Sportfoglalkozás

Dárdai Pálról sokat cikkeznek manapság, általában dicsérően. A válogatott élén tényleg eredményesen dolgozó beugró szakember a Hertha BSC edzőjeként is közel fél idényt csinál végig, megnézhetünk tehát néhány adatot, amik túlmutatnak a "Dárdai Pál az Isten, a Magyar Futball Megmentője" mondanivalójú cikkeken.

Mivel nem áll túl sok múlt mögötte, nem minősíteni kell ezen tények alapján, inkább csak megpróbálhatunk tisztább képet alkotni eddigi munkájáról. Azt le kell szögezni, hogy nem akármilyen teljesítmény beugró, rutintalan edzőként egyszerre irányítani egy válogatott és egy klubcsapat munkáját is, ráadásul úgy, hogy mind a kettővel sikerült elérni az alapvető célkitűzést (előbbi versenyben maradt az EB-kijutásért, a másikkal bennmaradtak a Bundesligában).

A válogatott élén eltöltött időszak impozáns eredménysort hozott. A fiaink pontot raboltak Bukarestben, aztán legyőzték a Feröer-szigetek válogatottját. Finnországot sikerült oda-vissza legyőzni, a görögök ellen pedig gólnélküli döntetlent értünk el. Három győzelem, két döntetlen- bármennyire gyengének tűnik a csoportunk, nem nagyon létezik a mai nemzetközi fociban könnyű selejtezősorozat. A görögök hiába estek vissza, az északírek mindenkit meglepő módon felszívták magukat. A románok korábbi önmagukhoz képest kevesebbet muatnak, de még mindig vannak minőségi játékosaik. Az, hogy mit érhetünk el a végelszámolásnál, gyakorlatilag a mi kezünkben van: a két előttünk álló válogatottal is találkozunk még. 

Kérdés, hogy ezeken a meccseken is Dárdai Pál ül még-e a kispadon. A munka eddig őt igazolja, a csapatnak tartása van, és ugyan nem lőnek sok gőlt a mieink, de még kevesebbet kapnak. Sorban hozzák le a tétmeccset úgy, hogy az ellenfelek nem tudnak a kapunkba találni, ez pedig kifejezetten biztató, és nyilván benne van az edző munkája.

A Hertha BSC élén eltöltött időszak 15 meccset ölelt fel. A bennmaradás sikerült, de itt azért már nehéz diadalmenetről beszélni. Négy győzelem, öt döntetlen, hat vereség- nem feltétlenül tragikus eredmények egy kiesés elől menekülő csapatnál, de az idény utolsó szakasza borzalmasan sikerült. Öt meccsen négy vereség és egyetlen döntetlen- ez az összekapart pontocska volt az, amivel megelőzte a kiesőt a Hertha. Nem sokon múlt... Ha azt állítjuk, nem mázli, hanem Dárdai érdeme az utolsó percekben kiharcolt győzelem a válogatottal, akkor mit mondjuk a végén elbukott Hertha-meccsekre?

A következő szezonra is bizalmat szavaztak Dárdainak Berlinben, és mivel ő maga építheti fel a csapatot, az igazi értékmerő majd az az idény lesz. Ám a válogatott élén is csak beugró volt, és nem kért felmentést erre való hivatkozással. Így én a Hertha edzőjeként töltött fél szezont is úgy értékelem, ő volt a szakmai munka felelőse, az idény végére összeállhatott a csapata, tudhatta, mit kell elérniük, neki kellett volna motiválni a játékosait. Ebből sült ki a 15 elérhető pontból megszerzett 1. 

És most nézzük meg, az ő kapcsán sokat szidott többi magyar edző közül Egervári Sándor mit tudott felmutatni! Ő volt az U20-as válogatott kapitánya, amikor a fiatalok világbajnoki bronzérmet szereztek. Idén egy német szakember, Bernd Storck ült a kispadon, egy győzelmet értek el a fiúk és a 16 között véreztek el. Néha talán balszerencsésen kaptak ki, de pár év múlva csak az eredményekre emlékszünk...

A válogatott élén két selejtezősorozatban vezette a mieinket Egervári. A 2012-es Európa Bajnokság selejtezőin a csapatot két, lényegesen magasabban jegyzett válogatott előzte meg: a holland és a svéd. Ám nem égtek le a magyarok se, hat győzelem, egy döntetlen, három vereség jött össze a csoportban. 

2014-ben a világbajnoki selejtezőn elég sokáig volt kedvező pozícióban a magyar válogatott. Hajlamosak sokan elfelejteni, pedig bizony versenyben voltunk a pótselejtezős helyért. Egervári vesztét két súlyos vereség okozta: a románoktól simán, 3-0-ra kaptunk ki Bukarestben, de ezt még lehetett talán menteni. Ám a Hollandiában elszenvedett 8-1 arányú vereség olyan megalázó volt, amit nem vészelhetett át szövetségi kapitányként. A válogatott harmadik lett Hollandia és Románia mögött, de Törökországot megelőzve. Ha a budapesti zárt kapus meccset a románok ellen nem engedjük ki a kezünkből, a súlyos vereségek ellenére Magyarország lett volna a második!

De a csoport harmadik helyét Egervárival is kétszer el tudta érni a magyar csapat, és most is ez a helyezés tűnik a leginkább reálisnak. Más kérdés, hogy a lebonyolítás változása miatt ezek pár éve semmit nem értek, most viszont pótselejtezőre is elegendőek. Az északírek és a románok ellen lehet bizonyítani, mennyivel jobb a mostani válogatott, mint a pár évvel ezelőtti.

Dárdai munkájáról tehát azt lehet elmondani, vannak kifejezetten biztató momentumok, de mint a Herthánál, mind a válogatottnál csak a munka elején tart. Mérleget télen tudunk vonni a teljesítményéről. A hozzáállása, személyisége szimpatikus, ám a fociban az eredmények minősítenek. 

Igen, a meccsek döntenek. Oszlassunk még egy kis mítoszt ezzel kapcsolatban! Dárdairól valahol azt olvastam, hogy azért is különb a többi magyar edzőnél, mert azok azt mondják, júniusban már nem lehet motiválni a magyar játékosokat, bezzeg Dárdainak sikerül. Akkor egy kis eredménysor: 2010-2014 között júniusban a válogatott 8 meccset játszott, ezen 6 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség (barátságos meccsen a hollandoktól) volt a mérleg. 2000 és 2009 között 10 júniusi meccsen 6 győzelem, 4 vereség. Voltak fájó kudarcok, de az mese, hogy a mieink nyáron mindig kikaptak. 

Szóval ne legendákat gyártsunk, hanem támogassuk a jó munkát végzőket, és elemezzük tiszta fejjel az eredményeket, a mutatott játékot. Mi mindig szeretünk végletekbe esni, egyszer istenítjük, egyszer a földbe döngöljük ugyanazokat az embereket- feleslegesen. Ez sport, nem minden alakulhat a mi szánk íze szerint, és benne vannak az életben a vereségek is. A győzelmeinket se felejtsük el a múlt ekézése mellett, aminek akkor nagyon tudtunk örülni. Én bízom benne, Dárdai Pál a magyar mentalitásnak azt az oldalát nem fogja megismerni, amikor egy-egy kudarc után az dicsőítők rögvest a fejét követelik...

A sokféle nemzetközi világnap közül mindenki megtalálhatja a neki szimpatikusat; mivel mostanában sokat járok jógázni, én magam június 21-et emelem ki. Ráadásul azért egy nappal korábban írok róla, mert most sok helyen ingyenes programokra várják a jógázókat, és azokat, akik még csak fontolgatják, hogy kipróbálják a jógát. Meglehet, pár helyen sokan lesznek, de sok jó jógázó kis helyen elfér- no meg lesznek szabadtéri órák is, ahol többen vehetnek részt.

A jóga világnapját természetesen Indiában hívták életre, hiszen az ország mindennapi életében meghatározó a jóga kultúrája. Nem szívesen írok egyszerűen csak mozgásformát, de kétségtelen, itt Európában elsősorban ez a része dominál a jógaórákon. Mindez nem probléma, hiszen a nagy hagyományokra visszatekintő jógából sok más edzésforma is merített, tehát aki mozogni akar, az a jógával nem járhat rosszul. Akár teljesen kezdő, akár más sporthoz keres kiegészítő mozgásformát, a sokféle irányzatból, óratípusból válogatva megtalálhatja a hozzá illőt. A jóga filozófiai részében kevesebben mélyednek el, és erre nyilván nem egy nyílt nap a legalkalmasabb, de azt azért jó magunkban tudatosítani, ez az egész lelki szinten is mást ad, mint egy átlagos gyúrás.

A Nemzetközi Jóga Világnap június 21-i dátumát 2014. decemberében az ENSZ közgyűlése hivatalosan is rögzítette. Korábban több kezdeményezés volt már, ami a jóga közös ünneplését célozta, ám amikor az indiai miniszterelnök állt elő javaslattal és a dátumra is ajánlatot tett, akkor felsorakozott mögötte a nemzetközi közösség, ami tiszteli a jóga több ezer éves hagyományait.

Természetesen nem kötelező mindenkinek jógáznia, és nem kell mindenkinek ugyanúgy jógáznia, ugyanazt megtalálnia ebben az egészben. Valahol persze összetalálkozhatnak a dolgok: az egész csak testgyakorlásnak indul, alakot formálni vagy fogyni szeretnél, aztán ráérzel a relaxáció ízére is, amitől ez nagyon más, mint a birkózás a súlyzókkal. Nem jobb, nem rosszabb, csak más- nem kell, hogy bármit minősíts, csak éld meg az élményt. És ebbe sokminden belefér: a megnyugvás, lazítás percei, a kihívást jelentő ászanák jó végrehajtása, no meg a közösség ereje, ami képes átlendíteni egy-egy óra nehezebb pillanatain.

A jóga világnapja ezt a közösségi élményt garantáltan megadja majd. Az is lehet, hogy pont akkor neked nem erre lesz szükséged- még én magam sem tudom, a közeli jógastúdióba elmenjek-e a nyílt napra, netán egy szabadtéri közös jógázásra, vagy esetleg maradjak itthon és önállóan gyakoroljak néhány ászanát. Csak az a biztos, hogy ezt a napot a magam módján én is meg fogom ünnepelni, hiszen az utóbbi hónapokban sokat jógáztam, és nagyon megszerettem azt. A rendszeresen jógázók számára szinte minden nap jóga világnap, tehát ez az alkalom nem is annyira nekik szól, hanem a többieknek, akik még csak kacérkodnak vele. Nos, itt az alkalom, aminél jobb nem is kínálkozik: jógára fel!

Borzasztó, taszító az a színjáték, ami a Paralimpiai Bizottság balhéi kapcsán történik. Elég arra gondolni, hogy ha ma a magyar parasportról beszélünk, a legtöbbeknek Gömöri Zsolt neve ugrik be, nem pedig a sikeres versenyzőinké. Ez nagyon elkeserítő...

Mivel nem látok bele az iratokba, én ugyan nem vádaskodok. Vannak tények, amiről a lapok beszámoltak: a sztori az elnök végtörlesztésének támogatásával indult, ennek kapcsán nemrég kiderült, hogy munkába állásának napján már döntöttek is erről a neki járó összegről, amit rögvest a magánszámlájára utaltak. A felügyelő bizottság szerint ez jogszerű volt, de már rúgtak ki embert azért, mert mégsem volt annyira jogszerű. A felügyelő bizottság is összedobott egy kis jelentést, aztán gyorsan le is mondtak, nyilván a részükről minden el van ezzel intézve.

És aztán Gömöri Zsolt is felállt, akit támadtak a sportolók, a sajtó, de a sorsa igazán akkor pecsételődött meg, amikor a nagypolitika képviselői is "elengedték a kezét". Egy-egy lemondásra biztató nyilatkozat egy minisztertől ebben a helyzetben felér a selyemzsinórral, tehát a napjai meg voltak számlálva. A kérdés inkább az lehetett, mi folyik még addig az irodákban.

Persze lehet, hogy semmi, mert minden szép és jó volt, a törvény betűjének betartásával zajlott valamennyi kifizetés. Ezt majd kideríti egy, két, sok vizsgálat, talán az eljárás a bíróságra is eljut, talán majd lesz egy döntés, fellebbezés, hatályon kívül helyezés, újból kezdődik minden, és nagyjából 7-9 év múlva majd kimondanak egy akkor már senkit sem érdeklő ítéletet.

Teljesen mindegy, bárkit elmarasztalnak-e bármiben, mert az én szememben az sem normális, ha az, ami történt, teljesen normálisnak és védhetőnek számít ebben az országban. Ha nálunk teljesen rendben van, hogy időnként nélkülöző, mégis sikert sikerre halmozó fogyatékkal élő sportolók érdekeit olyanok képviselik, akik nagyságrendekkel többet vesznek ki a közösből, mint maguk az érdekelt sportolók. Akik megható nyilatkozatokat adnak ki az éhező parasportolókról, miközben milliós fizetést, plusz még ilyen-olyan juttatásokat kapnak. 

És ami igazán elgondolkodtató, az nem a múltról, a paralimpiai bizottság esetleges ügyeiről szól. A náluk nagyságrendileg több pénzből gazdálkodó olimpiai bizottság jut eszembe, és az ott ülő emberek. Meg az a bizonyos olimpiai pályázat. És nekem az jár a fejemben, ugyan hányan lehetnek, akik teljesen jogszerűen fognak majd az olimpiai páyázat ügyeinek intézői közül kiemelt bérezést, szolgálati kocsit, költségtérítést kapni? 

Nekik nyilván most az az érdekük, hogy ez az egész Gömöri-ügy gyorsan feledésbe merüljön, mert még esetleg más helyeken is elkezdenek nézelődni a szemtelen újságírók. És kiderül, kik kapnak még ilyen teljesen legális juttatásokat, miközben világverő sportolóink lerobbant edzőtermekben hajtanak nap mint nap, hogy dicsőséget szerezzenek maguknak- és az egész országnak. Ha viszont elsikálják ezt a sztorit, nincs para, minden mehet tovább a szokásos kerékvágásban.

Szóval engem nem érdekel e pillanatban, Gömöri Zsolt mindent legálisan intézett-e vagy sem, én nem is vádolom, vádolhatom semmivel, hiszen nincsen a birtokomban minden egyes adat. Én azt szeretném, ha a jövőre nézve lennének következményei a történteknek: ha minden pénzmozgás tisztán, legálisan, az asztal felett történne. Ha én, mint adózó állampolgár, aki hozzájárulok a sport támogatásához, mindenről tudhatnék. Ha az utolsó fillérig le lenne bontva, mennyit keresnek a sportvezetők, milyen egyéb juttatásokat kapnak, mik az elvárások velük szemben, és hasonlóan kíváncsi leszek majd arra, egy esetleges olimpiai pályázatnál hova mennek a pénzek. Minden egyes forint sorsa érdekel. Jó lenne tudni, ki az aki a sportért, és ki az, aki a sportból él.

Kezdhetjük az egészet a vizes világbajnoksággal. 50 milliárd forintról beszélünk, de ennek a töredéke se jut magukra a sportolókra. Akkor mire költünk? És kire? És mi lesz a sok költekezés eredménye? A versenyzők juttatásai viszont kevésbé érdekelnek, és azt is megmondom, miért: modern kori alkimistaként ők arannyá változtatják a támogatásokat. Tőlük nem várok többet, sőt, tőlük nem is sajnálok semmit. De ismétlem, egyébként sem rájuk költik a pénzeket, tehát egyébként sem indokolt őket nagyító alatt vizsgálni. 

A vizes vébé máris szolgált egy szaftos sztorival, az úszószövetség ugyanis állítja, ingyen ajánlották fel a világbajnokság himnuszának megírását számára, míg Demjén Rózsiék pénzt követelnek, öt millió forintot. Meg is értem, hogy nem érik be rongyos két és fél millióval- ha egy tollvonással 25 milliárdból 50 milliárd lehetett a költségvetés, akkor miért ők szerénykedjenek? És hány ilyen történet lesz még, csak jelentős részük színfalak mögött zajlik...

Illúzióim nincsenek. A sportvezetők itthon és a nagyvilágban is a lavírozásban világelsők, és meg fogják találni az indokát és módját annak, hogy ne kelljen nyilvánosságra hozni mindent. Vagy majd csak évek múlva dőlnek ki a szekrényből a csontvázak, amikor már nem nagyon lehet mit tenni. Elrejtőznek olimpikonjaink és parasportolóink mindannyiunkat boldogító és inspiráló sikerei mögött. Azt gondolom, jogunk van tudni, mi történik a háttérben, mert nekünk, szurkolóknak is beleszólásunk lehetne abba, kinek a teljesítményét, a munkáját tartjuk annyira, hogy azt komoly díjazással ismerjük el- nem csak a versenyek után, hanem a felkészülési időszakban is. Ha a sportvezetők támogatása a fontosabb a többség számára, ám legyen, én elfogadom azt a döntést is. De a magam részéről inkább a sportolókra szavazok!

Zajlik a Copa America, vele párhuzamosan pedig a női focisták világbajnoksága is. Szép és mókás jelenetek egyaránt vannak itt is, ott is, érdemes megnézni, hol mi fordul elő.

A Copa America hozott már meglepetést, hiszen Messiék pontvesztése az első fordulóban sok fogadó tuti tippjeit ronthatta el. Megjegyzem, Messi és a többi argentin, brazil sztár, bármekkora esélyesek, egy végigharcolt idény után még a Copa Americán is megpróbálják a hátukon vinni a csapatukat. Nem tudom, melyikük mennyire van kifacsarva, de az, hogy Messi illetve a többi argentin játékos egyike sem fogadta el a mérkőzés legjobbja címet a döntetlen után, az jelzi, hogy van bennük feszültség.

A második fordulóban kiharcolt győzelem némileg helyre tette a dolgokat, ám volt jobb téma is az argentin sikernél. A jamaikai válogatott kapusa, Dwayne Kerr a kapujából messze kifutva akarta elfejelni a labdát, de egyenesen a paraguayi csatár, Edgar Benitez lábára bólintott, és onnan a kapuba pattant a labda. Ritka mulatságos gól volt...

A végelszámolásnál mindenki a nagyok sikerére számít, de a Copa America története azt bizonyítja, a fáradt sztárokkal felálló brazilok és argentinok nem mindig igazolják a papírformát a tornán. 2011-ben Uruguay győzött a döntőben Paraguay felett, a bronzért vívott meccsen Peru Venezuelát múlta felül. Meglátjuk, az idén hogy alakulnak az események. Az argentinok több, mint két évtizede nyertek utoljára, az idén bizonyára nagyon készülnek.

A női focisták világbajnokságán még vannak a mezőnyből lefele kilógó csapatok, akik maximum lelkesedésükkel tűnhetnek ki. A németek tíz gólt szórtak Elefántcsontpartnak, a svájciak 10-1-re páholták el Ecuadort, ilyen eredmények férfiaknál talán ritkábbak manapság- bár ha a tavalyi világbajnokság elődöntőjére gondolunk, ahol a németek 7-1-re verték meg a brazilokat, inkább ne mondjunk semmit.

Mindenesetre a lányok is ügyesednek. A játék messze nem olyan kemény, mint a férfiaknál, de azért lelkesek, látni szép cseleket, nagy lövéseket, látványos gólokat is. Bevallom, azért nem ültem végig még egyetlen meccset sem. A Copa America kieséses szakaszába viszont jó eséllyel belenézek. A Dél-Amerikában rendezett tornákon a meccseknek mindig van egyfajta lüktetése, ami jobban magával tud ragadni...

További érdekesség:

A vb legszebb női focistái

Sokan vannak, akik szeretnének hatékony edzésmódszerrel fogyni, alakot formálni, és az ő segítségükre számos helyen sietnek rövid, könnyen megjegyezhető tanácsokkal. Sajnos csodák nincsenek, és senkiből nem lesz egy hét alatt fitt és kigyúrt ember, de néha akár egy egyszerű okosság is átsegíthet holtpontokon, vagy ötleteket adhat. Persze ezek sem helyettesítik a rendszeres edzést, ám attól még hasznosak lehetnek a kezdők számára. Itt vannak például a Buzzfeeden összegyűjtött tippek.

1. Ne vidd túlzásba a monoton kardiózást- szakértők szerint egy órát közepes tempóban tekerni nem túl hatékony, sőt. Sokkal hasznosabb a rövidebb, de változó intenzitású edzés.

2. Ne a mérlegre figyelj- a testtömeg egy dolog, az alakformálás pedig egy másik. Hiába mutat ugyanannyit a mérleg, a test sokat változik az edzés hatására, ahogy egyre több izmot szed fel valaki.

3. Magaddal szemben csak az edzést illetően légy kemény, míg külsőd értékelésében nem: a tested többet elbír mint hinnéd, a testképzavart viszont illenék elkerülni.

4. Bármilyen sportba belekezdhetsz, a lényeg, hogy élvezd- sok útja van a változásnak, fejlődésnek, találd meg a hozzád illőt.

5. A fenti gondolat továbbvitele az, hogy ne csak a testedre, a szellemedre is legyen jó hatással a választott mozgásforma. Legyen az hegyi túrázás, jóga vagy bármi más, fontos, hogy ilyen szempontból is nyújtson valamit a számodra.

6. Időnként hozz be új elemeket az edzésbe. A test hozzá tud szokni ahhoz, ha mindig ugyanolyan terhelést kap, ezért érdemes beiktatni új mozgásformákat, vagy a szokásos edzések tempóján, felépítésén módosítani.

7. A masszázs igen hasznos, kéthetente-havonta érdemes programba iktatni izmaid érdekében.

8. Keresd a kihívást jelentő mozgásformákat- egy óra könnyed lötyögés nem fog sokat változtatni rajtad semmilyen szempontból.

9. Tűzz ki kisebb, rövidebb távon elérhető célokat. Természetesen az embernek vannak nagy álmai, de azok eléréséhez néha sok idő kell. Ám tűzhetsz ki olyan célokat, például egy bizonyos távolság lefutását, rendszeresebb edzést, amit elérhetsz gyorsabban. Ez lendületet ad- és akár meg is ünnepelheted a magad módján.

10. De lehet valami nagy és komoly álmod is, amiről tudod, hogy eléréséhez le kell győznöd önmagad. Ha azt teljesíted, akkor bizonyítod saját magad számára, hogy nagy dolgokra vagy képes.

11. Ne félj újra kezdőnek lenni- próbálj ki újfajta mozgásformákat, ahol mindent az elejéről kell megtanulni.

12. Ne legyél edzésmániás- noha azt érzed, többet és keményebben kell edzened, minden nap kétszer kell a terembe járni, mindent alá kell ennek rendelni, igyekezz inkább mértéket tartani, és kerüld el a túledzést.

13. Tanulj meg lazítani. Testednek szüksége van arra, hogy a kemény edzések után feltöltődjön, pihenjen. Erre figyelj oda, és érdemes megtanulni azokat a módszereket, mozgásformákat, amelyek segítenek ebben.

14. Ha valami túl jól hangzik, akkor valószínűleg átverés. Csodafogyás tíz nap alatt? Napi három perc a tökéletes alakért? Aki ilyet ígér, az hazudik, hosszú távú alakváltozást ilyen módon nem lehet elérni.

15. Ne csak csináld, értsd is- ha az utasítások szolgai követése helyett megpróbálsz utánajárni neki, mi miért történik, hogy hatnak a különféle mozgásformák, milyen módon kell összeállítani az étrendet, akkor sokkal jobban kézben tartod az életmódváltást.

16. Koncentrálj az összképre: ne csak az edzésre magára figyelj oda, ismerd meg a tested jelzéseit, ésszel táplálkozz, a mindennapokban is próbáld megélni a változást, és így tovább. Ezek így együtt mind fontosak ahhoz, hogy elérd a kitűzött célod.

17. Ne légy magaddal túl kemény. Az, hogy legyőzöd önmagad, nem azt jelenti, hogy saját teljesítményed tiprod sárba. Teljesen felesleges arra energiát és időt pazarolnod arra, hogy magadat ostorozd.

A fenti dolgokra is elmondható az, mint a gyors eredménnyel kecsegtető csodamódszerekről: egyszerű megoldást ígérnek, de messze nem adnak mindenre választ. Az én tanácsom az, hogy néha egy-egy ilyen okosság lökést adhat, de az életmódváltozás nem pillanatnyi fellángolás, hanem egy hosszú folyamat. Előbb-utóbb saját magadnak is kialakítod a szabályrendszeredet, megálmodod a saját magadra igaz bölcsességeidet, és onnantól kezdve másé már nem is lesz annyira érdekes...