Sportfoglalkozás

Komoly, a jövő szezon végkimenetelét befolyásoló eltiltás lett a Deflategate vége: Tom Brady négy meccset kell kihagyjon, és a csapatot is keményen megbüntették.

A tavalyi szezon rájátszásának egyik nagyot durranó sztorija volt a későbbi bajnok New England Patriots Indianapolis Colts elleni meccse, ahol a Patriots állítólag szándékosan némileg leeresztett, így szabálytalan labdákkal játszott. 

Sokan vélték úgy, hogy ha szabálytalanság történt, annak kapcsán már a Super Bowl előtt fegyelmi döntésnek kellett volna születnie, vagy legkésőbb a draft előtt. Ám a független vizsgálat annyira elhúzódott, hogy csak a múlt héten jelent meg a Wells-report, a bizottság megállapításait összegző 243 oldalas jelentés. 

Ami ténynek látszik: a félidőben megmért labdák nyomása valamivel a megengedett határérték alatt volt. Ami szintén tény: konkrét képi vagy egyéb bizonyíték nincs a csalásról. Ám begyűjtött információkat összegezve mégis az a konklúzió született, hogy inkább az a valószínű, hogy szándékosan trükköztek a labdával, és szintén nagyobb a valószínűsége annak, hogy a sztárirányító, Tom Brady is tudatában volt ennek, mint hogy nem. A jelentés egészen pontosan a  "more probable than not" kifejezést használja.

A nagyobb valószínűség pedig el volt ahhoz, hogy szigorú fegyelmi döntés szülessen: Brady-t eltiltották négy fordulóra, a csapat pedig fizet egy millió dollárt, elveszít egy 2016-os első körös illetve egy 2017-es negyedik körös draftjogot is. 

A jelentést már nagyon sokan elemezgették az elmúlt napokban. Gyanús SMS-üzenetváltások, a Patriots labdacipelőjének eltűnése másfél percre a mellékhelyiségben a labdákkal- ezek voltak a fő bizonyítékok, illetve természetesen a nyomáskülönbség. Pár dologra persze nincs magyarázat, például azt is tudni lehet, a Colts részéről meccs előtt jelezték a lehetséges csalást, de ehhez képest nem a sípszó előtt ellenőrizték a labdákat, csak a félidőben, tehát az NFL illetékeseinek belefért a csapda kedvéért, hogy két negyeden át szabálytalan labdákat használjon a Patriots. A meccs előtti nyomásmérésről pedig nem készült jegyzőkönyv. 

Mindenesetre nem lehet azt mondani, ne járták volna a témát alaposan körbe a bizottság emberei. És a fegyelmi döntéseket már nem ők hozták meg, szóval most mások is kapnak majd kritikát azért, hogy jó ítélet született-e, nem csak a jelentést szdik ízekre. Erre nehéz mit mondani, az NFL-ben az ilyesmiben nincs automatizmus, hasonló szabályszegésekért járhat keményebb és enyhébb büntetés is. A Patriots csapata nem örvend túl nagy népszerűségnek, tehát nem nevezhető meglepetésnek, hogy lesújtottak rájuk. Állítólag a négy meccses eltiltásban szerepet játszott az, hogy Brady nem működött maradéktalanul együtt mindenben a vizsgálat során.

Hogy mi lesz most? Fellebbezés következik, vagy a bajnok első négy meccsén a fiatal Jimmy Garoppolo vállán lesz-e a teher, és neki kell megpróbálnia életben tartani a reményt a rájátszásra? És ha netán a fiatal irányító parádézik a szezon elején, visszatérhet-e posztjára Brady? Mennyi kárt okoz vajon az NFL-nek ez a valójában súlyát tekintve jelentéktelen, de óriásira dagadt ügy, aminek köszönhetően a bajnok fordulókon át legnagyobb sztárja nélkül lép párjára? Vagy pont hogy jót tesz, mert a döntés azt üzeni, mindenkinek be kell tartania a szabályokat, még ha egyértelmű bizonyíték nincs is a csalási szándékra? 

Ezekre a kérdésekre e pillanatban nincs válasz. Furcsa felkészülés elé nézünk, hiszen Brady nélkül azért a jelenlegi NFL nem ugyanaz. A Patriots pedig főleg nem az lesz, mint ami tavaly volt... 

Én eleget ekézem a hazai "első osztályú" bajnokságot, de ami szép, az szép. A Fradi ellen, az Üllői úton igazán jól sikerült szabadrúgással egyenlített a 89. percben a DVSC Bódi Ádám révén.

Ha jól tudom, idén talán ez volt az első gól amit hazai pályán kapott az FTC, így pedig különösen értékes lehet a gólszerző játékos számára a pontot mentő találat.

Megint egy új fitneszőrület hódít: már nálunk is twerking-órákat hirdetnek, külföldön pedig sok teremben rázzák lelkesen a feneküket a lányok-asszonyok. Igen, a twerking alatt a férfivadító fenékriszálást kell érteni, amit elsősorban videoklipekben láthattunk eddig.

Hogy marhaság-e egész fitnesztrendet alapozni a twerkingre? Természetesen az. Annyiféle gyors, lassú, kombinált, súlyzós, táncos, relaxáló mozgásforma létezett eddig is, hogy egy új, rövid ideig érdekesnek számító divat aligha fog bármilyen alapvető változást hozni. Mindig is voltak és lesznek trendek, ezt tudjuk. Amikor az volt a menő, bizonyára volt lambada-fitnesz is, volt olyan aerobic-szerűség amit küzdősporttal kombináltak és így tovább. Némelyik ezek közül hosszabb távon is megragad a fitnesztermek kínálatában, másokon ma már csak mosolygunk. 

A hatvan percnyi fenékrázást nem igazán veszem komolyan, aligha ez hozza el a forradalmi megoldást a gyors, könnyű és szórakoztató fogyásra vágyóknak. Mint minden olyan mozgás, ami egy óra erejéig felállítja a tévé elől az embert, és intenzíven megdolgoztat bizonyos testrészeket, a twerkingnek is meglehet a maga pozitív hatása. De elég sűrűn kell ilyen órákra járni, és persze az étkezést is át kell alakítani ahhoz, hogy valóban látszódjon valami jó hatása. Pont ugyanúgy, mint bármilyen más mozgásformának. A fenékrisza egysíkúsága miatt ránézésre talán kevésbé hatékony, de tévedhetek is. Kipróbálni aligha fogom, ez azért túlságosan csajos buli...

Hosszú távon minden hasznos lehet. És az a lényeg: a hosszú táv, a kitartás, a hónapokon, éveken át tartó életmódváltás. Ha ez megvalósul, a twerkingnek éppen úgy meglehet a helye a rendszeres edzésprogramban, mint a súlyzózásnak, a futásnak, a pilatesnek.

A riszálós óráknak amiatt lehet értelme, hogy a legtöbb ember vágyik a változatosságra az edzésekben is. Ahogy az ismerőseim, úgy én magam is többféle mozgást váltogatok. Van ebben szobabicikli, futás, saját testsúlyos edzés, jóga, egyebek. Néha jó valami új dolgot megismerni, ami egy kis lendületet ad. Amikor valakit pont heti egy laza, táncos twerking vesz rá arra, hogy megint egy kicsit lelkesebben járjon órákra, akkor semmi baj nincs az efféle trendi dolgokkal. Nem kell hozzá extra felszerelés vagy különleges ruházat, a bérlet kiterjed rá, hát akkor miért ne mennének el erre is az érdeklődők?

A videókat elnézve persze az embert elfogja a kétely, ez most valóban egy edzésforma, vagy csak arra jó, hogy az edzőteremben tébláboló férfiemberek néha belessenek a csoportos órákra is. Meglehet, páran beszállnak a twerkingbe is, persze szigorúan csak a leghátsó sorban lecövekelve. Szóval a fenékriszálás kétségtelenül hatásos- de hogy kire és hogy, az már más kérdés... 

Az elsőosztályú futballbajnokság legnagyobb kérdése eldőlt, és illenék előre tekinteni, készülni a következő idényre. Már zajlik a licenckérelmek elbírálása, és kezd nagyon úgy festeni, hogy nehéz lesz összeverbuválni 16 valóban versenyképes, valóban biztos alapokon nyugvó fociklubot. Azt pedzegetik, értelmesebb lenne a középszerű másodosztályú csapatokkal való felduzzasztás helyett kevesebb csapattal megrendezni a bajnokságot, ami talán így izgalmasabb lenne.

Van azért egy kis probléma. A valóságban nem az a szituáció, hogy van 10 valóban jól működő klub, ami megáll a lábán, hanem ezek száma közelít a nullához. A Győr és a Pápa esete bizonyítja, hogy a "tőkeerős tulajdonosok" egy része is inkább szerencselovag, mint szakember, és ha buknak, Dugovics Tituszként rántják magukkal a klubot is. Az ilyen csapatok tényleg egyik pillanatról a másikra zuhanhatnak össze, ha a tulajdonosról kiderül, csak dumája van, pénze nincs, vagy ha a támogató egyszerűen beleun a fociba meg az egy-kétezer összeverődő nézőtől kapott szidalmakba.

És a többiek, a "gazdag" klubok? Megint lehetne példát említeni, hogy milyen politikai összefonódások vannak bizonyos támogatói kör felbukkanása mögött- meglehet, egy országgyűlési választás azonnali csődöt hozna el a "vagyonos" csapatoknál, amik az ilyen-olyan szponzorok által betolt lóvé nélkül brutálisan veszteségesek lennének. Életképtelenek lennének egy tisztán gazdasági versenyben. Olyanra gondolok, amikor a csapatnak van szurkolótábora és ebből származó bevétele, amikor a meccsek közvetítési joga valós értéken kel el, amikor a kinevelt tehetséges játékosok eladásából jönnek az euromilliók, amikor egy reklámozó azért hirdet, mert a csapat neve jól cseng, megéri neki a mezen szerepelni, amikor a sikeres nemzetközi szereplés biztos anyagi bevételt jelent.

Ha egy-kettő hiányozna a fentiek közül, azt lehetne mondani, dolgozni kell, és meglesz a hiányzó pillér is. Ám tegyük a szívünket a kezünkre: létezik egyetlen olyan klub, ahol mindez működik? A Fradinak még csak-csak van nézője (bár teltházas meccseket ritkán játszanak a vadonatúj stadionban), de elég ritkán visznek tőlük játékost sztárcsapatba, a presztízst pedig hagyjuk, ami miatt megérné velük reklámozni bármit. Az összes csapatra jellemző, hogy önerőből nem tudnának fejleszteni, stadiont építeni, az új arénákat mind közpénzből húzzák fel.

Szóval ezeknek a csapatoknak a háttere éppen olyan bizonytalan, mint a kicsiké. Az egész licenceljárás önmaga paródiája, mert ha a számokat, a klubok működését lecsupaszítva látnánk, akkor bizony mindenütt repkednének a mínuszok. Nem érdemelne itt egyetlen klub se helyet az élvonalban, na de ha csak másodosztályúak lennének a legjobbak is, akkor az lenne legmagasabb szint, nem? Dehogynem! Akkor miért ne neveznénk NB1-nek?...

Nyomát se látom annak a sok pozitív változásnak, amiről úgy szeretnek beszélni az MLSZ-ben. Azt el kell ismerni, bravúrosan értenek a tények kozmetikázásához: a szurkolói kártyával most már olcsóbban lehet tankolni bizonyos benzinkutakon. Megéri tehát kiváltani ezt a kártyát annak is, aki nem tudja, a Fradit eszik-e vagy isszák, de szívesen spórolna egy kicsit. És év végén jöhet a diadalmas bejelentés, hány százalékkal emelkedett a szurkolói kártyával rendelkezők száma! Az, hogy ezek közül töredék jár meccsekre, eddig sem zavarta a szövetségben ülőket. A tévéközvetítések oly megbízhatatlanok, hát ki tudná összeadogatni hirtelen, hány üres szék van a szép új stadionokban? Nekik higgyünk, ne a szemünknek: minden a legnagyobb rendben van, a fejlődés megállíthatatlan. 

Annyiban igazuk lehet, hogy én is látok bizonyos feltartóztathatatlan változásokat. Nem pont olyan tendenciákra gondolok persze, mint ők... A zsonglőrködés a bajnokság feltöltésével ismét választ adhat pár olyan kérdésre, ami érdekelheti a magyar foci kedvelőit: vajon mennyire veszi komolyan a saját szabályait a szövetség? Vajon ki lesz a következő elbukó a sorban, ahol egyik pillanatról a másikra összedől a kártyavár? Lehet 10, 16, 20 klub a bajnokságban, ez alapvetően nem számít. Pontosabban szólva elsősorban nem ez számít.

Mert a Győr hiába kapott tavaly licencet, a klub mögött álló vállalkozásban a gazdasági folyamatok semmivel nem voltak jobbak az ideinél. Pont ugyanúgy veszteséget termeltek akkor is mint most. Csak épp a tulajdonos azt ígérte, majd betolja a hiányzó lóvét. És kész. Aztán ha mégsem, nem egyszerűen megrendül a csapat, hanem ki tudja hanyadik osztályig zuhan. 

Tudom jól, nem csak Magyarországon vannak nagy fejreállások, más, rangosabb bajnokságokban is mennek csődbe nagymúltú csapatok. De nálunk gyakorlatilag az egész profi foci légvárakra épül. És amíg mindig reménykedhetnek valami mentőövben, igazán nem is éri meg felelősen gondolkodni, felelősen tervezni. Ezért tartunk ott, ahol, és amíg ezt a szőnyeg alá söpörjük, és a benzinvásárlásra jó szurkolói kártyát lobogtatjuk az őszinte tényfeltárás helyett, nem is fogunk innen elmozdulni.

A magyar focibajnokság egyik égető kérdésére választ kaptunk a hétvégén: a Videoton nyert, a Fradi viszont nem, így pár fordulóval a vége előtt a fehérváriak behozhatatlan előnyre tettek szert.

A Vidi csapatánál bizonyára nagy az öröm, mint ahogy a drukkerek is ünnepelhetik a klub fennállásának második aranyérmét. Fölényesen, magabiztosan meneteltek egész évben, egyetlen vereséget szenvedtek el egész évben, tehát nem kétséges, jogosan szerezték meg az aranyat.

Az egy másik kérdés, hogy a fehérváriak népszerűsége a többi szurkolótábor körében nem szárnyal az egekben. Nagyjából annyira szimpatizálnak velük, mint a szomszédos felcsúti klubbal- az okokat nem kell részletezni, legyen elég annyi, hogy az ilyen pénzben dúskáló csapatokat ritkán szeretik. Lehet ezt tagadni, elkenni, ettől még tény, a futtatott klubokat nem tartották sokra se régen, se most.

Az ultrák jelentős része már egyébként is bojkottálja a meccseket, a kisszámú meccsre járó pedig nem túl hangos. Így aztán igazán nincs hangulat a stadionokban, úgy koronáztak bajnokot az NB1-ben, hogy annak alig van visszhangja. A sportolók számára a siker természetesen így is értékes, de a magyar foci népszerűsége ettől még beárazza egy arany értékét. Mind tudjuk, az majd a nyáron induló nemzetközi kupasorozatokban dől el, mit is ér a nagy fölénnyel megnyert bajnoki cím. Sajnos vannak tippjeim, meddig jutnak a magyar csapatok...

Ez az idény számomra is úgy múlt el, hogy csak időnként követtem a meccseket, és amikor valami más, izgalmasabbnak tűnő sportesemény ment párhuzamosan, a magyar focira átkapcsolni eszembe sem jutott. Beleolvastam az MLSZ öndicsőítő nyilatkozataiba, és láttam, milyen folyamatok zajlanak a magyar fociban, a magyar sportban, és úgy voltam vele, nekem ehhez már nem sok közöm van. Nem tudok lelkesedni a jelenlegi helyzetért. Szóval épp gratulálhatok is a fehérváriak bajnokságához, de ettől még különösebben nem érdekel.

Hogy valójában hol tartunk, augusztusra, a nemzetközi kupák első selejezőfordulói után úgyis látni fogjuk mindannyian. Addig lehet verni mindenkinek a mellét, de eljön majd az igazság pillanata. Na, majd akkor beszéljünk arról, hol tart a Videoton és az MLSZ!