Ha valaki az alapján választana sportot a gyereknek, hogy hol kaszálhat majd a legtöbbet, akkor a kosárlabda mellett döntő szülők számára van jó hírem: az NBA a nyerő.

A sok-sok sportos statisztika közül az egyik fontos az, hogy mennyi egy játékos fizetése. Elsőre úgy tűnhet, ennek igazán a sporthoz nem sok köze van, de manapság ez is része a történetnek. Pénz mozgatja a bajnokságokat, a ligákat, és az eredményeket befolyásolja, ki mennyit tud belőle megmozgatni.

A fenti statisztika ugyanis a csapatsportok világára koncentrál, tehát nem a leggazdagabb sztárokról szól, hanem az átlagos fizetésekről. Ebben benne vannak a csúcskeresetű csillagok és az utolsó tartalékok is, tehát nagy különbségekről van szó egyes emberekre lebontva. De ha a bevezetőben említett kissé komolytalan felvetésre gondolunk, nos, nem mindegy, hogy átlagos játékosként hol mennyire számíthat valaki.

A csapatsportok szépsége, hogy egy magányos ember kevés a győzelemhez. Mindig vannak előtérbe tolt sztárok, akik az esetek többségében a hátukon viszik a csapatot, de Messi is csak úgy nyerhet Bajnokok Ligáját, ha a kapus mögötte nem enged be 3-4 potyagólt. Így akadnak olyan focisták, kosarasok, kézisek, akik tele vannak trófeával, pedig alig ismerjük a nevüket- egyszerűen csak jó időszakban voltak egy jó csapatnál. A vagyonukban viszont van különbség a sztárokéhoz képest...

A hosszú rávezetés után lássuk, hol dől a lé! Az amerikai profi kosárliga, az NBA vezeti jelenleg az átlagos fizetési listát a Sporting Intelligence adatai szerint: egy játékos 4,58 millió dollárra számíthat. Talán elsőre meglepő, hogy kosarasnak áll a világ a tengerentúlon, de ne feledjük, jóval kisebb létszámú egy NBA-csapat kerete, mint egy NFL-esé, nem csoda hát, hogy a hasonló nagyságrendű költségekből több jut egy emberre.

Az igazi hitetlenkedést valószínűleg a lista második helyezettje okozza: az IPL-ben 4,33 millió dollár jut egy embernek. És hogy mit takar ez a rövidítés? Az indiai profi krikettbajnokságot! Nagy ország, nagy népszerűség, nagy pénz... Ezt követi az amerikai baseball-liga (MLB), majd jön az első futballbajnokság, az angol Premier League. Utána jönnek a hokisok (NHL), a foci Bundesliga, és csak ezek után az amerikai foci pénzgyára. Az NFL-ben ugyanis be kell érni rongyos 2,11 millió dollárral egy átlagos játékosnak.

Azért annyira ne sajnáljuk őket, a legjobbak ott is évente 15-20 millió dolláros szerződéseket írnak alá. Viszont a hatalmasra duzzasztott, előidényben 90(!) fős játékoskeretekben mindig tucatnyi minimális fizetést kapó ember küzd a kerettagságért, akik lehúzzák az átlagot. 

A listára felfért még az európai fociligák mögé pár olyan bajnokság is, mint a japán baseball-liga, a kínai focibajnokság, az ausztrálfocisták, sőt, még a kanadai tojáslabdás futball is, ám ott már csak 0,11 millió dolláros fizetés számít átlagosnak. Kézilabdabajnokságot nem találtam az összevetésben, pedig egy menő német kéziklubnál valószínűleg komoly pénzek mozognak. Nincs olyan statisztika, ami mindenre kiterjedne, tehát nem biztos, más ligák nem férnének be a top 25-be. 

A lényeg végülis nem is ez, az élmezőny valószínűleg akkor sem változna, ha a világ minden bajnokságáról megbízható adatok lennének. Az így is látszik, megéri a profi sportra feltenni mindent, mert a második vonalba tartozó játékosok is derekas summát vihetnek haza. 

Van viszont még egy elgondolkodtató dolog. Ugyan nemzetközi szinten a magyar focibajnokság fizetései nevetségesen alacsonyak, hazai viszonyok között egyáltalán nem olyan pici pénznek a játékosok keresete. És ellentétben az óriási bevételeket generáló, nagy üzletnek számító profiligákkal, se színvonal, se eredményesség, se valós nyereség nincs a magyar fociban, és ha így nézzük, még mindig elmondható, hogy kevésért többet nem nagyon adnak sehol mint az NB1-ben...