Sportfoglalkozás

Ha az ember a hivatalos honlapot nézi, meg lehet róla győződve, minden hétvége a legjobb az NFL-ben, amikor éppen meccs van. Ez részben igaz is, mert az idény rövid, minden meccsnap egyben ünnepnap is. Másrészt pedig mindg lehet érveket előrángatni.

Például kézenfekvő a legjobb hétvégének tartani azt, amikor a Super Bowl-t játsszák. Az mégiscsak az idény csúcspontja, a nagy finálé, amikor minden eldől, és kiderül, ki volt a legjobb csapat abban az évben.

De kézenfekvő lenne a legjobbnak a szezon első játéknapját kinevezni, hiszen akkor már hónapok óta ki vannak éhezve az amerikaifoci rajongói a tétmeccsekre. Végre jönnek az éjszakázások, aminek a nyitánya az a bizonyos első hétvége.

Az idény közben is ki lehet nevezni fontos állomásokat: a negyedik hét után már kezdenek kirajzolódni az erőviszonyok, akkor próbálhatnak még fordítani az elején botladozó csapatok, és jönnek a csoportrangadók is.

Az alapszakasz utolsó fordulója a rájátszásról dönt, akkor párhuzamosan több olyan meccs is lehet, ahol a percről percre változó eredmények miatt mindig más csapat érezheti magát továbbjutónak.

A wild card kör azért nagyon jó, mert végre elkezdődik a rájátszás: többé nem lehet javítási lehetőségben bízni, aki elbukik, az feladhatja az álmokat a Super Bowl-ról. És ott már elég jó csapatok vannak, mindig becsúszik egy-két meglepetés is.

A mostani hétvégén pedig jönnek a főcsoport-elődöntők. Ez is lehet legjobb: négy meccs vár ránk, tehát sok órányi amerikaifocit nézhetünk. Innen már tényleg csak karnyújtásnyi távolságra van a végső siker, itt már nincsenek gyenge csapatok, borítékolható meccsek. A színvonal és az izgalom garantált! Lássuk is konrétan a meccseket.

New England Patriots - Baltimore Ravens (szombat 22:35) A Patriots 11-3-as mérleget tud felmutatni hazai pályán a rájátszásban Tom Brady irányításával. De a három vereségből kettőt a Baltimore Ravens ellen szenvedett el, legutóbb éppen két éve, a főcsoport döntőben. Sokak szerint a Ravens a legfélelmetesebb ellenfél az AFC-ben a Patriots számára, de ez értelmetlen felvetés: aki a legjobb akar lenni, annak mindenkit le kell győzni. Nincs ezen mit túlelemezni, ezen a szintenek könnyű vagy tét nélküli meccsek.

Az arrafelé szokásos nagy hideg várja a csapatokat, de ezzel senki nem akar foglalkozni. Brady annyit mondott, hogy tudja, mit kell csinálni a hidegben, mert ő egy "kib...tt gép". És valóban sokkal érdekesebb lesz, a Steelers ellen nagyon jól játszó Ravens képes lesz-e akkora nyomást gyakorolni az ellenfél irányítójára, mint múlt héten. Ha sikerül, akkor bármi előfordulhat, de ha jól állja majd a sarat a támadófal, akkor elvileg a Patriots esélyesebb egy árnyalattal. Egészséges Gronkowski, a sérültek felépültek, a védelemben pedig ott van a kiváló cornerback, Revis, a remek linebackerek... A másik oldalon is a védelem látszik dominánsabbnak, míg a támadásban a hosszú játékokra képes Joe Flacco irányítóra kell nagyon figyelni.

Seattle Seahawks - Carolina Panthers (vasárnap 02:15) A Panthers ugyan gyenge mérleggel jutott a rájátszásba, de a wild card kört már sikeresen túlélte. Láttunk már csapatot, ami felszívta magát és messzire jutott ilyen kiinduló pozícióból. A tavalyi győztes Seahawks persze nagy falatnak látszik, de a Pantherst nem érdemes leírni. Egy játékos éppen azon lamentált, a két csapat stílusa egészen hasonló, ezért jól tudják, mire lehet a másiktól számítani. Kétségtelen, a rájátszásba jutó csapatokat tekintve a két legmobilisabb, legjobban futó irányító néz szembe egymással, Russell Wilson és Cam Newton is képes hosszú játékokat egyedül megcsinálni. A Seahawks viszont több területen erősebbnek látszik: a híres-hírhedt secondary mindenki életét megnehezítette egész idényben, és Marshawn Lynch személyében abszolút klasszis futót is csatasorba tudnak állítani. Ráadásul hazai pályán fogadhatják a Pantherst, ezért a legtöbb szakértő a Seahawks-ra voksol. Ha sokáig fej-fej mellett tudnak menni a csapatok, a végjátékban már bárki javára billenhet a mérleg, de ha a Seahwaks komoly előnyt szerez, már ki tudják védekezni a hátralevő időt.

Green Bay Packers - Dallas Cowboys (vasárnap 19:05) Személy szerint nagyon várom ezt az összecsapást! A Packers otthona a fagyos téli napokban korántsem számít barátságos helynek, annak idején farkasordító hidegben pont a Cowboys ellen játszották le itt az Ice Bowl nevet kapott meccset.

Most is hasonló élmény várhat a dallasiakra, de ez nem jelenti azt, hogy a tundrához szokott Packers az egyértelmű esélyes. Bár a támadóalakulat Aaron Rodgers irányításával nagyon erős, de őket is zavarba lehet hozni. Ráadásul az irányító sérüléssel bajlódik, ami esetleg megnehezítheti a dolgát. A Cowboys a múlt héten hátrányból fordítva jött vissza a Detroit Lions ellen, tehát van tartása a csapatnak. Ám aggasztó volt, milyen könnyen tudtak elérni Tony Romo irányítóhoz a védők, tehát ezen a héten az ő megvédése a prioritás. A hideg ellenére pontdús meccset várok, és nem zárom ki a meglepetést, szerintem a Cowboys sem esélytelen a győzelemre. 

Denver Broncos - Indianapolis Colts (vasárnap 22:40) Peyton Manning régi csapata ellen- igazán pikáns meccs lesz ez az összecsapás. Ha Manning az idény első felében mutatott formáját hozza, akkor egyértelműen a denveriek győzelmére tenne a többség. Ám valami történt vele az alapszakasz utolsó heteiben, játéka kevésbé volt magabiztos, és többször adta el a labdát, mint ahány touchdown-t szerzett.

A csapat egyre inkább a futójátékot erőltette, de erre azért felkészülhet a Colts. Ha a passzok nem jönnek össze, a futókat pedig sikerül megállítani, akkor a Broncos védelmén lesz a világ szeme. Egyrészt oda kellene érni a Colts irányítójához, másrészt Andrew Luck pontos hosszú passzai is folyamatos veszélyt jelentenek. Luck a legjobb fiatal irányító sokak szerint, és most bizonyíthatja, nem véletlenül tartják annak. Szerintem a meccs első szakasza lesz döntő, mert ha elbizonytalanodik a Broncos, a Colts viszont pontokat tesz fel a táblára, Manningék keze megremeg az eredmény után futva. Ez a meccs is kétesélyes, de ha mindenképpen választanom kellene, a megérzésem azt súgja, nyerhet a Colts.

Érdekes, mennyire feledékenyek azok, akik különféle rövidtávú célú érdekében akarják felhasználni a sportot. Csúnyán fejreállítak már páran, amikor kiderült, mások pályán elért sikerei senkit nem tartanak a csúcson hosszú távon.

Nálunk pedig főleg tudnunk kellene, mennyire veszélyes zóna ez. Erre remek példa egy minden szempontból tanulságos sorsú magyar film, A csodacsatár. Az 1956-ban Keleti Márton által rendezett film arról szól, hogy távoli "fejlődő országban" egy diktátorságra törő tábornok úgy akarja egekbe növelni népszerűségét, hogy egy "csodacsatárt" igazol a válogatottba. Az emberek ugyanis imádják a focit, az ország neve is sokat mondó: Futbólia... Ám a dolgok nem jól sülnek el, ugyanis tévedésből nem a sztárfocistát viszik haza, hanem egy simlis töltőtollügynököt. Érdekes, ma is elgondolkodtató történet, feltétlenül ajánlott belenézni a filmbe.

Node van itt még egy kis csavar. 1956-ban az év végén mutatták volna be a filmet, de mondanom sem kell, az országban nem igazán volt alkalmas a helyzet politikai áthallásokkal tűzdelt sztorik moziba küldésére.

Aztán pedig jött egy még nagyobb probléma: a stáb néhány tagja egyszerűen külfödre távozott. Köztük volt maga a csodacsatár, Puskás Ferenc is. Ő ettől a pillanattól azonnal üldözötté vált, a sportvezetés mindent elkövetett, hogy nemzetközi szinten eltiltsák a focitól, és persze a nevét sem lehetett leírni az Aranycsapat kapitányának. Kellett egy vészmegoldás, így azt a pár meghatározó jelenetet, ahol felbukkant, újraforgatták- Hidegkuti Nándorral. Ő állítólag azt tudta, Puskásé lett volna az a szerep, azt viszont nem, hogy a jeleneteket vele már rég felvették.

A másik "apró" gond az volt, hogy a film igazi főszereplője, Pongrácz Imre is elhagyta az országot. Ha az ő helyettesével kellett volna mindent újraforgatni, akkor abból sose lett volna film, de úgy vélték, ő nem annyira rajongott ember, mint Puskás, tehát maradhat a főszereplő távollétében is. Puskáson bosszút akart állni a politikai vezetés, Pongráczon nem, amúgy sem tudtak volna vele mit kezdeni, egy színész nem lehet eltiltani a külföldi haknizástól... Mivel a csodacsatárral együtt is felbukkant, volt egy kis gond, hiszen Hidegkuti mellett nem állhatott ott, így egy dublőrt tettek oda, akinek csak a válla látszott. Ez viszont könnyen megoldható feladat egy filmes stáb számára, a film elkészült, be is mutatták.

Aztán a rendszerváltás után előkerült a régi kópia, isten tudja milyen okból nem semmisítették meg a Puskással felvett verziót. Restaurálták, leadták a tévében, mi pedig gazdagodtunk egy olyan filmmel, aminek a története is filmbe illő és eltöprenghetünk ezen az egészen.

Mit is mondhatnék? Az akkori hatalmasságok is azt hitték, a manőverezéseikkel majd mindent képesek lesznek megoldani és túlélni. Politikai harcok mindig is voltak és lesznek, de a sportot szerintem ki kellene ezekből hagyni. Addig jó mindenkinek, amíg nem keverednek ezek a dolgok...

Katalónia büszkesége, a világhíres Barcelona jelenleg elég változatos krízishelyzetben van. Pontosabban mielőtt belemennék az elemzésbe, egyáltalán azt kell megvizsgálni, valódi krízis ez? A Barca áll még a Bajnokok Ligájában, a spanyol bajnokságban második, csupán egyetlen árva ponttal lemaradva a Real Madrid mögött, és még a kupát is megnyerheti. Szóval idézőjelbe kell tenni a válság szót, ha róluk beszélünk.

Legalábbis jelen pillanatban. Ami miatt elemzések születnek, az sokkal inkább a jövőt illető kérdés. A Sportdöntőbíróság is úgy ítélte meg, hogy a Barcelona szabálytalanul járt el a fiatal focisták igazolásánál, tehát jogos, hogy 2016-ig nem igazolhatnak senkit. Ha egyben lehet tartani a mostani, viszonylag erős keretet, akkor önmagában ettől a döntéstől nem kellene a padlóra kerülnie a katalánoknak. Külső szemlélőként mindig is esztelenségnek tűnt az a veszett költekezés, ami időnként középszerű focisták árát srófolta az egekbe. Az olajsejkek által pénzelt klubokra jellemző főleg az, hogy minden épkézlábnak tűnő játékost összevásárolnak, de ez semmiképpen nem egy fenntartható modell.

Mivel a Barca a jogi hercehurcával kapott egy kis ideig tartó felmentést, a nyáron volt lehetőség erősíteni. El nem tudom képzelni, hogy a klubvezetés nem számolt vele, tényleg kizárhatják őket az igazolásokból- ha igen, akkor nem tudom, miben reménykedtek. Az új edző, Luis Enrique bizonyára jó szakember, de nagyon nehéz úgy dolgozni, ha valakinek ekkora sztárokkal, legendákkal kell szót érteni. Messi, Neymar és a többiek naggyá tehetnek egy edzőt, de gyorsan ki is rúghatják alóla a sámlit. 

És ami most folyik a klubon belül, arról csak pletykák vannak. Messi fegyelmezése érdekes fejlemény lenne, a pihentetése esetleg indokolható, az esetleges távozási szándéka meg pánikra okot adó dolog. Lássuk be, Barcelonában Messi körül forog a világ, minden felvetés és teória ugyanoda kanyarodik vissza: mi lesz az argentin zsenivel? Az átigazolási stop attól lenne katasztrófa, ha valaki kivásárolni azért a bődületes pénzért Messit a szerződéséből, és hiába lenne tele a kassza, a Barcelona egy fillért se tudna költeni. De ha marad, ám kedvetlenül, szinte az edző ellen játszik, az még rosszabb, mint ha elmenne.

Mert a szurkoló azért alapvetően mégsem a kedvencét támadja be, hanem a focistával hangot nem találó edzőt, klubvezetőt. Igen, Enrique sorsa azon múlik, sikerülnek-e Messi cselei, berámol-e pár gólt, miközben egy ilyen játékos aligha attól lesz jobb vagy rosszabb, amit az edző mond neki. A mester ott áll a pálya szélén és rágja a körmét, és jó eséllyel még anyázzák is, ha a pályán nem jól alakulnak a dolgok. Pedig Enrique egy helyzetet sem hagy ki és egy lövést sem enged be...

Szóval én a különféle pletykákat osztom öttel, mert ezek gyakran csak azért születnek, hogy az újságokat el lehessen adni, őket más motiválja, mint a sportolókat. A célja alapvetően minden érdekeltnek közös: a siker. Ezt akarja játékos, edző, klubvezető és szurkoló. Lehetnek viták, lehetnek problémák, de akinek köze van a sporthoz és nem tisztességtelen csaló, az sose vereségre hajt. Aki viszont nem teszi oda szívét-lelkét, arra nincs szükség a stadionban, se lenn a pályán, se fenn a tribünön.

Most jó sztori a Barcelona "válsága", ami azért messze nem egy vergődés, de a klub eddigi sikereit mindig is annak köszönhette, hogy akik a színeket viselték, megharcoltak mindenért. Ebbe néha kudarcok is beleférnek, és én borítékolom, se a FIFA, se az euromilliókat szóró konkurensek, se a híreszteléseket terjesztő sajtó nem tud úgy keresztbe tenni a Barcának, mint maguk a klubnál levők. Rajtuk áll, hogy a mostani helyzetben a hagyományokhoz méltóan döntenek-e... Ha igen, akkor még sokat fognak beszélni róluk, de nem a balhék, hanem a győzelmek okán.

Egy nagyobb utószilveszteri bulin voltunk a hétvégén vidéken, a Velencei-tó partján. Vannak ismerősök, akikkel csak ritkában futok össze, és egyikük (hölgy az illető) megjegyezte, amikor először látott, rám se ismert. Arra gondolt, ki ez a sovány fickó talpig latexben?

A kijelentés mind a két része túlzás, kóros soványságról nem lehetne beszélni az esetemben, és a "talpig latex" is a futónadrágnak meg a futókabátnak szólt. Kétségtelen, két évvel ezelőtt egy ilyen testhezálló nadrágban nagyon hülyén éreztem volna magam nyilvános helyen, de most már ezzel nincs problémám. Egyébként is, aki télidőben indul futni, elsősorban a praktikumra ügyeljen öltözésnél.

Meglepő, hogy mennyire meg lehet szokni a hideg időben kocogást. Már tudom, számomra ehhez mi a megfelelő öltözet, abszolút nem faktor a fázás. Pedig régebben biztos lettem volna benne, ha 2-3 fokokban ilyen vékonynak tűnő ruhákban futok kinn egy órát, komoly következményekkel nézek szembe. Végülis vannak következmények, ez tény: sportosabb lettem.

A Velencei-tavon mellesleg nagy élet volt. Azt sose értettem arrafelé, hogy miért van annyira elzárva a part az emberektől, nagyon hosszú részen kerítések mögött van a víz. Azért van pár megközelíthető kikötő, illetve a strandhoz érve nyugodtan kimehettem a befagyott tóhoz, de kellemesebb lett volna végig ott kocogni. Még a jégre is rámerészkedtem, de nincs mese, a futócipő nagyon nem alkalmas ezen a felületen a mozgásra. A korcsolyázók bezzeg élvezték az időt, én pedig gyorsan indultam is tovább, mert a hidegben hosszan ácsorogni azért bolondság lett volna.

Gyors zuhanyzás után pedig csatlakozhattam a csapathoz. Nem maradtam le semmiről, már ami a bulit illeti. Sőt, felbukkantak a sportos ismerősök, beszéltünk pár szót edzésről. Egyikükkel a szó szoros értelmében még a parton összefutottam, a többiekről hallottam, hogy reggel a buli helyén kettlebell edzést tartottak, volt, aki korcsolyázott- rendesen megváltozott párunk életmódja. És ez meg is látszik rajtunk. Nem a latexcuccra célzok, hanem a fogyásra...

Itt az év eleje, én pedig szorgalmasan írom az edzésnaplót, mert voltak bizonyos vállalásaim, és sportos barátaimmal is megosztjuk a terveinket. Amikor pedig utazást szervezek, mindig megnézem azt is, milyen mozgási lehetőségek vannak a helyszínen. Futni szinte mindenhol lehet, de akad még más is. Most például azon töröm a fejem, ötletet kapva egy túraszervező oldaláról, milyen jó lenne egy vitorláshajós utat összekötni más dolgokkal- egyik helyen kikötve futni lehetne egy ismeretlen partszakaszon, máshol egy reggeli vagy esti jóga lehetne a program. Ráadásul ott a tenger, úszni és búvárkodni. Ehhez nem is kell messzire utazni, az Adrián könnyen tető alá hozható, vagy például Törökországban remek lehetne egy hét aktív hajókázás.

Megvalósítható? Természetesen, hiszen mostanában egyre inkább azt érzem, a saját magam előtt levő kihívások kitartással leküzdhetőek. Az idei nyár még sok új, izgalmas élményt hozhat- de addig sem szabad leállni és nem is fogok. A mai 9,5 kilométert már bejegyeztem a naplómba, holnap pihenek, csütörtökön pedig megint edzőcuccot húzok. Hadd csodálkozzon rám mindenki, aki régebben másmilyennek ismert!

Minden hétvégére jut egy hősies sztori, és a mostani sem volt kivétel: a fókuszban a Dallas Cowboys újonc defensive endje, DeMarcus Lawrence.

A hétvégén a wild card körben volt több, a végére kissé ellaposodó meccs. A támadásban teljes csődöt mondó Cardinals, a Bell nélkül félkarú óriás Steelers mellett ott volt Andy Dalton és a Bengals, akik egyszerűen csak olyanok voltak, mint minden rájátszásban.

A Detroit Lions és a Dallas Cowboys meccse viszont jóval izgalmasabban alakult, hiszen a Lions ellépett két touchdown előnnyel, és a hazai pálya előnyét élvező dallasiak szívós munkával ledolgozták a hátrányukat, sőt, még fordítani is tudtak. 

A meccsből viszont még volt hátra némi idő, és ez egy jó csapatnak elég lehetett volna a pontszerzésre. A Lions ment előre, amikor az irányító Stafford kezéből kiütött labdát Lawrence megszerezte. Ha lefekszik a földre, kész, annyi, a hátralevő időt már kihúzhatta volna a csapata. Ám ő hős akart lenni, el szeretett volna indulni a labdával- ám elvesztette, és megint a Lions birtokában volt a játékszer. 

Ilyen apró dolgokon elmehet egy meccs, és akár egy egész karrier is. Ha ezen múlik a végső siker, biztosak lehetünk bene, szétszedik a srácot. Hősből bűnbak egy másodperc alatt- ez nagyon jellemző az amerikaifocira.

És ennek ellenkezője is! A Lions tovább támadott, még lehetett volna esély egy hosszú passzra, egy nagy játékra, amikor Staffordot a földre vitték, a labdát elejtette, és azt az a játékos szerezte meg, aki szerelte őt. Igen, Lawrence volt az, aki mégis sikeresen pontott tett a meccs végére ezzel a hatalmas játékkal.

Klasszikus amerikai hőstörténet, de azért megvannak a maga tanulságai. Ritka, hogy egy csapatsportban ugyanaz az ember még egyszer ekkora esélyt kap ilyesmire. Támadóknál még csak-csak, egy rúgó egy kihagyott mezőnygól után újra odaállhat, az irányítónak még lehet egy Hail Mary passza, de egy védő nem szerez percenként labdát. Lawrence lett a kivétel, de azért ő is tudja jól pontosan, csak a sztori kedvéért szép az, hogy másodjára is jókor volt jó helyen, az első alkalommal is jó döntést kellett volna hoznia. Így aki elemzi a történéseket, nyilván azt fogja elmondani a játékosainak, ne várjanak arra, hogy az élet még egy esélyt dob nekik, legyenek okosak az első adandó lehetőségnél.

Mi, szurkolók persze másként látjuk mindezt. Én rettentően élveztem a meccset, és a végjátékot pedig különösen. Nagy pillanatok voltak ezek! És a java még csak most jön...