Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A magyar foci téli álma

Önmagában is vicces, hogy a magyar futball pályaviszonyai olyanok, hogy hetekre megáll az élet minden télen. Ám ha ez van, ehhez kell alkalmazkodni, és legalább át lehet tekinteni, hogy áll a helyzet az első osztályban félidőben.

Pontosabban már két fordulóval túl is vagyunk az idény felén, hiszen ezeket tavaszról hozták előre. Ez évek óta része a magyar bajnokság lebonyolításának, szóval a nagy téli értékelések is megcsúsznak ennyivel általában. De a logika azt diktálja, hogy a hosszú szünet előtt kell elemezni, hiszen a folytatás erőviszonyait már befolyásolhatják az új igazolások.

Nem szívesen ereszteném ezt hosszú létre, mert ha jól megnézzük a tabellát, nagy csodákat nem látunk. Az élmezőnyben az utóbbi évek eredményes vidéki csapatai vannak, a DVSC, a Videoton és a Győr áll a dobogón. A Debrecen helyezése nem meglepő, hiszen az utóbbi évtized toronymagasan legeredményesebb csapatáról van szó. Érdekes, hogy mindig sikerül új erőre kapni, edzőváltásoktól, a legjobb játékosok eladásától függetlenül. Az első bajnokcsapat keretéből csak Dombi maradt kiegészítő emberként hírmondónak- a minden bizonnyal kivételes génekkel rendelkező focista idén töltötte be a negyvenet, és néha még mindig képes megvillanni. A csapat körül nem nagyon vannak balhék, nem jellemzőek a handabandázó nyilatkozatok, egyszerűen csak valahogy mindig ott vannak az élen. Valószínűleg a nyugalom és a fegyelmezett munka pont elég egy magyar bajnokságban.

A Videotonnál pénzben és nagy szavakban sincs hiány. Nem mondhatni, hogy a székesfehérváriak manapság túlságosan nagy népszerűségnek örvendenek, sokan figyelik kaján örömmel, amikor a díszpáholyban ülő prominensek csalódottan vesznek tudomásul egy kínos vereséget. Hogy marad-e a kupából kieső, a bajnokságban 4 pontos hátrányt összeszedő csapat edzője, a portugál Jose Gomes, kérdéses- szerintem menni fog.

A győriek rosszul indították az idényt, de szépen lassan felkapaszkodtak a dobogóra, és a magyar futball viszonyait ismerve nem elképzelhetetlen, hogy akár még előkelőbb pozícióban lesz a bajnokság végén. Várható, hogy a télen még pár sztárigazolással próbálnak erősíteni, az őszi idényben megszerzett Rudolf Gergely ugyanis nem sokat mutatott. A pénz általában itt sem gond, de ez nem mindig elég.

A negyedik Diósgyőr és a hatodik Haladás talán erőn felül teljesített az ősszel. A miskolciak Szivics edzővel jól szerepelnek, ha nem futnak bele pár kellemetlen vereségbe, még szebb lehetett volna az idény vége. A szombathelyiek a fiataljaikra alapoznak, de a válogatott meccsek alapján úgy fest, ők egyelőre még csak a hazai mezőnyben számítanak ásznak.

Az ötödik helyen záró Ferencváros teljesítménye nagy kérdőjel. Akeem Adams tragikus esete biztosan megviselte a csapata, de a hullámzó, és időnként roppant gyenge produkcióra nehéz mindig ezt elővenni magyarázatként. Anyagi gondok állítólag nincsenek, de a nemrég elküldött Ricardo Moniz edzőnek csak a személyisége volt a lehengerlő, az eredményei nem. Utódjával elvérzett a kupában az Újpest ellen a Fradi, a bajnoki cím távoli álomnak látszik- meglehet, újabb évet kell várni valami komoly eredményre.

A Pécs, a Pápa, a Honvéd, az Újpest és a Kecskemét sűrű középmezőnyt alkot. Ezek a csapatok ritkán játszanak látványosan, próbálnak megkapaszkodni az NB1-ben, és a kupában vagy a ligakupában törekednek a nagy dobásra. 

Az alsóházban a Mezőkövesd néhány váratlan pontszerzéssel távolabb került a kieséstől, a Paks nem túl acélos, a Puskás Akadémia viszont... A Videoton fiókcsapataként ismertté vált gárda egy átalakulásnak köszönhetően indulhatott az NB1-ben, de gyakorlatilag semmiféle szurkolótábora nincs. Pár száz néző lézeng a fehérvári stadionban ahol albérletben játszanak, de már épül az új stadion- vajon kinek?... A nagy cél a fiatalok játszatásáról eddig alig valósul meg, más csapatoknál létszám felettinek bizonyult veteránok próbálják benntartani a csapatot. Az MTK tényleg fiatalokkal próbálkozik, de egyelőre akadozik a gépezet, és a telet kieső helyen tölti a csapat. Az utolsó helyezett Kaposvár lassacskán teljesen reménytelen helyzetbe kerül, de a mutatott játékuk alapján sajnos az mondható róluk, hogy nem fognak hiányozni.

Mi várható tavasszal? Vélhetően folytatódik a vidéki fellegvárak versenyfutása. Ha nagy csoda nem történik, a megbízható Debrecen dobogós lesz, de arra is jó az esélye, hogy ismét bajnok legyen. A Videotonnál kérdéses, hogy tudnak megfelelni a sok pénzt adó szponzorok elvárásainak, nem lesz-e teher az eredménykényszer. A Győr viszont valószínűleg jól fog hajrázni. A Fradi esetén kritikus, hogy sikerül az edzőváltás, a dobogó kis szerencsével elérhető- de ehhez a keretben is kellenek a változások, mert a félresikerült, drága idei igazolások helyett másféle mentalitású, valóban segíteni képes játékosokra lenne szükség.

A kiesők egyike szinte biztosan a Kaposvár lesz, a másik csapatot viszont nehéz megtippelni. A Mezőkövesd hajtós csapat, az MTK fiataljai megrázhatják magukat, míg a paksiak a rutinjukban bízhatnak. A Puskás Akadémiánál pedig lesz pénz téli erősítésre...

A kupában a mostani erőviszonyokat tekintve, és ha a sorsolás is úgy akarja, megismétlődhet a tavaly DVSC-Győri ETO döntő.

Sajnos az viszont ténynek látszik, hogy az általános színvonal továbbra is gyenge, nem véletlen, hogy nyoma sincs a várt nagy nézettségnövekedésnek. A maroknyi szurkoló leginkább csak saját csapatára kíváncsi, semleges nézőként megnézni egy magyar bajnoki mostanában komoly erőpróba. Egyelőre jelei sincsenek annak, hogy ebben nagy változás várható- tulajdonképpen miért is lenne? A struktúra szinte változatlan, az arcok is jórészt ugyanazok mint akik évtized ott voltak az MLSZ-ben. Ha pedig a kevés is elég, miért törekedne bárki többre? Persze nagy szavakból nincs hiány, de ha jobban megnézzük, a komoly szakmai munkáról, profi futballbizniszről beszélők mögött gyakran olyan háttéralkukat sejthetünk, aminek a focihoz semmi köze.

Szóval a tavasz sem fog fociforradalmat hozni. De az igazi drukkereknek ez nem számít, ők számolni fogják a heteket. Talán még vannak páran ilyenek...

0 Tovább

A magyar mesterlövész

Noha azt hihetnénk, hogy a legmegkapóbb sportszorik forgatókönyvei Hollywoodban születnek, Takács Károlyét az élet írta.

A magyar sportlövészet halhatatlan alakja, a kétszeres olimpiai bajnok Takács életútja a példa arra, hogy egy nagyszerű sportember (vagy el is hagyhatjuk a jelzőt, egy kivételes ember) a legnagyobb mélypontról is képes felállni.

1910-ben született Budapesten, majd hivatásos katona lett. Ekkor kezdett el sportlövészettel foglalkozni. Meg kell jegyezni, a két háború között bizonyos sportágakban (a lövészet mellett például a vívásban is) jeleskedtek a katonák. A seregben fegyelmet tanult, jól képzett sportolók nemzetközi szinten is eredményesek tudtak lenni. Ám a harmincas évek első felében még úgy vélték, altiszteket nem szerencsés nemzetközi versenyen indítani, így Takács, aki csak őrmesteri rangban szolgált, nem vehetett részt az 1936-os berlini olimpián, kimagasló eredményei ellenére.

A háború utáni időszakban a honvédség és a sportélet összefonódása szintén megér majd egy bejegyzést: elég csak a Budapesti Honvéd számtalan nagyszerű sportolójára gondolni, ám az ő aktív kapcsolatuk a sereggel már egészen másféle jellegű volt.

Visszatérve Takácsra, ő még azokban az időkben sportolt katonaként, amikor valódi szolgálatot is kellett teljesíteni közben. 1938-ban súlyos balesetet szenvedett: jobb kézfejét egy gránát felrobbanásának következtében vesztette el. Takács azonban nem adta fel, megtanult bal kézzel írni(!) és lőni(!!!) is. A többség számára a legegyszerűbb dolgok újra megtanulása is kínkeservesen menne egy ilyen baleset után, ő viszont nem az alapszintre törekedett. 1939-ben már világbajnok sportlövész csapat tagja volt!

A második világháborúban aktív katonaként frontszolgálatot teljesített (ehhez a kormányzó személyes engedélye volt szükséges!), majd 1945 után ismét versenyezni kezdett. 1948-ban és 1952-ben ötalakos gyorstüzelő pisztoly versenyszámban olimpiai bajnoki címet nyert. Korán elkezdett edzősködni, legjobb tanítványai között ott volt Kun Szilárd és Hammerl László, mind a ketten olimpiai érmesek lettek.

Sokat elárul a kiváló sportember felfogásáról az 1948-as olimpiai győzelem után tett nyilatkozata: "Azt hiszem, elsősorban a szorgalomnak köszönhetem a sikert. Úgy gondolom, nem vagyok különösen tehetséges. A komolyság és szorgalom szerintem fontosabb a tehetségnél. Talán vannak adottságaim, hogy éppen céllövő lettem, és éppen ebben a sportágban szerepelek. Itt biztosnak kell lennie a versenyzőnek, de az akaraterő mindennél lényegesebb. Akarni kell tudni, de még az akarást is akarni kell!"

Takács talán éppen azért hitt magában, mert ismerte saját szorgalmát és akaraterejét. Annyira tisztában volt képességeivel, hogy 1948-ban győzelmi nyilatkozatát a verseny előtti este megírta! Semmi sem tudta kizökkenteni nyugalmából: a versenybírók fél órán át vitatkoztak egy óvás miatt, míg ő rendületlenül készült a lövésre. Végül leadhatta sorozatát, és világcsúccsal nyert.

Meglehet, egy ilyen történet filmre kívánkozik. Ám a valóság mégis százszor izgalmasabb, mert csak a hús-vér emberek küzdelme és diadala inspirálhat minket igazán, nem a mozivászon hőseié. Takács pedig még a magyar sportélet számos nagyszerű alakjából is a legkiválóbbak közé küzdötte magát szorgalmának, kitartásának, vasakarátnak köszönhetően.

0 Tovább

Mi van a Vasassal?

Látszólag zajlik az élet a Vasas futballcsapata háza táján, ám a valóságban inkább úgy fest, minden a szokásos mederben zajlik: a bizonytalanság az úr, vergődés a végeredmény.

Egy kis história: a Vasas a magyar foci egyik legpatinásabb csapata, olyan legendás alakok kötődtek a klubhoz, mint Illovszky Rudolf, Mészöly Kálmán, Farkas János, Szilágyi Gyula, Váradi Béla- a sort hosszan lehetne folytatni. Csakhogy messze vannak már a régi sikerek, utoljára 1977-ben volt bajnok a Vasas, dobogón pedig 2001-ben állt. 

Mert a múltból nem lehet megélni, és a 21. század szinte folyamatosan az útkeresésről szól. 2002-ben gyakorlatilag megszűnt a csapat, és 2003-tól a Kecskemét játékjogának átvételével került csak fel újra Angyalföld a magyar foci térképére. (Érdekes kérdés lenne az, hogy a kecskeméti játékjoggal nem a kecskeméti csapat eredményeit kellene-e feltünteni a mai Vasas múltjaként?... Bár jelentősége nincs.) Jámbor János feltűnése pár évig tartó átmeneti biztonságot hozott a csapat életébe, de ha csak az eredményeket nézzük, már a középmezőny is sikernek számított, és előfordultak megalázó kiesések is az első osztályból.

Most épp a másodosztály középmezőnyében "vitézkedik" a gárda, egy német befektető támogatásának köszönhetően. Ám ez az úriember végülis hátat fordított a csapatnak, visszaadja az anyaegyesületnek, a Vasas SC meg csináljon vele azt, amit akar- vagy amit tud.

Ez a befektetőkeringő a magyar futballélet igazi sajátossága. A csapatok egy része csak arra vár, hogy jöjjön valaki egy pénzzel telitömött táskával, és ezért döbbenetes sztorik estek meg kis hazánkban. Emlékezhetünk például az olaszokra, akik egy csinos névjegykártyával, nulla forint pénzzel vették át az egyik klubot, gyorsan kirúgtak pár embert, osztották az észt, aztán eltűntek a semmibe. És felmerül a kérdés, vajon milyen klubvezető volt az, aki még egy bankgaranciát sem kért, mielőtt szabad kezet adott volna pár szélhámosnak?

A Vasasnál is mindig volt nagy jövés-menés. Szépen hangzó ígéreteknek viszont nem hirdetnek bajnokságot, így aztán nem lehetett szaporítani a trófeákat. Az már nagyon ciki, amikor még az elvakult szurkolók is legyintenek az óriási tervekre, és aztán persze kiderül, még mielőtt a Bajnokok Ligájában vitézkedne a csapat, átmenetileg teljesen ismeretlen, sokadrangú futballistákkal és handabandázó edzőkkel sikerül csak megerősíteni a gárdát.

Felmerül a kérdés, hogy lehet belesétálni nem csak a Vasasnak, de más kluboknak is mindig ugyanebbe a csapdába? Az ok valószínűleg a kilátástalanság, és persze a korlátozott szakértelem. Be kell látni, egy több száz milliós költségvetésű, gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás, még ha fő tevékenysége egy focicsapat működtetése is, igényel egyfajta szemléletet. Megfelelő embereknek kell a megfelelő helyre kerülniük, hogy rendben legyen a könyvelés, a marketing, a sportszakma. Ahol nincs egy áttekinthető rendszer, ahol nem érvényesül az "annyit költünk, amennyire pénzünk van" szemlélet, ott könnyű megvezetni a klubvezetést, aki mindenáron be akarja tömni a költségvetés lyukait.

Most persze lehetne jönni azzal, hogy egyszer minden szép lesz, hiszen egy ilyen patinás csapat nem tűnhet el csak úgy a süllyesztőben. Először is: dehogynem. Erre számtalan hazai és külföldi példát fel lehetne sorolni. Van, aki sikeresen építkezett újra az alapoktól, van, aki örökre eltűnt a futball színpadáról.

Másrészt, miféle patináról, rangról beszélünk? Még a legismertebbnek számító Ferencváros hírneve is eléggé megkopott, Miért is tartanának számon magyar futballcsapatokat Európában, amikor az utolsó komolyabb klubsikereket fél évszázada sikerült felmutatni, a BL-csoportkörébe pedig évtizedenként egyszer kerül magyar gárda? Mit is kap a pénzéért a külföldi befekető: pár megfakult tablót a klubházban. egy leromlott stadiont, mindenbe beleokoskodó "legendákat", átláthatatlan viszonyokat, egy maroknyi szurkolót, és ha megtanul magyarul, élvezheti, ahogy kórusban szidják a felmenőit amikor épp nem megy a csapatnak.

Mondjuk ki: olyan szintű nihilizmus uralja a magyar futball jelentős részét, hogy valóban komoly embernek semmi értelme nincs ebbe a feneketlen kútba önteni a pénzét, miközben cserébe csak egy középcsapatot hozhat össze a magyar bajnokságban. Szóval aki felbukkan, az igen gyakran csak egy szélhámos, egy szerencselovag vagy szimplán futóbolond. Nekünk ez jutott, és még közülük sem a leghírhedtebbek fenik a fogukat a magyar klubokra. 

Szóval a válasz a feltett kérdésre: nincs a Vasassal semmi. Vagyis semmi új. Majd jönnek emberek, mondanak nagy dolgokat, a klubvezetők mindig a jövő hétre halasztják a bejelentéseket a megállapodásról a Nagyon Komoly Befektetőkkel, néhány ifista meg máshol már játéklehetőséget nem kapott öreg focista pedig edzés gyanánt elcicázgat a Fáy utcában.

Azok a jó kis megfakult tablók pedig továbbra is hirdetik a régi dicsőséget...

0 Tovább

Hirdetés

Sportfoglalkozás

blogavatar

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztorik, klasszikus videók és minden más a sport színes világából. Bekapcsolódni ér, akár olvasóként, akár hozzászólóként. Felmentést az kaphat, aki úgy dönt, ideiglenesen feláll a monitor elől és maga is belevág a rendszeres testmozgásba...

Hirdetés

Legfrissebb bejegyzések

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

Elérhetőség

elche@freemail.hu

Hirdetés

Kedvencek

A nagy Kék A nagy Kék

Túrán innen, túrán túl, hol a gyaloglás, kerekezés, evezés az úr......

Kultúrmunka Kultúrmunka

Élmény, benyomás, vélemény filmről, zenéről, irodalomról, tévéről...

Darwin Darwin

Kis és nagy teljesítmények az emberek és állatok világából. Van aki győ...

Sportfoglalkozás Sportfoglalkozás

Ez a mindennapos testnevelés fotelszurkolóknak: hírek, érdekességek, sztori...

Big Blue Búvár Blog Big Blue Búvár Blog

Kalandjaim a mélység világában és a felszínen, hírek a tengerről, és mi...

Utoljára kommentelt bejegyzések

img src="/images/hex-loader2.gif" width="300" alt="" />