Sportfoglalkozás

Mivel a közelmúltban sikerült tovább javítani a futásom tempóján, és magamhoz képest elég jelentős fejlődést mutathatok fel, készítettem egy kis összegzést arról, honnan indultam, mi volt, ami az előzetesen megtanultakból igaznak bizonyult. Nincs ezekben semmi egetrengető, nem lesz tőle senki sokkal bölcsebb, inkább a nagyon kezdőket akarom motiválni azzal, hogy mesélek a saját tapasztalataimról.

Több helyen találtam kezdő futóknak szóló információkat, és azt kell mondjam, az ott írtak nekem beváltak, lehetett rájuk támaszkodni. Mindenhol hangsúlyozták a fokozatosságot, én is ezt az elvet követtem, hosszú hetek alatt jutottam el a folyamatos kocogásig, később jött a tempó emelése. Nem szenvedtem komoly sérülést, nem voltak fájdalmaim és meglett az eredmény. Szóval ez egy fontos és megszívlelendő tanács. 

Mivel olcsó futócipőben sose kocogtam, ezért nem nagyon van összehasonlítási alapom- bevallom, ez aligha fog megváltozni, mert nem a saját ízületeimen akarok kísérletezni. Mevártam a megfelelő akciót, alapos mérlegelés után választottam cipőt, de pár száz kilométer után is kifogástalan, tehát jó befektetésnek bizonyult. Ha újra kezdenék, nem ezen spórolnék, az biztos.

Igyekszek másféle mozgásformákat is beiktatni az edzésprogramomba. Meglepő, de nem kell mindennap futnom ahhoz, hogy fejlődjek- érdekes módon például a jóga is nagyon jól kiegészíti azt, úgy érzem, az ízületeimnek is jót tesz, és persze hatékonyabban tudok lazítani, nyújtani is.

Egy rövid térdfájós időszakom is volt, ami egy rossz lépéssel indult. Sokan leírják, hogy tényleg elegendő időt kell kihagyni, hogy teljesen meggyógyuljon, én viszont kicsit türelmetlen voltam, és szerintem ezzel csak eltoltam a teljes javulás idejét. Végül a futást egy időre nem erőltettem, maradtak a másféle mozgások, és a fájdalmak elmúltak. Amikor az embert hajtja a lendület, nehéz pár hétre megálljt parancsolni magunknak, de most már tudom, néha csak ez a megoldás.

A téli futástól eleinte idegenkedtem, de kiderült, ez nagyon is jó lehet. Fel kell rá készülni, megfelelő ruházattal, megfelelő helyszínen, és akkor nincsen benne semmi extrém. Nyilván nem farkasordító hidegben mentem kocogni, ám simán megtalálható a kompromisszum. Hasznos tapasztalat volt, hogy az ember hajlamos túlöltözni- nem kell sok cucc, de amit felvesz az ember télen, legyen jó minőségű, és akkor mínuszokban is kényelemben kocoghatunk.

Nagyon hasznosak a számomra a GPS alapú okostelefonos alkalmazások. Engem inspirál az, ha látom, egyre jobb tempóban tudom megtenni ugyanazt a távot, és nem csak érzékelem a fejlődést, de bizonyítékom is van rá. Jó megnézni az edzésnaplót is, hiszen én egyedül mozgok általában, és a sok sporttal töltött órát böngészve nagyobb kedvvel veszem elő a futócipőt. Én az Endomondo alkalmazás és weboldal mellett kötöttem ki, ennek az ingyenes változatát használom.

Amikor futni kezdtem, akkor már megfordult a fejemben, az lesz a szép pillanat, ha egyszer versenyezhetek is. És aztán jelentkeztem is egy futóversenyre, jól éreztem magam, jó volt közösségben kocogni, büszke voltam a végén magamra- szerintem teljesen természetes dolog az, hogy amatőrként is elindul ilyenen az ember. Ha elkezdesz futni, nyugodtan tűzd ki magadnak ezt a célt is: motiválni fog, és amikor részt veszel egy versenyen, érezni fogod, egy fontos lépcsőfokot értél a fejlődésben.

Futni tényleg rengeteg helyen lehet. Itthoni és külföldi útjaimra gyakran viszem magammal a futócuccot- végülis csak egy cipő, futónadrág, futópóló kell, ezek alig foglalnak helyet. Kellemes és izgalmas útvonalakon kocoghattam: eljutottam csendes tengerpartokra, futottam hegyi ösvényeken, erdőben, stadion mellett, szóval olyan helyekre ahol nem csak a mozgásról szólt a történet. 

Mert a futás nekem ma már nem csak sport, edzés, hanem élmény is. Nem küzdelem lekocogni 7-8 kilométert, hanem közben van időm nézelődni, élvezem ezt az egészet. Némi időnek el kellett telnie, amíg ide eljutottam, de most már nagyon örülök, hogy belevágtam. Természetesen voltam kételyeim, eleinte állandóan motoszkált a fejemben, sose leszek képes egyben, normális tempóban lefutni hosszabb távot. Ám megpróbáltam kitartani, mert el akartam hinni a sok-sok lelkes kocogónak, igenis meg lehet szeretni a futást. Igazuk volt! Talán ez a legfontosabb tapasztalat mind közül...

Sokan vannak, akik szeretnének hatékony edzésmódszerrel fogyni, alakot formálni, és az ő segítségükre számos helyen sietnek rövid, könnyen megjegyezhető tanácsokkal. Sajnos csodák nincsenek, és senkiből nem lesz egy hét alatt fitt és kigyúrt ember, de néha akár egy egyszerű okosság is átsegíthet holtpontokon, vagy ötleteket adhat. Persze ezek sem helyettesítik a rendszeres edzést, ám attól még hasznosak lehetnek a kezdők számára. Itt vannak például a Buzzfeeden összegyűjtött tippek.

1. Ne vidd túlzásba a monoton kardiózást- szakértők szerint egy órát közepes tempóban tekerni nem túl hatékony, sőt. Sokkal hasznosabb a rövidebb, de változó intenzitású edzés.

2. Ne a mérlegre figyelj- a testtömeg egy dolog, az alakformálás pedig egy másik. Hiába mutat ugyanannyit a mérleg, a test sokat változik az edzés hatására, ahogy egyre több izmot szed fel valaki.

3. Magaddal szemben csak az edzést illetően légy kemény, míg külsőd értékelésében nem: a tested többet elbír mint hinnéd, a testképzavart viszont illenék elkerülni.

4. Bármilyen sportba belekezdhetsz, a lényeg, hogy élvezd- sok útja van a változásnak, fejlődésnek, találd meg a hozzád illőt.

5. A fenti gondolat továbbvitele az, hogy ne csak a testedre, a szellemedre is legyen jó hatással a választott mozgásforma. Legyen az hegyi túrázás, jóga vagy bármi más, fontos, hogy ilyen szempontból is nyújtson valamit a számodra.

6. Időnként hozz be új elemeket az edzésbe. A test hozzá tud szokni ahhoz, ha mindig ugyanolyan terhelést kap, ezért érdemes beiktatni új mozgásformákat, vagy a szokásos edzések tempóján, felépítésén módosítani.

7. A masszázs igen hasznos, kéthetente-havonta érdemes programba iktatni izmaid érdekében.

8. Keresd a kihívást jelentő mozgásformákat- egy óra könnyed lötyögés nem fog sokat változtatni rajtad semmilyen szempontból.

9. Tűzz ki kisebb, rövidebb távon elérhető célokat. Természetesen az embernek vannak nagy álmai, de azok eléréséhez néha sok idő kell. Ám tűzhetsz ki olyan célokat, például egy bizonyos távolság lefutását, rendszeresebb edzést, amit elérhetsz gyorsabban. Ez lendületet ad- és akár meg is ünnepelheted a magad módján.

10. De lehet valami nagy és komoly álmod is, amiről tudod, hogy eléréséhez le kell győznöd önmagad. Ha azt teljesíted, akkor bizonyítod saját magad számára, hogy nagy dolgokra vagy képes.

11. Ne félj újra kezdőnek lenni- próbálj ki újfajta mozgásformákat, ahol mindent az elejéről kell megtanulni.

12. Ne legyél edzésmániás- noha azt érzed, többet és keményebben kell edzened, minden nap kétszer kell a terembe járni, mindent alá kell ennek rendelni, igyekezz inkább mértéket tartani, és kerüld el a túledzést.

13. Tanulj meg lazítani. Testednek szüksége van arra, hogy a kemény edzések után feltöltődjön, pihenjen. Erre figyelj oda, és érdemes megtanulni azokat a módszereket, mozgásformákat, amelyek segítenek ebben.

14. Ha valami túl jól hangzik, akkor valószínűleg átverés. Csodafogyás tíz nap alatt? Napi három perc a tökéletes alakért? Aki ilyet ígér, az hazudik, hosszú távú alakváltozást ilyen módon nem lehet elérni.

15. Ne csak csináld, értsd is- ha az utasítások szolgai követése helyett megpróbálsz utánajárni neki, mi miért történik, hogy hatnak a különféle mozgásformák, milyen módon kell összeállítani az étrendet, akkor sokkal jobban kézben tartod az életmódváltást.

16. Koncentrálj az összképre: ne csak az edzésre magára figyelj oda, ismerd meg a tested jelzéseit, ésszel táplálkozz, a mindennapokban is próbáld megélni a változást, és így tovább. Ezek így együtt mind fontosak ahhoz, hogy elérd a kitűzött célod.

17. Ne légy magaddal túl kemény. Az, hogy legyőzöd önmagad, nem azt jelenti, hogy saját teljesítményed tiprod sárba. Teljesen felesleges arra energiát és időt pazarolnod arra, hogy magadat ostorozd.

A fenti dolgokra is elmondható az, mint a gyors eredménnyel kecsegtető csodamódszerekről: egyszerű megoldást ígérnek, de messze nem adnak mindenre választ. Az én tanácsom az, hogy néha egy-egy ilyen okosság lökést adhat, de az életmódváltozás nem pillanatnyi fellángolás, hanem egy hosszú folyamat. Előbb-utóbb saját magadnak is kialakítod a szabályrendszeredet, megálmodod a saját magadra igaz bölcsességeidet, és onnantól kezdve másé már nem is lesz annyira érdekes...

Egyre jobban áttevődik a fitneszvilág a közösségi oldalakra, videomegosztókra. Az Instagramon sok olyan hölgy tölt fel magáról képeket, akik megjelenése, edzettsége sokakat irigységgel tölthet el, de ezzel együtt inspiráló is lehet: munkával, kitartással, odafigyeléssel igenis mindenki lehet csinosabb. Körkép olimpikonoktól balerinákon át Bódi Sylvi rúdtáncos produkciójáig.

Lindsey Vonn sportolóként is igazi sztár, síelő olimpikon, és népszerűségét kihasználva a közösségi oldalakon is rajongótábort épített ki. Itt osztja meg képeit edzéseiről is.

Jen Selter az Instagram fenék-királynőjének számít, igen gyakran posztol a hátsó felét kihangsúlyozó képet- nem véletlenül. Több, mint hat millió követője kíváncsi arra, hogy sikerült neki ilyen alakra szert tenni.

Az ausztrál Amanda Bisk egykoron atléta volt, mostanra viszont átnyergelt a jógára. Képein látványos pózokban látható.

Misty Copeland balerina, hivatásos táncos, de képeit elnézve elmondható, a csodásan kidolgozott testű hölgy megállná a helyét a fitneszmodellek közt is.

Jógában utazik Rachel Brathen, aki arra is ügyel, stílusos környezetben mutassa be az ászanákat. Közel másfél millió követője van, akik számára meggyőző a jógával elért csinos alak.

A pilates világának ismert arca Cassey Ho, aki nem csak a képmegosztókon sikeres, könyveit, videóit is sokan szeretik.

A basebodybabes néven nyomuló testvérpár tagjai személyi edzőként dolgoznak, de sokan odafigyelnek rájuk a közösségi oldalakon is. Így ünnepelték a félmilliomodik követőjüket.

A magyar hírességek közül az egyik legfittebbnek Bódi Sylvi számít, aki a szörf és a rúdtánc szerelmese. Instagramon mind a két szenvedélyét lelkesen dokumentálja. Sylvi sikeresen pozicionálta át imázsát, mostanra ő a vagány, bevállalós szörfös csaj, aki az álmainak él- ez jelzi, hogy nem csak csinos, de ügyes és okos is. Amit pedig a rúdon bemutat, az előtt szintén le a kalappal!

Sportolni vagy tévézni, ez itt a kérdés.

Az év elejétől kezdve rendszeresen vezetek egy online edzésnaplót. Az endomondo.com lett a nyerő, miután megnéztem több oldalt is. Könnyen kezelhető, alapvető statisztikákat tud szolgáltatni, futásnál a GPS által rögzített útvonalat egyből feltölti- semmi csoda, egyszerűen csak a célnak pont megfelelő.

Én nem csak a csoportos órákat, futásokat jegyzem be, de az intenzívebb sétákat is, vagy a búvártúrákon megejtett merüléseket. Ez így elég vegyes összképet ad a mozgási szokásaimról, ami jól kitűnik a statisztikákból. A legutóbbi jógaóra után csináltam egy gyors összegzést, és kiderült, összesen 113 órányi testmozgást jegyeztem be 2015-ben.

Időtartam alapján jógából volt a legtöbb, ezt követte a búvárkodás (bár ez azért igazságtalan, mert egy nap egy másfél órás intenzív jógaóra vagy egy órányi futás pont elég, merülni viszont olyan helyen egy nap négyszer elmegyek, akár egy  hét minden napján), majd a futás és a szobabicikli. Emellett még volt pár itthoni torna, séta, hasonlók. Mivel a jógát az endomondo lényegesen kisebb kalóriaégetéssel kalkulálja, ezért itt már kiegyensúlyozottabb az összkép, a három leggyakrabban űzött sportom között nincs nagy különbség. Azt is jó látni, hogy eddig 130 kilométernyit futottam ebben az évben- ez nem nagy távolság, de ha figyelembe veszem, korábban hány évig nem tudtam volna felmutatni egy kilométert sem, nem vagyok elégedetlen.

A sportos ismerősökkel megosztjuk az edzéseinket egy Facebook-csoportban, sokan űzünk sokféle testmozgást. A búvárkodás hozott minket össze, tehát merülése mindenkinek van, de mellette jellemző még a futás és a jóga népszerűsége. A kettlebellt is űzik páran, tehát nagyjából látható, mik a mostani fitnesztrendek. 

Mivel nekem is sok bejegyzésem születik, páran megjegyezték, eléggé tolom a sportot. És valóban, 113 órányi testmozgás nem tűnik kevésnek. Ha ez csak futás lett volna, mivel egy óra alatt 9 kilométert általában meg tudok tenni (mostanában már többet is), ez több mint ezer kilométerhez lett volna elég, biciklivel meg mondjuk kétezerre. Szép kerek számok!

De hogy valóban sok-e? A napokban olvastam egy statisztikát: egy magyar átlagember 4 órát és 49 percet nézi a tévét minden egyes nap. Ebben benne van az is, akinek tévéje sincs, meg az is, akit le se lehet vakarni a képernyőről. Közel öt óra, ami azt jelenti, egy hónapban 140-150 órányi tévézés az általános.

Vessük össze az én öt és fél hónap alatt összehozott 113 órányi sportomat és az egy(!) havi 150 óra tévét. No, melyik a sok? Mire érdemes inkább időt szánni? Azt hiszem a számokból látszik, én hogy feleltem a magam részéről erre a kérdésre, és azt gondolom, mindenki egyéni döntése, hogy osztja be az idejét. 

Megkaptam már azt is, hogy nekem könnyű, mert olyan az életmódom, a munkarendem. Ez igaz is jelentős részben, de... Azért én is néztem focimeccset úgy, hogy közben tekertem a szobabiciklin. Utaztam el sok helyre úgy, hogy futócípőt is vittem magammal. Keltem fel tengerparti nyaraláson kicsit korábban azért, hogy jógázhassak. Áldoztam fel már pár órát a hétvégékből, hogy kocogjak, mozogjak. 

Tehát létezik kompromisszum. És kell is, hogy létezzen! A mozgás önmagában is örömet okoz, egy kihívást jelentő óra vagy korrekt tempójú futás után jobban érzem magam. De nem ez a lényeg. Hanem amikor a mindennapokban vagy utazáskor szükség lenne egy kis erőbedobásra, korábban gondot okozó feladatokkal nevetve megbirkózok. Fogytam is, nem is keveset. Nem az a lényeg, hogy a 113 óra sok-e, hanem az, hogy az életem sok-sok egyéb órájában jobban érzem magam a bőrömben. És ezért bőven megérte belevágni a rendszeres testmozgásba.

Egyre izgalmasabb nyári sporttáborokat hirdetnek meg a gyerekek számára, és mindig van új a nap alatt: Kanadában azokat várják, akik szeretnének sellőkké válni.

A legalább hét éves jelentkezők persze nem hercegcsábítási alapismereteket sajátíthatnak el. Aki nem születik sellőnek (és valljuk be, inkább ez a jellemző), annak meglehetősen kemény edzésmunka kell ahhoz, hogy hasonlóvá váljon a mesebeli lényekhez. Biztos úszástudás mellett kell némi szabadtüdős búvárkodási felkészítés, hogy minél tovább bírják egy levegővel a víz alatt, aztán jöhet egy kis műúszás is.

Mindezt persze úgy, hogy a különleges sellőuszony használatának módját is el kell sajátítani. A búvárversenyzők világában nem ismeretlen az ún. monofin, amikor a két lábbal egyetlen nagyobb uszonyt hajtanak, de az átlagember ilyet ritkán próbálhat. Pláne nem olyat, ami valódi halak uszonyát formázza, és a test alsó részéhez egyfajta latex szoknyával csatlakozik.

Szóval az illúzió már-már tökéletes lehet. Miközben a gyerekek sokat mozognak, javul a vízbiztonságuk, nagyobb kedvvel mennek úszni, ha kedves mesehőseik bőrébe bújhatnak. A programból a fiúk sincsenek kizárva, de azért én úgy tippelem, jóval több kislányt fog érdekelni ez az edzésforma.

Sőt, felnőttek körében is tért hódít a sellőúszás mint mozgás. Aki ennek a rajongója, az különféle speciális uszonyok között válogathat- van, ami inkább csak dekoráció, de kifejezetten hatékony, úszásra való modellek is akadnak. 

És bármennyire hihetetlen, akár még karriert is lehet csinálni sellőként. Persze nem úgy, hogy az ember lánya a szőke herceg karjába ugrik a habokból- aki rendszeresen részt vesz sellőedzéseken, profin mozog a víz alatt az uszonnyal, különféle vízi showműsorokban vállalhat szerepet. Az ilyen sellős előadások leghíresebbike a floridai Weeki Wachee, de máshol is akad ilyesmi. Szóval ma még csak vidám edzés, de holnap akár megélhetés is lehet belőle- végülis egy jó mozgásforma nem csak fejleszt, az életre is felkészíthet...