Az amerikaifoci előszezoni időszaka minden érdekessége ellenére inkább csak egyfajta előjáték a valódi tétmeccsekhez- követni lehet ugyan a híreit, de nagy izgalmak csak ritkán adódnak. 

Egyszerűen az idénynek ez a része még csak a felkészülésről szól. A játékok begyakorlása inkább az edzéseken történik, az előszezon arról szól, hogy a periférián levők meccsszerű körülmények között mit tudnak ebből visszaadni, illetve segíthet az azonos pozíciókon szereplők közti választásban.

Ez az egész az NFL szigorúan leszabályozott működéséből fakad. Nem lehet csak úgy elkezdeni edzőtáborozni, a szakszervezet és a liga pontosan megegyezett, mikor lehet edzeni, mikortól kezdődhetnek a a teljes felszerelésben végzett gyakorlások, az előszezonban is rögzítve van a meccsek száma, és ebben az időszakban is limitált a csapatok kerete.

Igen, nem csak úgy leigazolgatni még 5-6 embert egy kis kipróbálásra- 90 ember lehet a rosteren, ha egy szerződés nélküli játékosra le akar csapni a csapat, el kell küldeni egy másikat. Így aztán már az is komoly harc, hogy valaki bekerülhessen ebben a kilencvenes keretbe. Ezt aztán tovább szűkítik, az idényben már csak 53 fő van a keretben, illetve páran a gyakorlócsapatban- de ők csak fiatalok lehetnek.

Szóval az előszezonban jellemzően azok kapnak több időt a meccseken, akiket az idényben egyáltalán nem is fogunk látni, mert kiesnek a keretszűkítésnél. Kapnak még némi játékidőt a nagyobb nevek a meccsek elején, ha szükségük van egy kis munkára, illetve akkor, ha mondjuk két irányító közül akar választani az edzői stáb. Ez a helyzet például Clevelandben, ahol az új sztár, Johnny Manziel és az előző idényben lesérült, most visszatérő Brian Hoyer küzd a pozícióért. Máshol nincs ilyen kérdés, így aztán Tom Brady-t a Patriots pályára sem küldte a Redskins ellen, nem kockáztatták a sérülését. 

Felesleges visszavágást emlegeti a Broncos-Seahawks meccs kapcsán is, hiszen a legkevesebb passzkísérletre lehetőséget a Super Bowl-győztes Russell Wilson kapott a Seattle-ben, a másik oldalon pedig Brock Osweiler és Peyton Manning nagyjából egyenlő arányban dobálgatott. Szóval a meccs jelentős részében két olyan csapat nézett egymással szembe a pályán, amilyen felállású gárdák biztosan nem lesznek majd a tétmeccseken.

És valljuk be, ilyenkor senki nem akar lesérülni, vagy sérülést okozni, szóval egy picivel visszafogottabb a tempó, kevésbé kemények az ütközések. Mindez teljesen normális, nem ilyenkor kell megnyerni a bajnokságot- a periférián levő játékosok elsősorban a saját edzői stábnak akarnak bizonyítani, hogy érdemes velük számolni. A szakemberek szorgosan jegyzetelnek, de a sajtótájékoztatón csak általánosságban fogalmaznak, így aztán a kívülállóknak jórészt a találgatás marad a keretek összetételéről.

Igazság szerint nem is nagyon követné senki az előszezont, ha nem lenne olyan rövidke maga a valódi szezon. Ki vannak éhezve a rajongók a futballra, így falják a híreket, és még ezeket a meccseket is megnézik, de az eredményeknél sokkal fontosabb sztorik is vannak. Ilyen például az, ha egy kulcsember edzésen súlyos sérülést szenved, ami az egész csapat idényét negatívan befolyásolhatja- ilyen szomorú esetből több is akadt már ebben a pár hétben. Aztán persze lehet, hogy lesz, aki a helyükre lép, új sztárok születnek a ma még csak előszezonban vitézkedő ismeretlen újoncokból. Nos, ők azok, akik számára pont ezért van komoly tétje ezeknek a meccseknek.

Egy területen van még jelentősége az összecsapásoknak: most tesztelik élesben az új szabályokat. Az idén is lesz pár változás, ami a védők szabálytalanságának megítélését érintik majd, de a teljesen automatikussá, unalmassá váló extrapontrúgásokat is izgalmasabbá teheti az, hogy a labdát hátrábbról kell elrúgni. Most még tét nélkül lehet próbálkozni, így aztán ez a megfelelő időszak az ilyesmire, és legalább ez is újabb beszédtémát szolgáltat. De már csak pár hetet kell ezekkel kihúzni, és végre a valódi izgalmak köthetnek le minket...