Sportfoglalkozás

Megvallom, a nagy rendezvények pénzszórását látva néha még belőlem is előtör a proletárforradalmár.

Látom a felvételeket a foci-vb ellen tüntető brazilokról, és alapvetően megértem őket. Ömlik a pénz a stadionokba, miközben milliók nyomorognak. Lehet, hogy a kormányzat azt hiszi, a focival minden gond feledtethető, az emberek évekre feledik minden gondjukat, ha pattog a labda. De még ott is, ahol ennyire szenvedélyesen szeretik ezt a sportot, ki tudja verni a biztosítékot a pénzszórás.

A katari vb kapcsán pedig már maga Blatter, a FIFA-elnök is óvatosan, visszafogottan fogalmaz, mert hiába fest úgy, ott nem lesz gond a pénzzel, elkészülnek időre a stadionok, már több mint ezer halottja van az építkezéseknek, és az egész torna rendezésének elnyerése korrupciót sejtet. Hallani, hogy a franciák támogatásának ára az volt, hogy katariak vegyék meg a PSG-t és csináljanak belőle európai élcsapatot. De ez szerintem csak a kirakat, ha volt valami, akkor egészen máshol landoltak nagy pénzek.

Közben visszatérve Brazíliába, ott a vb után rendezendő riói olimpia visz majd el további jelentős összegeket. Már ha megrendezik egyáltalán, mert állítólag sehogy nem állnak a stadionok, csarnokok. Megjegyzem, félelmetes azon politikusok felfogása, akik két ekkora tornát bevállalnak egymás után: nyilván le akarják aratni a dicsőséget, bármi áron. Tudják, soha, senki nem fogja rajtuk számon kérni az eltapsolt dollármilliókat. Az átlagembereket viszont egyre kevésbé izgatja, hogy 3-4 hétig rájuk figyelt a világ, ha ezért cserébe megszorítások várnak rájuk.

Mert sajnálatos módon minden nagy terv ellenére ritkán gazdagszik meg egy ország az olimpia, vagy egy focitorna rendezéséből. Arra sokkal több példa van, hogy csődbe mennek: a görög válság és az athéni olimpia kapcsolatáról már eleget beszéltek, de ott volt a portugáliai futball EB, amiért szintén túl nagy árat fizetett az ország. Ráadásul az óriásberuházással felhúzott létesítmények jelentős részét a rendező országok képtelenek hasznosítani, szép csendben az enyészeté lesznek. Pazarlás felépíteni valamit azért, hogy pár napig legyen csak használatban. Ahol a helyiek szavazhatnak, sportszerető, jómódú emberek is többségben nemet mondanak a rendezésre, elbuktak a tervek Svájcban, Németországban, Ausztriában is.

Épp ezért nyilvánvaló ostobaság a budapesti olimpiáról álmodozni. Kis ország, kis bevételekkel ne vágjon bele ilyesmibe. Tudom, van, aki azt hiszi, hogy itt mindenki annyira szereti a sportot, hogy egy emberként támogatná a terveket az ország, kerül amibe kerül. De azért én azt javaslom, nézzék meg jól Brazíliát. Ha van nemzet, akik szeretik a focit, akkor azok a brazilok. Mégis rengetegen tüntetnek, gyakorlatilag folyamatosan. Mert a cirkusz önmagában mégsem elég a népnek...

A minap hihetetlen dolgot álmodtam. A futballból például teljesen eltűnt a bunda! A játékosok rájöttek, az egyetlen alternatíva számukra az, ha keményen dolgoznak edzésen, minden beleadnak a meccseken, és akkor meglehet az áhított siker. A fizetés csak ráadás, a lényeg a játék öröme, amit nem szabad tönkretenni csalással, háttéralkukkal, megegyezéses mérkőzésekkel.

És a nemzetközi szövetség is ráébred, a lényeg az, hogy a közönségnek újból többnek kell lennie olyan arctalan tömegnél, akiknél csak az a fontos, hogy jól meg lehessen őket fejni. Ha a pályán a futball tiszta szépsége dominál, a lelátókon is a szenvedélyes szurkolás legyen az úr. A nagy tornák rendezési jogát ne olajsejkek és diktátorok vásárolhassák meg, hanem rendezzenek ott ilyesmit, ahol a leginkább szeretik a focit. Kicsit szerényebbek a stadionok? Elmarad a korábbiaktól a reklám- és közvetítési bevétel? Kit érdekel, hiszen az igazi célt elérik, azt, hogy a foci inkább legyen sport, mint üzlet.

Az olimpiákon se azt számolgassák, mennyit lehet keresni. Ne a sportolók mellé akkreditált kísérők számáról szóljon a vita, és ne azért adjanak bele mindent a versenyzők, mert otthon busás jutalom várja őket. Egyszerűen csak dicsőséget akarjanak szerezni maguknak és a hazájuknak. Az extrém biztonsági intézkedéseket is el lehet felejteni, még a terroristák sem becstelenítenék meg a sport őszinte, tiszta ünnepét, ahol minden nemzet képviselője egyenrangú félként lehet jelen.

Bizony, mert a bírók, játékvezetők is magukba néznének, nem ítélnének a nagyok javára, a pontozásnál pedig elutasítanák azt, hogy előre megegyezzenek arról, ki melyik számot nyerje. Erről döntsön a valós teljesítmény, ne a sportdiplomácia!

És természetesen a sportolók maguk mondjanak nemet a teljesítményfokozókra, a csalásra. Mert csak a győzelem számít, amit tiszta úton kell kiharcolni, hiszen a trükkökkel kiharcolt siker semmit nem ér, arra nem lehet büszke az ember. Mindenki, aki valaha doppinggal élt, kiáll és elmondja, mikor csalt, és természetesen visszaadja érmeit. Inkább megpróbál újabbakat szerezni úgy, hogy még keményebben edz.

Aztán felébredtem, és elolvastam a hosszú, alapos és engem nagyon elkeserítő cikket a bundázók peréről. Mit is mondhatnék? Nem vagyok annyira naiv, hogy azt higgyem, a töredéke is megvalósulhat annak, amiről álmodtam. És nem vagyok annyira buta sem, hogy azt higgyem, az üzletiesedés nélkül is eljutott volna ilyen szintre a sport, hogy szinte félistenként tisztelt sportolókért rajonghassunk, akik tényleg elkápráztatnak minket, akiket nézhetünk a tévében a világ minden pontján élve. De ha egy gyereknek, aki még csak első edzéseire megy el, szabad álmodozni sikerről, tiszta győzelemről, akkor nekem is jogom van ahhoz, hogy higgyek benne, nem szólhat minden a pénzről a sportról...

Speciális feltételt szabott csapatváltása előtt Peyton Manning. Az Indianapolis Colts által 2012-ben elengedett sztárirányító azt mondta ügynökének, fizetési igényét Tom Brady bérezéséhez akarja igazítani. Megkérdezte, mennyit keres Brady a Patriots irányítójaként: a válasz 18 millió dollár volt. Manning ekkor kijelentette, hogy olyan fizetést akar, ami nem(!) magasabb, mint nagy riválisáé.

Az ügynök, Tom Condon szerint a 25 millió dolláros fizetés kiharcolása sem lett volna elképzelhetetlen, de hát ha így rendelkezik az ügyfél, ehhez kell igazodni. Végül Manning a Denver Broncos csapatával egyezett meg, ám megtörtént a baj: a denveriek 19,4 millió dolláros fizetést kínáltak a veterán sztárnak.

Manning viszont azt mondta, tartja magát az eredeti elképzeléshez, nem akar többet keresni Brady-nél. Condon hirtelen nem tudta, mit tegyen, de elég dörzsölt volt ahhoz, hogy rájöjjön a megfelelő megoldásra: felhívta Manning feleségét. Ő pedig vállalta a meggyőzés nehéz feladatát, sikerrel is járt, és megköttetett a megegyezés...

Az amerikaifoci profiliga holtszezonjában épp a szabadügynökké vált játékosok között válogatnak a csapatok. Akadt már pár nagy igazolás, dollármilliókról kötnek megállapodásokat, a szerencsés és kellően jó játékosok akár évi 10 millió felett is kereshetnek.

Ám arrafelé nagyon komoly szabályok vonatkoznak a csapatok által elkölthető pénzre. Az ún. "salary cap", vagyis fizetési sapka miatt nem lehet eszetlenül leigazolni minden sztárt nagy pénzért. És gyakran előfordul, hogy egy új játékost csak úgy lehet kigazdálkodni, ha a csapat szerződéssel rendelkező játékosai közül valaki belemegy a fizetéscsökkentésbe. Vagy a fizetése átstrukturálásába: mert ez is jelent egy bizonyos mozgásteret a csapat számára, ha a szerződést meghosszabbítják, és hosszabb távon oszlik el a pénz, akkor kevésbé terheli a fizetési sapkát.

Itt pedig gyakran ütköznek az érdekek. A pályafutásuk végefelé járó játékosok értelemszerűen nem boldogak attól, hogy esetleg kevesebb pénz üti a markukat az ifjú titánok miatt. A csapatok pedig hiába értékelik azt, ha valaki akár egy évtizeden át hűségesen szolgálta a gárdát, az NFL-ben mindennek van egy üzleti oldala. Ha több fantáziát látnak az új játékosokban, akkor nem tehetnek mást, mint hogy az ő szerződtetésükre koncentrálnak. Ilyenkor a veterán harcosok visszavonulnak, azt kérik, engedjék el a csapattól hogy máshol még kössenek egy jó szerződést, esetleg belemennek a szerződés átdolgozásába.

Bármi is történik, bármilyen érzelmes, könnyes búcsúk képei járják be a világot, itt mindent a pénz mozgat. Peyton Manning legenda volt az Indianapolis Colts csapatánál, és állítólag mind a két félnek rettentően fájt a szakítás, de kétségtelen, a Colts sok pénzt spórolt vele, Manning pedig kötött egy zsíros új szerződést a Broncosnál.

Az idén például Steve Smith elkapó 13 év után mondott búcsút a Carolina Panthersnek- pontosabban elküldték. Szerencséje volt, rutinja miatt lecsapott rá a Baltimore Ravens. DeMarcus Ware az egész liga egyik legjobb defensive endje, de a Dallas mégsem tudta megtartani az utóbbi évek esztelen gazdálkodása miatt, és mondani sem kell, Ware villámgyorsan kötött egy három éves, harminc milliós szerződést, mert tárt karokkal várták Denverben.

A New England Patriots ikonikus játékosa Vince Wilfork. Igazi közönségkedvenc a megtermett defensive tackle, de a tavalyi szezonja nem sikerült túl jól: az első négy meccsen nem a korábbi formáját hozta, utána pedig egy sérülés miatt pedig egyetlen meccsen sem játszott. Mindezért továbbra is megkapta a pár milliós fizetését- ám ő sem hagyta cserben a többieket, minden meccsre elutazott, segítette a fiatalokat. Az idei holtszezon előtt nagy kérdés volt, mi lesz a sorsa: a Patriotsnál is szeretik, a szurkolók is becsülik, de több, mint 10 milliós fizetés várna rá úgy, hogy 33 évesen, komoly sérülésből felépülve kéne a csapat húzóemberének lennie. A csapat állítólag szerződésmódosításra kérte, ő erre pedig úgy reagált, inkább engedjék el máshova.

Az érzelmek itt másodlagosak. Ne higgyük, hogy a csapat nem teszteli folyamatosan egészségi állapotát, és könnyen elképzelhető, ők már tudják, a közel 150 kilós falember ínszalagszakadása után helye nem garantált többé a kezdőcsapatban. Wilfork pedig, bármennyire kötődik a New Englandhez, még most, az utolsó években akar egy kis plusz pénzhez jutni, és tudja jól, akadhat csapat, akinek így is szüksége lenne rá. Nyilván ő is tesztelte a szabadügynök-piacot...

Ahogy egy szakértő fogalmazott: most van némi feszültség a felek között, a józan ész azt diktálja, hogy a Patriots engedje el Big Vince-t, ő 1-2 évet még játsszon valahol máshol, aztán majd befejezi, jön a nagy kibékülés, és beiktatják a Patriots Hall of Fame-be.

Mégis, egy futballkedvelő számára jó lenne látni azt, ha valahol, valamikor a racionális érveket felülírja a többi tényező. Az, hogy mégis számít a hűség, az, hogy értékelik azt, mennyit tett valaki egy csapatért, egy kicsit emberibbé tenné ezt a kőkemény üzleti alapokon nyugvó ligát... Szerencsére van példa ilyenre is. De mindenki győzni szeretne, és ehhez időnként inkább hideg fejre van szükség, és félre kell tenni az érzelmeket. A szabadügynökség időszaka a legjobb fokmérője annak, hol hogyan sikerül megtalálni az egyensúlyt.

Saját régebbi bejegyzéseimet olvasom, a pécsi futballcsapat körülötti balhék kapcsán írtam, "felbukkanó és eltűnő befeketetőkből, megkérdőjelezhető tevékenységű klubvezetőkből mindig is volt, és valami azt súgja, lesznek is még ilyenek", míg a Vasas-befektetők ügyéhez azt fűztem, "aki felbukkan, az igen gyakran csak egy szélhámos, egy szerencselovag vagy szimplán futóbolond".

Nem vagyok médium vagy jövőbelátó (bár páran kevesebbre tudnak ezotévés karriert alapozni), egyszerűen csak annyi éve követem a magyar foci eseményeit, hogy tudom, mint működnek a dolgok. Újpesten áll most a bál, mert a belga befektető megunta, hogy folyamatosan bukkannak elő offshore cégek szerződéseket lobogtatva, eurószázezreket követelve. A tulajdonos azt mondja, nem fizet, a szembe álló fél a kft. felszámolását kezdeményezi, és ez el is indul, a pereskedéstől függetlenül. A szabályok szerint így az Újpest nem kaphatna licencet, tehát egészen a harmadosztályig zuhanna a csapat- már ha megmarad, mert nem biztos, hogy ott is lesz kedve a bőkezű belgának százmilliókat önteni a focicsapatba.

A zuhanórepülés íve kiszámíthatónak látszik, de... Tavaly decemberben született egy törvénymódosítás, ami lehetővé tenné az elsőosztályú indulási jog átadását az anyaegyesületnek. Nem kell ezt túlmagyarázni, az Újpestre szabták ezt a törvényt. Az MLSZ, ha rábólint a jog átadására, megmenti a focicsapatot a követelések teljesítésétől- vagy inkább a befektetőt?

Bevallom őszintén, ennek a történetnek semmilyen eleme nem tetszik. Kezdjük az elején! Valaki annak a most csalással vádolt korábbi klubvezetőnek a kezébe adta az irányítást. Nem tudták, nem látták, mit művel? Nem felelős senki az ámokfutásért, azért, hogy a befektető nem pénzt hoz, hanem pont fordítva, pénzt próbál kilapátolni? És az MLSZ, a szuperkomoly licenceljárás során nem figyelt fel rá, miféle machinációk vannak a háttérben?

A belga tulajdonos miért is fogadta el, hogy újabb és újabb eltitkolt szerződések kerülnek elő, miért nem lépett akkor? És most korrektnek érzi azt, hogy egy új törvénynek köszönhetően hagyhatja bedőlni a tartozások alatt nyögő kft-t, és gyorsan átmentheti az egyetlen valódi értéket egy új cégbe? Az MLSZ-nek meg oké, hogy odaítél egy licencet egy cégnek, és aztán bajnokság közben egyik napról a másikra hirtelen új gazdája lesz ugyanannak a csapatnak, egy olyan cég, ami semmilyen licenceljárásban nem szerepelt annak idején?

Félreértés ne essék, nem az Újpest ellen agitálok. Különösebben nem látom jelentőségét annak, hogy pont ők az első osztályban játszanak-e vagy sem- elmúltak a daliás idők, ez a csapat már nagyon régóta nem játszik 30-40 ezer nézőt vonzó, nemzetközi összevetésben is színvolasnak számító focit. Tudom, a múlt, meg Bene, Fazekas és Szusza, ezt mind elismerem, de most hétvégén Ngawa, Litauszki, Sztaniszavljevics és Bavon játszott például. Inkább nem hasonlítanám össze a két korszakot...

És ennek akkor sem lenne jelentősége, ha C. Ronaldo és Messi játszana lila-fehérben. Beteg gyakorlatnak tartom azt, hogy a magyar fociban még mindig ezek a kavarások dominálnak, pedig minden egyes új elnök megtisztulást és gyökeres változásokat hirdet. Pár átszervezés van, új bizottságokban régi arcok osztják az észt, és a végeredmény nemzetközi szinten az 1-8, idehaza meg idény közben osztályt ugró csapatok, indulási jog átjátszás, pacsira adott licencek, és így tovább.

Az MLSZ "bátran" folytathatja ezt a gyakorlatot azzal, hogy az Újpest most "kivételesen" megmenekül egy ilyen huszárvágással, de mikor jön a következő "egyedi eset"? És mikor mondja azt az MLSZ, hogy nemrég az Újpestnek szabad volt így bedőlni hagyni a régi kft-t, neked nem az? És miért? Milyen erkölcsi alapon? Mert itt elvileg csalás van a háttérben? Mert eddig nem volt kétes alak a magyar fociban? Minden csapat körül felbukkant pár! Ezen a módon bármelyik veszteséges futballcégből kimenthető lenne az indulási jog...

Ám sajnos azt is hozzá kell tegyem, hogy a hazau viszonyokat ismerve a szigornak sem lesz semmi következménye. Pár éve a Fradival statuáltak példát, de nem mondhatnám, hogy egy csapásra észbe kapott volna mindenki, és onnantól kezdve minden csapatnál a korrektség és az átláthatóság lett volna az úr. Szó nincs róla... Így aztán szomorúan kell azt mondanom, bármi is történik az Újpesttel, annak nem lesz semmiféle, az egész magyar fociéletre hatással levő következménye. Marad minden úgy, ahogy van...