Sportfoglalkozás

Előástam egy remek felvételt 1959-ből, az NFL bajnoki döntőjéről. Akkor még nem Super Bowl-nak nevezték a rájátszás csúcsmeccsét, de maga a lebonyolítás nagyon hasonló volt: az alapszakasz után még egyszer meg kellett mutatni ki-ki meccseken, ki a jobb.

A december 27-én Baltimore-ban játszott találkozón a Baltimore Colts és a New York Giants csapott össze, akik egy évvel korábban már találkoztak. Ahogy 1958-ban, úgy 1959-ben is a Colts diadalmaskodott, utóbbi meccsen 31-16 arányban.

Az összefoglalóból látható, egy kicsit máshogy épültek fel a játékok, de az intenzitás, a fizikalitás nagyon hasonló volt. Ahogy az egy csúcsmeccsen illik, voltak látványos megoldások, labdaszerzés utáni touchdown, illetve remek irányítóteljesítmény: a korszak egyik legnagyobb alakja, Johnny Unitas két touchdown-passzt osztott ki, és egyszer pedig saját maga futott meg egy 4 yardosat.

Azt gondolom, a hangulat és az izgalom jórészt ugyanaz volt 65 éve, mint manapság. Ugyanúgy odafigyelt az egész ország a meccsre, hiszen a felvételen látható, az akkor még alelnök Richard Nixon is ott volt a nézőtéren. Persze ma egy kicsit más a körítés, de az, hogy manapság az egész világon mindenhol nézik az NFL rájátszást, valahol itt indult.

És nem kell ehhez nagy csoda: jól kitalált játék, a bajnokságot végig izgalmassá tevő lebonyolítás, ügyes marketing. Az eredményét pedig láthatjuk, amikor leülünk a tévé elé idén januárban megnézni a rájátszás meccseit, és mi is tudjuk ezeket úgy élvezni, mint a tengerentúli rajongók.

Manapság népbetegségnek számít az elhízás, ám azokról az úttörőkről kevesebbet hallunk, akik először hívták fel a figyelmet a fiatalok ellustulásának káros hatásaira, és megoldási javaslatokkal éltek.

Száz éve, 1914-ben született Bonnie Prudden, aki jelentős alakja volt a széleskörűvé vált fitneszmozgalomnak. Örökmozgó gyerek volt, majd nagy lelkesedéssel vetette bele magát a tánctanulásba, komoly balettiskolákba járt, 20 évesen pedig már a Broadwayen táncolt. Házassága után felhagyott az előadóművészettel, de gyerekei születése után azok iskoláiban tornaórákat tartott. Nem volt már tinédzser, amikor ismert arc lett az Egyesült Államokban: az ötvenes években magazinokban és tévéműsorokban tűnt fel, a Today show egyik sztárja volt. Könyveiben a legfiatalabbaknak és az idősebbeknek is tanácsokat adott, hogyan lehetnek fittek és egészségesek. 

Még 1955-ben juttatott el egy nagy feltűnést keltő jelentést Dwight D. Eisenhower elnöknek. Arról írt benne, hogy az amerikai gyerekek 56 százaléka a néhány egyszerű, fizikai állapotot felmérő gyakorlatból legalább egyet nem volt képes megcsinálni (pl. lábelemlés, lábujj megérintése). Ehhez képest Európában a gyerekek 91 százaléka minden feladatot végre tudott hajtani. Ezek az adatok megdöbbentették az elnököt, és ekkortól kezdtek kormányzati szinten foglalkozni a fiatalok egészségével, mozgásával, táplálkozásával.

Bonnie Prudden már akkor rámutatott, hogy a tévé előtt ülő, mozgászsegény életmódú gyerekek már az iskolába se gyalog jártak. Saját gyerekeit pont ezért egészen máshoz szoktatta, őket és barátaikat rendszeresen megmozgatta. A legelsők között volt, aki egészen kisgyerekek számára indított torna- és úszó programokat. Fitneszfelszereléseket talált fel, sőt, az első mászófalak egyikét is ő álmodta meg.

Idősebb korában egy sajátos fájdalomcsillapítási eljárást fejlesztett ki, a rendszeres testgyakorlást pedig még akkor sem hagyta abba, amikor betöltötte a kilencvenet: három szívműtét után is végrehajtotta saját gyakorlatsorát. Azt mondogatta, hogy nem forgathatod vissza az órát, de újra felhúzhatod. 97 esztendős korában hunyt el.

Azt kell mondjam, erőfeszítései ellenére sok túlsúlyos ember él a világon. A kontinensek közötti különbségek eltűnőben: nem az amerikaiak lettek soványabbak, hanem lassan itt Európában is felzárkóztunk hozzájuk. Szóval Bonnie Prudden munkássága ma is éppen olyan aktuális, mint fél évszázada- ám az rajtunk áll, mit fogadunk meg az okos tanácsokból. Kár a külső körülményekre fogni tunyaságunkat, mert a változás lehetősége elsősorban bennünk rejlik. 

Tegnap az amerikaifoci szabályairól írtam, ma pedig jöjjön a hétvégi rájátszásmeccsek beharangozója. Fontos tudnivaló, hogy valamennyit meg lehet nézni a Sport televízióban, én a magyar idő szerinti kezdést tüntetem fel. Fontos tudni, az NFL rájátszásában a továbbjutásról egyetlen meccs dönt majd, a magasagabban rangsorolt csapat játszhat hazai pályán.

Január 3., 22:35: Carolina Panthers - Arizona Cardinals

A Cardinals idei szereplése már eddig is minden elismerést megérdemelt. A roppant erősnek számító NFC West csoportból verekedte magát tovább a csapat, ráadásul úgy, hogy első számú irányítójuk, Carson Palmer pár meccset ki kellett hagyjon, majd visszatérése után végleg lesérült. Helyettese, Drew Stanton legjobb tudása helyt állt, ám ő is kidőlt a sorból. Maradt az újonc, még semmit nem bizonyító Logan Thomas és a harmadik éve az NFL-ben levő, és eddig semmit felmutatni nem képes Ryan Lindley a kalapban. A védelem viszont remekül muzsikál, és dicshimnuszokat zengenek Bruce Arians edző munkájáról is. Ám irányító nélkül csodaszámba menne a menetelés a rájátszásban, hiába motiválhatja a Cardinalst az, hogy hazai pályán, Arizonában rendezik a Super Bowlt. Én egy lyukas garast sem tennék rájuk, bevallom.

Ám a Carolina esélyeit sem látom fényesnek. A gyatra NFC South csoportból vesztes mérleggel jutott rájátszásba a Panthers, és az év során nem sikerült bizonyítaniuk, hogy esélyük lenne a továbbiakban. Az atletikus fiatal irányító, Cam Newton a csapat egyik legfontosabb fegyvere, de az ő játéka éppen úgy hullámzó, mint a csapaté.

A rájátszásbeli meccsek közül talán ez látszik a leginkább "lúzerrangadónak", de innen is továbblép valaki, akinek tovább élhetnek az álmai a végső győzelemről. Az ész azt diktálja, erre összességében mind a kettejüknek minimális esélye van, de az NFL nem az én okoskodásom alapján működik, bármi előfordulhat. Kettejük meccse is alakulhat bárhogy, reményeim szerint izgalmas lesz.

Január 4., 02:15: Pittsburgh Steelers - Baltimore Ravens

Az AFC North csoportból három csapat is továbbjutott, kettejük pedig mindjárt a wild card körben szembenézhetnek egymással. A két rivális gárda nagyon jól ismeri egymást, roppant kiélezett csata várható.

Egy árnyalattal most a Steelers tűnne erősebbnek, ha... Ha nem hiányozna az egész alapszakaszban óriásit játszó futó, Le'Veon Bell. A fiatal játékost ugyanis az utolsó fordulóban olyan keményen szerelték, hogy nem épült fel erre a körre. Ez pedig nem túl jó előjel, mert a Steelers irányítója, a kétszeres Super Bowl-győztes Ben Roethlisberger és az elkapó Antonio Brown hiába tartoznak a ligaelitbe, a védelmeknek ugyanúgy oda kellett figyelni Bellre. Amennyiben a támadójáték kevésbé lesz kiegyensúlyozott, Big Bennek nagyot kell mutatnia- erre képes is, az idén voltak fantaszikus meccsei, az Indianapolis ellen például 6 touchdownt dobott. A védelem viszont nem a régi, néha betliznek.

Ez jelenthet esélyt a rájátszásba az utolsó pillanatban besurranó Ravens számára. Ők csak azért lehetnek ott, mert a Chiefs megtette nekik azt a szívességet, hogy kiütötték a San Diego Chargerst. Ám a rájátszásban új szezon indul, szinte teljesen mindegy, mi volt az alapszakaszban. És a Ravens pont két éve bizonyította, hogy képesek január-februárban felpörögni, abban az évben meg sem álltak a Super Bowl-győzelemig, Joe Flacco irányító pedig zsíros új szerződést harcolt ki magának. Ám a pénzhez képest messze nem játszik olyan zseniálisan, volna mit törlesztenie egy erős rájátszásbeli teljesítménnyel. 

Fizikális, szoros meccset várok, és úgy érzem, a Ravensnek az idén nem lesz szerencséje, a Steelers léphet majd tovább.

Január 4., 19:05: Indianapolis Colts - Cincinnati Bengals

Furcsa összecsapás lesz ez, mert a Colts szinte minden terhet a roppant tehetséges fiatal irányító, Andrew Luck vállára tesz, a Bengals pedig az utóbbi években a legfontosabb meccseken mindig összezuhan, köszönhetően Andy Dalton betlizéseinek.

Ha Luck és Dalton között kéne választani, szerintem mindenki inkább a Colts irányítóját kérné. Luck tényleg óriási meccsekkel büszkélkedhet eddigi rövid karrierje során is, pedig segítői nem nagyon tartoznak az elitbe. A védelmet néha teljesen lenullázzák, az idén az alapszakaszban valamennyi erős csapat ronggyá verte az indianapolisiakat. A Steelers 51, a Patriots és a Cowboys 42-42 pontot rámolt be nekik. Ha nem a gyenge AFC South csoportban lenne, a Colts jóval nehezebben harcolhatná ki a továbbjutást.

Ám most is szerencséjük van, mert a Bengals az AFC wild card körének legkevésbé félelmetes ellenfelének tűnik. A két csapat az idén már találkozott, akkor a Colts 27-0(!) arányban lemosta a Bengalst. Daltonéknak a Denver Broncos ellen volt például jobb meccsük, de úgy általában nem mutattak sokat. Az irányítót az NFL honlapján a középszerűség mércéjeként emlegetik, mert általában hoz egy átlagot, néha jobb, néha rosszabb meccsel. A kivételt a rájátszást jelenti, ahova eddig minden évében eljutott, és ahonnan mindig ki is esett az első körben csapatával. 

Most sem várok mást. Andrew Luckban mindig benne van egy nagy meccs, és szerintem ez a mostani hétvégén jön majd el. Utána pedig a következő körben majd lehúzzák a rolót, de az már egy másik történet lesz...

Január 4., 22:40: Dallas Cowboys - Detroit Lions

A hazai pályán játszó Cowboys tűnik a párharc esélyesének. A remek irányító, Tony Romo végre egy megbízható támadófal mögött dobálhatja a labdát, legjobb célpontja, Dez Bryant is a ligaelitbe tartozik, a futó DeMarco Murray pedig rekordokat döntögetett az idén. Ebben az évben a Cowboys végre képes volt a sorsdöntő meccseket megnyerni, és azt gondolom, akár a végső győzelemre sem esélytelenek. Persze addig még lesznek komoly meccseik, de a Detroit Lions verhető ellenfélnek tűnik.

A Lions ugyanis a rájátszásba jutás ellenére sem meggyőző. Az irányító, Matthew Stafford az idén valahogy bizonytalanabb, és a komoly ellenfelekkel szemben többször is alulmaradtak a detroitiak. A védelem viszont megújult, nagyon kevés pontot engednek- általában. Ám a Dallas egészen más kategória, mint mondjuk a Chicago Bears, ellenük a támadók jó játéka is kellene. Úgy érzem, ezen a téren lesznek elsősorban problémák. és ezért a Cowboys továbbjutását várom, látványos, pontgazdag meccsen.

Nem tudnék kiemelni egy meccset ebből a négyből, ami jobb szórakozást ígérne mint bármelyik másik. Itt már azok a csapatok is nagyon jók, amelyekről a fentiekben kevesebb pozitívumot írtam. Egyszerűen csak igyekeztem reális képet festeni a gárdákról, de az én értékítéletem is lehet téves, bármelyik csapat könnyen rámcáfolhat, ha a csúcsformáját erre a bő hónapra időzítette. Közülük még bárki megnyerheti a Super Bowlt...

Elég sokszor írogattam már az amerikaifociról, azon belül is elsősorban az csúcsot jelentő profiligáról, az NFL-ről, mégpedig azért, mert szerintem ez roppant izgalmas sportág, amit könnyű megszeretni. Eddig viszont én itt még nem nagyon foglaltam össze az alapszabályokat, pedig innen indul, hogy valaki megkezdje az ismerkedést. Nem akarok túl részletekbe menő lenni, nem törekszem nagy-nagy szakszerűségre, pár dolgot talán le is egyszerűsítek, de a cél most elsősorban az, hogy kedvet csináljak. Az NFL szabályaiból indulok ki, ezt is meg kell említeni, mert más bajnokságokban vannak eltérések.

Az teremt roppant jó alkalmat erre a kis szabályismertetésre, hogy most hétvégén kezdődik a látványos, sok izgalmat hozó rájátszás, és sok olyan meccs lesz, amit teljesen emberi időben adnak. Érdemes lesz belenézni az összecsapásokba, most már nálunk is látható az összes, szakértő magyar kommentárral.

Az amerikaifutballt 120 yard hosszúságú pályán játsszák, a pályák két végén van egy 10-10 yardos célterület (endzone), közötte pedig 100 yard hosszú játéktér. A vonalazás arra szolgál, hogy a labda helyzetét mindig pontosan lehessen rögzíteni. Egyszerre mind a két csapat 11-11 játékosa van a pályán, egyikük támad, a másikuk védekezik, illetve néhány különleges szituációban az ún. speciális egységek kapnak szerepet.

Talán úgy lehet a legegyszerűbben megérteni ezt a sportot, ha úgy fogjuk fel, az egyik csapat, a támadók próbálnak területet szerezni, minél előbbre jutni a labdával, míg a védők ezt próbálják megakadályozni. A vonalazásnak köszönhetően pontosan látható, éppen hol van a labda, mennyit kell még erlőremenni.

Pontot szerezni lehet úgy, ha egy csapat egy játékosa eljuttatja a labdát a másik csapat célterületére (touchdown, 6 pont), ha sikerül keresztülrúgni a szögletes U alakú kapun a labdát (field goal azaz mezőnygól, 3 pont), illetve ha valakit saját célterületén visznek a földre a labdával (safety, 2 pont). Ez utóbbi azért elég ritka, tehát elsősorban touchdownt és mezőnygólt szereznek meccs közben a csapatok.

A touchdown után még ún. jutalompontot is lehet szerezni, mezőnygóllal 1 pontot, egy újabb touchdownnal 2 pontot. Fontos tényező az, hogy touchdownt a labdát birtokló játékos szerezhet- legyen akár támadó, akár védő, tehát ha egy védőjátékos labdát szerez és azt el tudja vinni az ellenfél célterületére, ugyanúgy 6 pont jár érte.

Az amerikaifociban az izgalom egyik forrása pont az, hogy többféle módon lehet pontot szerezni. Ha egy csapat szerez négy mezőnygólt, azzal 12 pontig juthat- de ellenfelének elég két touchdown két jutalomponttal, és máris 14 pontnál tart. Szóval az eredmény gyakran megfordul, 10-15 pont különbség is aránylag gyorsan ledolgozható. 

Noha futballnak nevezik, ezt a sportot sokkal inkább játsszák kézzel mint lábbal. A játék felépítése egy kirúgással (kickoff) indul, amikor a labdát átrúgják az ellenfél térfelére, és az azt elkapó játékos megpróbál a saját oldaláról indulva minél tovább eljutni az ellenfél célterületéig. Ha megállítják, szerelik, akkor a játék egészen pontosan onnan folytatódik, ahol a labda a szerelés pillanatában volt. Ha nem tudják megállítani és eljut a célterületig, akkor a fentiekből következő módon 6 pontot szerez csapatának. 

Szóval normál esetben a labdát leteszik egy bizonyos pontra. A fő cél az, hogy eljusson a másik csapat által védett területre a labda, de ezzel nem lehet korlátlan számban próbálkozni, mert akkor nagyjából örökké tartana egy meccs. 15 perces negyedek vannak, egy játék elindítására a támadóknak 40 másodperce van. A támadóknak négy lehetőségük van arra, hogy megtegyenek legalább 10 yardot, amennyiben ez sikerül, a labda náluk marad és mehetnek tovább, ha nem, akkor a két csapat szerepet cserél: a korábban védekező csapat megkapja a labdát és támadhat, míg a támadókat leváltják a védők.

A kísérletek számát és a 10 yardból még hiányzó távolságot minden játék előtt kiírják. Értelemszerűen 1st & 10 játékkal indulnak a sorozatok, tehát az első kísérletre kerül sor, és 10 yard van még vissza. Amennyiben például egy futó megtesz 3 yardot, a következő kísérlet 2nd & 7 lesz. Olyan is előfordul, hogy a futót még a labda kiindulási helyzete előtt elcsípik, ekkor yardot veszít- ha mondjuk két yarddal előtte állítják meg, 2nd & 12 következik. Amennyiben a labda valamelyik oldalon elhagyja a játékteret, akkor a játék megáll, és arra a pontra teszik le a labdát, ahol az kiment.

Ha sikerül megtenni a 10 yardot például egy 20 yardos passzjátékkal, akkor a labdát leteszik az elkapás helyére, és megint jön a 1st & 10. Egy támadósorozat lehet egészen hosszú, amikor rövid játékokkal halad előre a csapat, de olyan is van, hogy egyetlen nagyon hosszú játékkal sikerül pontot szerezni.

A csapatok a negyedik kísérletnél (pl. 4th & 9) az esetek többségében két megoldás közül választanak: ha elég közel vannak az ellenfél kapujához, megpróbálkoznak mezőnygólt rúgni, ha távol vannak, a kirúgáshoz hasonló módon átrúgják a labdát az ellenfél térfelére. Ezt kézből hajtják végre, ez az ún. punt. Ekkor megfordulnak a szerepek.

A támadó csapatban van egy irányító, ő kapja meg a letett labdát, ő passzol dobva vagy egyszerűen továbbadhatja a labdát egy játékosnak, aki futni kezd vele. Van egy támadófal, aminek a tagjai védik az irányítót, vannak elkapók, akiknek lehet dobni a labdát, vannak futók akiknek át lehet adni azt. Számtalan támadási variáció van, rövid és hosszú passzok, futások szélen és középen, tehát minden egyes játék izgalmas, mert nem tudhatjuk, mit fogunk látni. A védők sem tudhatják, mi jön, és nyilván teljesen máshogy kell reagálni egy hosszan dobott labdára, vagy egy középen megiramodó futóra.

A védők első vonalát alkotó játékosok támadják többnyire az irányítót, ők azok, akik a futókat megpróbálják még a futás elején szerelni. A hátrébb helyezkedő játékosok pedig az elkapókra figyelnek, próbálják megakadályozni hogy a labda eljusson hozzájuk. A védők is szerezhetnek labdát, ha a passzt elcsípik az elkapó helyett vagy kiütik a játékszert a futók kezéből.

Noha vannak sztárjátékosai az amerikafocinak minden poszton, ez egy ízig-vérig csapatjáték. Hiába jók a támadók egy csapatban, ha a védők gyengék, hiába dob jól az irányító, ha az elkapó elejti a labdát és így tovább. Komoly stratégia van minden egyes támadósorozat mögött, és hasonló komoly a védőstratégia is minden egyes játéknál. A játékosok manapság csak nagyon ritkán cserélnek posztokat, aki elkapó, az 99 százalékban azt játszik és így tovább. A hőskorban még voltak olyanok, akik védőt és támadót is játszottak, ilyen ma már elvétve van.

Fontos kitérni a szerelésekre, mert elsőre látásra durvának, erőszakosnak tűnhet az amerikaifoci. Ám ez így nem igaz, sokkal inkább arról van szó, hogy csak a kemény, de tiszta játék szabályos, minden durvaságot, szabálytalan mozdulatot büntetés követ. Vannak nem támadható testrészek, és szigorúan büntetik a szándékos sérülésokozást is. A szabálytalankodó játékos csapatának néhány yardot hátrálnia kell, területet veszít. A meccseken van videobíró, minden egyes vitás esetet visszanéznek, és ha kell, megváltoztatják a pályán hozott döntést. Bírói tévedések előfordulnak a szubjektív megítélésű helyzetekben, de a visszanézés miatt sok rossz ítélet megváltoztatható, ami nagy pozitívum. Ráadásul a bíró minden egyes szabálytalanságnál kihangosítva elmondja, mi történt, ki hibázott és mi érte a büntetés

Talán a fentiek kicsit bonyolultnak tűnnek, de játék közben sok-sok szabály érthetővé válik, és a magyar közvetítésekben mindig igyekeznek magyarázni is. Az is jó megoldás, ha amerikaifoci-kedvelő barátokkal nézünk először meccset, mindenki szívesen mesél az újoncoknak. Mivel egyre többen nézzük az NFL-t, biztos, hogy mindenki talán az ismeretségi körében olyat, aki szurkol valamelyik csapatnak. Az enyémnek sokkal részletesebb, pontosabb szabálymagyarázatokat is lehet találni, de úgy vagyok vele, mint a magyar riporterek: most még biztos sokan vannak, akiknek nagyon új ez az egész, és megéri mindig a kályhától indulni.

Vajon elég inspiráló így az év elején egy timelapse videó egy tengerparton jógázó lányról?

A fene tudja. Vannak céljaim, de már nem kell fogadkoznom. Az év végén is belefért a mozgás, nyilván ezekben a hideg januári napokban is találok majd magamnak sportos kihívást. Szerencsére a síelés még nincs képben, nem hiányozik még egy költséges hobbi...

A tengert viszont szeretem. Azt nem tudom, hogy jógázok-e majd ha legközelebb eljutok oda, de abban biztos vagyok, ha bele is vágnék, nem lennék olyan mutatós látvány mint ez a csaj. Az ember lássa reálisan a lehetőségeit... Azért az sem rossz, ha tavaly ilyenkorhoz képest azért én is tudtam változni. Ráadásul több szempontból, nem egyszerűen csak leadtam pár kilót.

Régebben talán mosolyogtam egy ilyen videón. És be kell vallani, az egészség-fitnesz mániának vannak vicces vadhajtásai. Meg lehet találni azonban az értelmes kompromisszumot, amikor az életünk részévé vált mozgás jó program lehet egy nyaraláson is. Egyszerűen azért, mert élvezzük- nem kényszerből csináljuk, valamiféle szigorú programnak engedelmeskedve, hanem jólesik. Már tudom, hogy létezik ilyen: kocogtam tengerparton és szuper volt. Olyan részekre jutottam el egy jól ismert falu környékén, ahol még sose jártam.

Milyen sok alkalommal hagyja ki az ember a tenger mellett a napfelkeltét, mert lustálkodik! Pedig ez is nagyszerű élmény lehet. Talán csak azért kelünk fel rá, mert még a többi program előtt pár gyakorlattal indítjuk a napot. És a jutalmunk nem csak a mozgásnak köszönhető felfrissülés, hanem a lenyűgöző látvány is. 

Hát nem megéri?