Sok helyen beszélgetnek arról, hogy a sikeres londoni olimpia után több, mint két milliárd forintot osztottak szét- nem a sportolók, hanem a sportvezetők, edzők és egyéb munkatársak közt.
Először is szögezzük le: ez nagyon nagy pénz. De tényleg. Mielőtt belemegy az ember az elemzésbe, ezekre a milliárdokra gondol, és így nehéz reálisan értékelni. Pedig nem ártana...
Szóval én most megpróbálom hideg fejjel végiggondolni ezt az egész történetet. Ami egészen biztosan visszatetsző benne, az a másfél éves pereskedés, aminek során a sportot irányítók mindent elkövettek azért, hogy ne derüljön ki, kinek mennyi jár. Mivel közpénzről van szó, ez eleve visszatetsző. A másik fele az, hogy ilyenkor mindig megvan a magyarázat, hogy kinek miért is járt teljesen jogosan pár milliós jutalom- ha minden indokolt, minden rendben van, akkor minek titkolni? Mert az emberek "rosszul értik"? Na és, attól még joga van tudni annak, aki dolgozik, adózik, hogy a pénzéből ilyen sokat költöttek a jutalmakra.
De lendüljünk túl ezen a kellemetlenségen! Azt kell mondjam, ma a sportban elért siker tényleg csapatmunka. Természetesen kell a kiemelkedő tehetségű sportember, de a kert végében edzve nehéz felvenni a versenyt a legjobbakkal. Hol vannak már a hőskorszak magányos harcosai! Kellenek a felkészült edzők, orvosok, gyúrók, kellenek a felkészüléshez szükséges pénzt felhajtó klubvezetők, kellenek a lehetőséget teremtő és a pénzről okosan döntő emberek a sport irányításában, nekik vannak segítőik, és így tovább. Ha elfogadjuk, hogy ez így működik, önmagában a pénzosztás ténye nem visszatetsző.
De a sportvezetésben dolgozók részéről ritkán halljuk azt, hogy "én profi vagyok, csak a pénzért csinálom, megfizetitek a munkámat és én szállítom az eredményeket", mindenki nemzeti büszkeségről, az országot képviselők sikeréről beszél, az ember azt hinné, a pénz számukra a legutolsó szempont. Nekem azzal nincs bajom, ha valakinek a jó munkáját megfizetik, de kár leönteni ezt piros-fehér-zöld mázzal. Mintha a régi, szocialista időkből maradt volna itt ez a maszatolás, amikor papíron mindenki "amatőr" volt, közben profibbak voltak a nyugatiaknál, mert tényleg csak a sportnak élhettek, azért kapták a fizetésüket. Most már nem kellene rejtőzködni, de úgy fest, arra gondolnak sokan, hogy az emberek azt hiszik, itt mindenki társadalmi munkában dolgozik a magyar aranyakért.
Én meg azt gondolom, a magyar embereknek már rég nincsenek olyan illúzióik, hogy itt senki ne kérné a jussát egy-egy nagy siker után, mert csak a dicsőségért áldozott fel mindent. Ugyan, a sport minden felemelő pillanatával együtt egy üzlet, ahol ára van a diadalnak: befektetett és visszakapott pénzben is. Dollármilliók röpködnek közvetítési díjban, szponzori szerződésekben, ez egy jól működő szórakoztatóipari ágazat. És büszkék lehetünk rá, hogy néhány hazánkfia jól szerepel ezen a területen. Ugyanúgy a szórakoztatóipar része mondjuk a filmgyártás, és jó látni, ha egy magyar rendező külföldön sikeres, és nyilván keres is vele. Ha nála elfogadjuk, hogy a diadal pénzben is mérhető, a sportolónál elítélnénk? Nem hiszem. Még sose láttam tüntetést a sportolók pénzdíja ellen. És ha a vezetőnek jár, hát akkor jár.
Szóval nyugodtan ki lehet mondani, a sportvezető mit vállal, mi a célja, ezért mit tesz, és a végén mit vár. Az álszenteskedés, az felesleges. Meg a kesergés amiatt, hogy világklasszisaink lepukkant, vakolat nélküli edzőtermekbe, fűtetlen öltözőkbe kényszerülnek, mert "nincs pénz". Van az, csak nem a kőművesre meg a gázszámlára, hanem mondjuk a sajtósra. Ha így sikeresek a magyar sportolók, akkor biztos így is van rendjén.
Persze értem én, ha teljesítményalapú lenne ez a rendszer, még a végén előfordulhatna, hogy a sikertelen olimpiai szereplés után egy-egy sportági szövetségben dolgozók nem hogy jutalmat kapnának, de még vissza is kellene adniuk azt, amit addig kaptak. Ez meg már így nem jó, tehát sokkal szerencsésebb folyamatosan társadalmi munkáról és nemzeti büszkeségről beszélni- aztán ha a sportolónak összejön a lépés, csendben a kasszához lehet fáradni minden érintettnek... Sose tudja meg senki, hogy milliárdokat osztanak szét. Kár, hogy ezek a nyilvánosság nevében pereskedők mindig bekavarnak.
No de ha már így történt, most lehetne tisztán, érthetően elmondani, hogy is működik a sport világa. Hogy elég sokan ebből élnek, és jól élnek, nem csak sportolók, hanem az őket körülvevő emberek is. El lehet mondani, ki mit tett a sikerekért, miért jár a pénz. Mi, kívülállók megértjük és elfogadjuk a normális érveket. Mi bízunk a magyar sportolókban, sportvezetőkben- bízzanak meg ők is bennünk...
Utoljára kommentelt bejegyzések