Sportfoglalkozás

Az olajsejkek birodalmában minden megtörténhet: még drukkereket is "igazolnak" a siker érdekében. 

Katarban zajlik a már eddig is több viharos üggyel szolgált kézilabda-világbajnokság. A kijutás körüli anomáliák és a visszalépések után végül útjára indult a labda, és a hazai válogatott máris győzelemmel rajtolt- állítólag erre is óriási prémiumot dobtak fel nekik. 

Persze megindult a fanyalgás, mennyiben "katari" válogatott az a csapat, amiben Tunéziából, Boszniából, Spanyolországból, Kubából, Franciaországból, Montenegróból igazolt (vett?) játékosok lépnek pályára az ország színeit képviselve. Furcsa, ehhez kétség sem fér, de erről már régebben kifejtettem az álláspontomat, hiszen már válogatott szinten is létezik évek óta ez a fajta vándorlás. Mi sem vagyunk kivételek, hiszen Carlos Perez, Igor Zubjuk vagy Bojana Radulovics se magyarnak született, mégis a mi színeinket képviselték. 

A kluboknál pedig már alig lehet nemzeti színekről beszélni. Épp megnéztem, a hagyományaira oly büszke Ferencváros, a legnépszerűbb magyar csapat tagjaként az idén a 15. fordulóban a Videoton elleni rangadón a 11 játékosból 7 volt idegenlégiós, és a meccs folyamán még egy nyolcadik külföldi is pályára lépett. Szóval lassacskán el kell fogadni, hogy a kluboknál már megszokott játékosáramlás átszivárog a válogatottak szintjére is. Ezen én nem akadok ki, láttam már ilyet- a katari példa szélsőséges, de nem szabálytalan.

Az viszont már-már esztelenség, hogy az arabok szurkolókat is igazoltak. Na ez az, aminek már nem sok köze van a sporthoz: a hírek szerint egy spanyol csapat, a Ciudad Encantada hangos drukkereinek fizették a repjegyet és a teljes ellátást, hogy biztassák a hazai válogatottat. Naná, hogy ők kapva kaptak az ingyen luxusnyaraláson! Más dolguk sincs, mint jól érezni magukat és pár meccsen ordítani katari zászlókat lobogtatva.

Sportszeretőként én a szervezők hozzáállásán hökkentem meg. Nem lehetett volna helyben toborozni, tanítani, lelkesíteni fiatalokat, ez volt az egyetlen út? Mintha illusztrálni akarták volna, hogy ők aztán tényleg nem számolják a pénzt, bármikor, bármire hajlandók költeni. Talán így akartak üzenni a világnak, hogy a focivébé szervezésének elnyerését se bolygassa senki, mert úgyis mindent meg tudnak venni amit akarnak, ráadásul a lehető legjobb helyen lesz a torna, mert sose látott pénzszórással kényeztetik a csapatokat és a nézőket? Az tény, hogy a csodálatos, vadonatúj csarnokok felérnek egy erődemonstrációval, valószínűleg nem a katari kézilabdaélet lesz annyira pezsgő a jövőben, hogy szükség lenne ezekra a hatalmas, szupermodern építményekre...

Nem tudom a választ. És tulajdonképpen legyintek is erre az idegenlégiós szurkolótáborra is. Egyetlen dolog fáj igazán, belegondolva a helyzetbe, de az nagyon: engem miért nem hívnak bérdrukkernek? A riói olimpia szervezőihez beadom az önéletrajzom, no meg persze Katarba is elküldöm, a focivébén hátha szükség lesz a "szaktudásomra"...

Nyakamat teszem rá, hogy sokan puffognak magukban, mennyi a divatfutó, divatjógázó, divatzumbázó és így tovább. Kétségtelen, sokan felszálltunk (mert én is csak afféle trendkövető hobbisportoló vagyok, nem is tagadom) erre a vonatra.

Azt mindjárt az elején leszögezném, sose legyen ennél rosszabb divathullám a világon! Egyre többen mozognak- húha, hát ez azért még kezelhető probléma. Azért még elférünk a futópályákon, edzőtermekben és bicikliutakon... Akik nem szeretik a divatozókat, azok általában az elüzletiesedés miatt nem örülnek. Kétségtelen, rengetegen akarnak pénzt csinálni abból, hogy divat lett minden, aminek a nevében benne van a fitnesz. Ruházat, DVD-k, tanfolyamok, sőt hotelek- ezzel mostanában mindent el lehet adni. És persze sok olyasmi van, ami a nevében hordozza csak az egészséges életmódot, egyébként marhaság az egész.

Viszont lássuk ennek a pozitív oldalát is! Például még átlagos szupermarketekben is felbukkanak egyszerűbb sportfelszerelések, futónadrágok, súlyzók, hasonlók. Nem feltétlenül kell nagy pénzeket kiadni az ilyesmire, ha az ember kezdőként a kínai tornacsuka és klottnadrág helyett valami alkalmasabbat keresne. Nem szép, de meghozza az ember kedvét a sporthoz a kényelmes cucc... Az sem rossz, hogy lépten-nyomon edzőtermekbe futunk, vannak különféle kedvezményes bérletek, ezerféle óra, mittudomén. És az igény miatt az ingyenes sportolási lehetőségek köre is bővül, szabadtéri fitneszparkok, futópályák, új bicikliutak épülnek. 

Alapvetően szép dolog az, hogy érdekes paradoxonként az üzletiességet kíséri az, mennyi olyasmi van, ami pont ingyen elérhető. A fenti pályákról már szóltam, de említhetném azt is, hogy sokan saját örömükre nagyon korrekt módon írnak egészséges életmódról, táplálkozásról, mozgásról, illetve nem kevés netes magazinban vannak érthető és vállalható tanácsok képekkel, videókkal. A videomegosztókon is sok program található meg, igaz, ezek egy része erősen amatőr munka- szelektálni kell.

A válogatást ráadásul akkor sem ússzuk meg, ha nagyon is fizetős szolgáltatásokat veszünk igénybe. Csak azért, mert pénzbe kerül, lehet unalmas vagy nem a mi stílusunkhoz illő a csoportos óra, lehet alkalmatlan a futócipő, követhetetlen a torna-DVD. Így az én értelmezésemben nem azzal van a baj, ha divat lett a sportolás, az önmagában lehet jó is, a baj az, ha valaki esztelenül ugrik fejest ebbe az egészbe, és nem képes objektíven felmérni, mi jó neki és mi nem.

A kérdés hosszú távon úgysem az, valaki divatból kezdett-e sportolni vagy sem. A lényeg az, hogy lelkesen folytatja-e akkor, amikor már rég nem érdekli, mi a trendi, egyszerűen csak az életmódja részévé vált az edzés, az egészségesebb táplálkozás. Ki tudja használni mindazt, ami jó ebből a divathullámból, így ő csak nyerhet azzal, ha nagyobb a választék. Aki pedig fanyalogni akar, az úgyis talál magának rá indokot... A többség számára viszont hamar nyilvánvalóvá válik, ez a móka elsősorban rólunk szól.

Nemrégiben egészen elképesztő fotósorozatra bukkantam: nagyjából fél évszázada készültek a képek, mosolygós, csinosan felöltözött háziasszonyok láthatóak rajtuk, amint még takarítás vagy főzés közben sem hagyják el a testgyakorlást. Ugyan a harcos feminizmus távol áll tőlem, de ezzel együtt is simán megérteném azt a nőt, aki melegebb éghajlatra küldte volna el a képek kiagyalóit.

Mert azért olyan csak a mesében van, hogy a takaros, mindig nett feleség és anya tűsarkúban, kosztümben és kötényben vidáman törli a port, és közben lábemeléseket végez, hogy minél csinosabb legyen férjecskéje örömére. És ez még meséből sem a legszimpatikusabb fajta... Atyáskodó, leereszkedő az egész stílus, ami megveregeti a nők pofiját, és elmagyarázza nekik, hogy így kellene kinézni egy tökéletes asszonynak, akinek nincs és nem is lehet más ambíciója, mint az otthoni foglalatoskodás.

Ezen azért már erősen túllépett a világ. Nem minden halad hibátlan irányba, de személy szerint nagyon jónak tartom azt, hogy nem háztartást vezető biorobotként tekintenek a nőkre. A "24 órás szolgálat" mellett természetesen csak így férhetne bele a rendszeres sportmozgás az életükbe- egy kis kondíció oké, de azért ne álmodozzanak például extrém sportról, hiszen az olyasmi a férfiaknak való. Ha ők is elutaznának hegyet mászni, ki porszívózna fel?!? És ebben az a durva, hogy ezt valahol, valakik abszolút komolyan gondolták, nem viccből csináltak ilyen képsorozatot a mindent egyszerre csináló háziasszonyokról, akik kerti munka közben is tornamutatványokat végeztek.

Az viszont egyenesen gyönyörű, hogy ennél mennyivel többre képesek lehetnek a lányok a valóságban: tanulnak, dolgoznak, sportolnak, és otthon sem vallanak szégyent, maximum nem egyszerre kapnak bele mindenbe. Na ez az igazi varázslat! Jó találkozni a mindenféle korosztályba tartozó vagány hölgyekkel futópályán, edzőteremben, hegyi ösvényeken vagy búvárhajón. És még az is megbocsátható, hogy nem tűsarkúban és kötényben sportolnak...

Az NFL-ben minden meccs hozhat valami olyan eseményt, amiről napokig-hetekig vitáznak. A vasárnapi főcsoport elődöntők sem jelentenek kivételt, most egy ideig mindenki Dez Bryant visszavont elkapásáról okoskodik majd.

Ám a legkorrektebb módon a Dallas Cowboys vesztes edzője, Jason Garrett közelítette meg a dolgot, amikor kijelentette, soha nem egy ilyen epizódon múlik egy meccs. És valóban erről van szó! A Cowboys nem játszott rosszul, ám mégsem tudták kihasználni azt, hogy a Green Bay Packers sérült sztárirányítója, Aaron Rodgers korlátozottan tudott mozogni. Az idő nagy részében meg tudták védeni őt, és ha neki van ideje passzolni, akkor már bajban van a védelem. Mindig talál egy elkapót, akit naggyá tehet, a mostani meccsen például az újonc Davante Adamsé volt a legtöbb elkapás. Rodgers kiosztott három touchdown-passzt, a többi már a védelem dolga volt.

Azok pedig a kellő pillanatban közbe tudtak lépni, többször odaértek Tony Romóhoz. A Dallas támadásai így sem voltak eredménytelenek, 21 pontot fel is raktak a táblára, de pár fájdalmas hiba, például DeMarco Murray futó labdavesztése sokba került. És akkor jött a kritikus végső támadássorozat, Dez Bryant elkapásával. A negyedik kísérlet volt már, amikor Romo hosszú passzt engedett el. Elsőre úgy festett, Bryant behúzta a labdát, így is ítélték meg a bírók, ám a challenge után visszanézték a mozdulatsort, és visszavonták a döntést. Mivel a labda egy pillanatra a földet ért, a szabályokat jól ismerők szerint helyesen döntöttek, még ha szurkolói szemmel ez a labda nagyon is el lett kapva.

Ám ezen a meccsen volt egy másik vitatott elkapás a másik oldalon, ahol úgy látszott, szintén földet ért a labda, azt nem vonták vissza. Ezért tudja egy másik irányú döntés borzolni a kedélyeket. Igaz, vannak, akik szerint ez "isteni igazságszolgáltatás", hiszen a múlt héten a Detroit Lions ellen egy hasonlóan vitatható bírói ítélet pedig pont meccsben tartotta a Cowboyst. Közben a lényeg az, amit az edző már kimondott: nem kellett volna máskor hibázni, nem kellett volna abba a helyzetbe kerülni, hogy a negyedik kísérleten múljon a mérkőzés, meg kellett volna állítani Rodgerst több alkalommal. Ha, ha, ha... Nem számít, csak a végeredmény: 26-21 a Packers javára, akik a jövő héten a Seattle Seahawks otthonába utaznak.

A hétvége utolsó meccse előtt sokan vélekedtek úgy, hogy a Denver Broncos akár bajba is kerülhet. Hiába vannak lukak az Indianapolis Colts játékában, mégis, annyira döcögött a denveriek játéka az alapszakasz végén, hogy az akár egy meglepetést is előrevetíthetett.

Ehhez képest a Denver pillanatok alatt átmasírozott a pályán a mérkőzés legelején, és a 7-0 után akár azt is hihettük volna, Manning és elkapói csak altatták az NFL világát. A Colts viszont felvette a kesztyűt, jó védőjátékkal, erőre kapó futókkal és Andrew Luck irányító higgadt döntéseinek köszönhetően tartotta a lépést, sőt a vezetést is átvette. És Manning pedig hozta a szokásos "lefagyását" a rájátszásban, a második félidőben alig vezettek eredményes támadást, a veterán sztár passzainak maximum fele volt sikeres, azok is csak pár yardos átadások voltak. 

Hogy sérülés van-e a hátterében annak, hogy az idény második felében enyhén szólva is középszerű teljesítményt tudott felmutatni, vagy valami más miatt esett ki a ritmusból, de a számok magukért beszélnek: a tavalyi évben galaktikus statisztikákat felmutató Manning a főcsoport elődöntőket tekintve talán a leggyengébb irányítóteljesítményt nyújtotta. Csak 1 touchdown passza és 211 yardnyi átadása volt, ám abból nagyjából 30 a tétnélküli, kapkodós utolsó drive-ban született. Így aztán összesen 13 pontot kapart össze az átütőerő nélküli Denver Broncos, és ugyan az Indianapolis Colts sem játszott hibátlanul, 24 pontjuk most pont elég volt.

Jövő héten Luckék pedig a New England Patriots otthonában várhatóan jóval keményebb meccsre készülhetnek, ahol szintén a hazai csapat az esélyesebb. Ám nagyon úgy fest, ez a Colts már nem a szimpatikus vesztes szerepére vágyik, jó főcsoportdöntő vár ránk az AFC-ben. Az NFC-ben pedig a bombaerős védelmű Seahawks néz szembe a remekül támadó Packers csapatával, az sem lesz akármilyen összecsapás.

Azt írtam tegnap, hogy ez az NFL legjobb hétvégéje- az első két meccs nem cáfolt rám. Nagyon nem...

A New England Patriots és a Baltimore Ravens csatája igazi klasszikusként vonulhat be az amerikaifoci történetébe. Sejhető volt, hogy a Ravens komoly falat lesz, és amikor 14-0 arányban elléptek a meccs elején, a Patriots drukkerek talán már temették is Bradyéket. Ám sikerült kiegyenlíteni, sőt, az első félidő végén már a vezetésért támadhattak- ám jött egy gyatra Brady-dobás utáni labdaszerzés, egy gyors Ravens touchdown, és újból a vendégek voltak előnyben.

A második félidőben pedig ismét visszaszerezték a 14 pontos vezetést, ám a Patriots ebből a gödörből is felállt. Meg kell jegyezni, a rájuk nem jellemző módon egészen különleges trükköket vetettek be. Néha 5 helyett csak 4 falembert küldtek a pályára, majd jött a meccs legnagyobb és legváratlanabb játéka. Brady oldalra passzolt Edelmannek, aki nem indult előre, hanem egy hosszú passzal megtalálta elkapótársát, Danny Amendolát! Edelman utoljára a főiskolán passzolt tétmeccsen- hat esztendővel ezelőtt...

Ez a touchdown azonban még csak a 28-28-at eredményezte, és a meccsből még bőven volt hátra idő. És ekkor remegett meg az addig remeklő, 4 touchdown passzt szóró Joe Flacco keze- a lehető legrosszabb pillanatban, a meccs legvégén adta el a labdát. Még egy kétségbeesett utolsó passzra lehetőséget kapott a Ravens, de az már nem jött össze, 35-31-re a Patriots győzött. A jövő héten tehát ők fogadják az AFC-döntőben a Denver Broncos- Indianapolis Colts meccs győztesét. Brady-Manning ismét, sokadjára? Pikáns lenne, de a Colts ellen is jó összecsapásra számíthatnánk.

A Carolina Panthers az esélytelenek nyugalmával lépett pályára a Seattle Seahawks otthonában, de három negyedig váratlanul jól tartották magukat. A Seahawks szerény, 14-10-es vezetésre tett szert, innen még bármi következhetett volna, de végül a többet hibázó, az eredmény után futó Pantherst sikerült bedarálni a remekül védekező hazaiaknak. A pontot a meccs végére Cam Newton labdaeladása után visszahordott touchdown tette.

Valljuk be, világraszóló meglepetés lett volna, ha az eredmény pont fordítva alakul, de egy ideig azért elég izgalmasan alakult a meccs, aminek a vége 31-17 lett. A Panthers igazolta, hogy képesek jól védekezni, de a támadójáték egyszerűen nem alkalmas a nagy célok elérésére. Ha valami csoda folytán le is győzték volna a Seahawks-t, a Cowboys vagy a Packers ellen ez a játék aligha lett volna elég. A csapatuk fiatal, tudják, miben kell fejlődni, de az érettebb, jobb focit játszó Seahawks ma még más szintet képvisel.

A következő fordulóban viszont igazi mestervizsga jön a tavalyi bajnok számára, mert a Dallas Cowboys és a Green Bay Packers sem az a fajta csapat, amit könnyű 20 pont alatt tartani. Egy nagy rohanásból pedig bárki kikerülhet győztesként- de ez még a jövő zenéje. Először még annak kell eldőlnie, ki lesz az a bizonyos ellenfél az NFC döntőjében. A remek hétvége második fele még előttünk áll...