Sportfoglalkozás

Kate Hansen 1992-ben született Kaliforniában, szánkóversenyző, kijutott a téli olimpiára is Szocsiban. Ott egyéniben a tizedik helyet szerezte meg.

Ettől azonban a mosolygós, szimpatikus fiatal lány még nem feltétlenül vált volna egy csapásra híressé. Kate amiatt népszerű, hogy táncolni is nagyon szeret, sőt, még tud is, és kedvenc Beyoncé dalát hallgatva így riszálva melegített a verseny előtt.

Azt hiszem, fogunk még hallani Hansen kisasszonyról, valószínűleg tánctudását is megcsodálhatjuk még amerikai showműsorokban. Kellenek az ilyen színes egyéniségek a sportba, akik feldobják a versenyek néha túlságosan komoly hangulatát. Nem kell mindennek vérre mennie...

A Szocsiban rendezett olimpia egyik gyakran felemlegetett témája a sporttal nem sok kapcsolatban álló melegjog-ügy. Születtek már okos bejegyzések, videók, van, aki folyamatosan felhozza ezt a témát, mások szerint meg az olimpia szóljon a sportról, az ilyen ügyeket kár belekeverni.

Ezt viszont megkerülni nem lehet. A helyzet az, hogy most figyel az egész világ Oroszországra, aki tehát valamire fel akarja hívni a figyelmet, most fog megszólalni. Az emberi jogi kérdések ügyével foglalkozás ma ugyanolyan marketingmunkát igényel, mint mondjuk a kólaeladás. Lehet tagadni, de a hasonlóság mégis tetten érhető: profi videók, profi "termékelhelyezések" vannak itt is, ott is.

A melegtéma most viszont az óceán túloldalán bukkant fel újra. Az amerikaifoci kemény, férfias sportnak számít, mégis tudni lehet, hogy vannak homoszexuális játékosok. Ez már csak a nagy számok törvénye miatt is így kell legyen. Ám olyanra még nem volt példa, hogy egy egyetemi játékos az NFL-kiválasztás, a draft előtt hozza nyilvánosságra, hogy meleg.

A Missouri defensive endje, Michael Sam lett tehát az úttörő. A coming out után nem csak játékosok, de csapatok is támogatásukról biztosították, megszólalt több vezető. A New England Patriots részéről Robert Kraft tulajdonos és Bill Belichick edző jelentette ki, a csapat szempontjából kizárólag az számít, hogy adott játékos hozzá tud-e tenni valamit az eredményességhez, és az érdektelen, fehér-e vagy színesbörű, heteroe vagy homoszexuális.

Persze nem lehet tudni, a ma már szinte kötelezőnek számító politikai korrektségen túl valójában mit gondolnak az NFL játékosai és vezetői. Azt gondolom, úgyis lesz, aki soha nem igazolna le egy meleg játékost, és biztos van ma is csapat, ahol nyílt titok valaki homoszexualitása, ami senkit nem zavar. Nem kötelező ehhez a kérdéshez mindenkinek ugyanúgy hozzáállni. De egy-egy ilyen döntés egy játékos részéről úgyis elgondolkodtat minden érintettet. Fontosabb az, hogy magában őszintén végiggondolja valaki, mit reagál, mint hogy nyilvánosan olyan nyilatkozatokat tegyen, aminél csak arra figyel, hogy ne legyen támadható.

Ezek a kérdések úgyis csak hosszú évek után tisztulnak le. Emlékezhetünk rá, annak idején az amerikai profi ligákban kizárólag fehér játékosok léphettek pályára. Aztán jöttek az első fecskék, akik a pályán bizonyították, hogy bőrszíntől függetlenül azt kell választani a csúcsra törő csapatnak, aki jobban teljesít. Ma pedig már igencsak vegyes összetételű az összes csapatnak, minden poszton játszanak fehérek és afroamerikaiak.

Egyszer majd ezek a meleg-témák is ide fognak jutni. Meglepve olvassák majd az akkori fiatalok, hogy valamikor ilyesmin okoskodtak az emberek. Hát számít ez? Nem, egyáltalán nem. Csak kell neki egy kis idő, amíg a túlnyomó többség így fogja fel. Ezért volt fontos lépés Michael Sam coming outja, ezért lehet egyszer majd mérföldkő.

Már jóval a téli olimpia megnyitója előtt a sporttól távol eső témák borzolták a kedélyeket, de hogy még ezekben is a vizesblokkokról szólnak a hírek, az meglepő.

Őszintén szólva az egész sztori furán kezdődött. Szocsi legalábbis sajátos választásnak tűnt a téli olimpia helyszínére, hiszen egy tengerparti városról van szó. A szervező oroszok persze esküdöztek, minden rendben lesz. És miért is ne lehetne itt sporteseményt rendezni? Manapság a sivatagban is építenek fedett sícentrumot, pont Putyinéknak ne lenne ilyesmire pénze?

Apropó, Putyin. Sokan vélték úgy, hogy az unalmas, tradicionális helyszínekhez képest nem kevés előnnyel indult az orosz város, ami mögött egy hatalmas, tekintélyes ország és annak befolyásos vezetője állt. A tendenciák kicsit arra mutatnak, hogy a jövőben egyre gyakrabban fordul elő, a sportszakmai döntéseket és a józan észt felülírja az, mennyi pénz van a pályázat mögött. Míg nyugaton a lakosság nem igazán vevő az esztelen költekezésre, a világ pár országában úgy fest, semmi sem drága. Így rendezhet focivébét Katar, így rendezhet téli olimpiát Szocsi.

Ám a rendezési jogot elnyerő büszke oroszoknak még jóval a játékok előtt akadt gondjuk. A homofóbiával vádolt Putyin szerencsétlen nyilatkozata után jó célpontja lett a jogvédőknek, és így lehetett ügy a sport szempontjából teljesen mellékes nemi identitás.

Ehhez képest még szerencsések is Szocsiban, hogy az építkezés során elkövettek kisebb-nagyobb hibákat. Az internet révén mindenki azonnal megosztja minden élményét és tapasztalatát, ám senki nem melegekre vadászó orosz kommandókról beszél, mindenki az olimpiai faluban és a hotelekben tapasztalható problémákról tesz közzé képeket, twitter-bejegyzéseket. Az egész világ az egy fülkében található két ülőkéről, a furcsa tiltó üzenetekről, a papír bedobásának tilalmáról beszél. Most mondjuk azt, hogy ennek köszönhetően a wc-k egy kicsit kihúzták a szervezőket a.... Nem, inkább nem írom le. Bizonyára megkönnyebbültek, hogy most csak az a téma, mi van a mellékhelyiségekben, folyik-e a víz a csapból, és ha folyik, akkor miért olyan gusztustalan sárgás színű, miért vannak Putyin-képek a szobában.

Ezek végülis csak kellemetlenségek, pár vízvezetékszerelő- és kőművesbrigád megoldhatja őket, de politikai vihart nem kavarnak. Még jó, hogy hanyagok voltak az építők! Más kérdés, hogy az elvileg mindenre figyelő NOB-ellenőröknek miért nem fűnt fel ez. Meglehet, az oroszok régi jó tradíciót követve Patyomkin-falvat (vagyis inkább Putyin-falvat) mutogattak nekik, ők pedig hagyták magukat meggyőzni. Ki akar az oroszokkal vitatkozni?...

Ám mostantól talán tényleg az összes sporttól távol eső témát feledtetni fogják a versenyek, a csúcsok, a sztárok. Akárhogy nyertek az oroszok, akármi van az országban, akármilyen wc-ket építettek, az olimpiának a sportról kellene szólnia. Ha mégis a többi témával foglalkoznak majd többet, akkor az azt jelenti, baj van. Nem az oroszokkal; a világgal, amiben egészen mást jelent a sport, mint pár évtizede...

Az NFL döntője előtt a tengerentúlon minden az amerikaifoci legnagyobb eseményéről szól. Elemzések, jóslások, esélylatolgatások mellett bőven kapnak teret furcsaságok is. Lássunk néhány emlékezetes pillanatot!

A Seattle Seahawks futója, Marshawn Lynch nem a szavak embere. Bár sokan lennének kíváncsiak a szavaira, még a kötelező sajtótájékoztatókra sem szívesen megy el, ezért már pénzbüntetést is kapott. Most viszont a kérdezők rendelkezésére állt, egy-két szavas "nyilatkozataival" viszont senki nem ment sokra. A legtényszerűbb megjegyzése az volt, hogy mivel ezúttal a sajtó rendelkezésére állt, már nem büntethetik meg...

Richard Sherman azt mondta, hogy Peyton Manning bénán dob, azaz "throw ducks". Amire a denveriek irányítója annyit válaszolt, hogy igen, elismeri, és büszke rá, hogy ebben az évben mit ért el: "I do throw 'ducks.' I've thrown a lot of yards and touchdowns 'ducks.'" A szócsata folytatása majd a pályán.

A számtalan záporozó kérdés közül kiemelkedik a gyakran elhangzott "meg akarjátok-e nyerni a Super Bowlt?" Ennél nehéz lenne nagyobb hülyeséget kérdezni, de a "kötelező-e a győzelem?" is erős jelölt. Bravúros riporteri felkészültségre vall, ha valakinek ebben a helyzetben nem egyértelmű, nyerni akarnak-e a játékosok életük meccsén vagy sem.

Sőt, amikor odakinn már nagyon unatkoznak, akkor a végeláthatatlan közvetítésekben direkt idióta kérdéseket tesznek fel. A csúcs valószínűleg az volt, hogy ki nyerne meg egy verekedést: Justin Bieber vagy Miley Cyrus?

A szakértők véleménye némileg megosztott arról, kié lehet a végső siker. Érdekes, de valamivel többen számítanak a Seahawks sikerére, bármennyire emlegetik, hogy Peyton Manning már most legenda, és talán minden idők legjobb irányítója, egyszerűen úgy érzik, kritikus helyzetben, nagy nyomás alatt megremeg a keze. És ez a bizonyos nagyobb nyomás ott lesz rajta, a Seahawks parádés védelme miatt. Azért vannak, akik szerint most majd bizonyít a nagy öreg. A mérkőzés legértékesebb játékosára tippelők körében általában egyértelmű a kép: akik szerint a Denver nyer, azok Manninget várják MVP-nek, a Seattle sikerre számítók leginkább Marshawn Lynchet.

A hangulat felfokozásába mindenki beszállt. A Seattle híres "tizenkettedik embere" a lelkes és nagyon hangos közönség. Ezúttal a Boeing tisztelgett a csapat és szurkolói előtt, ugyanis egyik gépük olyan útvonalat repült, amivel a 12-es számot rajzolta le. 

A holtszezon legizgalmasabb kérdése a magyar fociban az, hogy ki engedi el a játékosait a rendszeres összetartásokra, és ki nem. A külföldi klubok persze értetlenül állnak az ötlet előtt, hiszen szezonban kéne 1-2 napos edzőtábor kedvéért elengedni a játékosokat, akik jórészt az utazással töltik el az időt. Így aztán nem volt meglepő, hogy páran nem is csatlakozhatnak a kerethez.

A többiek esetén sem olyan egyszerű a történet. Pintér Attila, az új szövetségi kapitány új koncepcióról beszél, fontosnak tartja a keret összekovácsolását, és a magyar foci közös érdekére hivatkozva kéri a magyar kluboktól a játékosok elengedését. Az összetartás szó így nem csak a játékosok edzőtáborára utalhat, hanem akár arra is, hogy a magyar futballban dolgozók "összezárnak".

De itthon sem túl lelkesek a klubok. A téli szünetet ők is arra akarnák felhasználni, hogy alapozzanak, az esetleges új igazolásokat beépítsék, és így tovább. Van, ahol például új edző dolgozik a csapat mellett, és épp ezért érthető, ha mondjuk a Fradi új mestere, Thomas Doll maga szeretne foglalkozni a játékosokkal, hogy dönthessen, kire számíthat tavasszal. A bajnoki címre törő többi klubnál, például a Videotonnál és a Debrecenben sem lehet nagy öröm, ha a húzóembereket, egy időre kiemelik a közös gyakorlásból.

Az összetartás értelméről egyébként is megoszlanak a vélemények. Időnként felbukkannak efféle ötletek, nem most találták ezt ki a magyar válogatottnál se, több évtizede már volt hasonló. Ha arra gondolok, hogy mire mentek vele, akkor nehéz egyértelmű választ adni. A régebbi korszak nemzetközi szinten jegyzett magyar válogattjairól elmondható, hogy igazi klasszisok is helyet kaptak bennük. Vajon egy Albert, Bene, Mészöly, Farkas fémjelezte válogatottnál az döntött az eredményességről, hogy havonta pár napot összetrombitálták a keretet? Aligha. És pont ezért nézi az ember kétkedve, Devecseri, Lipták vagy Kádár teljesítménye ugrásszerűen javul-e.

A választ az idő adja meg. De úgy sejtem, Pintérrel szemben kevesebb lesz a türelem. Ezekkel az ötletekkel nem lesz túl népszerű a magyar futballéletben, így sokan lesznek, akik nem bánják, ha kevésbé hiperaktív szakember ül a válogatott kispadjára. A klub szempontjából azért nem akkora ügy, ha a válogatott kikap párszor...

Pintér meg, ha megbuktatják, legalább nyugodtan elmondhatja, hogy ő jót akart, jó úton indult el, csak nem hagyták, hogy világverő csapatot építsen. A mi szakembereink mindig is jók voltak a magyarázkodásban, nyilván ez is fontos elem az edzőképzésben. Olvastam Egervári Sándor nyilatkozatát, akit bántott, hogy a 8-1-re kikapott válogatott tagjai nem kaptak több tiszteletet. Nem hiszem, hogy túl sok drukker szemében növelte a népszerűségét a szavaival. És számomra mindez azért hihetetlen, mert egy szakembernek tudnia kell, sőt, kötelező, hogy mindig észben tartsa: a szurkoló nem statisztikákkal, észérvekkel törődik, nem "szakmázik", csak ránéz az eredményjelzőre. És ha ott 1-8 áll, akkor dühös lesz.

Én pedig csendben, a sok okosságra odafigyelő felkészült focikedvelő hozzáteszem: teljes joggal dühöngenek. Mert ezt akkor sem lehet kimagyarázni, ha valaki nem érti a felháborodást, a szurkolói viselkedést, és a saját szakmai mércéje szerint tökéletesen járt el... Pintér habitusát ismerve akármit is ér el a csapatunk, remek célpontja lesz a szurkolói hangulat szélsőséges változásainak.

Sebaj, legalább lesz valami a magyar futballban, ami egységet teremt a szurkolótáborban, és még szórakozni is lehet rajta...