A fitneszipar legizgalmasabb vadhajtásai közé tartoznak az egymástól teljesen eltérő kombinációin alapuló mozgásformák. A harcműveszettel kombinált jóga például pont ilyen, de szerintem az is elég erős, amikor feszes latex dresszekben ugrálnak csinős nők az Úr nagyobb dicsőségére.

Pedig létezik ilyen irányvonal már évtizedek óta. A fenti Firm Believer aerobicnak még folytatása is született, és azóta vannak korszerűbb keresztény (vagy gospel) fitnesz programok.

Az igény persze jogos: miért erkölcstelen zenékre sportoljanak a hívők, amikor a célnak ugyanúgy megfelelő keresztény dalok özöne érhető el az Egyesült Államokban? Maximum nem a csajozást dicsőítik bennük, hanem Jézust vagy a szeretet erejét.

És most tényleg nem vagyok cinikus, eszem ágában sincs kigúnyolni ezt a vallásos műfajt. Nem az én ízlésem, de ettől még lehet valakinek ez a kedvence. És azok az ostoba, igénytelen szövegű slágerek sem tetszenek jobban, amik a rádióban mennek- sőt. Felejthető tucatzenék, amiket gyakran bömböltetnek edzőtermekben, és bevallom, ahol ilyen szól, oda én nem járnék szívesen.

Tehát valahol érthető a szándék, hogy a szívéhez közel álló zenére tornázzon valaki. A cél már eleve nem rossz: sport, mozgás, életmódváltás. Ez még megtámogatva a spirituális töltettel akár némi pluszt is adhat. Persze nem mondom, a tengerentúlon a keresztény zene is jó üzlet, tehát nyilván a keresztény fitnesz is az. Ám miért baj az, ha valaki keres egy olyan dolgon, amivel megdolgozik és igény is van rá? A Biblia sem tiltja az ilyesmit.

És nincs benne utalás arra sem, hogy a cicanadrág és a testhezálló dressz kompatibilis-e a kereszténységgel. Úgy fest, nincs vele gond, egy hívő is lehet csinos és edzett. Ennél jobb hír nem is lehet mára, alleluja!