esetben mindenkinek ugyanaz az érdeke...