Sportfoglalkozás

Ha a FIFA döntésén múlna, minden hónapban rendeznének világbajnokságot: nagy bevétel ez, és ellentétben a Bajnokok Ligájával, a FIFA saját tornája. Noha felmerült a kétévente rendezendő vb ötlete, ez végülis nem valósult meg. Egyrészt a versenynaptár így is zsúfolt, nem nagyon lehetne beerőszakolni újabb meccseket, másrészt ütné az Euópa-bajnokságot, végül pedig ott van az a nem elhanyagolható kérdés, hogy értéke úgy van igazán a diadalnak, ha négy évet kell várni a következő lehetőségre. Nagyjából olyan ez, mint az olimpia.

Ha már világbajnokságot nem lehet olyan sűrűn tartani, próbáltak olyan fantasztikus tornákat beleerőszakolni a versenyprogramba, mint a klubvilágbajnokság meg a Konföderációs kupa. Roppant népszerűségű események ez, nekem is gyorsan meg kellett néznem a wikipédián, kik nyertek mostanában, mert szerintem egy meccset sem láttam ezekből.

Szóval marad egyedüli nagy dobásnak a focivébé. És ha már nem lehet gyakran rendezni, elszállnak az ötleteléssel. A pénz az úr, és ez legutóbb azt eredményezte, hogy a 2022-es világbajnokság helyszínének Katart választották. Nyilván azért, mert központi helyen levő országról van szó, ahol magas színvonalú a futballkultúra, no és nyáron ideális az időjáráa a focihoz- bocs, most nézem, ezek egyike sem igaz. Az olajdollárok viszont elég meggyőzőek voltak ahhoz, hogy a FIFA az arab ország mellett döntsön.

Félreértés ne essék, Katarban biztos nagyon szeretik a focit. A tendencia az, ami kicsit ijesztő. Vannak ennek a sportnak hagyományai, de ha minden a pénzről szól (ki vesz több pénzért futballistát, ki kaszál többet a tévéközvetítésekért, ki tud több pénzt elpocsékolni ultramodern, később soha ki nem használt stadionokra, kinek mennyi kenőpénz jutott), akkor a végén a nézők között is több lesz a közgazdász, mint a szurkoló. Kár lenne, ha teljesen elveszne a sportérték szép lassan ebből az egészből- én legalábbis nagyon sajnálnám.

Hogy mennyire nem gondoltak át bizonyos dolgokat a FIFA illetékesei (vagy a sok pénz okán nem is törődtek az ilyen "apróságokkal"), azt jelzi az időről időre fellángoló vita arról, egyáltalán lehet-e nyáron tornát rendezni Katarban. Lássuk be, az 50 fokos hőség nem kedvez sem a játéknak, sem a szurkolóknak. Remek ötleteket hallani légkondicionált stadionokról (micsoda pénzszórás, pár meccsért!), mindenféle nézőbarát megoldásról, és akár az időpontok tologatásáról is. A terveken álomstadionok láthatóak, de kinek, minek épülnek ezek a futurisztikus csodák?...

Az viszont igen érdekes lesz, ha az idény kellős közepébe, november-decemberi időszakba teszik át a világbajnokságot. Megoldhatatlan? Nem. Végülis a hagyományok sem kőbe vésett dolgok, át lehet írni minden bajnokság lebonyolítását. Az se tragédia, ha az őszi és a téli idény között két hónap szünet van- a magyar bajnokság jelenleg pont így zajlik. Mégis rossz érzése van az embernek. Egyre kevésbé érzem fontosnak magam én, mint néző.

Osztanak-szoroznak, nézik, hogy eshet le a legtöbb pénz, és ezért bárkinek odaadnák a nagy tornákat, aki fűt-fát ígér. Ha Észak-Korea nem szegény, hanem gazdag kommunista ország lenne, simán lepacsizna Blatter az épp uralkodó diktátorral. Bizonyára akkor is nézném a meccseket, ha így lenne- vagy mégsem? Nem tudom. Messze nem hoz úgy lázba a nemzetközi csúcsfoci, mint pár éve. És nem hiszem, hogy ennek oka a gyengébb színvonal lenne. Valami megváltozott- vagy bennem, vagy a focit körülvevő dolgokban, vagy mind a kettőben. Kár lenne a szenvedélyeket kiváltó, sportnak számító játékért!

Tebow különös karriert mondhat magáénak: olyan amerikafoci-sztár, aki viszonylagos eredményessége ellenére jelenleg csapat nélkül van, mégis mindenki odafigyel rá.

Az egyetemi évek során voltak jó meccsei, még a legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman-trófeával is jutalmazták, de akkor is voltak kételyek a képességeit illetően. Ezek után meglepetést keltett, hogy a Denver Broncos a draft első körében kiválasztotta 2010-ben.

Sokak szerint Tebow borzalmasan dob irányítóhoz képest. Meglehet; mégis, sikerült rájátszásba jutni a Broncos csapatával és ott még egy teljesen váratlan győzelmet is arattak a Pittsburgh Steelers ellen. A pálya mellett féltérdre ereszkedő és imádkozó irányító alakjából gyorsan mém lett, és egy időben mindenki Tebow-ról beszélt. Pech, hogy ennek hátterében nem csodálatos passzai, hanem a pályán kívüli szereplése állt. Ezért aztán hiába alakult ki komoly rajongótábor körülötte, a Broncos végülis úgy döntött, inkább a rutinos szátrirányítóban, Peyton Manningben lát fantáziát, és az ő érkezésével Tebow is csapatot váltott.

A New York Jetsnél töltött időszak enyhén szólva sem sikerült emlékezetesre. Csak alkalmanként került pályára, nem tudott hozzátenni semmit a vergődő csapat játékához, az idény végén pedig elköszöntek tőle. Nagy meglepetés volt, amikor ezek után a New England Patriots hívta meg edzőtáborába, Tom Brady aligha ijedt meg új riválisától az irányítóposzton. Végül a Patriots ezt a szezont is két irányítóval kezdte a keretben, és Mallett maradt a második számú, míg Tebow-ra senki nem tartott igényt.

A helyzet némileg igazságtalan. Bár Tebow valóban nem számít elit irányítónak, kétségtelen, voltak szép győzelmei annak idején. Viccelődtek is vele, hogy több rájátszás meccset nyert vele a Broncos, mint Peyton Manninggel: utóbbinak még nem sikerült ez a bravúr. Olyan emberek is lehetőséget kaptak ebben az évben irányítóként az NFL-ben a különböző sérülések után, mint Seneca Wallace, Matt McGloin, Kellen Clemens, Chad Henne, Scott Tolzien, Thad Lewis- egyikük sem mutatott még soha semmi különöset.

De a Tebow körüli médiafelhajtás miatt nem sok csapat van, ami bevállalja a nagy érdeklődést vonzó, ám valójában nem kimagasló képességű játékos szerződtetését. A Patriots kivétel lehetett volna, mert ők máshogy kezelik a médiát, talán még azt is felvetették, hogy irányító helyett más poszton szerepeljen (nem ördögtől való ötlet, a Patriots jelenleg legeredményesebb elkapója, Julian Edelman anno irányító volt), de Tebow mindig kijelentette, a posztváltás szóba sem jöhet. Így aztán a Patriots eladott jó sok Tebow-mezt (mint ahogy Jets és a Broncos is), a csapat vezetői dicsérték a játékos hozzáállását, szorgalmát (mint ahogy a Jetsnél és a Broncosnál is), de nem értékelték nagyra a teljesítményt (ahogy a korábbi csapatai sem).

Az irányítói posztra vágyó, de egész idényben nem játszó Tebow pedig továbbra is népszerű firgura. Normális, becsületes fickónak látszik- oké, dobni nem tud túl pontosan, de az érte rajongó anyukáknak, tinédzsereknek, gyerekeknek ez számít a legkevesebbet. Mindenesetre hiba lett volna nem kihasználni az adottságait, így ha a pályán nem is bizonyíthatott, a tévében igen, az egyetemi focibajnokság döntőjének szakértőjeként.

És erről aztán megint jó sokat lehetett írni, ugyanis Tebow remek érzékkel jósolt a meccs előtt. Nagyjából ráérzett arra, mi várható, jól elemzett. És úgy tippelt, a meccs végén, a negyedik negyedben döntheti el a meccset a maga javára az FSU, 35-31 arányban. És valóban az utolsó negyed volt a floridaiaké, akik 34-31-re győztek! Szóval lehet, mégiscsak van hely a nap alatt Timnek, ez is egyféle karrierlehetőség lehet az amerikaifoci világában. A kezdet mindenesetre parádésra sikerült- ha fele olyan pontosan dobna, mint ahogy ezt az eredményt megjósolta, tuti kezdő lehetne valamelyik csapatban a pályán is.

Napjaink sportéletének furcsasága az, hogy gyakran kerül elő ki meleg és ki nem, hogy kell ehhez viszonyulni, és így tovább.

Mostanában a fő "ügy" az oroszok hozzáállása a problémához, a Szocsiban rendezendő téli olimpia megnyitó ünnepségéről állítólag emiatt marad távol több komoly állami vezető is. De ezen túlmenően is vitáznak róla például az amerikai profi sportágakban. Legutóbb a Green Bay Packers amerikaifoci csapatának sztárirányítója került a bulvármagazinok címlapjára, és Aaron Rodgers kénytelen volt nyilvánosan cáfolni, hogy meleg lenne.

Őszintén szólva a felvetés nehezen értelmezhető a számomra, hiszen nem sok jelentőségét látom annak, egy sportoló a pályán kívül a magánélete nem nyilvános részében mit csinál. Ez nyilván függ az országtól, a sportágtól, a személyes meggyőződéstől- én el nem tudom mondani, mennyire érdektelen számomra, kinek mi jön be a hálószobában.

Persze az én felfogásom erről különösebben nem érdekel senkit. Igazság szerint az lenne a jó, ha ez az egész téma nem érdekelne senkit. A problémám az, hogy miközben lehet ujjal mutogatni Putyinékra, és tiltakozni a hátrányos megkülönböztetés miatt, eközben a felvilágosult nyugat imád csámcsogni a témán. Egy csapat jelentéktelen újságíró cikkezgethet arról, hogy egy Aaron Rodgers kivel és mit csinál a hálószobában, pedig nem egy celebecske, aki fenékrázással került be a hírességek közé. Tehetség, rettentő sok edzésmunka, kitartás, no meg egy kis szerencse kellett ahhoz, hogy ma az NFL legjobbjai között emlegessék. A hétvégén pedig létfontosságú meccsen irányítja a csapatát a rájátszásban.

És ezek után ilyen kérdésekre kell válaszolnia.

Bizony nem lenne rossz, ha azok a más országban minden jogot foggal-körömmel védő politikai vezetők otthon is szétnéznének. Odahaza is mondhatnák azt, elítélik a magánéletben vájkáló újságokat, magazinokat. Persze akkor talán érdekeket sértenek, valós harcokat kellene felvállalni- a téli olimpia megnyitójának kihagyása Szocsiban könnyebben megvalósítható gesztus.

Az egész meleg-nem meleg kérdés pont azért lehet fókuszban a magát toleránsnak nevező társadalmakban is, mert valójában sokak számára egyáltalán nem mindegy, hogy a kedvencüknek mi a szexuális orientációja, még ha egyébként rohadtul korrektül beszél is a témáról a barátaival. Az álszentségről szól a történet, ami a homofób oroszokra fújást vegyíti a melegkártyát kijátszó magazinok megugró példányszámával. Majd akkor beszélhetnek a teljes elfogadásról ezekben az országokban, ha ilyen sztorikkal nem lehet eladni egy újságot, mert mindenki magánügynek tartja egy sportoló vagy egy színész hétköznapi életét.

Persze miközben nyugodtan mehet a nyilvános találgatás bizonyos emberek vélt melegségéről, a szintén amerikaifoci játékos Chris Kluwe, a Minnesota Vikings egykori puntere homofóbiával vádolja volt edzőit, klubvezetőit. Ez nyilván óriási elhatárolódási hullámot és komoly vizsgálatokat hoz majd magával, mindenki súlyos büntetéseket helyez kilátásba, és a liga teljes szigorával sújt le. Mert ilyenkor aztán mindenki bizonyítani akarja, mennyire elfogadó a másság iránt. Talán pont azok az újságírók is követelnek komoly szankciókat majd, akik egyébként lazán írogattak pletykákat Aaron Rodgersről.

Rodgers pedig otthon, csendes magányában eltöprenghet rajta, hogy mégiscsak Tom Brady a király, aki nem csak a pályán elért eredményei miatt nehezen kikezdhető, de két csodaszép nőtől összesen három gyereke van...