Érdekes cikkre bukkantam a napokban: egy doktori disszertációt elemeznek benne, ami arról szól, több esélye van támogatót találni a profi szörfös csajoknak, ha kellően csinosak.

A cikk szerzője megemlíti, hogy kellemes világban élünk, amikor PhD címet lehet szerezni egy ilyen téma boncolgatásával, de hát ha a munka kellően alapos, akkor miért ne. Roslyn Franklin doktori munkájának az a legfontosabb következtetése, hogy a női szörfösök körében a szponzorok nem csak az eredmények, de a külső alapján is válogatnak. Lehetek őszinte? Nem különösebben sokkoló megállapítás.

Manapság a gender-témák mindenhol felbukkannak. Szexizmusról, egyenjogúságról beszélnek mindenfelé, és úgy látszik, ez még a szörf esetében sem megkerülhető. A tanulmány szerint jó példa arra, hogy a nőket tárgyként kezelik, amikor Stephanie Gilmore, a hatszoros világbajnok félmeztelenül szerepelt egy reklámkampányban.

Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, valóban sajnálni kell-e azt, aki szép pénzt keresett vetkőzéssel, amire egyébként senki nem kényszerítette? Vagy igenis kiszolgáltatott helyzetben van, mert elesett volna a számára fontos bevételtől, ha nem vállalja? Felnőtt ember, a döntést ő hozza meg, ám valószínűleg sokan nehezen érzik át a sanyarú sorsát egy fiatal, csinos nőnek, aki remekül megél szörfözésből és modellkedésből... Amíg lesz olyan sikeres szörfös, aki szívesen felvállal egy ilyen hirdetést, addig nehéz változást számon kérni.

Egy kevésbé sikeres versenyző, Dimity Stoyle, arra panaszkodik, hogy alig talál szponzort, mert csak 17. a világranglistán, és így élete nehéz. Ő arra célozgat, ha több merész képet tenne fel a közösségi oldalakra, talán könnyebben találna támogatót. Meglehet; de az is lehet, hogy ha az első ötben lenne a világon, szintén javulnának az esélyei. Furcsa belegondolni, hogy a közvetlen élmezőnytől elmaradó szörfös már elvárja, hogy jól megéljen a hullámok lovaglásából...

Csak az felejtődik el, hogy maga a szörfözés azért válhatott megélhetést adó profi sporttá, mert a támogatók beletolták a pénzt. És miért tették ezt? Mert például jellemzően olyan ruházati termékeket árulnak, amelyek a szörfrajongók körében kelendőek. A szörf maga erről az életérzésről szól: a sportolók testet alig takaró vagy testhezálló cuccban versenyeznek álomszép helyeken. És a bikinit gyártó cégek számára jó reklámhordozó egy olyan bajnok, aki egy gyönyörű tengerparton veti magát a habokba- és nem utolsósorban még kellően csinos is. 

Ez talán igazságtalan, ám ez tipikusan csakis a gazdag országokban felmerülő probléma, ahol valaki szakembere lehet a nem eléggé vonzó szörfösök hátrányos megkülönböztetésének. Miközben a jobb módú helyeken szinte minden így működik: művészek, sportolók szerezhetnek csinos extra bevételt, ha bevállalnak merész fotózást, netán elmennek haknizni celebműsorokba. Ha úgy nézzük, az is mélységesen elítélendő, hogy a nagy dumás, mindig középpontba kerülő emberek könnyebben szereznek a fő tevékenységükön túl pénzt, mint a félszeg, szégyenlős társaik. Őket hívják a tévébe főzni, velük adják el a reklámokban a cuccokat, pedig a pályán esetleg semmivel sem mutatnak többet.

A sport mint üzlet messze nem csak a versenyek végeredményéről szól. A győzteseket megtapsolják a szurkolók, a nevek bekerülnek az évkönyvekbe, otthon a vitrinbe lehet tenni az érmeket. Ilyen volt régen is. Viszont ma a sportolók remekül meg is élnek abból, ami annak idején csak hobbi volt. Ez pedig annak köszönhető, hogy a támogatók gyakorlatilag felhasználják őket, a sport népszerűségét kihasználva igyekeznek a saját termékeiket hirdetni- de ennek meg is fizetik az árát.

Lehet ez ellen tiltakozni, az igazság nevében visszautasítani a mocskos, szexista pénzt- és esetleg el lehet menni napi nyolc órában melózni, mellette amatőrként edzeni, sportolni. Ez a megoldás viszont vélhetően elég keveseknek tetszene. Az meg meglehetősen életszerűtlen, hogy a szponzorra ráparancsolunk, adja a pénzt, de ne legyenek elvárásai, és ne a saját érdekeit nézze. 

Esetleg egy központi kormányzati segélyalapot hozhatunk létre, amiből támogathatjuk például a világranglista tizenhetedik helyén álló szörfösök megélhetését, hiszen nekik is jár a jólét. No azt hiszem, ez ellen kicsivel többen tiltakoznának, mint a fenékvillantó versenytársaknak jutó zsírosabb szponzori pénzek miatt.