Olvastam egy pletykát, ami szerint szurkolók hiányában majd a hangtechnikát használják fel hangulatteremtésre a vadonatúj Fradi-stadionban. (Itt találtam.)

Először is leszögezem: nagyon szeretném hinni, hogy ez ordas nagy kamu. De mivel Magyarországon élünk, és nálunk félelmetes mélypontokat képes elérni a fociközeg, én már semmit nem zárok ki. A további fejtegetés természetesen nagyon-nagyon elméleti, mert én sem hiszem el ezt a pletykát, de... (A hírt azóta cáfolták is, de mégis írok pár gondolatot, mert ha nem is valósul meg, szörnyű arra gondolni, hogy sokan hihetőnek tartanak egy ilyen felvetést- azaz már minden elképzélhetetlen elképzelhetővé vált.)

Szóval, ha egy Fradinál nem sikerül a szurkolóknak hangulatot teremteni, akkor tényleg nem tudom, mit akarunk úgy általában. A hazai focicsapatok túlnyomó többségénél jóval kisebb és csendesebb a szurkolótábor, mint a zöld-fehéreknél, és ha nekik nem sikerül szurkolásra bírni a nézőket, akkor hamarosan eljön a pillanat, amikor meccsnapon a stadion előtt sétálva sem vesszük észre, hogy épp játszanak odabenn.

Másrészt felvetődik bennem a kérdés, azért épülnek nagy befogadóképességű, korszerű stadionok, hogy a szuper hangtechnikának köszönhetően valószerű szurkolóhangulatot lehessen teremteni? Ha igen, ezt azért olcsóbban is meg lehet oldani, egyszerűen nem kell székeket felszerelni, lelátóból is elég a kicsi... A viccet féltretéve, szégyenteljes lenne, ha a szuperstadionokban drukker-DJ keverné a szurkolóhangokat. Nem is a szurkolószámot közölnék a lapok, hanem a decibelt- aki nagyobb hangfalakat vesz, a leghangosabb meccseket rendezheti. Biztos van csapat, ahol máris elkezdték böngészni a hangtechnikát áruló cégek ajánlatait... Hangpárbaj a stadionokban? Két show egy jegy áráért...

Tudom én, a drukkerekkel csak a baj van. Pont elegendő, ha a klubvezetés jól szórakozik a VIP-páholyban, a főszponzorokkal kiegészülve, az a sok mosdatlan szájú maradjon otthon a tévé előtt, zaklassa a szomszédokat a hangos kiabálással. Nem kell nagy pénzeket kitalicskázni biztosításra, beléptetésre, vénaszkenner bevetése helyett elég észben tartani azt a tucatnyi embert, aki személyesen tiszteletét teszi a stadionban. Bizonyára van olyan (általam most inkább nem minősített) focifejes a nagyvilágban, ahol ezt a megoldást nagyszerűnek tartanák, de én hiszek benne, hogy nálunk nincs egy ilyen se. Ha van, akkor inkább bújjon el szégyenében!

Az idejében kitörő botrány persze azért jó, mert ha valakinek eszébe is jutott ilyesmi Magyarországon, gyorsan észbe kaphat. Inkább foglalkozzon mindenki azzal, ami a valós feladata: a játékos focizzon, az edző gondoskodjon jó csapatról, a drukker szurkoljon, a klubvezetés pedig tegyen meg mindenkit azért, hogy a fentiek számára megteremtse a megfelelő feltételeket. Nem atomtudomány ez, és nem olyan idióta ötletekre van szükség, mint az előre felvett szurkolás bejátszása, hanem hitelességre, felelős gazdálkodásra, ésszerűségre és a foci szeretetére.