Sportfoglalkozás

Az NFL gyorsan túllépett a Super Bowl körüli felhajtáson, elkönyvelte mindenki, hogy a New England Patriots nyert, és már javában építgeti mindenki a csapatát a következő szezonra.

A fizetési sapka alá beférés pár csapatnak komoly kihívás volt, ami fájdalmas áldozatokkal járt: néhány csapat igazi ikonoktól vált meg, akik hosszú éveken át szolgálták hűségesen a franchise-okat, ám a racionalitás azt diktálta, hogy nem az övék a jövő. 

A szakértők azt jósolták, a csapatok nem lesznek túl aktívak a játékoscserék terén, de ezzel igencsak mellélőttek. A tengerentúlon blockbuster trade-ként emlegetett tranzakciók során igazi sztárok is mezt cseréltek. Az NFL jellegzetessége, hogy a játékosok ellenértéke nem pénz, hanem egy vagy több másik játékos, illetve draftjog szokott lenni. Egy magas választási lehetőség a drafton komoly értéket képvisel: a legjobb egyetemi játékosok közül olcsón lehet leigazolni a jövő sztárjai, feltéve, hogy sikerül tényleg csiszolatlan gyémántra bukkanni.

Egy szó mint száz, voltak meglepő mozgások. A Philadelphia Eagles a remek futót, LeSean McCoy-t küldte a Buffalo Billshez Kiko Alonsóért cserébe. Aztán jött a szenzáció, a New Orleans Saints rendkívül hatékony tight endje, Jimmy Graham az amúgy is nagyon erős Seattle Seahawks csapatában kapkodhatja el Russell Wilson passzait. Az Eagles és a Rams irányítót cserélt, Brandon Marshall a New York Jets csapatához került, szóval volt mozgás rendesen.

Aztán jött a szabadügynök-piac megnyílása. A lejárt szerződésű játékosok oda mennek, ahova akarnak, és ez jellemzően azt jelenti, hogy a több pénzt választják. Amikor egy csapatnak több elkölthető pénze van a fizetési sapka alatt, néha elképesztő összegeket ígérnek egy-egy sztárnak, és így bőven évi 15 millió dollár felett kereshetnek olyan védőjátékosok, mint a Miami Dolphinst választó Suh, vagy az ismét a Jets zöld-fehérjébe bújó Darelle Revis. Pár ember esetén kicsit mát túlzónak látszanak a beígért összegek, de a verseny éles, és aki nem jutott tavaly a rájátszásba, az próbál minél jobban erősíteni.

A Super Bowl-győztes New England Patriots riválisai az AFC Eastben mind elkezdtek őrült módra költekezni, és be kell vallani, hogy első ránézésre valóban komoly fogásaik volt. A Jets secondary Revis és Cromartie leigazolásával ugrásszerűen javulhat, de az új elkapó, Marshall is sokat tehet a sikeres szereplésért. A Buffalo Bills McCoy révén robbanékony futóra tett szert, és ide igazolt Percy Harvin is. A Dolphins védelmét jelentősen sikerült megerősíteni, Suh bizonyára rendesen terrorizálni fogja az ellenfeleket, a támadószekcióban pedig Jordan Cameron tight end és Kenny Stills elkapó a két új szerzemény. Papíron a New England gyengült, a többiek erősödtek.

Épp csak egy apró különbség van: a Patriots immár háromszoros Super Bowl-MVP irányítóval rendelkezik Tom Brady személyében, míg a többiek...  Ryan Tannehillnek voltak jó pillanatai a Dolphinsban, de azért ő sem tartozik a ligaelitbe, míg a Matt Cassell- E.J, Manuel illetve a Geno Smith- Ryan Fitzpatrick duóktól aligha rezzennek össze félelmükben az ellenfelek. Hiába a nagyratörő tervek és a sztárigazolások, megbízható irányító nélkül nehéz sokra vinni az NFL-ben.

Persze minden posztnak megvan a maga fontossága. Most az a trend, hogy a cornerbackek kapnak komoly pénzeket. Természetesen a passz elleni védekezés kulcsfontosságú a mai passzorientált ligában, de csodák nincsenek. A Super Bowl-ban a két talán legjobb secondary volt a pályán, mégis potyogtak a pontok. A negyedik negyedben a győztes touchdownt eredményező Patriots drive-ban Brady nyolc passzából nyolc volt sikeres, pedig a Legion of Boom híres-hírhedt játékosainak kellett túljárnia az eszén. Darelle Revis remek játékos, de a Pats is kapta a pontokat passzokból, a Baltimore Ravens irányítója, Flacco például négy TD-t szórt ellenük a főcsoport-elődöntőben. 

Szóval ez egy ízig-vérig csapatjáték. Mindenkinek hozzá kell tennie a magáét, és nagyon nehéz pénzben kifejezni, ki mennyit ér egy csapatnak. A Super Bowl egyik hőse volt Shane Vereen, aki futó létére 11 passzt kapott el, és ennek köszönhetően szabadügynökként korrekt szerződést kapott a New York Giants csapatától. Köszönte és aláírt- és így már majdnem egy közepes cornerback fizetésének a felét megkapja.

Az állandó zsonglőrködés a fizetésekkel az amerikaifoci mindennapjainak a része a fizetési sapkának köszönhetően. Aki feleslegessé válik, egyből veheti a kalapját, mert minden szabad fillérre szükség van. Vannak játékosok, akik pénzről mondanak le, hogy jobb csapatot lehessen építeni körülöttük, mások igazi zsoldosok, oda mennek, ahol többet ígérnek. Nincs ezen mit elítélni, egy játékos karrierje csak pár évben mérhető, érthető hát, hogy mérlegelnek: több siker vagy nagyobb vagyon a kérdés időnként. 

Ez is része az üzletnek. Sok év múlva már csak a sikerekre emlékszünk, szurkolói szemmel meg pláne azt várjuk el, hogy "jófejségből" mondjon le valaki a fizetése feléről- de valljuk be, mi sem szívesen érnénk be más, hasonló munkát végző ember fizetésének a töredékével ilyen indokkal. A jó csapat attól jó csapat, hogy ilyen korlátok közé szorítva is meg tudja találni a kompromisszumokat.

És persze a siker mindent igazol. A Patriots esetében felmerült, hogy bizony erősen kiköltekeztek tavaly, és ezért sejthető volt, hogy a mostani holtszezonban lesznek érzékeny veszteségek. Ám a Lombardi-trófea a vitrinben, és az minden korábbi okoskodást okafogyottá tesz. A mostani kiköltekezők és spórolósok közül az egyik csapat szűk év múlva fel fog jutni a csúcsra, és az minden döntést igazol. Mert a sportban csakis a siker alapján lehet kimondani a végső ítéletet...

Bedőlőben a Győr nagy hagyományokkal rendelkező futballcsapata. Gyaníthatóan valaki a hónuk alá nyúl, bár Borkai Zsolt polgármester (és egyben MOB-elnök) szerint megegyztek abban, hogy semmiképpen nem közpénzből kell kihúzni a focisták szekerét a kátyúból. Hiszem ha látom...

Na de volt azért a győrieknek néhány nagyon dicsőséges korszaka! Kereken fél évszázada, 1965 márciusában az ETO bajnokcsapata még állt a nemzetközi színtéren: a Bajnokcsapatok Európa Kupájában a legjobb nyolc között fogadta hazai pályán a holland bajnok DWS Amsterdamot. Ez már a visszavágó volt, a kinti döntetlen miatt a Győr volt kedvezőbb helyzetben, és egy nagyon izgalmas meccsen 1-0 arányban kiharcolta a továbbjutást. Povázsai a 87. percben szerezte a mindent eldöntő gólt! Szerencsére a British Pathé archívumában erről is van összefoglaló.

A kispadon nem más ült, mint a legendás Hidegkuti Nándor, aki edzőként az egyik legsikeresebb magyar szakember volt. A győriekkel elért sikerek mellett letette a névjegyét külföldön is, a Fiorentinával olasz kupagyőztes, KEK-győztes és KEK-döntős, Egyiptomban az Al Ahly csapatával pedig öt bajnoki címet nyert.

És a játékosok? Győrffi, Keglovich mellett ma is sokan emlékezhetnek Palotai Károly nevére is, aki később futballbíróként is komoly karriert futott be. Én már csak abból a korszakból ismertem, és bevallom, nem is tudtam jó ideig, hogy ő a győri csapat legendája, aki olimpiai aranyéremmel is büszkélkedhet.

Az ETO gárdája a következő fordulóban, a legjobb négy között esett ki a BEK-ből, az Eusebióval felálló bombaerős Benfica már túl nagy falat volt. Így is nagyszerű teljesítmény volt amit elértek, pláne úgy, hogy akkoriban nagy-nagy ritkaságszámba ment, hogy vidéki csapat végzett az élen a focibajnokságban.

Ennyit a múltról! A jelen kihívásai talán még nagyobbak, mint ami a BEK elődöntőben várt 50 éve a győriekre. Alapvetően kellene újragondolni mindent, mert nagyon úgy fest, a Qauestor-Audi vonal elbukott. És nem csak az a baj, hogy pénz nincs, az is baj, hogy szurkoló sincs. Bajban a gárda, és ezért minden helyi szurkolót arra biztattak, menjenek ki a hétfői meccsre, és mutassák meg, számukra is fontos az ETO! De úgy fest, hogy ez a csapat már korántsem érdekli annyira az embereket. Kevesebb, mint 2100 néző ment ki a stadionba, ami magyar szinten is közepes szám... Ha pedig ennyire (nem) izgatja a helyieket a foci, akkor tényleg nagy arculcsapás lenne közpénzmilliókkal rendbe tenni a dolgokat. Nem titok, régen is állami pénz volt a fociban, de legalább valami eredményt is fel tudtak mutatni. Manapság meg pár korszerű, de kihalt stadionra futja...

Valamiért nem érzik magukénak a mostani gárdát az emberek. Igaz, ami igaz, helyi nevelésű játékos mutatóban is alig van. Ebben az évben pedig az eredmények is csak közepesek, nem igazán van stílusa a játéknak. El kellene dönteni, merre tartson a foci, és a Győr példájából az egész országban lehet tanulni. Szépek a fél évszázada történt győzelmek emlékei, csak ez ma már csak maroknyi embert érdekel. Itt és most kellene valamit letenni az asztalra, 2015-ben kéne szerethető csapatot építeni, meg kellene győzni az embereket, hogy érdemes a csapat mellé állni.

A gond az, hogy én sem tudok olyat mondani, ami erős indok lenne erre. Látom, milyen társaság ez a mai ETO, belenéztem pár meccsükbe is. Engem se hoznak lázba, és nyilván mást se. Most, hogy ég a ház, a polgármester is nagyon komolyan nyilatkozik. Szuper! És eddig elfogadták azt, ami van? Mert a közelmúltbeli bajnoki cím ellenére is érezte mindenki, ez Tarsoly Csaba hobbiprojektje, nem egy tömegeket megmozgató klub. És ha ő sincs, mi marad?...

A rövidpályás gyorskorcsolyások két világbajnoki érmétől azért leesett az állam, bevallom. Általában a téli sportok kapcsán az ember vállat von itt Magyarországon, de azért szemmel láthatóan nem reménytelen a helyzet.

Az persze nem valószínű, hogy túl sok sífutó vagy biatlonos világsztárt vonultatunk fel a jövőben, hiszen az edzéslehetőségek igencsak korlátozottak. De korcsolyapálya van, és nagyon jó érzékkel kezdtek bele a tudatos munkába annak idején a rövidpályás versenyek elterjedésekor.

Olimpiai pontszerzés után nagyszerű eredmény a mostani két ezüstérem. Liu Shaolin Sándor nyerte az egyiket 500 méteren, a férfi váltó a másikat 1000 méteren. A hölgyek sem maradtak le sokkal a közvetlen élmezőnytől, szóval rövidpályás gyorskorcsolyában afféle "középhatalom" Magyarország. Pedig bőven vannak riválisok a világ minden részén, hiszen ez a sportág egyszerűbben űzhető, mint a normál gyorskorcsolya, amihez speciális pálya szükséges. Meglehet, a jövőben téli olimpiai érem is lehet ebből, ami valljuk be, fantasztikus dolog lenne, hiszen a magyaroknak kevés dicsőség szokott teremni havon és jégen.

Mellesleg megér pár szót az is, hogy Liu Shaolin Sándor, mint az neve is mutatja, kínai származású. Még csak 19 éves, és az érmek jelzik, jóval több ő, mint ígéret: ilyen eredményekkel valóban az élmezőnybe verekedte magát nemzetközi szinten is. Talán különösnek tűnik a neve hangzása, de itt nőtt fel, itt él, a mi színeinket viseli és nekünk szerez dicsőséget. Érme az én szememben nem ér mást, mint akármelyik magyar felmenővel rendelkező sportolóé, csak azért, mert édesapja kínai. Remek sportoló, piros-fehér-zöldben. 

Öccse is versenyzik, ő is tehetséges, tagja volt az ezüstérmes váltónak is. Lehet, hogy a két Liu-fiú sok örömöt szerez még nekünk, és persze ebben méltó társaik a többiek is. Hallottam már, hogy valaki élcelődik rajtuk, de hiszek benne, hogy sokkal többen vannak azok, akik őszintén szurkolnak nekik. Megérdemlik!

A Quaestor-csoport megingása sok dominót magával ránthat, ezek közül az egyik a Győri ETO futballcsapata. Elég súlyos lehet a helyzet, ha még arról is közleményt kell kiadni, hogy egyáltalán a következő, hétvégi fordulóban pályára lépnek...

Tegnap még élcsapatról beszélhettünk, akik nem is olyan régen bajnokságot nyertek, most meg a fennmaradás a tét. Ám nálunk egyáltalán nem szokatlan az ilyesmi, és ha valaki nem érti, hogy fordulhat elő, érdemes megismerkedni a közeggel, ami a hazai focit körülveszi.

A magyar labdarúgás gazdasági szempontból életképtelen, önfenntartásra alkalmatlan. Ez egy alapvető tény, még egy viszonylag nagyobb szurkolótáborral rendelkező Ferencváros esetében is, a 2-3000 nézőt érdeklő középcsapatok (ez már nálunk az a kategória) pedig alig alapozhatnak normális bevételekre. Van pénz a közvetítésekből, van némi reklámbevétel, és van sok-sok kiadás. De stadiont már szinte egyik klub se tud magának építeni, többnyire állami pénzből költözhetnek új otthonba. A győri ETO Park viszont Quaestor-beruházás volt, és ha ma már nem is a legmodernebb stadion, mégiscsak korszerűnek mondható.

A Quaestor pénzelte a focicsapatot is, értelemszerűen. Bajnokcsapatot még Magyarországon sem olcsó összerakni, az ETO Park komplexumában levő többi építmény bevétele nem tudom mennyire lehet jelentős. de a nyilvánosan elérhető beszámoló árulkodó. A 2013-as évben az ETO Park Kft. mérleg szerinti eredménye 878 millió forint volt- mínuszban! Előtte egy éve -1,82 milliárd volt a bukó. Maga a Győri ETO Kft. 521 és 522 millió forintos eredménnyel büszkélkedhet- természetesen ez is veszteség. Két év alatt közel négymilliárd veszteség? Elképesztő!

Hát, ennyit az üzletről. Az egész lényege az, hogy a foci és minden más, hozzá kapcsolódó beruházás esetén jelenleg masszív veszteséggel számolhat minden tulajdonos. Ebből következően a klubok finanszírozása inkább egy gazdag ember vagy egy vállalkozás passziója, és a focicsapatok sorsa kizárólag attól függ, az a bizonyos pénzes ember meddig tartja őket életben. NIncsenek több lábon álló klubok, hosszú távú, megalapozott stratégiai tervek: ha elvágják a köldökzsínórt, vége a dalnak. Nem egy év múlva, hanem azonnal.

Ennek a váratlan bukásnak nem egy példáját láthattuk már Magyarországon. Bedőlt például olyan nagy klub is, mint a Vasas, a focicsapat meg is szűnt, aztán később a Kecskemét játékjogát vették át, így született újra a piros-kék gárda. Ilyenkor mondjuk az ember eltöpreng, a ma Vasasa kinek a jogutódja: a Kecskemétnek vagy a régi Vasasnak? Az adósságtól elszakadtak, a dicső múlttól nem? Érdekes kérdések ezek.

Szóval egyik napról a másikra, egyetlen főtulajdonos sorsától függve élnek a magyar focicsapatok. Még csak idény végéig sem rendelkeznek elegendő, biztos forrással. Röhej, hogy egy több százmilliós költségvetésű klub azt sem tudja, egyáltalán egy hetet kibírnak-e még! Mi volt a költségvetésben, az üzleti tervben? "Ha pénz kéne, a tulaj majd utal a számlára"? 

Gyaníthatóan az lesz, amit ilyenkor megszoktunk: majd az önkormányzat közpénzből a focisták hóna alá nyúl. Halleluja... Nehogy már elvesszen annak a 2-3 ezer nézőnek a szórakozása... Ha pedig nem érkezik segítség, ismét idény közben tűnik el egy csapat a tabelláról. Még hogy nincsenek izgalmak a magyar fociban!...

A britek támogatják a túlsúlyos emberek rendszeres testmozgását, mert ennek jótékony hatásai kézzel foghatóak. A kérdés persze felmerül: ha az emberek saját maguktól nem akarnak sportolni, az államnak kell finanszíroznia az aerobic-órákat?

Szerintem van benne ráció. Az egészségügyi problémákkal küzdő emberek ugyanúgy részei a rendszernek, mint mindenki más. A súlyfeleslegnek ezer oka lehet, az, hogy költünk rájuk a közösből, normális dolog. Lehet, valakinek csak egy lökés kell, a kezébe nyomnak egy pár alkalomra szóló bérletet, aztán a csoportban szembesülve azzal, nincs egyedül az ellustulással, kedvet kap és már magától is elkezd többet mozogni.

Másrészt a gyógyításra, kórházi kezelésre fordított iszonyú összegekhez képest a torna költsége nevetségesen alacsony. Ha egy adott célcsoportnak csak a fele változtat az életmódján és így elkerüli a még komolyabb következményeket, bőven megtérül a befektetés. Egy tíz zumbaórára alkalmas bérlet értéke mondjuk tizenötezer forint itthon, és ez már elég kedvcsinálónak. Ennyi pénzből kezelés a kórházban viszont nem nagyon jön ki... Szóval mindenkinek jobb, ha inkább tornázni mennek az emberek, mint orvoshoz. Ehhez hasonló elv alapján jó ötletnek tartom az ingyenes főzőtanfolyamot is, ahol egészségesebb ételek elkészítését tanítják.

Természetesen akkor jó ez, ha maga az érintett is felismeri a változás fontosságát. Sokan fejben is ellustulnak, úgy vannak vele, nekik bizonyos dolgok "járnak", és ha nem kapnak támogatott lehetőséget tornára, akkor csakazértse sportolnak. A hiba ott van a gondolatmenettel, hogy ezzel ugyan az egészségügyi rendszernek is anyagi kárt okoznak hosszú távon, de elsősorban saját maguk isszák meg a levét. Furcsa bosszú az, aminek a bosszúálló látja kárát... Szóval igen, magunknak is lehetne annyi eszünk, hogy felismerünk alapvető tényeket, de ha nem megy, akkor segítség érkezhet állami szintről is.

Az lenne a jó, ha egyébként egymásra épülnének a kedvtelési sportot támogató célkitűzések. Van a nagy állami kalap, ami az ehhez hasonló támogatott tornákat finanszírozza, a következő, nagyon fontos lépcsőfok viszont az önkormányzatoké. Itt kellene forrás találni ugyanis a sportolási lehetőségek megteremtésére. Az országban több helyen voltam már a közösség számára megnyitott futópályákon (például a debreceni stadion melletti rekortán körön, a karcagi erdei futópályán, az óbudai körön), hol jobban működő, hol még finomítandó koncepciókkal találkoztam. A szándékot viszont mindenhol értékeltem! Láttam már külföldön is hasonló pályákat, a magyarországiakkal sincs gond, és mostanában már egyre többen használják ezeket. A hétvégén a Római-parton rengeteg futóval és bringással találkoztam, szóval igény az lenne rá.

Az önkormányzati szinten értelemszerűen korlátozottak az anyagi lehetőségek, választani kell. Mifelénk a legtöbb helyen a főterek díszkövezéséig terjed a fantázia, látványos beruházásokra költenek sok-sok milliót, miközben okos, takarékos döntésekkel juthatna sportcélú létesítményekre is több. Szerencsém van, mert Óbudán, ahol élek, akad ilyen, de azt hiszem, bőven lehetne még kialakítani itt is, máshol is.

A civil kezdeményezések azért nagyon hasznosak, mert kiszélesítik a kört. Futóversenyeket szerveznek, közösségi mozgásokhoz lehet csatlakozni. Én azt is ide sorolom, amikor baráti társaságok biztatják egymást, és így egy teljesen nonprofit, intézményes forma nélküli közösség tagjai egymást inspirálják. Ez fontos is, jó is, és nem kell hozzá állami támogatás.

A legfontosabb viszont maga az egyén. Lehetnek biztató barátok az ember körül, kaphatunk lehetőséget ingyenzumbára, hallhatunk a közösségi sportpályáról, de ha mi magunk nem vágunk bele, nem fog változni semmi. Kicsit olyan ez, mint a hívő az árvízben a viccben: fuldoklik az ember, fohászkodik az Úrhoz, hogy segítse meg. Jön egy csónak, de ő elküldi, mert istentől vár segítséget. Jön egy helikopter, de annak is integet, mehet tovább, abban bízva, az égiek kimentik. Miután meghal, számon kéri a jóistent, miért nem segített. Ő pedig annyit felel: "Küldtem csónakot is, helikoptert is. Nem vetted észre?"

Szóval mi is vegyük észre, ha jön a segítség, és ne a csodára várjunk. Ha jobban szétnézünk, hirtelen ki fog derülni, mennyi esélyt kapunk a változásra. Csak élni kell vele.