Sportfoglalkozás

Pár hétig élvonalbeli hazai foci nélkül maradunk, kedves pajtások, de addig fel lehet dolgozni az előző idény történéseit. 

Lehet persze rövidre fogni: a magyar bajnokság csapnivaló, egyre kevesebbeket érdekel, így szóra sem érdemes az egész. És valóban, mit is tudunk felidézni elsősorban? Csapatcsődöket, üresen tátongó stadionokat, meg a magyar tiki-takát, miközben ömik a pénz.

Azért hogy essen szó a fociról is, a Videoton elég tekintélyes előnnyel nyerte a bajnokságot, a kupadöntőig is eljutottak, várja őket a BL-selejtező- új edzővel, mert az aranyat megszerző csapat spanyol mesterét már ki is rúgták. Sajtóhírek szerint a sikergárda könnyed másfél milliárdos veszteséggel "gazdálkodott" (vajon a klubvezetőket nem kéne leváltani, ha már az aranyat szerző mester belebukott a hibáiba?), a bevételek jelentős része nyilván baráti szponzoroktól jön, szóval a fehérváriak kirakatcsapata csak jelen csillagzat alatt lehet eredményes- ha fordul a szél, lábjegyzet lesz belőlük. (Hozzájuk hasonló sors vár a felcsúti testvérgárdára is, de nem kár egyikért se.)

A Ferencváros az idény második felében nagyon beleerősített, ezüstérem, Magyar Kupa- és Ligakupa-elsőség lett ennek a menetelésnek az eredménye. Hébe-hóba még az új stadion is megtelt, de azért a vénaszkennerről többet beszéltünk, mint a lehengerlő játékról. Itt is egy olyan mesterséges felpumpált, magyar szinten óriási költségvetéssel hozták az eredményeket, amelybe kódolva van a fenntarthatatlanság és a bukás. Párszor már összedőlt a kártyavár, de a Fradi mindenkori vezetői sose tanulnak az elődeik hibájából.

A többiek? Szerény nézőszámok, szerény eredmények. A színvonalas szórakoztatás szinonímája továbbra sem a magyar foci. Én nem feltétlenül a szurkolói kártyára fognám azt, hogy kevesebben járnak meccsre- őszintén, kit vonz az, ami mostanában a pályákon zajlik? Sokkal többen akkor sem lennének, ha nem lennének ilyen adminisztratív akadályok. És nem egy pálya van, ahol pont a kemény mag fordított hátat az egésznek, az a kevéske néző halotti csendben szotyizik az esetenként vadonatúj stadionban. 

A magyar focit Európában beárazta a (le)szereplés a nemzetközi kupákban, az idén még a nyarat sem élték túl a "legjobb" csapatok. Ennyit érünk, ennyire vesznek komolyan minket kontinentális színtéren. Meglátjuk, mi lesz idén nyáron. Papíron van olyan csapat, ami költségvetése alapján már-már európai középcsapat is lehetne, de a pályán a játéktudás dönt, nem az elszórt milliárdok.

Ha már esztelen költekezésről beszélünk, szót kell ejteni a folytatódó stadionprogramról. Elvileg lehetne ez jövőbe mutató téma, de akkor is nehéz megérteni a másod-, harmadosztályú csapatok stadionjainak fejlesztését. És persze az élvonalban játszók többségénél is szupermodern otthont terveznek. Az MTK meccsein lézengő pár száz ember kedvéért biztos kell az új stadion? Költői kérdés.

Ráadásul most épp úgy fordult a széljárás, hogy az NB1-ben nem növelik a csapatok számát (erre az ötletre jellemzően az volt az indok, hogy az ország mind több régiójában legyen élvonalbeli klub), hanem 12-re csökkentik (élesebb lesz a küzdelem, több lesz az izgalmas tétmeccs a kiagyalók szerint). Ehhez kapóra jött, hogy több csapat nem kapott licencet, így nem is nagyon kellett erőszakot tenni a létszámcsökkentésért. Két klub tulajdonosa épp hűvösön, a többieknél ilyen-olyan hiányosságok merültek fel.

Az MLSZ szigora akár még érthető is lenne, de... Itt van a nagy "de". Tavaly amikor az Újpest licencét egyik napról a másikra játékosokkal, klubtörténelemmel együtt átvette bajnokság közben egy vadonatúj vállalkozás, még kellően rugalmas volt a szövetség. Pedig azért az sem volt akármekkora huszárvágás... Csendben felveti az ember, hogy azt a klubot gazdaságilag stabil alapokon álló, felelősen költekező vállalkozás működteti, ami évente teljes költségvetésének a felére rúgó veszteséget halmoz fel? Mert ilyen van a közvetlen élmezőnyben, és ők persze nem csak magyar, hanem nemzetközi licencet is csont nélkül kapnak.

Ami a lényeg: a tucatnyi csapatból lesz 5 budapesti és 3 ami Fejér megyét képviseli. Kelet-Magyarországon van három fellegvár, míg nyugaton csak a Szombathelyi Haladás maradt talpon. Lassacskán Közép-Magyarország ligává morzsolódik a bajnokság, ami az utazási költségeket csökkenti ugyan, de kétkedek, hogy fantasztikusan izgalmassá tenné a jövő évi küzdelmeket. Az talán még örömteli is lehet páraknak, hogy háromszor lesz Újpest-Fradi- de árnyalja a képet, hogy háromszor lesz MTK-Felcsút is... A keveseket érdeklő Ligakupa viszont megszűnik, nyilván senki nem hullat miatta könnyeket.

Mindenesetre én nem tudom azokat a nagyszerű trendeket felfedezni, amelyekre a szövetség vezetői hivatkoznak. Ha minden a legjobb irányba menne, akkor nem kellene hozzányúlni a lebonyolításhoz, szerény véleményem szerint. Ha pusztán a tényeket nézzük (nemzetközi színtéren égés, visszaeső nézőszámok, az élvonalbeli csapatok harmada csődbe megy vagy licencet se kap), akkor nincs mivel elégedettnek lenni. A bizakodás és reménykedés pedig már rég nem hoz lázba: én már csak az eredményeknek hiszek. Majd akkor mondom azt, hogy elindult felfele a focink, amikor ezt a számok is igazolják. 

Miközben pár napja úgy festett, a svájci sportvezető mindent túlél, hiszen kétharmados többséggel választották meg ötödjére is a FIFA elnökének, tegnap váratlanul bejelentette lemondását. Örüljünk-e vagy se?

Sepp Blatter kétségkívül meghatározó figurája a nemzetközi futballéletnek, évtizedek óta dolgozik a FIFA kötelékében. Már sok éve vádolják azzal, hogy az egész szervezet korruptságáért ő a felelős, de eddig mindig megúszta a számonkérést. Mindez főleg annak fényében nagy teljesítmény, hogy eközben a FIFA számos vezetőjét vitték el bilincsben, de Blatterig sose értek el a szálak- eddig.

Bizonyára tud valami, ami miatt hirtelen a lemondás mellett döntött. Nyilván van olyan helyzetben, hogy innen-onnan információkat kap a tevékenységét vizsgáló nyomozásokról. És ha nagyon keresgélnek, bizonyára ezt-azt találni is fognak. Most őszintén, pont a szervezet elnöke ne tudna arról, hogy dollármilliós vesztegetési pénzek vándorolnak? Ő ne lenne tisztában azzal, ha mondjuk ilyesmi dönt egy világbajnokság helyszínéről? Pont a nagy kavarógép Blatter lenne az ártatlan, mit sem tudó funkcionárius, aki csak él-hal a fociért, de naivan azt hiszi, mindenkit csak a sport iránti lelkesedés hajt? Ugyan már. Ha korrupt a szervezet, abban ő is nyakig benne van. 

Az egy másik kérdés, hogy a FIFA ügyeit ostorozók azt hajlamosak elfelejteni, Blatter nem csak a mocskos pénzek terén mozog otthonosan, gazdaggá tette a szervezetet a különféle szponzori szerződésekkel. Azt nem állítom, hogy tisztességes úton nem lehetne vezetni a futballvilágot, de attól még tény, Blatter népszerűsége a tagszövetségek körében visszavezethető arra, hogy van pénz, és abból jut sok országba. Hogy aztán azzal ott mit kezdenek, és mi kerül a helyi kisfőnökök zsebébe, ez megintcsak más kérdés. Amíg ők nem kritizálják a főnököt, addig fentről sem vizsgálódnak, nyilván. Ha elindulna egy mindent feltáró vizsgálat, és az lemegy az alsóbb szintekig, ki tudja, mi derülne ki.

Egyáltalán nem biztos, hogy mindenkinek az érdeke a nagy tisztánlátás. Sőt, mostanában sok focivezető aggódhat azért, meddig mennek el a nyomozók. Kellemetlen lenne a gazdagságot felcserélni egy kényelmetlen börtöncellára.

Mert sokan gazdagodtak meg abból, hogy globális üzlet lett a foci. És nyilván sokan azért nyúltak a pénzhez, mert úgy érezték, ők hozták tető alá a nagy szerződéseket, de nekik alig van hasznuk belőle. Miközben a focisták évente dollármilliókat keresnek, azok, akik megteremtik a kereteit ennek a biznisznek, a töredékét. Ismerjük mind az érzést, amikor hajtunk, küzdünk, kikaparjuk a gesztenyét, de igazán más jár jól. A tisztességes ember morog, míg a korrupt lop. És könnyű megszédülni  pár millió dollártól. Az orosz és a katari vébék szervezői bizonyára nem sajnálták a pénzt a "meggyőzésre", és meg is találták azokat az embereket a foci világában, akik legalább fizetésben szerettek volna Messi és Ronaldo mellé felzárkózni.

Mivel az egész fociüzletet továbbra is a pénzt fogja mozgatni, ilyen esetek továbbra is lesznek. Nem hiszek abban, hogy jön valaki, és egy csapásra rendet tesz, tisztakezű Grál-lovagok serege ül majd a FIFA vezetőségében és az alsóbb szinteken illetve a nemzeti szövetségekben. Blatter eltűnése egy ideig megnyugtatja a kedélyeket, mint ahogy a velejéig korrupt Havelange-korszak vége után is egy jó darabig senki nem bolygatta a dolgokat. De ahol pénz van, ott mindig lesz olyan ember is, aki rá akarja tenni arra a kezét. Új neveket és új vesztegetési módszereket ismerhetünk meg a jövőben, ám illúzióim nincsenek: azt a vébét 2022-ben Katar fogja rendezni, akárhogy nyerte el a jogot. 

Maximum egy másik öltönyös figura tartja majd a megnyitóbeszédet...

Olvasom, hogy váratlan módon egyetlen hónap alatt duplájára emelkedtek a vizes világbajnokság rendezési költségei: amikor Budapest beugróként elvállalta az úszók és műugrók egyik legrangosabb versenyének megrendezését, még 24,5 milliárd forintos költségről beszéltek, ám a kormányhatározat már 49 milliárdról szól.

A cikk szerint (444.hu) a magyarázkodás paródiába fulladt, mert többen többféle érvet hoztak fel indokként, míg végül a Magyar Nemzeti Vagyonügynökség lezárta a kérdést: a dupla pont ugyanannyi összeget jelent, csak "félreértés" volt a nettó és bruttó értékekkel. Én tudom, hogy Magyarországon elég magas az adókulcs, de száz százalékos ÁFA még nálunk sincs, szóval...

Nekem mindenesetre van egy rossz hírem: a rendezés még ennél is jóval többe fog kerülni a végén. Ahol ilyen ütemben növekednek a költségek, ott ezt a kijelentést nyilván nem kell magyarázni, egyébként is jellemző az alultervezés ránk. Majd Gyárfás Tamás leszögezi, hogy ez akkora lehetőség hazánknak, hogy nem 25, de 250 milliárdot is simán megér amiért mi rendezhetjük, és akinek nem tetszik, az takarodjon. És ha nincsenek kötekedők, akkor minden rendben lesz: a végén senki nem a pénzt fogja számolgatni, csak tapsol a magyar érmeknek. Juhé.

Az egész ügy teljesen szokványosnak mondható az itthoni viszonyok közepette, és én már fel sem akadok ilyen csip-csup 25 milliárdos tévedéseken. Alig jön ki belőle egy Fradi-stadion, hát pénz ez?

Tulajdonképpen még haszna is van ennek a történetnek. A budapesti olimpiát megálmodó brigád ugyanis lelkesen emlegeti, hogy nem is lenne a nagy esemény olyan drága, és becslések születnek a költségekről, amelyek magasak ugyan, de nem vállalhatatlanok. Tudatosan kell tervezni, ésszel kell tető alá hozni a beruházásokat, és megáll a történet pár ezer milliárdból.

Na kérem szépen, akkor azt az összeget, amibe mostani állításuk szerint az olimpia kerül, szorozzuk meg kettővel, vagy inkább hárommal. És akkor látjuk, mekkora is lesz a valós teher az ország számára. Ennek fényében gondolkodjunk el a hogyan továbbról- tulajdonképpen meg is köszönhetjük az úszóknak, hogy életből vett példával bizonyítják, nálunk így mennek a dolgok.

Az embert érik meglepetések. A YouTube-on az egyik, ha nem a legnépszerűbb videó amit a yoga keresőszóra kiad a rendszer, a címe alapján bármi lehetne: "yoga for relaxation".

Az ember belenéz, noha rövidke, alig négy perces, de az a 33 millió (!) megtekintés elég meggyőzőnek tűnik. És mit kapunk? Egy elég közepes minőségű anyagot, ahol zenei aláfestéssel jógázik egy nő bikiniben. Nem egy lenyűgöző videó... Nyilvánvalóan nincs semmiféle különösebb oktatási célzata a dolognak, egy szó nem hangzik el a felvétel során, nincsenek instrukciók. Pár gyakorlat van, akinek tetszik az, hogy ezt egy kevés textilt viselő hölgy mutatja be, annak biztos bejön...

Meglehet, már tényleg ott tartunk, hogy a jóga olyan hívószó, amivel manapság szinte bármit el lehet adni. Ezerféle irányzatban tartanak órákat, szaporodnak a stúdiók, jógázóknak szánt ruhákat és felszereléseket árulnak mindenfelé, természetesen borsos áron. Aztán a vége mégiscsak az a dolgoknak, hogy komoly jógaként alig értelmezhető pár percnyi tornát néznek meg a legtöbben...

Olvasom a kokainnal lebukott kajakosok fegyelmi ügyéről szóló beszámolót, és egy kicsit eltöprengtem. Tehetséges, fiatal sportolók, elmentek egy elfajult buliba, és ahogy én értelmezem, nem is tagadták a kilengést. Nem versenyen buktak meg, nem jár hát automatikusan súlyos eltiltás.

A szövetség azért kirótt rájuk tíz hónapot, de ahogy most olvasom, ez olyan eltiltás, ami nem is igazi eltiltás. Kajak-kenuban nem névre szólnak az olimpiai kvóták, azt bárki kiharcolhatja, és aztán a részvételről döntő versenyen majd eldől, ki fogja képviselni az országot Rióban. És ezeken a válogatókon már ők is részt vehetnek. Affelől nem lehet kétségünk, hogy a magyar kajakválogatott erejét ismerve a kvóta meglesz- az a könnyebb rész, a válogató a nehezebb.

Szóval a kokainnal bukott sportolók edzhetnek, és ugyan a pénzbeli támogatást meg is vonták, a szövetségben máris azt fontolgatják, hogyan tudják támogatni őket úgy, hogy ne lehetetlenüljön el a helyzetük. Lefordítva: úgy büntették őket, hogy igazán semmi valódi hátránnyal nem jár ez, egyfajta dorgálás lett belőle, és az is talán csak azért, mert nyilvánosságra került az ügy.

Van azért ennek az engedékenységnek egy rossz üzenete, úgy vélem. Persze, nem kell a fejét venni senkinek egy ballépésért, de hol lesz a határ egy következő esetnél? Az embernek olyan érzése van, hogy nem az élvonalba tartoznának ők ketten, akkor kevésbé lettek volna elnézőek. A jó olimpiai szereplés érdekében viszont a szövetség is beáldoz ezt-azt. 

Ezek a fiatalok ugyanis kizárólag a sportból élnek, mindent a sportra tettek fel. Ha valóban elmeszelik őket, akkor bizony megpróbálnának más kiutat keresni, és egyáltalán nem biztos, hogy a ma még talán nem is létező katari vagy bahreini kajakszövetség nem csapna le pár éremesélyes fiatalra, akik az ő színeikben szerepelve szereznének dicsőséget új hazájuknak. Ugyanis amennyiben itt elzárnák a pénzcsapot, ott a magyar fizetés többszörösével kínálhatnák meg őket könnyedén. 

Tudom, hogy teljesen elméleti ez a forgatókönyv, és én nem is akarom mondani, konkrétan ez a két sportoló ennyire anyagias. De manapság mindenre fel kell készülni, ez van, szembe kell nézni a tényekkel. Pár gazdag ország gyakorlatilag kilóra megveszi a bajnokokat, akik pontosan tudják, a győzelem nem csak a dicsőségről szól, hanem a zsíros prémiumokról is. Tudják, pénzben nagyon is kifejezhető a siker értéke.

A mostani eset nem szörnyen súlyos, azt gondolom, bár egy élvonalbeli sportolónak tudnia kellene, hogy egy buliban sem lehet felelőtlennek lenni. De más, nagyobb horderejű eseteknél már egy hasonló  elnézőség nagyon rossz példát mutatna, mert azt jelezné, ha valaki elég tehetséges, bármit megtehet, más szabályok vonatkoznak rá. Amerikában, ahol a profi sportban mindent a pénz ural, már láthatóak ennek a jelei, egyre-másra kerülnek elő a komoly bűncselekmények, a családon belüli erőszak, a zaklatás és a többi. És ott igyekeznek is elkendőzni, amit lehet, sok áldozat hallgatását peren kívüli megegyezéssel veszik meg- akinek lóvéja van, mindent megúszhat.

No ez a szemlélet az, amit nem kellene áthozni az öreg kontinensre. És át kellene gondolni mindenkinek, hol a határ, ahol pár érem reményében inkább elnéznek egy ballépést, és mi az, ami már elfogadhatatlan.