Ahogy látom, az aggódó szülők mozgalmának új célpontja van: a fejelés. A labdarúgásban nem csak rúgják, de fejelik is időnként a labdát, és a gyermeküket agykárosodástól féltől, bizonyára teljesen jó szándékú emberek emiatt akarnak perre menni. Pontosan nem értem, a FIFA beperelése tulajdonképpen miben segít, de nyilván amerikai szülőkről van szó, akik azért is kártérítést követelnek, ha a mikróba tett cica nem megszárad, hanem elpusztul.

Szóval lépjünk tovább a történetnek ezen a tipikus tengerentúli elemén, és gondolkodjunk el azon, vajon indokolt-e a félelem. Nem tudom pontosan, mekkora erőhatás éri fejelésnél a játékost, de egy belőtt ívelésnél nyilván elég nagy. A fejsérülések, agykárosodások hosszú távú hatása pedig nagyon komoly is lehet. Az amerikaifociban mostanában rengeteget foglalkoznak a kérdéssel, nagy pénzeket kapnak a kiöregedett játékosok, és újabb szabályokat hoznak a védelmükre. De ott mindig is nagy szerepe volt a kőkemény ütközéseknek, az európai foci más.

Na nem mintha itt nem lennének tipikus sérülések. Szétrúgott bokák, térdszalagszakadások akármikor lehetnek, néha karrierek törnek derékba. Viszont a fejsérülések miatt emberi ronccsá vált focistákról még nagyon hallottam. Ettől még a szülőknek lehet igaza, mert hallottam olyan nyilatkozatot játékosoktól, amelyek azt jelezték, léteznek náluk okosabb emberek- én mondjuk nem fognám ezt a fejelésre.

A javaslat, ami szerint korlátozni kéne az egy meccsen egy játékos által végrehajtható fejelések száma, viszont óriási marhaság. Mert nem csak a számuk érdekes, hanem a belőtt labda sebessége, és így tovább. Ráadásul simán ellenőrizhetetlen és betarthatatlan, kéne még 1-2 ember az edzői stábba, aki a fejesekről vezeti a statisztikát, majd figyelmezteti a játékost- de mi van, ha jön a labda és a csatár gólhelyzetben a kapuba bólint? Ki a felelős: az utasítást be nem tartó játékos vagy az edző, aki nem szaladt be a pályára, hogy lefogja az ugrani készítő focistát? Ugyan már. Sőt, adjunk az ifi focistákra bukósisakot, úgy biztos meg lesznek védve a fejelések során.

Ezekkel a tendenciákkal az a baj, hogy nem tudom, hova vezetnek. Gyakorlatilag be lehetne tiltani minden küzdősportot, mert a cselgáncsban nagyot esnek, az ökölvívásban nagyot ütnek, a birkózók szorítják egymást, mittudomén. Gyanítom, érik őket olyan erőhatások, mint a focistákat, csak persze a FIFA több pénz felett ül, sokkal jobb alanya egy pernek.

Ráadásul nem tudom, ki és mikor mondta, hogy az élsport egészséges és kizárólag pozitív hatása van a fatalokra. A gyerekkortól elkezdett kőkemény edzések, a folyamatos stressz, az esetleges sikertelenség minden egyes sportág esetén komoly hatással lehetnek a fiatalokra. Ha valaki annyira félti a gyereket, nyugodtan mondhatja, ne járjon ilyen-olyan edzésre, nehogy baja legyen. A szülő dönthet felelősen, amennyiben attól tart, a focilabda nagyon veszélyes- nincs kizárva hogy igazuk van, természetesen.

De soha, senki nem garantálhatja, hogy egy felnövő gyermek vattába csomagolva vészeli át élete első szakaszát, és soha semmi baj nem történhet vele. Játszhat focit bukósisakban, de aztán egy rossz becsúszó szerelés után megsérülhet a lába. Akkor be lehet tiltani az ilyen szerelést, de utána egy erős lövés miatt lehet rajta egy kék folt. Végül a lövést, a labdát, sőt, magát a focit is be lehet tiltani, és majd csak számítógépen lehet ezt a játékot űzni.

Ja nem, mégsem, mert az meg rontja a szemet...