Sportfoglalkozás

Nem úgy néz ki, hogy a kevesebb tévéközvetítés miatt megrohanták a jegypénztárakat a magyar foci rajongói: a tizedik fordulóban alig sikerült túllépni a kétezres átlagnézőszámot.

A magyarfutball.hu adatai szerint a nem közvetített meccsek közül a szombathelyin négyezer ember volt, a Honvéd meccsét kétezren látták, Békéscsabán 1312 néző volt kíváncsi a bajnok Videoton vendégjátékra, Pakson pedig 865-en váltottak jegyet. Ennél kevesebben aligha mennének ki akkor se, ha minden csatorna magyar focit adna...

Az MLSZ-t ismerve parádés magyarázatokra számíthatunk. Például olyasmire, hogy esett az eső. Ez kétségtelen tény, de azért lássuk be, nem nagy dicsőség azzal szembenézni, hogy a rossz idő könnyedén szétzilálja a magyar futballra szomjazó rajongók tömegeit.

Esélyes, hogy a gyenge színvonalnak több köze van a vonzerő csökkenéséhez. No meg a füllentgetés az, ami szintén sokakat eltántorít a magyar focitól. Mindenki tudja, látja, hogy a sorban épülő csodastadionokban csak lézengenek az emberek, de mégis jönnek az újabbak. Mindenki képes felfogni, hogy a csodálatos utánpótlásról szóló meséknek semmi alapja nincs, gyökértelen, zsoldosokra alapozó csapatok futnak ki a pályára. 

Itt van például a felcsúti "akadémista" gárda. A kezdőcsapatban egy, azaz egyetlen saját nevelésű fiatal kapott helyet, a többiek más csapatokból igazoltak, vagy egyenesen külföldről. Amíg nem győz meg valaki arról, hogy a magyar futball fejlődésének letéteményese az, hogy Kelic, Dinjar, Pauljevic és Bacelic-Grgic húzza magára az akadémia mezét, addig én úgy vagyok vele, nem csodálom, hogy ezeket a legényeket nem érzi magának a falu. A 3300 néző többsége nyilván a Fradiért ment ki... De nem nagy szám az se, hogy az egykor igazi rangadónak számító Újpest-MTK ezerötszáz embert sem vonz.

Elgondolkodtatott az a beszámoló, amit a magyar amerikaifoci válogatott első, történelmi mérkőzéséről olvastam. Lássuk be, ez a mifelénk amatőrök által űzött, gyökértelen sportág messze nem rendelkezik olyan háttérrel, mint a futball. Ehhez képest a csehek elleni bemutatkozó meccsre 4500 ember ment ki a szövetség szerint, ami több, mint a forduló legnézettebb NB1-es bajnoki meccsén megjelent. 

Még mielőtt bárki félreértené: eszem ágában sincs azt követelni, hogy most aztán rögvest húzzanak fel pár amerikaifoci stadiont is. Majd találnak pályát magának a fiúk, nem féltem őket. Inkább csak az a kétely merül fel bennem, hogy az ötletekből soha ki nem fogyó MLSZ mikor ismeri el, alapvető bajok vannak, előrelépésnek nyoma sincs, azért maradnak el az emberek a lelátóról?

Az, hogy kevesebb a meccs a tévében, parádés ötlet: mivel engem elsősorban a kedvenc csapatom érdekel, hétvégente már be se kapcsolom a magyar foci miatt a tévét, amikor az ő meccsüket nem adják. Évek óta elvétve megyek ki élőben nézni őket, a tévé ezen már nem változtat. Maximum annyit sem foglalkozok a hazai bajnoksággal, mint korábban.

Nézzem a gólösszefoglalót? Az m4sport két órás showműsort körít a fordulónak- és volt rá példa, hogy összesen 8 azaz nyolc gól esett. Szórakoztató egy műsort lehet ennyiből összehozni... A jól bevált régi arcok elemzik a semmit, de kösz, ebből én nem kérek. 

Persze nekem is csak a szám jár, mert csak kritizálok, megoldási javaslatom nincs. Na bumm, én megtehetem, nem vagyok a szövetség jól fizetett alkalmazottja vagy szakértője. Abban hiszek, hogy nekik sem az lenne a dolguk, hogy a fehérről elmondják, hogy fekete...

Még egy kicsit mélyebbre süllyedt a magyar foci az európai rangsorban.

Le kell szögezzem: én azok közé a sportbloggerek közé tartozok, akik nem járnak örömtáncot, ha megint pofára esik pár magyar focicsapat. Én elsősorban szurkolói szemszögből okoskodok. Igen, van kedvenc csapatom, tudok örülni a sikereknek, ha épp vannak, de az nagyon-nagyon fáj, hogy a gyenge csapatok is nagy falatot jelentenek néha, a középszerű riválisok pedig szinte mindig megoldhatatlan feladat elé állítják az enyéimet.

Ilyenkor az ember kínjában ironizál, pedig belül mindig picit meghalunk, amikor valami nevesincs macedón, moldáv, grúz vagy hasonló kaliberű csapat jelenti a végállomást a nemzetközi kupákban. Hosszú évek óta nincs magyar csapat a csoportkörökben, a tavaszt pedig utoljára a Debrecen élte meg- az idejét se tudom, mikor volt az, érzésre nagyjából egy évezrede. Mostanra a nemzetközi rangsorban már nem csak a kazahok meg az azeriak hátát is bámulhatjuk, hanem a Liechtensteint képviselő klubcsapatokat is. 

Szánalmas, hogy augusztus végére az összes nagyarcú csapatunk kipottyan. És még szánalmasabb az, hogy nem kemény küzdelemben, oroszlánként harcolva egy jegyzett ellenféllel szemben, ó nem! Kettős vereségekkel. Nem túrom fel az eredménysort, de emlékeim szerint idén így búcsúzott a Fradi, a Debrecen és a Videoton is. És nem a Barcelona, a Chelsea meg a Juventus ellen... Az MTK-t meg hagyjuk, nekik az első kör is túl erős volt.

Szomorúan idézhetném magam, hogy két hónapja megmondtam, a szurkolói kártya meg a közvetítési jogok kérdése augusztus végére teljesen érdektelen téma lesz, amikor megkapjuk a soros pofont Európában. Hiába a fogadkozások, az MLSZ tervei, a realitás az, hogy nálunk vége a mókának, amikor máshol még el se kezdődött.

És lehet azt mondani, az ironizáló blogger csak kifiguráz mindent, és lefitymálja mások munkáját, de nem én vagyok az, akinek a szavait nem lehet komolyan venni. A szövetség beleírta a Csányi-féle programba, hogy hány csapatunk lesz ott a csoportkörben- vajon minek ilyen röhejes vállalást tenni, amire nincs ráhatás, és ami nem is szövetségi téma? Az elnökségből valaki beszáll csatárnak, ha nem megy a csapatnak?

Aztán jön a többi nagyeszű, akin csak röhögni lehet. A Videotonnál például történelmi sikert emlegettek, amikor kínkeservesen, hosszabbítás után kiverték egy sehol sem jegyzett csapatot. Hát, utána rövid ideig tartott a nagy menetelés, ami bekerülhet a klub történelmének aranykönyvébe... A Fradinál meg? Kijelentik, hogy tízből nyolcszor a Fradi nyert volna, de most sajnos pont az a kettő vesztes meccs jött össze. Azt hiszem, nyilatkozatban máris verhetetlenek a magyarok, tízből tízszer a mieinké a pálma. 

Szóval a cikkíróknak nincs dolguk azzal, hogy nevetségessé tegyék a magyar foci szereplőit- megteszik ezt ők magukkal, kérés nélkül. És őszintén szólva, miért ne mulatnánk rajtuk? A focink maga oly kevéssé szórakoztató...

Dárdai Pált visszarendelte a Hertha BSC, így aztán új kapitány után nézett az MLSZ: Bernd Storck lett a kiválasztott. A döntés úgy-amennyire logikus, hiszen a német szakembert annak idején maga Dárdai javasolta az utánpótlás élére, és néhány hónapja már nálunk dolgozik, ismeri a viszonyokat.

A történet másik fele az, hogy Storck elsősorban másodedzőként dolgozott karrierje során, kazah szövetségi kapitányként pocsék eredménysora volt (12 meccsből egyetlen győzelem Andorra ellen), és a magyar U20-válogatott élén sem alkotott igazán maradandót- eddig legalábbis.

Mindez azért nem jelent sokat, mert amikor Dárdai Pál leült a válogatott kispadjára, edzőként semmiféle komoly múltja nem volt. Tehát ettől még lehet eredményes Storck is, aki hozott anyagból dolgozik, nem tud a kalapból előhúzni pár eddig még ismeretlen labdazsonglőrt. A Dárdai-csapat eredményeire lehet alapozni, az is mellette szól, hogy a mostani selejtezősorozaton a harmadik hely is nagyon értékes. Tulajdonképpen biztonsági játékkal elérhető az alapvető cél, a pótselejtező.

Csak éppen a német szakember nem különösebben magával ragadó személyiség. Én óvatosan szemléltem, hogy Dárdainak pár jobb meccs után máris majdhogynem szobrot akartak emelni, de kétségtelen, szimpatikusabb volt emberileg. El tudta hinni szurkoló és játékos, hogy van helyünk a nap alatt. Storck pedig... Hát, őszintén szólva, tényleg csak beugrónak tudom elképzelni a válogatott kapitányaként.

Szerintem sokan mások is úgy vannak vele, ő egyfajta tűzoltóként megpróbálja befejezni Dárdai munkáját, és közben folyamatosan megy a háttérmunka azért, hogy a mi fiunk visszatérhessen a válogatott élére. Azt gondolom, a szövetségben tudják, hogy a folyamatos kudarcok, egyre nevetségesebb magyarázkodások közepette egyetlen jó húzásuk volt: Dárdai kinevezése. Ezért nekik igazi mélyütés lehetett a berlini csapat döntése, amivel nem engedélyezték a jövőben a kettős szerepvállalást.

Persze magyarázkodás máris van, az MLSZ sejtelmesen arról beszél, hogy meg lehetett volna támadni a szerződést. Ugyan kérem... Be kell látni, hogy egyszerre klubcsapatot és válogatottat vezetni még akkor sem lett volna egyszerű, ha ugyanazon országban dolgozna egy szakember. De Dárdain egyszerűen óriási lenne a nyomás, ha helyt kellene állnia a Bundesligában fiatal edzőként, és közben a hazai közvélemény is egyértelműen azt várná, hogy a válogatottat is vezesse sikerre.

A Hertha vezetőségében ülők elsősorban a saját csapatukra gondolnak, természetesen, és ez teljesen érhető is. Örüljünk neki, hogy eddig ment az a dupla meló, örüljünk az eredményeknek is, de fordított helyzetben ugyan a magyar szövetség mit mondott volna? "Ugyan, Palikám, az EB-selejtezők mellett simán belefér neked egy külföldi klubcsapat, csináld csak bátran..."? Dárdait szerződés köti a berliniekhez, és valamiért azt érzem, a Bundesliga legalább annyira izgalmas távlatokkal kecsegteti, mint a magyar foci enyhén szólva is ingoványos talaja.

Szóval e pillanatban köszönjük meg Dárdainak az eredményes munkát, a Herthának az eddigi rugalmasságot, az MLSZ-nek a jó választást, a focistáknak a sikeres meccseket, a szurkolónak a lelkesedést- és nézzünk előre. Dárdai maga is csak beugró volt, ha azokon az első meccseken nem jönnek a pontok, már rég nem ő lenne a kapitány, és a kutyát nem érdekelné, igényt tart-e rá a Hertha. A sikerek miatt ragaszkodnak hozzá sokan, ennek akár örülni is lehet. Szurkoljunk most annak, hogy Storck még jobb eredményeket ér el, mint ő, és Dárdai annyira keresett edző lesz Németországban, hogy sose lesz esélye a válogatott kispadjára, mert sztárcsapatok kapkodnak érte...

A hazai bajnokság körüli miniviharok egyike most a közvetítési jogok körül pattant ki. Mint az most már sokak számára ismert, a focimeccseket ezentúl kizárólag a közszolgálati televízióban lehet majd nézni, hiába keresi valaki a Fradi vagy a Paks rangadóit a Sport TV-n. 

Egyrészt az vezetett ehhez a helyzethez, hogy eleve kevesebb meccset tűznek műsorra: a csapatok létszámának csökkentése miatt kevesebb meccs lesz hétvégente, ráadásul az MLSZ abban látja a nézőszámok visszaesésének okát, hogy szinten minden mérkőzés képernyőre került. Szóval mostantól be kell érnünk három meccsel hétvégente. Nyilván innentől fogva például a Haladás-Békéscsaba rangadókat zsúfolt lelátók előtt rendezik majd- statisztikák gyártásában úgyis jól állunk. Majd jönnek a bevált tiszteletjegyek, és akkor talán kicsit javulni látszanak majd a trendek.

Az már elgondolkodtatóbb, hogy a jóval kevesebb mérkőzésnek nem lesz-e kevesebb a közvetítési bevétele. A csapatok töredéke reménykedhet abban, hogy a pár száz plusz meccsre járó miatti többletbevétel kárpótolja őket. Jó eséllyel minden hétvégén képernyőre kerül például a Fradi. és erre jó esélye van például a Videotonnak, az Újpestnek, a Debrecennek. A többiek majd elvétve lesznek láthatóak élőben, és ha igazságosan akarnák elosztani a pénzt, bizony annak jutna több, akit többször adnak. Na de a Fradinál így sincs hiány támogatóból, gyakorlatilag csak tovább nőne az elkölthető pénzük. Ez lenne a cél?

Természetesen a Fradi vonzereje még mindig jelentős. Én tudom, hogy sokat szidom a focit, de akkor is tény, a nézettségi adatok alapján bizony elmondható, a zöld-fehérek komolyabb meccsei még mindig versenyképes tévéműsornak számítanak. Na de van még rajtuk kívül pár csapat az első osztályban... Eddig piaci alapon ment a jogok értékesítése- ha a Sport TV-nek megérte a milliókat, hát hajrá.

Ám az kicsit fura, hogy akkor ezen a területen is közpénzek áramlanak majd a fociba. Mert ha csak az M4 sportadó közvetíthet, nekik kell fizetni is. A focirajongóknak talán(?) megéri, de akit nem érdekel a hazai bajnokság, az bizony aligha boldog arra gondolva, hogy a nagy közösből most erre kell költeni. Persze a reklámidő eladható, de azért nekem nagy kérdés, mennyire számít üzletnek a magyar foci. Majd most eldől! Meg fogjuk látni, ezen speciális piaci(?) viszonyok között mennyit ér valójában a mi kis magyar bajnokságunk.

A Sport TV pedig szépen magyar foci nélkül maradt. Furcsa ez, mert ők voltak azok, akik komoly pénzeket kezdtek adni a jogokért, sokat tettek a színvonalas közvetítésekért, egy állandó heti műsorral támogatták a bajnokságot és így tovább. Mondjuk ki: amit meg lehetett tenni, megtették. Ahhoz nem sok közük volt, a pályán mi folyik. Annyit tehettek, hogy megmutatták, és mi láthattuk, aztán eldönthettük, akarjuk-e nézni.

Viszont olyan sok mostanában a sportcsatorna, hogy lassan pont a Sport TV kínálata üresedik. Én személy szerint nem bánnám, ha az amerikai idő szerinti délutáni idősáv legjobb NFL-meccseivel pótolnák ki a magyar bajnokság hiánya miatti űrt, de azért szerintem nincs itt még lefutva minden. Pár forduló után látni fogjuk, mennyire lesznek népszerűek a meccsek a közszolgálatin, mennyire ugrik meg a pályákon a nézőszám, és így tovább. Amilyen gyorsan történnek mifelénk a dolgok, lehetnek itt még izgalmas meglepetések... Csak aztán nehogy az derüljön ki, piaci alapon valójában senkinek nem kellenek a közvetítések. Mert akkor mi közösen fogjuk megfizetni a bajnokság "élvezetének" árát, ha érdekel az NB1, ha nem.

Lassacskán kiszorulnak a vezető hírek közül az újabb vádemelések, a szaporodó bundasztorik. A maffiát mozgató emberek egy részét letartóztatták, megpróbálják felderíteni a szálakat, de nekem nagyon úgy fest, nehezebb olyan területet találni, ahol nem volt csalás, mint olyat, ahol vastagon benne voltak a bundában.

A rosszul fizetett focisták, az elmaradó fizetések kiegészítésére lelkesen szálltak be a mókába. Nem csoda, hogy a leggyakrabban felmerülő csapatnevek megegyeznek azokkal, ahol a legkevesebb pénz volt általában. Ha felmerülne bennünk a kérdés, miért érte meg egy NB1-es futballistának olyan helyre szerződni, ami hírhedt volt arról, hogy ingatag lábakon áll, akkor itt a válasz: a manipulált mérkőzésekkel bőven kárpótolhatta magát.

És persze nem csak a felnőttek érintettek, már U19-es meccseket is vizsgálnak. Azért gondoljunk bele, milyen játékos lesz abból később, aki már tinédzserként is részt vesz a bundázásban? Vagy ha nem is vesz benne részt, de tud róla, tehát ebbe a közegbe szocializálódik. A magyar foci furcsaságaihoz mindig is hozzá tartozott az, hogy az ifimeccseken az összeállításba beleszólhatott pár apuka is- egy kis csúszópénz az edzőnek, aki azok után tudta, kinek a pályára küldéséhez fűződik érdeke. Az is egyfajta bunda volt az én szememben...

Naná, hogy a bírók sem maradhattak ki a buliból. Egy pár hülye ítélet fel sem tűnik egy meccsen, pláne ha keveseket érdeklő ifiligáról, másodosztályról, ligakupáról van szó. Istenem, a bíró is ember! Tévedhet- no meg szeretheti a mellékes pénzt. Az egyik érintett játékvezető egyébként hivatásos katona, esküt tett pár dologra. No commment.

A focista, ha mondjuk burokban nevelkedett egészen idáig, kapkodja a fejét, mi folyik körülötte? A bíró is csal, a játékostárs is csal, az edző is megvesztegethető. Talán csak a kapufa nem vesz részt a mérkőzések manipulálásában- bár ezt csak fenntartásokkal merem kijelenteni. Mostanában is volt olyan, hogy kifele pattant róla a labda, az ellenfél meg győzött és a rá fogadók csinos pénzt kerestek a nagy oddsok miatt.

Ez persze csak vicc. A kapufa valószínűleg a magyar foci kevés tisztességes, megbízható szereplője közé tartozik. Mindenki más esetében vannak fenntartásaim...