Minden hétvégére jut egy hősies sztori, és a mostani sem volt kivétel: a fókuszban a Dallas Cowboys újonc defensive endje, DeMarcus Lawrence.

A hétvégén a wild card körben volt több, a végére kissé ellaposodó meccs. A támadásban teljes csődöt mondó Cardinals, a Bell nélkül félkarú óriás Steelers mellett ott volt Andy Dalton és a Bengals, akik egyszerűen csak olyanok voltak, mint minden rájátszásban.

A Detroit Lions és a Dallas Cowboys meccse viszont jóval izgalmasabban alakult, hiszen a Lions ellépett két touchdown előnnyel, és a hazai pálya előnyét élvező dallasiak szívós munkával ledolgozták a hátrányukat, sőt, még fordítani is tudtak. 

A meccsből viszont még volt hátra némi idő, és ez egy jó csapatnak elég lehetett volna a pontszerzésre. A Lions ment előre, amikor az irányító Stafford kezéből kiütött labdát Lawrence megszerezte. Ha lefekszik a földre, kész, annyi, a hátralevő időt már kihúzhatta volna a csapata. Ám ő hős akart lenni, el szeretett volna indulni a labdával- ám elvesztette, és megint a Lions birtokában volt a játékszer. 

Ilyen apró dolgokon elmehet egy meccs, és akár egy egész karrier is. Ha ezen múlik a végső siker, biztosak lehetünk bene, szétszedik a srácot. Hősből bűnbak egy másodperc alatt- ez nagyon jellemző az amerikaifocira.

És ennek ellenkezője is! A Lions tovább támadott, még lehetett volna esély egy hosszú passzra, egy nagy játékra, amikor Staffordot a földre vitték, a labdát elejtette, és azt az a játékos szerezte meg, aki szerelte őt. Igen, Lawrence volt az, aki mégis sikeresen pontott tett a meccs végére ezzel a hatalmas játékkal.

Klasszikus amerikai hőstörténet, de azért megvannak a maga tanulságai. Ritka, hogy egy csapatsportban ugyanaz az ember még egyszer ekkora esélyt kap ilyesmire. Támadóknál még csak-csak, egy rúgó egy kihagyott mezőnygól után újra odaállhat, az irányítónak még lehet egy Hail Mary passza, de egy védő nem szerez percenként labdát. Lawrence lett a kivétel, de azért ő is tudja jól pontosan, csak a sztori kedvéért szép az, hogy másodjára is jókor volt jó helyen, az első alkalommal is jó döntést kellett volna hoznia. Így aki elemzi a történéseket, nyilván azt fogja elmondani a játékosainak, ne várjanak arra, hogy az élet még egy esélyt dob nekik, legyenek okosak az első adandó lehetőségnél.

Mi, szurkolók persze másként látjuk mindezt. Én rettentően élveztem a meccset, és a végjátékot pedig különösen. Nagy pillanatok voltak ezek! És a java még csak most jön...