Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Megállás nélkül

Noha az NFL-idényben sokkal tovább tart a holtszezon (a február eleji Super Bowltól hét hónapot kell várni a következő alapszakasz kezdetéig!), valamilyen témát kell szolgáltatni az amerikaifoci rajongói számára.

Sajátossága a tengerentúli ligáknak az, hogy mindent szabályoznak. Mondhatjuk akár azt is, ez már túlszabályozás: a keret összehívásának lehetősége, az edzőtáborok időpontja mind rögzítve van, mint ahogy gondosan beosztják az előszezoni meccseket is. Ugyanígy komolyan szabályozva van a free agency (mondhatjuk átigazolási időszaknak, ha úgy tetszik), sőt, az újoncok kiválasztása, a draft is.

Mivel a játékosszakszervezet követeléseinek köszönhetően az idényre felkészülés sem túl hosszú, de valamiről csak kell írni, a holtszezonban minden téma előkerül. Vannak nem előre várható események, mint a zaklatási balhé a Dolphinsnál, és vannak ezerszer átrágott, kiemelzett dolgok, mint a free agency és a draft.

Az előbbi jelentősége az, hogy a lejárt szerződésű játékosok szabadon igazolhatnak, hacsak csapatuk vészmegoldásként le nem igazolja őket egy évre, a liga által meghatározott fizetésért- ez az úgynevezett franchise tag, de ez olyan magas összeg, hogy ritkán élnek vele. Szóval inkább alkudoznak a csapatok és a játékosok. Vannak olyan emberek, akik lojálisak a csapathoz, és nem akkora nevek, hogy a piacon nagyon sok pénzt várhatnának, míg a csapatnak jó a keretben tudni egy talán nem kiugró képességű, de megbízható, a csapat rendszerét már ismerő játékost- megegyezhetnek egy korrekt összegben. A csapat húzóneveinél már sokkal inkább zsebbe kell nyúlni, de ott mindenki mérlegel: a játékos azt számolgatja, hol kaszálhat még többet, a csapat pedig megpróbál beférni a fizetési sapka alá. 

Igen, ezt még nem is említettem: nem költhet tetszése szerint egy csapat, teljesen mindegy, mennyi pénze van a tulajdonosnak. Hogy ne álljon elő egy-két dúsgazdag ember csapatának a gazdasági erőfölénye, ezért limitálják, mennyit lehet költeni. Szóval a csapatok közt nem az dönt, kinek hány millió dollárja van, ki az, aki esztelen összegeket tud fizetni egy-egy játékosért és ki nem, hanem inkább az, a megadott keretből ki tudja kihozni a legjobbat. Lehet egy sztárirányítónak évi 20 millió dollárt fizetni, de akkor kevesebb jut elkapókra vagy védőkre. Komoly sakkjátszma ez, és eredménye az, hogy az európai focihoz hasonló egyeduralmak nem alakulhatnak ki. Csak képzeljük el, mi lenne, ha pont ugyanannyit költhetne a játékosfizetésekre a Real Madrid és az Osasuna, vagy a Bayern München és a Hannover!

Így aztán az NFL ebben az időszakban is szolgáltat beszédtémát. Szabadügynök lesz például az Eagles irányítója, Michael Vick, hol fog kikötni? Minden pénzt megér-e a Saintsnek Jimmy Graham megtartása? Ki a fontosabb a Patriotsnak, Talib vagy Edelman?

Párhuzamosan pedig zajlik a draft előtti felmérés. Az egyetemről kikerült játékosok készülnek a kiválasztásra, mint ahogy az edzők- és az újságírók is. Az utóbbiak állandóan készítik a rangsorokat, a játékosokat poszt szerint végigelemzik, aztán ún. mock draft keretén belül próbálják megtippelni, melyik csapat kit választ. A valóságban ennek sok értelme nincs, hiszen a csapatok saját elképzeléseik alapján döntenek, és értelemszerűen ezeket az elképzeleséket nem szándékoznak megosztani a sajtóval.

Most még az egyetemi évek alatt készített videókat elemzik, aztán beszélgetnek a szóba jöhető játékosokkal, és persze zajlik a Combine, ahol a fiatal játékosok néhány alap feladat során mutathatják be, mennyire robbanékonyak, ügyesek. Valószínűleg az edzők noteszében már ott van pár név, de hogy kiké, az majd maximum a draft után derül ki. Pontosabban ott sem: a kiválasztási eljárás miatt meglehet, hogy egy kinézett játékost valaki más már elvisz korábban. Egyébként sem ez a lényeg, hanem a Combine maga, ahol folyamatosan közzé lehet tenni a játékosok teljesítményét a futásban, ugrásban, egyéb feladatokban, lehet arról elmélkedni, melyik fiatal nyújtott többet a várhatónál, és ki az, aki nagy szája ellenére leszerepelt. Bizonyára ez a pár nap is befolyásolhatja a csapatok döntéseit a drafton, de azért azt hiszem, inkább szól jelenleg a médiának az esemény: aki akar, 3-4 szezonyi meccs felvételein nézheti meg magának, valós szituációkban hogy reagál a játékos. 

Maga a kiválasztás is az erőviszonyok kiegyensúlyozásáról szól. Az előző idény legrosszabban szerepelt csapata választhat először, míg a legjobb utoljára, és ez minden egymást követő körben így van. Így aztán ha valaki évről évre ott van a rájátszásban, az soha nem választhat a draft elején- hacsak nem köt valamilyen alkut. Megegyezhet ugyanis két csapat, hogy egy magasabban rangsorolt első körös választásért cserébe a másik csapat adja a saját első körös választását meg mondjuk a második köröst. Mindig adott helyzet dönti el, megéri-e. Most, amikor a hírek szerint nagyon sok jó játékos van a drafton, érdemes minél több választást megőrizni, hiszen még a későbbi körökben is lehet remek játékost elcsípni. Ám minden évben van egy-két kiemelkedő képességű fiatal, akik miatt talán érdemes feláldozni néhány választási lehetőséget, és feljebb kerülni a választási sorban. Ez is komoly sakkjátszma!

Ebben az évben az irányítóra vadászó csapatok töprenghetnek sokat. A szabadügynökök között kevés igazán nagy név van, de a drafton már akad pár fiatal, akiben van fantázia. Csak az a baj, hogy az egyetemi sikerek nem garantálnak NFL-karriert. A klasszikus példa Tom Brady, akit csak 199. helyen válaszottak ki, előtte hat másik irányítót vittek el, akiket valószínűleg tehetségesebbnek tartottak- a történet további részét viszont már mindenki ismeri.

Az edzőtáborokban már kezd körvonalazódni, hogy kinek jött be a stratégiája, kinek sikerült jó játékosokat szerezni a drafton és a szabadügynökök piacán. De az előmeccsek még mindig nem mondanak semmit, majd a szeptemberben kezdődő alapszakasz adja meg a választ a legfontosabb kérdésekre. Így viszont addig is van miről beszélni, lehet okoskodni, ki tűnik a legügyesebbnek a játékospiacon, kik a vesztesek, kik a sokat költő balfácánok, és így tovább. Tétmeccsek híján ezzel kell kitölteni a hosszú várakozás hónapjait- legalább még felfokozottabb hangulatban várjuk az idényt...

0 Tovább

Fifti-fifti

Kialakultak a 2016-os futball Európa-bajnokság selejtezőcsoportjai. A magyarok ellenfelei: Görögország, Románia, Feröer-szigetek, Észak-Írország, Finnország. Láttam már véleményt, hogy mázlink volt, olvastam olyat, hogy kemény a csoportunk. De még mielőtt erről véleményt mondunk, először gondoljuk át a selejtező menetét.

From Flickr by stevendepolo

Mivel Franciarország rendezőként automatikus résztvevő, a 24 csapatos EB további 23 helyéért zajlik a versenyfutás. A 24 csapat nagyon-nagyon sok: volt idő, amikor az EB-döntő négycsapatos volt, később bővült ez 8 majd 16 csapatra. Már az utóbbinál is rezgett a léc, de a 24 csapat végképp soknak tűnik.

Az UEFA ugyanis 54 tagszervezetet tart nyilván, ebből a franciák nem selejteznek, tehát 53 csapatból 23 kiharcolhatja a továbbjutást. A képet tovább árnyalja, hogy az utolsó kalapban olyan roppant gyenge csapatok vannak, amelyeknek semmilyen körülmények közt nincs esélye kijutni, egy döntetlen elcsípése is nagy fegyvertény a részükről: ide sorolható Gibraltár, Andorra, Liechtenstein, San Marino, stb. Tehát a valóságban az épkézláb csapatok fele ott lesz az EB-n! 50 százalékos esély a kijutásra, sose volt még hasonló se a magyar válogatott előtt...

Ebből egyrészt az következik, hogy lesznek teljes érdektelenségbe fulladó meccsek majd az EB-n, nehéz elképzelni, amint egy Montenegró-Észtország vagy Bulgária-Izland meccs lázba hozza a közönséget. A valódi torna a legjobb 8 között kezdődik majd, de ez a probléma már a felduzzasztott VB-kapcsán is felmerült.

Másrészt pedig azt is jelenti ez, hogy a selejtezős válogatottaknak, így a magyaroknak enyhén szólva sem kell óriási teljesítményt nyújtani a kijutáshoz. Ha tegyük fel a mi csoportunkban a görögök és a románok lesznek az első két helyen, a harmadik, továbbjutó helyért a finneket, az északíreket és a feröerieket kell felülmúlni. Ez azért nem látszik akkora kihívásnak, mint amikor egy pótselejtezős helyért is a portugál és a svéd válogatottat kellett volna megelőznie a magyaroknak (2010 VB-selejtezők).

És ezért lehet aztán ezt a sorsolást értelmezni így is, meg úgy is. Ha azt nézzük, nincs kiugróan erős, számunkra gyakorlatilag verhetetlen csapat, mint legutóbb a hollandok voltak, de az úgymond gyengébb csapatok is aránylag masszívak, pontot rabolhatnak a magyaroktól. A bökkenő az, hogy minden csoport ilyen! Ilyen szempontból nem volt igazán álomcsoport és halálcsoport se, a sorsunk mindegyikben a saját kezünkben lenne. Aki legalább abba a kijutó 50 százalékba be akar kerülni, az nem ijedhet meg egy macedón, örmény, bolgár, litván, ciprusi válogatottól- és persze a finntől meg az északírtől se. És ezért mosolygok a különféle elemzéseken, hogy miért nem szerencsés nekünk a menetrend, meg hasonlók- ugyan már!

Meg kell mondjam, az új szövetségi kapitány, Pintér Attila nyilatkozatával pont ezért tudok könnyen azonosulni: tényleg mindegy, hogy alakult a sorsolás, azt kell legyőzni, akit ellenfélként kaptunk, és kész. A mostani selejtezősorozat nagy esély arra, hogy a csapat kijusson egy tornára, még ha csak a mezőny felduzzasztása miatt van is erre ilyen jó sansz. Na és? A szabályokat nem mi írjuk, de ha ez a rendszer, ennek a lehetőségeihez kell alkalmazkodni. Aki akar, az most bizonyíthat, akár játékos, akár edző. Abban biztos vagyok, ha a csapat odateszi magát és még eredményes is lesz, a szurkolókon semmi nem fog múlni.

0 Tovább

Stadiontúra az ugaron

Elég sokat vitáztak és vitáznak arról, vajon tényleg az-e a legfontosabb kis hazánkban, hogy legyenek új, korszerű stadionok. Szurkoló vagyok, elvileg roppant boldogul kéne fogadnom minden ilyen fejlesztés, de... Elvetődök egy meccsre, látom az ott jelenlevő 2-3000 embert (van, ahol ennyi sincs), és felteszem magamnak a kérdést: nem előbb rendes, színvonalas bajnokságnak kéne itthon lenni?

Mindegy, ezen a témán lehet vitatkozni, de most már, amikor az új stadionok építése a befejezéshez közelít, nagyjából felesleges nekem rugóznom ezen- a pénzt már elköltötték rá, állni is fognak, engem pedig nem kérdezett senki a döntés előtt. Az viszont érdekel, hogy fognak kinézni, és ezért aztán megörültem Petur András videoblog-sorozatának a debreceni, ferencvárosi és felcsúti stadionokról. Utóbbinál a "templom lelátókkal" meghatározás legalábbis elég ütős...

Debrecen

Ferencváros

Felcsút

0 Tovább

Zaklatás az öltözőben

Az amerikaifoci hústornyait is kiboríthatja az állandó inzultálás egy jelentés szerint.

A történet idén ősszel kezdődött. Jonathan Martin, a Miami Dolphins másodéves támadó falembere váratlanul elhagyta a csapatot október végén. Hamarosan kiderült, nem bírta idegileg a folyamatos beszólást, cikizést és szívatást, amiben része volt csapattársai részéről.

Hamar kiderült az is, a támadófal másik embere, Richie Incognito volt a hangadó, a leggyakrabban ő állt a zaklatás hátterében. Ráadásul két csapattárs, Mike Pouncey és John Jerry is lelkesen vett részt az Incognito-féle alázásban.

Az NFL és a Dolphins által felkért szakértő, Ted Wells a napokban fejezte be a több, mint száz oldalas jelentést az esetről. Több kérdést is felvet annak kapcsán, hogy Martin saját személyes problémái, bizonytalansága mennyiben járult hozzá az összeomláshoz, illetve családjának viselkedéséről is szót ejt a jelentésben. Ám elsősorban az Incognito-klikk viselt ügyeire koncentrált, teljes joggal.

Egy-egy csapatban valószínűleg mindig voltak, vannak és lesznek hasonló esetek, amikor az újoncokat a maguk módján "avatják be". Ám Martin kicsit sokat kapott. A jelentés során nem csak sztorikra támaszkodhatott Wells, gusztustalan hangüzenetek, SMS-ek kerültek elő, amiben Martint elmondták mindennek, szexuális utalásokat tettek a testvérére, emlegették a bőrszínét, és így tovább. A fiatal játékos állítólag nehezen viselte, hogy így rászálltak, Incognito viszont végig azzal védekezett, hogy ő ezt csak jó poénnak gondolta, és nem hitte, "viccei" ennyire felzaklatják Martint. A jelentés szó szerint idézi az üzeneteket, és nincs mese, kicsit sem szalonképesek, sokan kiborulnának ilyenektől.

A jelentésben más eseteket is felidéznek, amikor jó képet adnak a Dolphins öltözőjében uralkodó viszonyokról: egy játékost állandóan állítólagos homoszexualitása miatt cikiztek. Egy karácsonyi ajándékozásnál az egyik edző vicces meglepetést adott minden csapattagnak, egy guminőt- kivéve ezt a játékost, aki egy férfi bábut kapott. Így aztán felmerül a kérdés, ahol maga az edzői stáb is részt vesz a szívatásokban, nem egyszerűen csak szemet huny felette, volt-e esély arra, hogy leállítsák a zaklatásokat.

Teljesen hétköznapinak számítottak a rasszista beszólások is, de ezt például azért nehéz Martin ügyében felhozni, mert a fehér Incognito két társa az ilyen ugratásokban, Jerry és Pouncey maga is színesbőrű. Egyszerűen csak ez volt az elfogadott stílus az öltözőben, ahol teljesen normális volt a fiatalabb játékosok alázása.

A jelentésben felveti Wells, hogy Martin miért nem a csapat vezetőihez fordult, de ez alapvetően nem változtat a tényeken. Ez a fajta folyamatos zaklatás már messze túlmutat azon a célon, hogy valamiféle közösséget kovácsoljon a fiatal és az idős játékosokból. A Dolphins tulajdonosa, Stephen Ross nyilatkozata szerint maga is megdöbbent, és mindent meg fog tenni azért, hogy többé ilyen ne forduljon elő csapatánál.

Valószínűleg az ligában játszó gárdák többségénél ritkán fajulnak el ennyire a dolgok, és őszintén szólva engem az lep meg, hogy egy több száz millió dollárt érő NFL-franchise vezetői ennyire ne legyenek tisztában a csapatnál folyó történésekkel. Ez nem egy gimis beavatási szertartás, hanem kőkemény sport és kőkemény üzlet. A kőkemény szívatásnak nem kellene ezekhez társulnia.

(Kiegészítés: a Dolphins már ki is rúgta az alázásokban érintett edzőt.)

0 Tovább

Elfeledett értékek

Nem tudok igazán ráhangolódni a mostani olimpiára. Nem nézem annyit a versenyeket, nem kötnek le igazán a történések. Szeretem a sportot, valami mégis hiányzik. Írtam persze a blogban már eleget Szocsiról, a versenyt megelőző balhékról, a játékok kapcsán felhozott emberi jogi kérdésekről, még a mellékehelyiségekkel kapcsolatos problémákról is.

Sajnos nem egy alkalommal a magyarok különféle "ügyek" miatt szolgáltattak témát, komoly sportolói teljesítményről a mieink részéről elvétve hallhatunk.

És ott van a pénzkérdés, ami mindig jelen van ma már, ha sportról beszélünk. Amatőrök?... Ugyan, alig akadnak olyanok a mezőnyben, akik nem milliós pénzdíjakért szállnak versenybe. Afrikai országok az interneten toboroznak a versenyzőket, a téli versenyszámokban jobb országok az érmeket számolgatják, óriási lóvék kerülnek szóba, amikor a közvetítési díjakat részletezik.

Szóval időnként elmegy az embernek elmegy a kedve az egésztől. Jó dolog lenne minél több szívmelengető, vidám történetet hallani, sportszerű, szimpatikus versenyzőket látni. Pont azért feltűnő, ha ilyen hír járja be a világot, mert ez ma már nem jellemző...

Ezért (is) szép gesztus az, amit a 15 kilométeres férfi sífutás győztese, a svájci Dario Cologna tett: 28 percet várt a célban, hogy az utolsó beérkező versenyzőt, a perui Roberto Carcelent személyesen köszönthesse. A peruinak nagy álma volt az, hogy versenyezhessen Szocsiban, de nem sokkal a játékok előtt komolyan megsérült. Mégsem adta fel, és ha nagy hátránnyal is, de beért. Végig akart menni, sikerrel is járt, és meglepő módon pont így lett híres. Nekem pedig az jutott eszembe, vannak szimpatikus vesztesek- no meg szimpatikus győztesek is. Szerencse, hogy néha egy helyen, egy időben vannak jelen! Kicsit felhívják a figyelmet az elfeledett értékekre, a háttérbe szoruló olimpiai eszmére...

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések

img src="/images/hex-loader2.gif" width="300" alt="" />