Az NFL gyorsan túllépett a Super Bowl körüli felhajtáson, elkönyvelte mindenki, hogy a New England Patriots nyert, és már javában építgeti mindenki a csapatát a következő szezonra.

A fizetési sapka alá beférés pár csapatnak komoly kihívás volt, ami fájdalmas áldozatokkal járt: néhány csapat igazi ikonoktól vált meg, akik hosszú éveken át szolgálták hűségesen a franchise-okat, ám a racionalitás azt diktálta, hogy nem az övék a jövő. 

A szakértők azt jósolták, a csapatok nem lesznek túl aktívak a játékoscserék terén, de ezzel igencsak mellélőttek. A tengerentúlon blockbuster trade-ként emlegetett tranzakciók során igazi sztárok is mezt cseréltek. Az NFL jellegzetessége, hogy a játékosok ellenértéke nem pénz, hanem egy vagy több másik játékos, illetve draftjog szokott lenni. Egy magas választási lehetőség a drafton komoly értéket képvisel: a legjobb egyetemi játékosok közül olcsón lehet leigazolni a jövő sztárjai, feltéve, hogy sikerül tényleg csiszolatlan gyémántra bukkanni.

Egy szó mint száz, voltak meglepő mozgások. A Philadelphia Eagles a remek futót, LeSean McCoy-t küldte a Buffalo Billshez Kiko Alonsóért cserébe. Aztán jött a szenzáció, a New Orleans Saints rendkívül hatékony tight endje, Jimmy Graham az amúgy is nagyon erős Seattle Seahawks csapatában kapkodhatja el Russell Wilson passzait. Az Eagles és a Rams irányítót cserélt, Brandon Marshall a New York Jets csapatához került, szóval volt mozgás rendesen.

Aztán jött a szabadügynök-piac megnyílása. A lejárt szerződésű játékosok oda mennek, ahova akarnak, és ez jellemzően azt jelenti, hogy a több pénzt választják. Amikor egy csapatnak több elkölthető pénze van a fizetési sapka alatt, néha elképesztő összegeket ígérnek egy-egy sztárnak, és így bőven évi 15 millió dollár felett kereshetnek olyan védőjátékosok, mint a Miami Dolphinst választó Suh, vagy az ismét a Jets zöld-fehérjébe bújó Darelle Revis. Pár ember esetén kicsit mát túlzónak látszanak a beígért összegek, de a verseny éles, és aki nem jutott tavaly a rájátszásba, az próbál minél jobban erősíteni.

A Super Bowl-győztes New England Patriots riválisai az AFC Eastben mind elkezdtek őrült módra költekezni, és be kell vallani, hogy első ránézésre valóban komoly fogásaik volt. A Jets secondary Revis és Cromartie leigazolásával ugrásszerűen javulhat, de az új elkapó, Marshall is sokat tehet a sikeres szereplésért. A Buffalo Bills McCoy révén robbanékony futóra tett szert, és ide igazolt Percy Harvin is. A Dolphins védelmét jelentősen sikerült megerősíteni, Suh bizonyára rendesen terrorizálni fogja az ellenfeleket, a támadószekcióban pedig Jordan Cameron tight end és Kenny Stills elkapó a két új szerzemény. Papíron a New England gyengült, a többiek erősödtek.

Épp csak egy apró különbség van: a Patriots immár háromszoros Super Bowl-MVP irányítóval rendelkezik Tom Brady személyében, míg a többiek...  Ryan Tannehillnek voltak jó pillanatai a Dolphinsban, de azért ő sem tartozik a ligaelitbe, míg a Matt Cassell- E.J, Manuel illetve a Geno Smith- Ryan Fitzpatrick duóktól aligha rezzennek össze félelmükben az ellenfelek. Hiába a nagyratörő tervek és a sztárigazolások, megbízható irányító nélkül nehéz sokra vinni az NFL-ben.

Persze minden posztnak megvan a maga fontossága. Most az a trend, hogy a cornerbackek kapnak komoly pénzeket. Természetesen a passz elleni védekezés kulcsfontosságú a mai passzorientált ligában, de csodák nincsenek. A Super Bowl-ban a két talán legjobb secondary volt a pályán, mégis potyogtak a pontok. A negyedik negyedben a győztes touchdownt eredményező Patriots drive-ban Brady nyolc passzából nyolc volt sikeres, pedig a Legion of Boom híres-hírhedt játékosainak kellett túljárnia az eszén. Darelle Revis remek játékos, de a Pats is kapta a pontokat passzokból, a Baltimore Ravens irányítója, Flacco például négy TD-t szórt ellenük a főcsoport-elődöntőben. 

Szóval ez egy ízig-vérig csapatjáték. Mindenkinek hozzá kell tennie a magáét, és nagyon nehéz pénzben kifejezni, ki mennyit ér egy csapatnak. A Super Bowl egyik hőse volt Shane Vereen, aki futó létére 11 passzt kapott el, és ennek köszönhetően szabadügynökként korrekt szerződést kapott a New York Giants csapatától. Köszönte és aláírt- és így már majdnem egy közepes cornerback fizetésének a felét megkapja.

Az állandó zsonglőrködés a fizetésekkel az amerikaifoci mindennapjainak a része a fizetési sapkának köszönhetően. Aki feleslegessé válik, egyből veheti a kalapját, mert minden szabad fillérre szükség van. Vannak játékosok, akik pénzről mondanak le, hogy jobb csapatot lehessen építeni körülöttük, mások igazi zsoldosok, oda mennek, ahol többet ígérnek. Nincs ezen mit elítélni, egy játékos karrierje csak pár évben mérhető, érthető hát, hogy mérlegelnek: több siker vagy nagyobb vagyon a kérdés időnként. 

Ez is része az üzletnek. Sok év múlva már csak a sikerekre emlékszünk, szurkolói szemmel meg pláne azt várjuk el, hogy "jófejségből" mondjon le valaki a fizetése feléről- de valljuk be, mi sem szívesen érnénk be más, hasonló munkát végző ember fizetésének a töredékével ilyen indokkal. A jó csapat attól jó csapat, hogy ilyen korlátok közé szorítva is meg tudja találni a kompromisszumokat.

És persze a siker mindent igazol. A Patriots esetében felmerült, hogy bizony erősen kiköltekeztek tavaly, és ezért sejthető volt, hogy a mostani holtszezonban lesznek érzékeny veszteségek. Ám a Lombardi-trófea a vitrinben, és az minden korábbi okoskodást okafogyottá tesz. A mostani kiköltekezők és spórolósok közül az egyik csapat szűk év múlva fel fog jutni a csúcsra, és az minden döntést igazol. Mert a sportban csakis a siker alapján lehet kimondani a végső ítéletet...