Pár hétig élvonalbeli hazai foci nélkül maradunk, kedves pajtások, de addig fel lehet dolgozni az előző idény történéseit. 

Lehet persze rövidre fogni: a magyar bajnokság csapnivaló, egyre kevesebbeket érdekel, így szóra sem érdemes az egész. És valóban, mit is tudunk felidézni elsősorban? Csapatcsődöket, üresen tátongó stadionokat, meg a magyar tiki-takát, miközben ömik a pénz.

Azért hogy essen szó a fociról is, a Videoton elég tekintélyes előnnyel nyerte a bajnokságot, a kupadöntőig is eljutottak, várja őket a BL-selejtező- új edzővel, mert az aranyat megszerző csapat spanyol mesterét már ki is rúgták. Sajtóhírek szerint a sikergárda könnyed másfél milliárdos veszteséggel "gazdálkodott" (vajon a klubvezetőket nem kéne leváltani, ha már az aranyat szerző mester belebukott a hibáiba?), a bevételek jelentős része nyilván baráti szponzoroktól jön, szóval a fehérváriak kirakatcsapata csak jelen csillagzat alatt lehet eredményes- ha fordul a szél, lábjegyzet lesz belőlük. (Hozzájuk hasonló sors vár a felcsúti testvérgárdára is, de nem kár egyikért se.)

A Ferencváros az idény második felében nagyon beleerősített, ezüstérem, Magyar Kupa- és Ligakupa-elsőség lett ennek a menetelésnek az eredménye. Hébe-hóba még az új stadion is megtelt, de azért a vénaszkennerről többet beszéltünk, mint a lehengerlő játékról. Itt is egy olyan mesterséges felpumpált, magyar szinten óriási költségvetéssel hozták az eredményeket, amelybe kódolva van a fenntarthatatlanság és a bukás. Párszor már összedőlt a kártyavár, de a Fradi mindenkori vezetői sose tanulnak az elődeik hibájából.

A többiek? Szerény nézőszámok, szerény eredmények. A színvonalas szórakoztatás szinonímája továbbra sem a magyar foci. Én nem feltétlenül a szurkolói kártyára fognám azt, hogy kevesebben járnak meccsre- őszintén, kit vonz az, ami mostanában a pályákon zajlik? Sokkal többen akkor sem lennének, ha nem lennének ilyen adminisztratív akadályok. És nem egy pálya van, ahol pont a kemény mag fordított hátat az egésznek, az a kevéske néző halotti csendben szotyizik az esetenként vadonatúj stadionban. 

A magyar focit Európában beárazta a (le)szereplés a nemzetközi kupákban, az idén még a nyarat sem élték túl a "legjobb" csapatok. Ennyit érünk, ennyire vesznek komolyan minket kontinentális színtéren. Meglátjuk, mi lesz idén nyáron. Papíron van olyan csapat, ami költségvetése alapján már-már európai középcsapat is lehetne, de a pályán a játéktudás dönt, nem az elszórt milliárdok.

Ha már esztelen költekezésről beszélünk, szót kell ejteni a folytatódó stadionprogramról. Elvileg lehetne ez jövőbe mutató téma, de akkor is nehéz megérteni a másod-, harmadosztályú csapatok stadionjainak fejlesztését. És persze az élvonalban játszók többségénél is szupermodern otthont terveznek. Az MTK meccsein lézengő pár száz ember kedvéért biztos kell az új stadion? Költői kérdés.

Ráadásul most épp úgy fordult a széljárás, hogy az NB1-ben nem növelik a csapatok számát (erre az ötletre jellemzően az volt az indok, hogy az ország mind több régiójában legyen élvonalbeli klub), hanem 12-re csökkentik (élesebb lesz a küzdelem, több lesz az izgalmas tétmeccs a kiagyalók szerint). Ehhez kapóra jött, hogy több csapat nem kapott licencet, így nem is nagyon kellett erőszakot tenni a létszámcsökkentésért. Két klub tulajdonosa épp hűvösön, a többieknél ilyen-olyan hiányosságok merültek fel.

Az MLSZ szigora akár még érthető is lenne, de... Itt van a nagy "de". Tavaly amikor az Újpest licencét egyik napról a másikra játékosokkal, klubtörténelemmel együtt átvette bajnokság közben egy vadonatúj vállalkozás, még kellően rugalmas volt a szövetség. Pedig azért az sem volt akármekkora huszárvágás... Csendben felveti az ember, hogy azt a klubot gazdaságilag stabil alapokon álló, felelősen költekező vállalkozás működteti, ami évente teljes költségvetésének a felére rúgó veszteséget halmoz fel? Mert ilyen van a közvetlen élmezőnyben, és ők persze nem csak magyar, hanem nemzetközi licencet is csont nélkül kapnak.

Ami a lényeg: a tucatnyi csapatból lesz 5 budapesti és 3 ami Fejér megyét képviseli. Kelet-Magyarországon van három fellegvár, míg nyugaton csak a Szombathelyi Haladás maradt talpon. Lassacskán Közép-Magyarország ligává morzsolódik a bajnokság, ami az utazási költségeket csökkenti ugyan, de kétkedek, hogy fantasztikusan izgalmassá tenné a jövő évi küzdelmeket. Az talán még örömteli is lehet páraknak, hogy háromszor lesz Újpest-Fradi- de árnyalja a képet, hogy háromszor lesz MTK-Felcsút is... A keveseket érdeklő Ligakupa viszont megszűnik, nyilván senki nem hullat miatta könnyeket.

Mindenesetre én nem tudom azokat a nagyszerű trendeket felfedezni, amelyekre a szövetség vezetői hivatkoznak. Ha minden a legjobb irányba menne, akkor nem kellene hozzányúlni a lebonyolításhoz, szerény véleményem szerint. Ha pusztán a tényeket nézzük (nemzetközi színtéren égés, visszaeső nézőszámok, az élvonalbeli csapatok harmada csődbe megy vagy licencet se kap), akkor nincs mivel elégedettnek lenni. A bizakodás és reménykedés pedig már rég nem hoz lázba: én már csak az eredményeknek hiszek. Majd akkor mondom azt, hogy elindult felfele a focink, amikor ezt a számok is igazolják.