Sportfoglalkozás

Az 1988-ban született norvég versenyző a sífutás egyik sztárja, aki három olimpiai éremmel is büszkélkedhet: 2010-ben Vancouverben váltóban aranyérmes lett, míg Szocsiban egy ezüstöt és egy bronzot gyűjtött be. Emellett világbajnoki érmekből is szép kollekciója van. A 162 centi magas szőkeség gyakran tűnik fel a magazinok oldalain is, sportcucc helyett valami csinosabb ruhát viselve.

Ők megsértődnek, mi megsértődünk, a másik oldal visszasértődik és máris méltatlan puffogásba keveredik két kiváló úszónő.

Igen, arra célzok, hogy a Washington Post bloggere szerint Hosszú Katinka helyett egy amerikai úszónő, Katie Ledecky lett volna érdemes az év úszónője díjra. Az, hogy valaki leír ilyesmit, nem gond, velem is megtörténik. A kissé túllihegett hazai reakciókra viszont nagy szükség nem lenne.

Ennek egyik oka az, hogy a díjat már át is adták, itt senki nem akar sportdöntőbírósághoz fordulni. Ledecky még csak 17 éves, és valószínűleg pont elegendő számára a nyáron felállított öt világcsúcs, ez az egyébként nem túl értékes cím egyetlen századmásodperccel sem javítja az idejét a medencében. És ő nyilván a valódi versenyeket tartja fontosnak, mondjuk a soron következő olimpiát.

Pont emiatt alig hinném, hogy Hosszú Katinka számára ez az elismerés lenne karrierje legfontosabbja. Szép dolog sok érmet nyerni és sok pénzt keresni, de nagyon nem mindegy, hol születnek azok az érmek. Biztos vagyok benne, hogy az a rengeteg munka, amit az úszásba tesz, arról szól, hogy a legnagyobb versenyeken álljon dobogóra. Jók a világkupák meg hasonlók, de halhatatlanná csak az olimpiai arany tesz. Mind a két nagyszerű úszónő számára az lesz az igazi mérce.

És hogy mit ér egy év úszónője díj? Nem sokat, szerintem. Persze lehet velem vitatkozni, de szerintem sokan már azt sem tudják, ki lett az idén az év férfi úszója, azt meg már meg sem merném kérdezni, ugyan ki lett tavaly vagy tavalyelőtt ezen címek elnyerője? Most csak azért érdekes a téma, mert magyar kapott elismerést. És csak ezért van morgás az egyébként saját szempontjából összeszedetten érvelő, de a tényeken mit sem változtató cikken. Ez egyik versenyzőt sem teszi jobbá vagy rosszabbá.

A nagy kérdések Rióban fognak eldőlni. Majd ott meglátjuk, ki az úszóvilág igazi csillaga. Könnyen lehet, hogy mind a két sztárúszó érmeket halmozva bizonyítja klasszisát, hogy aztán az év végi év úszónője szavazáson ismét egymás riválisai lehessenek. De őszintén, pár olimpiai arany után vajon melyiket hozná lázba egy ilyen cím? És ha valaki egy raklap kis verseny besöprésével elnyerné, de az olimpián nem állhatna dobogóra, vigasztalná egy ilyen díjátadó? Aligha. Mi is kezeljük a helyén, legyünk büszkék a sikeres magyar lányra, legalább addig, amíg még emlékszünk erre a címre, amiben minimum annyi a diplomácia, mint a sportérték.

Jövőre pedig koncentráljunk inkább a medencében zajló történésekre...

Az egész idényben rengeteg NFL-meccset nézek. Nagyon szeretem a magyar közvetítéseket is, a SportTV stábja szerintem szórakoztatóan kommentálja a történéseket. De hát nem kerül képernyőre minden héten az én kedvenc csapatom, így aztán a rendes közvetítések mellett fél szemmel másra is odafigyelek.

Ha az ember sokat bámulja az amerikaifocit, tényleg a rabjává tud válni ennek a sportágnak. És most már azt is tudom, az igazi futball most, decemberben kezdődik. Ez már jó előzetese a rájátszásnak, hiszen a csapatok, amik a továbbjutásban reménykednek, az utolsó leheletükig küzdenek. Mivel a legfontosabb csoporton belüli ki-ki meccsek is ekkor vannak, gyakorlatilag nincs már olyan hétvége, amikor ne lenne valami óriási téttel bíró meccs.

És hozzá kell tenni, a továbbjutásra esélytelenek sem csak asszisztálni akarnak az erősebb csapatok továbbjutásához. Mindenki a maga szintjén harcol, a szívüket-lelküket kiteszik a pályára. A pofozógépnek számító Jacksonville Jaguars vasárnap egy ponttal, nagy hátrányból győzött, és úgy ünnepeltek az öltözőben, mintha a Super Bowl-t nyerték volna meg. A többi meccsen kiélezett küzdelmek vagy erődemonstrációk voltak- megvan az érdekessége ennek is, annak is.

Nyilván azért nézőként az a jó, ha az utolsó percig lehet izgulni. A mostani fordulóban öt olyan meccs volt, ahol a végén egy touchdownnál kevesebb volt a különbség a két csapat között, de egy pontos győzelem is több akadt. Meglepő volt, hogy az eddig nagyon jónak számító AFC North csoport három csapata is kikapott, és csak a Cincinatti tudott egyetlen pontocskával győzni- gyenge teljesítményt nyújtottak ugyan, a győzelem miatt mégis a hétvége győztesei lettek a csoportban. Persze a lépéselőny nagyon is elméleti, ugyanis kétszer játszanak még a szintén rájátszásra hajtó Steelers ellen, utaznak a Brownshoz, és még az AFC első kiemeléséért harcoló Denver Broncost is fogadják. Ebben a csoportban bármi -tényleg bármi!- előfordulhat.

Ha már az AFC első helye került szóba, a Green Bayben kikapó Patriots még előnyben van a Broncos csapatával szemben, hiszen az egymás elleni meccsen a New England győzött. De mind a kettőjükre kemény csaták várnak, még a csoportelsőség kérdése sem dőlt el egyikük esetében sem. A Broncos mögött csak egy győzelemmel van lemaradva a San Diego Chargers, és még játszanak egymás ellen.

A most hétvégén nagy győzelmet arató Green Bay Packers szurkolói sem dőlhetnek hátra. Egy meccs előnyük van csak a Detroit Lionsszal szemben, és az utolsó fordulóban jön egy Packers-Lions ki-ki meccs. Persze addig még mind a kettő megbotolhat, hiszen bármi megtörténhet.

Arra például kevesen számítottak, hogy az idén bénázó NFC South első helyéért küzdő Atlanta Falcons az Arizona Cardinalst, a New Orleans Saints pedig a Pittsburgh Steelerst intézi el. A versenyfutás tehát nyitott, mert még ez a két rivális is találkozik. Minden meccsnek óriási tétje van, mert ebből a csoportból csak az első fog továbbmenni a rájátszásba, a wild card helyre nincs esély a szerény mérlegük miatt.

A roppant erős NFC West csoportban botladozni kezdett az irányítóját elvesztett Arizona Cardinals, miközben a Seattle Seahawks pont jó ütemben, a szezon végén kezd belelendülni. A Hálaadás napján aratott fölényes győzelem a San Francisco 49ers ellen komoly erődemonstráció volt, de a lépéselőny ellenére se garantált a továbbjutásuk: vár még rájuk egy meccs a 49ers, a Cardinals és a mostanában több meglepetést okozó Rams ellen, most hétvégén pedig a csoportgyőzelemért harcoló Philadelphia Eagles csapatával nézhetnek szembe.

A hosszú helyzetelemzés után nem csoda, hogy igazi csemegéket ajánlhatok az amerikaifoci iránt érdeklődők figyelmébe. Aki szereti, az már tudja magától is, mit szeretne nézni, most inkább azoknak vannak tippjeim, akik még csak ismerkednek ezzel a sporttal. Most, decemberben lehet igazán beleszeretni az amerikaifociba- ha egy kicsit is érdekel valakit az NFL világa, ne hagyja ki a meccseket, ráadásul a magyar közvetítésben mindig gondolnak az új nézőkre is, magyarázatokat fűznek a történésekhez.

Szóval mi az, ami most engem lázba hoz? A Steelers-Bengals az egyik kiélezett csoportrangadó, amit kár lenne kihagyni. A Ravens és a Dolphins egyaránt a rájátszásért küzd, aki veszít, annak már mázli is kellene a továbblépéshez. Hasonlóan két rájátszásra esélyes csapat találkozik az idén meglepően ütőképes Bufallo Bills és a bombaerős Denver Broncos közt, utolsó esélyét próbálja megragadni a Kansas City Chiefs a jó pozíciója megtartásáért harcoló Arizona Cardinals ellen, a Seahawks és az Eagles meccse a hétvége egyik legnagyobb csemegéjének ígérkezik, a vasárnap éjszakai Patriots-Chargers találkozón pedig az AFC két élcsapata néz egymással szembe.

Sok órát el lehet tölteni a meccsnézéssel, ha az ember mindezt meg szeretné nézni! És ez még mindig csak az alapszakasz, az amerikaifoci-helyzet innentől már csak fokozódik, egészen a február elsejei Super Bowlig. Remélhetően akkor még sok új rajongója lesz ennek a remek sportnak idehaza is.

A helyi újságban írtak a Vöröskereszt és Laktanya utcák által határolt területen kialakított futópályáról, és ha már nincs túl messze tőlem, ezen a hűvös novemberi hétvégén próbát tettem vele.

Ismerős vagyok a környéken, régebben errefelé dolgoztam, de mostanában is megfordultam arra. Korábban már láttam az itteni szabadtéri fitneszparkot, most pedig ott van a futókör is a területen, ahol focipálya és pingpongasztalok is várják a sportolókat. Minden rendben levőnek látszott, karban tartják a gépeket, de leginkább a rekortán borítású pályára voltam kíváncsi.

A kör ugyan csak 300 méteresnek tűnt nagyjából a térkép alapján, de ezt sem tartom rossznak egy ilyen sokak által lakott környéken, ahol van a sok panelház mellett hivatali épület, étterem, iskola, szóval ez bőven több, mint ami sok más helyen megvalósítható lenne. A sűrűn beépített új lakóparkok többségénél például nehéz lenne ennek helyet találni. Ilyen kis körön nyilván aránylag monoton a kocogás, de a környéken élők számára így is jó lehetőség egy kis mozgásra ez a park. A rekortán borításon jól esett a kocogás, csak annyi zavart, hogy az egyik rövid szakaszon a fákról lehullott levelek csúszóssá tették a pályát, oda kellett figyelni. De ez ahhoz képest semmiség.

Bevallom, tetszett az is, hogy különféle gépeket, a pingpongasztalokat bárki szabadon használhatja. Ugyan ezúttal egyedül voltam a futópályán, a többi dolognál megfordultak páran. Gyerekek jöttek le, és ha már ott voltak, egy kicsit mozogtak- ilyen korban az ember azzal játszik, ami kéznél van. És miért ne lehetne erre alkalmas pár fitneszgép? Felbukkant egy idős házaspár is, vélhetően az unokájukkal: a gyerek a gépek felé vette az irányt és csatlakozott hozzá a nagypapa is. Túlzás lenne kőkemény edzésnek minősíteni ezt, de mégis feláll az ember egy rövid időre a tévé elől.

A helyzet úgy hozta, hogy igazán hosszú ideig én se róttam a köröket. Amennyi jutott, az is kellemes volt, ráadásul arra járt egy jóbarát, aki nyilván inkább viccből készített egy lassított felvételt a futásomról- ám mégis hasznos lett, egy picit ki tudtam elemezni. Tanácsok alapján kicsit módosítottam a futóruházaton, meglepő, hogy ilyen intenzív mozgás mellett mennyire nem kell sok cucc az emberre.

Egy szó mint száz: tetszett ez a futókör, és szerintem biztos, hogy járok még erre futni. Azt se bánnám, ha hozzám még közelebb is kiépítenének egyet, amire van is esély, mert a kerületben már tucatnyi szabadtéri sportparkot létrehoztak. Valamelyik kisebb stadion árából szerintem lehetne pár tucat ilyen sportparkot létrehozni máshol is az országban. Persze azokra bizonyára nagyobb az igény, a második helyen álló MTK meccsén már 100 (száz!) néző is összejött most szombaton. Nem is tudom, mit képzelek... Mindenesetre becsülöm a helyi önkormányzatot azért, hogy itt Óbudán erre is odafigyelnek.

Elgondolkodtam rajta, kinek is készül ez a töménytelen mennyiségű fitneszvideó. Bizonyára nagy piaca van ennek a témának, ezt kétségkívül elhiszem. Az is tény, nyilván léteznek remek filmek, jól követhető programokkal, amik sok embernek segítenek a rendszeres mozgásban.

Na de amikor modellek, színésznők kapják fel a színes tornacuccot, hogy 30-40 percen át bohóckodjanak, az vajon milyen közönségre számít? Gyaníthatóan nem ezek a legszínvonalasabb programok. Ez a TVGO-n olvasott cikk (klikk ide) kapcsán jutott eszembe, ahol azt írják, Heather Locklear úgy vállalt el egy aerobic-videót, hogy életében nem csinált ilyet előtte. Sejthető, mennyire volt profi a témában- ez egy kis ízelítő.

Az egy másodpercig sem kétséges, a karcsú, szőke szépség remekül mutat cicanadrágban és dresszben. De azt hinném, ez jobban érdekel engem férfiként, mint a női nézőket. És én pont nem a célközönsége vagyok egy ilyen programnak- ha edzek is, ez a tingli-tangli aerobic nem hoz lázba.

Vajon a nőket igen? Talán az, hogy egy ilyen álomnő tornázik, arra sarkallja őket, hogy csatlakozzanak és hasonlóan szépek lehetnek? Vagy nekik eleve bejön ez a fajta diszkózenés riszálás? Azt gondolom, amikor Heather Locklear modellt állt sportcuccban, akkor az kifejezetten férfimagazinba illő képeket eredményezett, aligha tapsoltak a feministák az ilyen képeknek. (Ellentétben az ilyen lapok célközönségével.)

A világ igazságtalan, mert van, aki jól megél egyszerűen abból, hogy csinos. Címlapokra kerül, szerepek jutnak neki a tévében, és még azért is megfizetik, hogy tornázzon egy kicsit a kamerák előtt. És hiába sejthető, hogy bármennyit is edz az ember, a vele született adottságokkal nehéz versenyezni, mégis tud egy Heather Locklear is inspirálni adott esetben.

Persze nem mindenkit. De a fitneszpiac elég nagy ahhoz, hogy elbírja a brutál stílusú gyúrós edzőket meg a celebes vonalat is. Aztán hébe-hóba vannak átfedések, és még az is meglehet, hogy valakinek a programját mindenféle ember megnéz- van, aki tornázni akar, és van, aki gyönyörködni. Mindenki megkapja, ami jár...