Az elsőosztályú futballbajnokság legnagyobb kérdése eldőlt, és illenék előre tekinteni, készülni a következő idényre. Már zajlik a licenckérelmek elbírálása, és kezd nagyon úgy festeni, hogy nehéz lesz összeverbuválni 16 valóban versenyképes, valóban biztos alapokon nyugvó fociklubot. Azt pedzegetik, értelmesebb lenne a középszerű másodosztályú csapatokkal való felduzzasztás helyett kevesebb csapattal megrendezni a bajnokságot, ami talán így izgalmasabb lenne.

Van azért egy kis probléma. A valóságban nem az a szituáció, hogy van 10 valóban jól működő klub, ami megáll a lábán, hanem ezek száma közelít a nullához. A Győr és a Pápa esete bizonyítja, hogy a "tőkeerős tulajdonosok" egy része is inkább szerencselovag, mint szakember, és ha buknak, Dugovics Tituszként rántják magukkal a klubot is. Az ilyen csapatok tényleg egyik pillanatról a másikra zuhanhatnak össze, ha a tulajdonosról kiderül, csak dumája van, pénze nincs, vagy ha a támogató egyszerűen beleun a fociba meg az egy-kétezer összeverődő nézőtől kapott szidalmakba.

És a többiek, a "gazdag" klubok? Megint lehetne példát említeni, hogy milyen politikai összefonódások vannak bizonyos támogatói kör felbukkanása mögött- meglehet, egy országgyűlési választás azonnali csődöt hozna el a "vagyonos" csapatoknál, amik az ilyen-olyan szponzorok által betolt lóvé nélkül brutálisan veszteségesek lennének. Életképtelenek lennének egy tisztán gazdasági versenyben. Olyanra gondolok, amikor a csapatnak van szurkolótábora és ebből származó bevétele, amikor a meccsek közvetítési joga valós értéken kel el, amikor a kinevelt tehetséges játékosok eladásából jönnek az euromilliók, amikor egy reklámozó azért hirdet, mert a csapat neve jól cseng, megéri neki a mezen szerepelni, amikor a sikeres nemzetközi szereplés biztos anyagi bevételt jelent.

Ha egy-kettő hiányozna a fentiek közül, azt lehetne mondani, dolgozni kell, és meglesz a hiányzó pillér is. Ám tegyük a szívünket a kezünkre: létezik egyetlen olyan klub, ahol mindez működik? A Fradinak még csak-csak van nézője (bár teltházas meccseket ritkán játszanak a vadonatúj stadionban), de elég ritkán visznek tőlük játékost sztárcsapatba, a presztízst pedig hagyjuk, ami miatt megérné velük reklámozni bármit. Az összes csapatra jellemző, hogy önerőből nem tudnának fejleszteni, stadiont építeni, az új arénákat mind közpénzből húzzák fel.

Szóval ezeknek a csapatoknak a háttere éppen olyan bizonytalan, mint a kicsiké. Az egész licenceljárás önmaga paródiája, mert ha a számokat, a klubok működését lecsupaszítva látnánk, akkor bizony mindenütt repkednének a mínuszok. Nem érdemelne itt egyetlen klub se helyet az élvonalban, na de ha csak másodosztályúak lennének a legjobbak is, akkor az lenne legmagasabb szint, nem? Dehogynem! Akkor miért ne neveznénk NB1-nek?...

Nyomát se látom annak a sok pozitív változásnak, amiről úgy szeretnek beszélni az MLSZ-ben. Azt el kell ismerni, bravúrosan értenek a tények kozmetikázásához: a szurkolói kártyával most már olcsóbban lehet tankolni bizonyos benzinkutakon. Megéri tehát kiváltani ezt a kártyát annak is, aki nem tudja, a Fradit eszik-e vagy isszák, de szívesen spórolna egy kicsit. És év végén jöhet a diadalmas bejelentés, hány százalékkal emelkedett a szurkolói kártyával rendelkezők száma! Az, hogy ezek közül töredék jár meccsekre, eddig sem zavarta a szövetségben ülőket. A tévéközvetítések oly megbízhatatlanok, hát ki tudná összeadogatni hirtelen, hány üres szék van a szép új stadionokban? Nekik higgyünk, ne a szemünknek: minden a legnagyobb rendben van, a fejlődés megállíthatatlan. 

Annyiban igazuk lehet, hogy én is látok bizonyos feltartóztathatatlan változásokat. Nem pont olyan tendenciákra gondolok persze, mint ők... A zsonglőrködés a bajnokság feltöltésével ismét választ adhat pár olyan kérdésre, ami érdekelheti a magyar foci kedvelőit: vajon mennyire veszi komolyan a saját szabályait a szövetség? Vajon ki lesz a következő elbukó a sorban, ahol egyik pillanatról a másikra összedől a kártyavár? Lehet 10, 16, 20 klub a bajnokságban, ez alapvetően nem számít. Pontosabban szólva elsősorban nem ez számít.

Mert a Győr hiába kapott tavaly licencet, a klub mögött álló vállalkozásban a gazdasági folyamatok semmivel nem voltak jobbak az ideinél. Pont ugyanúgy veszteséget termeltek akkor is mint most. Csak épp a tulajdonos azt ígérte, majd betolja a hiányzó lóvét. És kész. Aztán ha mégsem, nem egyszerűen megrendül a csapat, hanem ki tudja hanyadik osztályig zuhan. 

Tudom jól, nem csak Magyarországon vannak nagy fejreállások, más, rangosabb bajnokságokban is mennek csődbe nagymúltú csapatok. De nálunk gyakorlatilag az egész profi foci légvárakra épül. És amíg mindig reménykedhetnek valami mentőövben, igazán nem is éri meg felelősen gondolkodni, felelősen tervezni. Ezért tartunk ott, ahol, és amíg ezt a szőnyeg alá söpörjük, és a benzinvásárlásra jó szurkolói kártyát lobogtatjuk az őszinte tényfeltárás helyett, nem is fogunk innen elmozdulni.