Érdekes, mennyire feledékenyek azok, akik különféle rövidtávú célú érdekében akarják felhasználni a sportot. Csúnyán fejreállítak már páran, amikor kiderült, mások pályán elért sikerei senkit nem tartanak a csúcson hosszú távon.

Nálunk pedig főleg tudnunk kellene, mennyire veszélyes zóna ez. Erre remek példa egy minden szempontból tanulságos sorsú magyar film, A csodacsatár. Az 1956-ban Keleti Márton által rendezett film arról szól, hogy távoli "fejlődő országban" egy diktátorságra törő tábornok úgy akarja egekbe növelni népszerűségét, hogy egy "csodacsatárt" igazol a válogatottba. Az emberek ugyanis imádják a focit, az ország neve is sokat mondó: Futbólia... Ám a dolgok nem jól sülnek el, ugyanis tévedésből nem a sztárfocistát viszik haza, hanem egy simlis töltőtollügynököt. Érdekes, ma is elgondolkodtató történet, feltétlenül ajánlott belenézni a filmbe.

Node van itt még egy kis csavar. 1956-ban az év végén mutatták volna be a filmet, de mondanom sem kell, az országban nem igazán volt alkalmas a helyzet politikai áthallásokkal tűzdelt sztorik moziba küldésére.

Aztán pedig jött egy még nagyobb probléma: a stáb néhány tagja egyszerűen külfödre távozott. Köztük volt maga a csodacsatár, Puskás Ferenc is. Ő ettől a pillanattól azonnal üldözötté vált, a sportvezetés mindent elkövetett, hogy nemzetközi szinten eltiltsák a focitól, és persze a nevét sem lehetett leírni az Aranycsapat kapitányának. Kellett egy vészmegoldás, így azt a pár meghatározó jelenetet, ahol felbukkant, újraforgatták- Hidegkuti Nándorral. Ő állítólag azt tudta, Puskásé lett volna az a szerep, azt viszont nem, hogy a jeleneteket vele már rég felvették.

A másik "apró" gond az volt, hogy a film igazi főszereplője, Pongrácz Imre is elhagyta az országot. Ha az ő helyettesével kellett volna mindent újraforgatni, akkor abból sose lett volna film, de úgy vélték, ő nem annyira rajongott ember, mint Puskás, tehát maradhat a főszereplő távollétében is. Puskáson bosszút akart állni a politikai vezetés, Pongráczon nem, amúgy sem tudtak volna vele mit kezdeni, egy színész nem lehet eltiltani a külföldi haknizástól... Mivel a csodacsatárral együtt is felbukkant, volt egy kis gond, hiszen Hidegkuti mellett nem állhatott ott, így egy dublőrt tettek oda, akinek csak a válla látszott. Ez viszont könnyen megoldható feladat egy filmes stáb számára, a film elkészült, be is mutatták.

Aztán a rendszerváltás után előkerült a régi kópia, isten tudja milyen okból nem semmisítették meg a Puskással felvett verziót. Restaurálták, leadták a tévében, mi pedig gazdagodtunk egy olyan filmmel, aminek a története is filmbe illő és eltöprenghetünk ezen az egészen.

Mit is mondhatnék? Az akkori hatalmasságok is azt hitték, a manőverezéseikkel majd mindent képesek lesznek megoldani és túlélni. Politikai harcok mindig is voltak és lesznek, de a sportot szerintem ki kellene ezekből hagyni. Addig jó mindenkinek, amíg nem keverednek ezek a dolgok...