Sportfoglalkozás

A budapesti olimpia álma (vagy rémálma?) megint előkerült, de nyugodjon meg mindenki: természetesen nem mi leszünk a rendezők 2024-ben. 2124-ben majd esetleg eljuthatunk a komoly tervezésig...

Engem semmilyen szinten nem érdekelne úgy általában a volt és jelenlegi MOB-elnökök agymenése a témában. Ha én állnék a honi olimpiai bizottság élén, természetesen én is budapesti olimpiarendezést vizionálnék, sőt, rögvest a télire is bejelentkeznék. Ugyanúgy irreális ötlet az is. Nem akarok belemenni számolgatásokba, csak arra mutatnék rá csendben, hogy Pesten egyetlen óriásberuházás valósult meg az utóbbi évtizedben: a négyes metró. Jórészt EU-pénzből, ésszerűtlenül költekezve, óriási csúszással, és még a várt számokat sem tudja hozni. Az olyan szintén "sikeres" beruházások, mint mondjuk a Bálna, jelzik azt, mennyire érdemes nekünk ilyenbe belevágni. Azt is megjegyezhetném, hogy az európai szinten kicsinek számító új építésű stadionokban már a félház is csodaszámba megy a meccseken. Elképzelem, a megépítendő vadonatúj, olimpiához méltó létesményeinkkel mi lenne.

Nem tudom kihagyni a magas labdát: annyi rosszul elsült olimpiarendezés volt mostanában, ahol az elkészült stadionok az enyészeté lettek, hogy aligha a pesti létesítmények lennének a kivételek. Csak emlékeztetőként itt van egy athéni és egy pekingi építmény...

És bőven lehetne még példát mondani. Nem kevés országot roppantott meg az olimpiarendezés, és az a felhajtás és korrupció, ami a rendezéseket körüllengi, egyre inkább elfordítja az embereket a rendezéstől. Európában már sorban szavazzák le a lakosok a rendezési terveket, így a hangsúly olyan országok irányába tevődhet át, mint a focivébét elnyerő Katar és Oroszország. A mai olimpia annyira összetett és drága esemény, hogy csak az igazán gazdag országok jöhetnek szóba rendezőként.

Az Egyesült Államokban vagy Németországban nyilván nem kell kuncsorogni egy kis EU-támogatásért, hogy olimpiát rendezhessen egy város. De nálunk közösségi pénzből épülnek a metró mellett a villamospályák, vasútvonalak, ilyen forrásból veszünk új közlekedési eszközöket, és így tovább. Vajon ki gondolja azt, hogy nekünk most egy ilyen luxusrendezvényre van szükségünk, amire a többi európai ország adófizetői dobják össze a pénzt?

Nyilván az, akinek érdeke fűződik hozzá. A MOB elnöke például tipikusan ilyen ember. És persze annak a klientúrának, aki "önként, teljes mellszélességgel" kiáll a rendezés mellett, aztán majd a megvalósíthatósági tanulmány szakértőiként "jelképes" díjazásért megmondja a tutit. Persze a rendezést nem nyerjük el, de nekik ez nem is számít.

Nekünk viszont igen. Nem, semmiképpen nem fogunk olimpiát rendezni, de az előkészületekre elmegy egy "minimális" összeg, mondjuk száz millió. Mert hát ennyi jár a légből kapott számítások készítőinek, a logók tervezőinek, a külföldi tanulmányutakra kiküldött emberek napidíjára, és persze rendezésre készülő országként fel kell duzzasztani a MOB állományát, helyet kaphat ott minden felkészült szakember, no meg pár családtag és ismerős... Tudom, ne turkáljak más zsebében. Oké! De ha lehet, ők se turkáljanak az enyémben, és dolgozzanak ingyen mindannyian, aztán ha elnyerjük a rendezést, hajtsák fel a forrásokat is hozzá.

Na, itt megy át az én eszmefuttatásom is az álmodozások világába. És ahogy budapesti olimpia sem lesz, úgy a MOB sem fog ingyen összehozott olimpiai pályázatot felmutatni... Kellemetlen. Elsősorban nekünk. Mert a nagyvilágot nem érdekli az, hogy nálunk mire szórják el a pénzt, szóval ha valaki tiltakozhat az ilyen tervek ellen, azok mi vagyunk.

A Forbes legújabb rangsorában a legértékesebb amerikafoci-csapat a Dallas Cowboys lett, 3,2 milliárd dollárra becsült értékkel. Nem elírás, valóban milliárdról van szó. ez több, mint 750 milliárd forintról van szó. Egyetlen csapat zsebre tudná vágni a magyar focit a még meg sem épült, nekünk méregdrágának tűnő új Puskás Stadionnal együtt. A Forbes egy korábbi listája szerint pedig a legértékesebb európai fociklubok értéke is 3 milliárd dollár körül jár.

Reálisak ezek az összegek? A fene tudja, de nehéz elképzelni, hogy besétál valaki 2,5 milliárd dollárral a Washington Redskins (becsült érték 2,4) tulajdonosához, leteszi a pénzt az asztalra, és azt mondja: "Mostantól a csapat az enyém, a visszajárót meg lehet tartani..."

Számomra azért is nehéz követni a számításokat, mert hiába tűnik úgy, óriási pénzt keres mondjuk egy Barcelona a tévés jogdíjakból, a mezeladásból, a Bajnokok Ligája szereplés révén, eközben mégis úszik a csapat az adósságban. És ezzel Európában nem az egyedüli sztárklub, sok csapat esztelenül szórja a pénzt, miután megjelenik egy dúsgazdag orosz vagy arab tulajdonos.

A tengerentúlon ehhez képest sokkal fegyelmezettebbek- a szabályokat is úgy találták ki, ne lehessen összerakni egy éveken át verhetetlen csapatot azzal, hogy mindenkitől elhappolja valaki a legjobb játékosokat. Nagyon odafigyelnek a csapatok gazdasági helyzetére, ha egy városban egyszerűen nem tud kellően nyereséges lenni egy franchise, hamarosan új helyre viszik. Ott a sport egyben kőkemény üzlet is.

És hiába próbálnak úgy tenni az öreg kontinensen, hogy itt nem annyira a pénzről szól a dolog, még sokkal inkább az dönt mindenről. Egyenlőtlen a bevételek elosztása, a nagyok viszik a lóvé túlnyomó részét, nekik szabad túlköltekezni, a kicsik pedig marakodnak az aprópénzen, küzdenek a túlélésért, és időnként csődbe is mennek jóval kisebb tartozásokkal, mint mondjuk a Barcelonáé. Nem valószínű, hogy ebben túl sok változás lesz a jövőben- legalábbis Európában.

Az NFL-ben azért figyelnek rá, hogy a Dallas Cowboys és a Buffalo Bills is ugyanazon szabályokat tartsa be, és így az idény elején mind a kettő úgy fut neki a bajnokságnak, hogy van esély a győzelmükre. Vannak jobb és gyengébb csapatok, de a helyzet messze nem annyira egyoldalú, mint mondjuk a Real Madrid és a Barcelona fölénye egy Getaféval vagy egy Rayo Vallecanóval szemben.

Szóval összességében nehéz megmondani, mennyit is érnek valójában a világ legértékesebb sportcsapatai, hiszen egymással összehasonlíthatatlan körülmények vesznek körül egy NFL-franchise-t és egy Bajnokok Ligájában vitézkedő focicsapatot. Ez a számháború is csak egyfajta játék, illik a sporthoz, de azért ne vegyük túl komolyan...

Zajlik a vízilabda Európa-bajnokság, egyelőre jól menetelnek a magyar fiúk. A sajtó nagy terjedelemben foglalkozik az eseménnyel, és bizonyára sok néző követi a történéseket.

Vajon hogy tekintsünk az olyan sportágakra, amelyekben a magyarok sikeresek, de külföldön csak pár országban űzik azokat magas szinten? Mi világsztárként gondolunk a legjobb pólósokra, csak éppen a világ nem nagyon ismeri őket. Azt gondolom, mi ettől még szurkolhatunk nekik, becsülhetjük, tisztelhetjük őket, csak persze ha külföldi barátainkkal magyar sportsikerekről akarunk beszélni, akkor hiába emlegetjük a nevüket.

Pech, hogy nekünk olyan sportágakban osztottak igen gyakran lapot, amit kevés helyen ismernek. A csehek sokkal inkább tűnhetnek sportnemzetnek mások szemében, hiszen olyan sportágakban is voltak igazi világsztárjaik, amikre mindenhol odafigyelnek- menő teniszezők, futballisták, jégkorongozók kerültek ki közülük. Miközben a magyar kajakos lányok annyira erősek, hogy még külföldre is tudunk exportálni belőlük a válogatott gyengülése nélkül, és ciki, ha valaki egy Európa-bajnokságon nem lesz dobogós, még a többszörös olimpiai bajnokokat is csak mi ismerjük.

Pedig az olimpiai győzelem érdekében ugyanúgy rengeteg munkát végeznek el hosszú évek alatt, ugyanúgy maguk mögé kell utasítani a vetélytársakat, mint mondjuk egy tornász. Azzal hosszú távon számolni kell, hogy a magyar sikersportágak egy része kiesik az olimpiák programjából, hiszen ott is pontosan számon tartják, mire figyelnek többen nagyvilágban. Ha olimpiát nem lehet nyerni, egyre kevesebb fiatal fogja ezeket a sportágakat választani- hacsak valamiért nem marad fontos nekünk továbbra is.

Ugyanis a világ más részén is van hasonló helyzet, mondjuk krikettben. Több, mint száz éve volt olimpiai sportág, de azokban az országokban ahol megőrülnek érte, ez a kutyát nem érdekli. A világ nagyobbik felét hidegen hagyja a labda ütögetése, de nekik ez nem számít, a legnagyobb meccsek idején a tévét bámulja mindenki. No, az nálunk egy kicsit gond, hogy mondjuk egy vízilabda világversenyt még csak-csak követik az emberek, de a bajnokság keveseket hoz lázba, ez pedig nem szerencsés a jövőre nézve. Ha egy sport keveseket érdekel, szűkül az utánpótlás, és ez a gond továbbgyűrűzik. Fociban már látjuk, mivel jár ez, és más sportágakban azért nem érezzük, mert azokban jóval gyengébb a nemzetközi konkurrencia.

Egyszerűen kiszerettünk sokan bizonyos sportokból, míg mások egyre nagyobb közönséget hódítanak. Az amerikaifoci jó példája ennek, amit nem hogy pár országban űznek magas szinten, hanem kizárólag egyetlenben. Összesen 32 csapat van az NFL-ben és a szezon alig öt hónapos, ám a mögötte álló profi gépezet nemzetközi szinten is óriási pénzeket csinál. Valljuk be, a játék menetét is úgy találták ki, hogy a legtöbb meccs izgalmas legyen, a pénzügyi szabályokkal pedig tesznek azért, hogy egy-egy csapat ne emelkedhessen ki, ne lehessen egyeduralkodó.

A vízilabdában ehhez képest a bajnokság szinte mindig csak egy-két csapatról szól, a nemzetközi élmezőnyt is maroknyi válogatott alkotja, így aztán elég azt a pár rangadót megnézni, ahol valódi izgalom várható. A bajnokság záró szakasza, a BL-döntő, a vb-k, EB-k, olimpiák helyosztói- és kész. Ha belegondolunk, ez így mégiscsak jóval kevesebb, mint az a bizonyos öt hónapos idény az NFL-ben, mert ott az elejétől a végéig van feszültség, izgalom.

És ez nem magyar sajátosság. Nézelődtem az interneten, mert bevallom, fogalmam nem volt, ki nyert mostanában vízilabda BL-t, és azt láttam, tavaly egy spanyol csapaté lett az aranyérem. A Barceloneta odahaza 2006 óta valamennyi bajnokságot megnyerte, vajon mennyire hozza lázba ezek után a spanyol nézőket a vízilabda? Ha már leülnek hétvégente a tévé elé sportot nézni, nyilván olyanért kapcsolják be a sportcsatornát, ahol nem lehet előre tudni az eredményt.

Tudom, hogy próbálnak újdonságokat kitalálni a vízipólóban is, mert a sportágban benne levők pontosan tudják, valaminek változnia kell, látványosabbá, izgalmasabbá kéne tenni a meccseket. De a szabályoktól még nem lesz több hasonló játékerőt képviselő csapat- ha valaki mögé beáll egy komoly szponzor, összevásárolnak egy rakás jó játékost, és végigvernek mindenkit. Egyáltalán nem számít, hogy fújnak a bírók...

Szóval a helyzet nehéz. A jelen magyar pólósikerei ellenére oda kellene figyelni arra, hogy a jövő kissé bizonytalan. Vagy legyen egy sportág mögött olyan óriási pénz, mint az amerikai csúcsligák esetén, vagy faramuci módon pont akkor lenne esélye a vízilabdának, ha a magyaroknak lenne egyre több, egyre erősebb vetélytársa a világ minden részén, és ezzel biztosítva lenne a hosszú távú olimpiai részvétel. Szóval a néző izgulhat az EB-meccseken, de vélhetően a szövetségben dolgozók mással vannak elfoglalva: kihasználják az alkalmat a közös elmélkedésre, és kitalálnak valamit. Ám úgy érzem, az ő dolguk nehezebb, mint a medencében az aranyra hajtó csapatoknak...

Látom, hogy a kézilabdában is elkezdtek olyan döntéseket hozni szövetségi szinten, ami a nagy nemzeteknek kedvez. Az, hogy a világbajnokságra kijutó Ausztráliát kipottyantják mondvacsinált indokkal a német részvétel elősegítéséért, vérlázító.

Érti az ember a szándékot, a nagy német piac megtartása kulcsfontosságú a televíziós közvetítések értékesítésénél, de könyörgöm, a sport nem szólhat ilyen szinten a pénzről! Vagyis igen, szólhat, de akkor az már nem sport.

És akkor nekem még jobb ötleteim is vannak. Miért nem csinálnak előre koreografált meccseket, ahol mindig minden az utolsó másodpercben dől el? Írjanak bele a forgatókönyvbe pár váratlan fordulatot, szenzációs feltámadást, a végén kihagyott hétméterest, és így tovább. Nem is kellene élőben adni a meccseket, mert ha valami nem jól alakul, újra fel lehetne venni a meccs végét, és akkor mehetne felvételről az izgalmas verzió.

Tulajdonképpen nem is kell a pénzt pocsékolni erre a sok felesleges selejtezőre, üljön össze a nemzetközi szövetség elnöksége, és sakkozza ki, melyik nemzetek részvétele a legjobb bevételi szempontból. Ha egészen véletlenül azok ülnek az elnökségben, akik országa számára kedvező döntés születik, istenem, nyilván csak egybeesés. De továbbra is vallom, nem kellene itt megállni, ki lehetne osztani előre az érmeket is. Persze hogy ne érje kár a szövetséget, legyen az az aranyérmes, aki a legtöbb pénzt ígéri érte.

Végülis így mindenki jól jár, hiszen a pénz megvan, a megfelelő helyre kerültek az érmek, a játékosok nem fáradnak ki, nem lesznek depressziósak a stressztől, és nyilván a sérülésveszély is minimális.

Maximum a nézők lehetnének csalódottak, mert sport helyett showműsort kapnak. De egyrészt, mit számítanak a sportrajongók? Örüljenek, hogy a legnagyobbakat láthatják. Ha meg nagyon pampognak, lehet ügyesen eljátszani az izgalmas meccseket, a régi bundázó focisták is azt mondták, jobban szerették az emberek az elcsalt találkozókat, mert látványos, sokgólos meccsek voltak, és senki nem vette észre, hogy kamu az egész. Maximum a jövőben a kézilabdában nem a testi adottságok, hanem a színészi képességek alapján válogatják a játékosokat...

Ugye nincs olyan, akit meglep a katari világbajnokság szervezőinek voksvásárlása? Akit igen, az nyilván az utóbbi 20-30 évben nem követte a nagy tornák odaítélésének visszásságait.

Azt gondolom, Kataron jóval könnyebb elverni a port, mint mondjuk egy olimpiát elnyert amerikai városon. A jelenség viszont az új hírek fényében -miszerint az is pontosan tudható, hány millió dollárral vették meg az ázsiai, afrikai tagszövetségek voksait- betekintést ad ennek a dolognak a részleteibe.

Itt alapvetően arról van szó, hogy teljesen át kellene gondolni, hogy kaphasson meg egy ország egy rendezési jogot. A klasszikus eljárás szerint ez is egyfajta nemes versengés, ahol mindenki a legjobb oldalát domborítja ki a terveinek, bemutatja, milyen fantasztikus sportlétesítményeket tud építeni, mennyire szívesen fogadják majd a szurkolókat, és persze mennyi lehetőséget teremtenek majd a bevételek maximalizákására. Ezek alapján az elfogulatlan szavazók pedig választanak egy helyszínt, és mindenki boldog.

A másik lehetőség az egy sima licit: aki többet ígér a rendezési lehetőségért, az nyeri el. Ez néhány szempontból viszont aggályos, mert nyilván nem lenne jó négy évente mindig valami olajból meggazdagodott országban látni a focivébét. Ám ez például kiküszöbölhető lenne egyfajta rotálással a térségek közül- ha mondjuk csak európai ország lehetne rendező, és kikötnék azt is, a legutóbbi nem ismételhetne, akkor máris lehetne javítani az esélyeken.

Természetesen az sem szimpatikus, hogy így a sport világa végképp üzletszerűnek tűnne- ám az most is kőkemény biznisz, teljesen mindegy, hogy próbálják ezt elkendőzni a FIFA vagy a NOB illetékesei. Így maximum intézményesítenék azt, amit mindenki tud. Ráadásul aki többet tud adni a liciten, annak talán több pénze lesz a létesítmények megépítésére is.

De a változás legfőbb gátja egészen más dolog. Gondoljunk bele, ha a katariak legálisan, liciten megvehették volna a rendezési jogot mondjuk 30 millió dollárért, akkor az a vesztegési pénz nem juthatott volna el azokhoz a futballvezérekhez szerte a világban, akik most széttárják a kezüket ártatlanul, miközben rendesen meggazdagodtak. Nekik semmi érdekük nem fűződik ahhoz, hogy a pénz ne az asztal alatt vándoroljon!

Ezek az emberek, akik majd "vállalva a felelősséget", lemondanak, aztán otthon röhögnek a markukba a luxusvilláikban, és utódaik szavazzák meg az etikai kódexeket, és e mögé bújva szépen ugyanúgy elteszik a pénzt, maximum ügyesebben konspirálnak. Annyira biztosak voltak benne, hogy ez a vesztegetős buli jó úgy, ahogy van, hogy még feljegyzések is születtek, dokumentálták az egész folyamatot! 

Szóval most Katar meg a vb-rendezés a nagy téma, de most őszintén, ki tud majd szebb stadionokkal, nagyobb felhajtással ilyen tornát rendezni, ha elveszik tőlük a jogot? Tessék rájuk szigorúan odafigyelni, a vesztegetési pénzeket visszakövetelni az irányítottan szavazó küldöttektől, és költsék azt utánpótlásra vagy valami más normális célra. Legközelebb aztán az egész folyamatot megreformálva kéne lebonyolítani. Az UEFA több városba szervezett EB-je egy lépés a normálisabb irányba, de őszintén szólva azért ott is ülnek olyan arcok a fejesek között, akiknek a saját zsebük megtömése a legfontosabb, szóval nagy illúzióim azért nincsenek...

Lehet, hogy Blattert most lemondatják. És? A többiek ott maradnak, és ők voltak azok is, akik Blattert 1998 óta FIFA-elnökként mindig újraválasztják. Elődje a legendásan korrupt Joao Havelange volt, aki 1974-ben került a szervezet élére. 40 éve, négy évtizede(!) van olyan FIFA-elnök, akinek volt kétes ügye. Katar csak egy a sok közül, és valószínűleg kizárólag a sajtó kitartó kutakodásának köszönhetően tört ki a botrány, a FIFA belülről, magától soha nem tisztulna meg. Igazi változást igazi megújulás hozhatna, ugyanazok az emberek ugyanazokkal a korrupciónak kedvező szabályokkal mitől hoznának újat?

Katar csak egy epizód a FIFA zűrös ügyeinek sorában. És mindennel együtt ott lenne pénz is a szervezésre. Ha csak a pénz számít, rendezhetnek ők... Én pedig úgy érzem, csak a pénz számít, szóval pár látszatintézkedést várok, de alapjaiban változatlan jövőbeli működést.