Sportolni vagy tévézni, ez itt a kérdés.

Az év elejétől kezdve rendszeresen vezetek egy online edzésnaplót. Az endomondo.com lett a nyerő, miután megnéztem több oldalt is. Könnyen kezelhető, alapvető statisztikákat tud szolgáltatni, futásnál a GPS által rögzített útvonalat egyből feltölti- semmi csoda, egyszerűen csak a célnak pont megfelelő.

Én nem csak a csoportos órákat, futásokat jegyzem be, de az intenzívebb sétákat is, vagy a búvártúrákon megejtett merüléseket. Ez így elég vegyes összképet ad a mozgási szokásaimról, ami jól kitűnik a statisztikákból. A legutóbbi jógaóra után csináltam egy gyors összegzést, és kiderült, összesen 113 órányi testmozgást jegyeztem be 2015-ben.

Időtartam alapján jógából volt a legtöbb, ezt követte a búvárkodás (bár ez azért igazságtalan, mert egy nap egy másfél órás intenzív jógaóra vagy egy órányi futás pont elég, merülni viszont olyan helyen egy nap négyszer elmegyek, akár egy  hét minden napján), majd a futás és a szobabicikli. Emellett még volt pár itthoni torna, séta, hasonlók. Mivel a jógát az endomondo lényegesen kisebb kalóriaégetéssel kalkulálja, ezért itt már kiegyensúlyozottabb az összkép, a három leggyakrabban űzött sportom között nincs nagy különbség. Azt is jó látni, hogy eddig 130 kilométernyit futottam ebben az évben- ez nem nagy távolság, de ha figyelembe veszem, korábban hány évig nem tudtam volna felmutatni egy kilométert sem, nem vagyok elégedetlen.

A sportos ismerősökkel megosztjuk az edzéseinket egy Facebook-csoportban, sokan űzünk sokféle testmozgást. A búvárkodás hozott minket össze, tehát merülése mindenkinek van, de mellette jellemző még a futás és a jóga népszerűsége. A kettlebellt is űzik páran, tehát nagyjából látható, mik a mostani fitnesztrendek. 

Mivel nekem is sok bejegyzésem születik, páran megjegyezték, eléggé tolom a sportot. És valóban, 113 órányi testmozgás nem tűnik kevésnek. Ha ez csak futás lett volna, mivel egy óra alatt 9 kilométert általában meg tudok tenni (mostanában már többet is), ez több mint ezer kilométerhez lett volna elég, biciklivel meg mondjuk kétezerre. Szép kerek számok!

De hogy valóban sok-e? A napokban olvastam egy statisztikát: egy magyar átlagember 4 órát és 49 percet nézi a tévét minden egyes nap. Ebben benne van az is, akinek tévéje sincs, meg az is, akit le se lehet vakarni a képernyőről. Közel öt óra, ami azt jelenti, egy hónapban 140-150 órányi tévézés az általános.

Vessük össze az én öt és fél hónap alatt összehozott 113 órányi sportomat és az egy(!) havi 150 óra tévét. No, melyik a sok? Mire érdemes inkább időt szánni? Azt hiszem a számokból látszik, én hogy feleltem a magam részéről erre a kérdésre, és azt gondolom, mindenki egyéni döntése, hogy osztja be az idejét. 

Megkaptam már azt is, hogy nekem könnyű, mert olyan az életmódom, a munkarendem. Ez igaz is jelentős részben, de... Azért én is néztem focimeccset úgy, hogy közben tekertem a szobabiciklin. Utaztam el sok helyre úgy, hogy futócípőt is vittem magammal. Keltem fel tengerparti nyaraláson kicsit korábban azért, hogy jógázhassak. Áldoztam fel már pár órát a hétvégékből, hogy kocogjak, mozogjak. 

Tehát létezik kompromisszum. És kell is, hogy létezzen! A mozgás önmagában is örömet okoz, egy kihívást jelentő óra vagy korrekt tempójú futás után jobban érzem magam. De nem ez a lényeg. Hanem amikor a mindennapokban vagy utazáskor szükség lenne egy kis erőbedobásra, korábban gondot okozó feladatokkal nevetve megbirkózok. Fogytam is, nem is keveset. Nem az a lényeg, hogy a 113 óra sok-e, hanem az, hogy az életem sok-sok egyéb órájában jobban érzem magam a bőrömben. És ezért bőven megérte belevágni a rendszeres testmozgásba.