Sportfoglalkozás

A Sport Plusz hetilap lehozott egy olvasói levelet, amin mostanában igen sokat vitáznak. Az alaptéma az olimpia megrendezése, ám aztán a szerző kitér a paralimpiára, amiről azt írja, "púp a háton", mindenhol "érdektelenségbe fulladt", és még az "ép testben ép lélek" kifejezést is felhozza. Bevallom, én is elképedtem.

Van háborgás tehát rendesen, de ha már feljött, miért ne beszélhetnénk róla? Az újságot ekézőkkel nem értek egyet, hiszen azt mondják, szólásszabadság van- legalább őszintén megírta a véleményét ez az ember, lehet vele vitatkozni. Nem sok értelmét látom annak, hogy a szőnyeg alá söpörjük, elhallgassuk azokat a megnyilvánulásokat, amik nem tetszenek. Attól még lehet valakinek ilyen álláspontja, de hogy győzzük meg arról, hogy téved, ha nem is engedünk teret a vitának?

Azt gondolom, a paralimpia jelentősége nagy lehet a fogyatékkal élők elfogadásában, sokan ismerhetik fel, miért van szükség az ő lehetőségeik javítására. A legjobb parasportolók kétségkívül óriási teljesítményt mutathatnak fel, rengeteget edzenek és nagyszerű eredményeket érnek el, tehát akár ép sportolók számára és példaképül szolgálhatnak. 

Ám természetesen jönnek a további érvek is. Vannak, akik azt feszegetik, hogy az olimpikonok és a paralimpikonok megegyező pénzdíjazása nincs teljesen rendben, és akadnak, akik szerint az paralimpiarendezésre szánt óriási pénzeket jobb lenne az összes fogyatékkal élő körülményeinek javítására fordítani. Nehéz erre nagyon okosat mondani, mert mindenre van számtalan érv. A legtöbben el sem tudják képzelni, mennyit edz egy parasportoló, és a bajnokoknak járó pénz még így is csak töredéke annak, amit focira költünk. Így aztán szerintem ezen méltatlan lovagolni.

Ezzel együtt azt gondolom, bármennyire becsülik az emberek a parasportolók teljesítményét, bármennyit mondják, hogy milliárdok nézik a versenyeket, én személy szerint alig tudok parasportolót említeni, külföldit konkrétan egyetlen egyet sem. Az épek közül viszont pár száz beugrana...

Szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Semmi baj nincs azzal, hogy ha elfogadjuk (ismét csak az elfogadás!), a nézők többsége számára nem ugyanakkora a vonzereje az olimpiáknak illetve a paralimpiáknak. Ettől még igenis elismerhetjük a teljesítményt, csak teljesen felesleges azt állítani, hogy pont ugyanakkora sztár a nagyvilágban Michael Phelps vagy Usain Bolt mint a leghíresebb paraúszók vagy paraatléták. Ma még biztos nem. És amikor a mai sportot minden szempontból meghatározó pénzre gondolok, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy az egyenrangúsággal járó pénzközpontúsággá válás jót tesz-e a parasportnak. Sajnos a csalás már ott is felütötte a fejét, és valljuk be, ez sokakat jobban irritál, mint az épek doppingolása.

Szóval van miről beszélni, van miről gondolkodni. Az egyes ember is átgondolhatja a saját álláspontját, őszintén szembenézhet azzal, mennyire toleráns és elfogadó, illetve a sportban dolgozók is átgondolhatják, jó irányba tartanak-e. Igenis oda kell figyelni a fogyatékkal élőkre, de nem elsősorban az olimpián, hanem a mindennapokban. Mi ebben idehaza sajnos nagyon rosszul állunk. Ha ez az olvasói levél indít el párbeszédet, akkor nem is volt felesleges leközölni, bármennyire bicskanyitogató pár gondolata.

Ráadásul ki kell jelentsem, számomra a paralimpia rendezése részletkérdés- az egész budapesi olimpia ötletét utasítom el, minden kísérő rendezvénnyel együtt. Ha van terület, ahol tombol az álszentség, a maszatolás, és ahol az egyéni érdekek szerintem sokkal többeket motiválnak, mint a szép elvek, akkor ez az. Olyan emberek felháborodása pedig nem nagyon hat meg, akik számomra más területen már hitelüket vesztették...

A magyar focinak szemmel láthatóan a drukkerek léte okozza a legtöbb problémát. Új szintre emelte a hadakozást az ultrákkal az Újpest, ami bejelentette, ha újabb pénzbüntetést kapnak a szurkolók miatt, önszorgalomból három alkalommal zárt kapuk mögött játszanak. Ám ezt az MLSZ nem engedte meg a klubnak...

Ahogy szoktam, először most is nemzetközi példákat idézek fel magamban. Igen, létezett már olyan, hogy egy klub maga zárta ki a szurkolókat, de ehhez brutális atrocitások kellettek. Halálos kimenetelű szurkolói összecsapások vagy a fél stadion lebontása, nem pedig az, hogy gyalázkodó rigmusok miatt kapott egy csapat fél millió forint büntetést. Egyébként nem tudom, melyik országban ücsörögnek szemérmes apácák a lelátón, de szerintem még ők is eleresztenének valami csúnyát időnként ha magyar meccset néznének, pénzért, és látnák ezt a színvonalat.

Mellesleg valamennyi szurkoló kitiltása azért elég erős húzás. Az Újpest azon csapatok közé tartozik, aminek még akad is pár drukkere, remek ötlet szépen leépíteni őket ilyen módszerrel. Mert ne legyenek kétségeink, ettől aligha lesz több rendes, kulturált szurkoló, akik halk, illedelmes tapssal biztatják majd kedvenceiket. Engem nem érdekel, ki mit hisz, de a hangulatos, izgalmas focimeccs bárhol a világon fel tudja korbácsolni az indulatokat, Argentinától Oroszországig, Németországtól Egyiptomig.

Az tragikus és megengedhetetlen lenne, hogy ez átcsapjon erőszakba, harcba, de azzal kell szembenézni, hogy mindig lesznek idióták a szurkolók közt, mint ahogy vannak idióta sakkozók, filmrajongók, vallási fanatikusok is- pedig utóbbiak ugyebár nem pár gól miatt hőzöngenek, hanem "szent eszméket" követnek. Ma Magyarországon viszont jóval kisebb gond a szurkolói erőszak mint pár éve: hallani időnként pár pofonról meg elvett sálakról, de hol vannak már azok a többezres kemény magok, akiket komoly feladat volt kordában tartani! Lézeng a pár megmaradt drukker, akár még anyáznak is, sőt, ami a legdurvább, szidják az MLSZ-t, ami annyi, de annyi csodálatos eredményt tud felmutatni, már klubkártya is van...

Mondjuk ki: jelenleg a szurkolás olyan, amilyet ez a magyar foci megérdemel. Hangulattalan meccsek, gyönge színvonal, okoskodó szövetségi illetékesek, az eredmény meg egy nagy nulla- tombol a nihil. Ha a meccs nem hozza lázba azt a pár jegyvásárlót, könnyen találnak más témát maguknak. És ehhez ilyen klubvezetők illenek, akik a saját szurkolóikkal hadakoznak, és üres lelátókról álmodnak. Sok sikert hozzá, igazán nemes cél... 

Őrület, mekkora üzlet lett a fitneszipar! A kiegészítők és ruhák komoly számban fogynak, az edzőtermeket számon sem lehet tartani, és rengeteget adnak el a különböző DVD-kből is.

Most olvastam, hogy egy angol reality sztárocska, Charlotte Crosby új fitneszprogramjából az első négy héten 101 ezer(!) példány fogyott az Egyesült Királyságban. A Geordie Shore-ból és a Celebrity Big Brotherből ismert Crosby kétségtelenül jó reklámja lett a tudatos életmódváltásnak, mert enyhén testes nőből kifejezetten sportos, csinos csaj lett.

Persze ez nem ment egyik napról a másikra, és a négy ruhaméretnyi fogyáshoz szükséges volt egy személyi edző és egy táplálkozási tanácsadó segítségére is. A mostantól életmódváltás-szakértővé vált Crosby kisasszony el is meséli a tévéműsorokat végighaknizva, hogy mennyire más most az élete, hiszen rendszeresen gyúr, és sokkal jobban odafigyel arra, mit eszik. No meg persze arra is, mit iszik: a Geordie Shore nem éppen arról ismert, hogy józan életű fiatalok műveltségi kérdéseket vitatnak meg.

Nyilván az ott kiharcolt népszerűség sokat nyomott a latban: a fitneszprogram sikere jórészt ennek köszönhető. No meg kellően trendi is, hiszen alapból 3 perces miniprogramok vannak a DVD-n, aztán ahogy fejlődik a tévé előtt tornázó, végig tudja csinálni egyben az egészet. Még egy tízperces külön hasizom program van a lemezen- akit ettől nem lesz szuperfitt, annak már mindegy. Legalábbis aki a főszereplő mostani formáját látja, biztos ebben reménykedik.

Azért akadnak kétkedő edzők. Az otthoni tornát segítő fitneszprogramok közös jellemzője az, hogy sok fogy belőlük, de elég kevés alkalommal kerülnek be a DVD-lejátszóba. Egy szakember szerint a Crosby-féle háromperces programok is jobbak mint a semmi, de aki mellett nincs személyi edző, no meg az étrendet ellenőrző ember, azért hátrányból indul. Teljesen egyedül mozogva nehéz megtartani a motivációt, és nem árt az edző segítsége se, aki tud segíteni amikor holtponton van valaki, vagy fejlődött annyit, hogy másféle gyakorlatokra van szüksége.

Persze nagyon kellemes arra gondolni, hogy a most divatos 3-, 5-, 7-perces edzésprogramok bárkiből bombanőt csinálnak, ebben is van némi csúsztatás. Sietünk, rohanunk, kapkodunk, és úgy érezzük, ebbe az életmódba ennyi fér bele. De azért ha megnézzük, a DVD-ken is az a cél, hogy előbb utóbb folyamatos legyen a mozgás, kapcsolódjanak össze a programok. Mert az igazi eredményhez több kell pár percnyi fellángolásnál.

Maguk a fitnesz DVD-t kiadó celebek is példát szolgáltatnak időnként arra, hogy szépen vissza lehet hízni. Ilyenkor azért a mozgásprogramok hitelessége is megkérdőjeleződik... Pontosabban nem is a programokkal van a baj, hanem az emberrel. Majd kiderül, hogy Charlotte Crosby mennyire tartja magát az életmódváltáshoz. Persze ez a mi szempontukból maximum csak bulvárszagú érdekesség, mert attól nekünk nem kell elveszteni a motivációt, hogy egy híresség visszatér az italozáshoz. Ha programja jó volt, jó is marad.

Tovább tart az ötletbörze: most épp télen megrendezett és rövidebb focivébét javasolnak a katariak az Origo cikke szerint.

A 2022-es torna folyamatosan napirenden van, ami azért meglepő, mert addig még 7(hét!) év van hátra, és előtte 2018-ban Oroszországban lesz a futball világbajnokság, tehát bőven ráérnénk vele foglalkozni. Ám a szervezés jogának odaítélése körüli visszásságok, a katari nyomulás, a nagy hőség miatti pánik, a tervezett időpont helyének megtalálása a versenynaptárban mind-mind borzolják a kedélyeket.

Az én jóslatom: egyrészt Katar fogja rendezni a focivébét minden ágálás és botrány ellenére, másrészt simán lehet, hogy tényleg télen rendeznek. Azt gondolom, ez jóval kevésbé izgatja a drukkereket, mint a nemzeti bajnokságokat, ahol a szponzori pénzeket féltő nagycsapatok nem akarnak idény közepén egy hónapra leállni. 

Ám tuti, hogy lesz megoldás. Mindig is volt. Épp most néztem rá, 1966-ban a BEK-győztes Real Madrid 9 meccset játszott a döntővel együtt, tavaly a Real 13 meccset vívott amíg eljutott a győzelemig. Akkor 16 csapat volt a La Ligában, 30 fordulós volt az idény, most 20 csapat van, tehát 38 meccset játszanak. Most vannak EB- és vb-selejtezők, van klubvilágbajnokság, ott van a nemzeti kupa, szóval egy Real-szintű játékos éppenséggel nem unatkozik. És mindegyik meccsnek találtak helyet a versenynaptárban- ha pénzről van szó, nincs akadály.

Mert az tuti, hogy most is a pénz mozgatja majd a szálakat. A katariaké, a FIFA lóvéja, a klubok, a játékosok, meg mittudomén még ki érdekelt. A drukker másodlagos, ő örüljön annak, ami van: színvonalas, jó foci, dráma és boldogság. Ha nyáron, nyáron, ha télen, télen.

Persze, én is prüszköltem már a téli világbajnokság ötletén, de közben meg azt is tudom, egészen simán beleférne az idénybe, ha mondjuk 1-2 klubvilágbajnokság kimarad (érdekel az valakit?), ha mondjuk 1-2 topligában csökken a csapatok létszáma, és ha mondjuk nem 32, hanem 24 csapat lehet csak ott Katarban. Utóbbi már csak azért is racionális lenne, mert a tavalyi vébén volt néhány csapnivalóan unalmas, érdektelen csoportmeccs, ami nélkül semmit nem veszítettünk volna. Az UEFA új agyréme a döbbenetesen felduzzasztott EB-mezőnyről így is kiverte a biztosítékot, nem kellene továbbvinni ezt a hülye ötletet. Van, amikor a visszalépés az előremutató döntés...

Szóval pont elég lenne, ha az ötletbörzét zárt ajtó mögött folytatnák. A Barca, a Bayern és a többi nagycsapat "meggyőzhető" lesz egy kis pénzmaggal, a játékosoknak szinte mindegy, mikor játszanak, hiszen egész évben folyamatosan rúgják labdát, minimális szünettel, ráadásul ez a munkájuk. A drukker pedig vállat von, és nem nem esik kétségbe, ha június helyett novemberben néz focit a tévében. Élőben úgyis csak a kisebb részük szurkol, és aki megtehette, hogy nyáron Brazíliába utazott, az megteheti azt is, hogy télen Katar felé veszi az irányt. Még jobban is jár, hiszen elkerüli a pokoli hőséget.

Szóval nincs itt semmi látnivaló, foci volt, foci lesz, egész évben- ahogy eddig is. Maximum kicsit átrendezett menetrenddel... Nincs kétségem felőle, hogy a győztesek novemberben is pont olyan boldogok lesznek, mint azok, akik júliusban emelhették a magasba a kupát.

Az őszről elhalasztott Paks-Nyíregyháza bajnokival indult útjára a labda a hazai focibajnokságban. Nagy szerencse, hogy enyhe a február, így a játéknak nem volt akadálya, csak aztán most már ne nagyon essen a hó, mert megint halasztást halasztás követ...

A nyírségiek sokat prüszköltek, mert kölyökcsapattal kellett kiállniuk a Paks ellen, a rutinos kapust, Ovszijenkót pedig csatárként küldték pályára. Ehhez képest derekasan helyt tudtak állni, 1-1-re végeztek idegenben. Ez persze nem nagy dicsőség a paksiak számára, akik aligha tartják a klubtörténet nagy pillanatának ezt a meccset, amikor egy ifikkel tűzdelt, szedett-vedett csapat ellen sem sikerült kibrusztolni a győzelmet.

A magyar fociban persze minden megtörténhet, akár ez is. A Paks mindenesetre gyorsan kijavíthatja a csorbát, ha pénteken az MTK otthonában jól szerepel. Talán meglepő lehet, de én ennek a meccsnek jelentőséget tulajdonítok. Az MTK esetében ugyanis nagy kérdés, a tavasz szárnyalást vagy zuhanást hoz-e, és sokat elárul a jövőről, hogy rajtolnak a szezon második felében. Én azt tippelem, az idény végére lekerülnek a dobogóról- meglátjuk, rámcáfolnak-e.

A toronymagasan első Videoton a még mindig reménykedő Győrhöz látogat. Ha bárki reménykedik a székesfehérváriak elcsípésében, akkor ahhoz az kell, hogy már most is kikapjanak. Én nem érzem, hogy ez most megtörténne, a Győr egyelőre csak a kapkodásban volt határozott, sok játékost elküldtek a télen.

Idegenben, gyengébb csapat ellen kezd három dobogóról álmodozó csapat: a Haladás ellen gyűjthet pontokat a Diósgyőr, Felcsúton lép pályára a Debrecen és Dunaújvárosba látogat a Fradi. A borsodiak általában fogadkozásban erősek, szerintem ők már most is pontokat hullajtanak, míg a két riválisuktól győzelmet várok. Az Újpest simán veri a Pécset, a Kecskemét-Pápa meccs pedig senkit nem érdekel- nagyjából ennyi vár ránk a hétvégén, legalábbis ami a tényeket illeti.

És a színvonal? Több, mint kérdéses. A holtszezonban mindenki bajnokesélyesnek érzi magát, mindenki "erősít" és remek munkát végez az edzőtáborban, de a hengerlés azért kevesebbeknek szokott összejönni. A Real Madrid sztárjai szerintem még a Videoton eredményeinek olvastán sem rezzennek össze ijedten...

Tartok tőle, hogy a tél megviselte még az új stadionok gyepét is, a pattogó labdát szó szerint össze-vissza pattogást jelent majd, nem látványos, folyamatos, közönségcsalogató focit. Az első forduló kínálatában nem tudnék olyan meccset említeni, ami helyett ne lenne jobb program egy jó mozi, egy kiadós séta, egy kis sport vagy egy kellemes vacsora a barátokkal. Akit érdekel, a lényeget elolvashatja másnap is. Most őszintén, mit veszítettünk, hogy az idényt nyitó paksi meccset nem láttuk a mezőnyjátékosként debütáló kapussal, meg az unalmas döntetlennel?... Mátyus János edző üzengetése a következő ellenfélnek pedig már nem a fociról szól. De legalább jelzi, hogy idehaza a helyzet változatlan, ennyit várhatunk.