Dárdai Pálról sokat cikkeznek manapság, általában dicsérően. A válogatott élén tényleg eredményesen dolgozó beugró szakember a Hertha BSC edzőjeként is közel fél idényt csinál végig, megnézhetünk tehát néhány adatot, amik túlmutatnak a "Dárdai Pál az Isten, a Magyar Futball Megmentője" mondanivalójú cikkeken.

Mivel nem áll túl sok múlt mögötte, nem minősíteni kell ezen tények alapján, inkább csak megpróbálhatunk tisztább képet alkotni eddigi munkájáról. Azt le kell szögezni, hogy nem akármilyen teljesítmény beugró, rutintalan edzőként egyszerre irányítani egy válogatott és egy klubcsapat munkáját is, ráadásul úgy, hogy mind a kettővel sikerült elérni az alapvető célkitűzést (előbbi versenyben maradt az EB-kijutásért, a másikkal bennmaradtak a Bundesligában).

A válogatott élén eltöltött időszak impozáns eredménysort hozott. A fiaink pontot raboltak Bukarestben, aztán legyőzték a Feröer-szigetek válogatottját. Finnországot sikerült oda-vissza legyőzni, a görögök ellen pedig gólnélküli döntetlent értünk el. Három győzelem, két döntetlen- bármennyire gyengének tűnik a csoportunk, nem nagyon létezik a mai nemzetközi fociban könnyű selejtezősorozat. A görögök hiába estek vissza, az északírek mindenkit meglepő módon felszívták magukat. A románok korábbi önmagukhoz képest kevesebbet muatnak, de még mindig vannak minőségi játékosaik. Az, hogy mit érhetünk el a végelszámolásnál, gyakorlatilag a mi kezünkben van: a két előttünk álló válogatottal is találkozunk még. 

Kérdés, hogy ezeken a meccseken is Dárdai Pál ül még-e a kispadon. A munka eddig őt igazolja, a csapatnak tartása van, és ugyan nem lőnek sok gőlt a mieink, de még kevesebbet kapnak. Sorban hozzák le a tétmeccset úgy, hogy az ellenfelek nem tudnak a kapunkba találni, ez pedig kifejezetten biztató, és nyilván benne van az edző munkája.

A Hertha BSC élén eltöltött időszak 15 meccset ölelt fel. A bennmaradás sikerült, de itt azért már nehéz diadalmenetről beszélni. Négy győzelem, öt döntetlen, hat vereség- nem feltétlenül tragikus eredmények egy kiesés elől menekülő csapatnál, de az idény utolsó szakasza borzalmasan sikerült. Öt meccsen négy vereség és egyetlen döntetlen- ez az összekapart pontocska volt az, amivel megelőzte a kiesőt a Hertha. Nem sokon múlt... Ha azt állítjuk, nem mázli, hanem Dárdai érdeme az utolsó percekben kiharcolt győzelem a válogatottal, akkor mit mondjuk a végén elbukott Hertha-meccsekre?

A következő szezonra is bizalmat szavaztak Dárdainak Berlinben, és mivel ő maga építheti fel a csapatot, az igazi értékmerő majd az az idény lesz. Ám a válogatott élén is csak beugró volt, és nem kért felmentést erre való hivatkozással. Így én a Hertha edzőjeként töltött fél szezont is úgy értékelem, ő volt a szakmai munka felelőse, az idény végére összeállhatott a csapata, tudhatta, mit kell elérniük, neki kellett volna motiválni a játékosait. Ebből sült ki a 15 elérhető pontból megszerzett 1. 

És most nézzük meg, az ő kapcsán sokat szidott többi magyar edző közül Egervári Sándor mit tudott felmutatni! Ő volt az U20-as válogatott kapitánya, amikor a fiatalok világbajnoki bronzérmet szereztek. Idén egy német szakember, Bernd Storck ült a kispadon, egy győzelmet értek el a fiúk és a 16 között véreztek el. Néha talán balszerencsésen kaptak ki, de pár év múlva csak az eredményekre emlékszünk...

A válogatott élén két selejtezősorozatban vezette a mieinket Egervári. A 2012-es Európa Bajnokság selejtezőin a csapatot két, lényegesen magasabban jegyzett válogatott előzte meg: a holland és a svéd. Ám nem égtek le a magyarok se, hat győzelem, egy döntetlen, három vereség jött össze a csoportban. 

2014-ben a világbajnoki selejtezőn elég sokáig volt kedvező pozícióban a magyar válogatott. Hajlamosak sokan elfelejteni, pedig bizony versenyben voltunk a pótselejtezős helyért. Egervári vesztét két súlyos vereség okozta: a románoktól simán, 3-0-ra kaptunk ki Bukarestben, de ezt még lehetett talán menteni. Ám a Hollandiában elszenvedett 8-1 arányú vereség olyan megalázó volt, amit nem vészelhetett át szövetségi kapitányként. A válogatott harmadik lett Hollandia és Románia mögött, de Törökországot megelőzve. Ha a budapesti zárt kapus meccset a románok ellen nem engedjük ki a kezünkből, a súlyos vereségek ellenére Magyarország lett volna a második!

De a csoport harmadik helyét Egervárival is kétszer el tudta érni a magyar csapat, és most is ez a helyezés tűnik a leginkább reálisnak. Más kérdés, hogy a lebonyolítás változása miatt ezek pár éve semmit nem értek, most viszont pótselejtezőre is elegendőek. Az északírek és a románok ellen lehet bizonyítani, mennyivel jobb a mostani válogatott, mint a pár évvel ezelőtti.

Dárdai munkájáról tehát azt lehet elmondani, vannak kifejezetten biztató momentumok, de mint a Herthánál, mind a válogatottnál csak a munka elején tart. Mérleget télen tudunk vonni a teljesítményéről. A hozzáállása, személyisége szimpatikus, ám a fociban az eredmények minősítenek. 

Igen, a meccsek döntenek. Oszlassunk még egy kis mítoszt ezzel kapcsolatban! Dárdairól valahol azt olvastam, hogy azért is különb a többi magyar edzőnél, mert azok azt mondják, júniusban már nem lehet motiválni a magyar játékosokat, bezzeg Dárdainak sikerül. Akkor egy kis eredménysor: 2010-2014 között júniusban a válogatott 8 meccset játszott, ezen 6 győzelem, 1 döntetlen, 1 vereség (barátságos meccsen a hollandoktól) volt a mérleg. 2000 és 2009 között 10 júniusi meccsen 6 győzelem, 4 vereség. Voltak fájó kudarcok, de az mese, hogy a mieink nyáron mindig kikaptak. 

Szóval ne legendákat gyártsunk, hanem támogassuk a jó munkát végzőket, és elemezzük tiszta fejjel az eredményeket, a mutatott játékot. Mi mindig szeretünk végletekbe esni, egyszer istenítjük, egyszer a földbe döngöljük ugyanazokat az embereket- feleslegesen. Ez sport, nem minden alakulhat a mi szánk íze szerint, és benne vannak az életben a vereségek is. A győzelmeinket se felejtsük el a múlt ekézése mellett, aminek akkor nagyon tudtunk örülni. Én bízom benne, Dárdai Pál a magyar mentalitásnak azt az oldalát nem fogja megismerni, amikor egy-egy kudarc után az dicsőítők rögvest a fejét követelik...